Szamos, 1902. október (34. évfolyam, 79-87. szám)

1902-10-12 / 82. szám

XXXIV. évfolyam.

Szatmár, 1902. vasárnap október hó 12.

x

82-i’< szám,

Vegyes tartalmú iap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön.

A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár:

Egész évre 3 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám éra 20 fillér.

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK:

Rákóczy-utcza 9. sz. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek

Mindennemű dijak -zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők, j Nyílttér SOfa 20 fillér.

Mátyás, az igazságos.

A Királyhágón túl, a havasok és bérezek övezte erdélyi országrészünkben, kincses Kolozsváron ma nagy nap virradt nemcsak Kolozsvárra, hanem az egész országra. Mátyás király lovagszobrát avatja tel a nemzet s e napon visszaszáll az emlékezet régi időkbe ; megtermékenyül a képzelet, a magyar lélek olyan benyomásokkal, melyeknek fénye, nagysága és mélysége Mátyáshoz, az igazságoshoz, elválaszthatlanul fűződik.

Micsoda erő az, mely évszázadok dúló viharain átvilágol a késői ivadék leikébe s örök életet biztosit magának a nemzet szivében akkor is, mikor a nemzeti ideálok hanyatlóban, az ősi erények tünedezőben vannak ?! Micsoda erő az, a mi nagy királyunk emlékezetét, egyéniségének varázsát máig is szétárasztja évszázadok múlva is, s oly köztudatban él, mintha nagy királyunk csak 50 évvel előbb élt volna! ?

Mily hatalmas, mily bölcs király volt az, ki nemzete élén ezer érdekhálózat szövedékében hatalmának legszebb gyöngyét az igazságot oly fényben tudta tündököl- tetni, hogy az máig is ragyog nemcsak a történetírók kritikai tudásában, hanem ott van bevésődve kitörölhetetlenül a nemzetnek, a népnek lelkében!

Kincses Kolozsvárnak legnagyobb kincse ragyog fel ma a nemzet előtt. E hazafias érzelmű város mindent meg is tett, hogy az ünnepély nagy királyunk dicső emlékéhez méltó fényben s a hódolata külsőleg is méltó formában menjen végbe. Ha óhajtásához képest a legmagasabb királyi diszt és megjelenést nem nyerhette meg, e körülmény bizonyára nem a rendezőségen, nem a magyar nemzet közérzületén és óhajtásán múlik, hanem egyéb tőlünk idegen okokból ered.

A kik ez ünnepen ma részt vehetnek, közvetlen benyomást fognak szerezni azon emlékekről, mik a régi erdélyi fejedelemi székhelynek még most is épségben álló annyi történelmi kincsében beszélnek hozzánk. Ezek között legnagyobb jelentőségű az a ház, melyben nagy királyunk született, s közvetlen mellette az a másik, melyben nevelkedett. Századok tűnő ideje kellett ahhoz, mig a nagy király az ihletett művészi lélektől érezbe formálva emelkedhetett ki láthatólag is, az emlékek fölrajzó hatása alatt, s századunk első tizedét illeti a dicsőség, hogy a nagyszabású emlékszoborállitás eszméjét megvalósitotta

A mit azonban vesztett a nemzeti kegyelet századok alatt mulasztásban, bátran elmondhatjuk, megnyerte azt a művészi alkotás sikerében. Fadrusz János, ez az istentől ihletett költő-szobrászunk teljes tudatában volt hivatása nagyságának, midőn e szobrot megalkotta. Mert ez a szobor a magyar szobrászat dicsőségét is hirdetni fogja az utókornak.

Hivatalos városunk is képviselteti magát a mai nagy nemzeti ünnepélyen Lélekben mi is ott vagyunk képviselőinkkel.

Korhű jelmezekben lovas bandériumok fognak a szoborhoz felvonulni Kolozsvár piaczára, melyeket nagyrészben az erdélyi arisztokraták alkotnak. Azok a vérbeli arisztokraták, kik az előkelőséget nemcsak czime- rükben és nevükben viselik, hanem ott a szabadság demokratikus földén, a százados nemzeti küzdelmekben a hazafias polgári elemmel együtt áldoztak hajdan vérükkel, utódaik pedig kulturális tevékenységükkel együtt munkálják az egységes nemzeti társadalom legerősebb védőbástyáját. Együtt varázsolják vissza a színházban is a régi erdélyi lakodalom emlékét, méltó felfogással és törekvéssel ama nagy király emlékéhez, ki azért volt legnagyobb, mert „igazságos“ volt.

„Mátyást mostan választotta Mindez ország királyságra Mert őt adta Isten nékünk Meseországból oltalmunkra“

Ezt énekelték a pestiek a nagy király választásakor.

Egy rettenetes éj.

(Humoreszk,)

— Irta: Marosán János. —

A hivatalomból siettem hazafelé, azaz hogy siettem volna, ha lett volna otthonom ; miután olyan agglegény számba menő vagyok, rendes otthonom nem igen van. A fiatal embernek minden bokor szállást ad, szokták mondani, de az ón deresedő szakáiam és hajam már minden bokrot elzárt előlem, igy egyelőre csak a „Pannonia“-feló vitte gyenge lábam még gyengébb tisztes agglegényi testemet, hogy ott majd egy pohár apahegyi mellett tűnődjön a holnap elintézendő akták légiói felett és a jó szőlőlébe mártsam bánatos lelkemet, mely annyi 5 koronás felváltását és végelenyészósét, a fizető főpinezór csodás, ügyes kezei közti eltűnését élte már át. Még egy ötkoronás . . .Egy csak, egy se nem oszt, se nem sokszoroz . . . Elvándorolhat a többi után, majd találkoznak valahol (a piDczér zsebben) és mesélnek egymásnak volt gazdájukról csodás regéket, kihez nincs többé visszatérés.

De nem, még sem megyek be, — gondolkoztam, van még idő, ma vagy holnap, holnapután, vagy máskor ... És igy is lett, nem mentem be, hanem körülsótáltam a Deákteret. Az egyik szegleten találkoztam Mukival. Azzal

a Mukival, a kinek akkora szerelmes szive van, hogy ha volna egy akkora darab aranya, kifizethetné Szerbia adósságát a magáéval együtt. Mukinak persze soha sincs egy fillére sem ; látni is csak nálam (az igaz, hogy ritkán és keveset) vagy másnál lát. A kölcsönt kérni nagyon szereti, de visszafizetni felesiegesnek tartja. Most is kétségbeejtően mosolygott, mikor találkoztunk mert, mikor Muki barátom excentrikusán mosolyog, engem vagy mást egy-kót koronától minden bizonynyal megszabadít.

— Szervusz Muki!

— A legszervuszabb a világon, édes Gyu- szim! Hogy vagy! Rég nem láttalak.

— Az igaz, hallod, rég nem láttuk egymást, no de van időnk és a mulasztást bőven vissz apótolhatjuk.

— Te Gyuszi mondok valami érdekest — szólt Muki.

— Desperált voltam, mert Muki az érdekes mondanivalóját rendesen 1 — 2 korona „pár napi“ (ezt ugyan soha sem látod többé) kölcsönnel kezdi, aztán még sem mond semmi érdekest, mi még jobban fel boszantja az embert.

— Kérlek, kedves Mubim, bár rettenetes órdf klődéssel várom mondani valódat, el nem mulaszthatom becses figyelmedet felhivni pénz- tárczám pangására és laposságára. Légy szives tehát, tekintve a körülményeket, lehetőleg kíméletesen elmondani érdekes mondókádat. Nos, menüdről van szó 1—2 korona? Szavamra mondom, többel jelenleg — bár mennyire sajnálom — nem állhatok rendelkezésedre.

— Nem arról van most szó Gyuszikám. Tíz . . .

— No, ne hüiedezz, Gyuszi. Most az egyszer nem pénzről van szó.

— Hanem . . .

— Hanem egy érdekes kis kalandról. Egy rettenetes éjről, melyet nekem, pajtás, keresztül kellett aludnom . . . azsz dehogy, keresztül élnem, de még milyen körülmények között. Hallgass ide.

— Kedves barátom — szóltam megköny- nyebbülve és örömmel, végtelenül tudom tisztelni a nagylelkű embert és hálám soha sein marad el. Most az egyszer kivételesen nem a koronákon kezdted, hát kivételesen én is megiu- vitállak egy pohár borra.

Bementünk a „Pannóniádba és Maki elkezdte érdekes kalandját mesélni, mely csakugyan figyelmet érdemel.

— Kedves Gyuszim — kezdte a derék Muki — tudod, hogy szerelmes vagyok, de olyan szerelmes, hogy ne tovább. A szerelmem elég változatos, hol kisebb, hol nagyobb és a vele járó kalandok is ez arányban variálnak. Di a mely legutóbb történt velem, koronája mindnek.

I

UTflT IIT Tfinnnn szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmányai gyapju||II I 21/ I I I / \ j L szövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket.

1 IT I I I IV III/ \ ‘ P Hol papi Öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülne*. — Ké11 Üli 111 Ü UÖUUl szít sildkesszabásu egyenruhákat ; raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket é8 katonai fölszereléseket. Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) ---------------------