Szamos, 1902. október (34. évfolyam, 79-87. szám)
1902-10-09 / 81. szám
XXXIV. évfolyam. Szaímár, 1802. Gsütörlök október hó 9. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak ^zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Készpénzfizetés mellett a legjutánvosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Ä munka kérdése. i. Aki e kérdést alaposan meg tudná oldani, egy csapásra tárgytalanná tenné a kivándorlás kérdését is. Jön a tél, a mezei munkák pár hét alatt végüket érik s az Istenadta munkás nép, mely egész nyáron izzadt, fáradt, mely ki volt téve az időjárás minden szeszélyének, behúzódik szerény hajlékába, hogy jól megérdemelt pihenőjét megkezdhesse. Ez a természet rendje szerint bölcsen lenne igy elintézve. Aki egész nyáron át fárad, illő, hogy télen ne erőltesse meg annyira magát. Sajnos azonban, hogy ép azoknak, kik leginkább megérdemelnék a pihenést, nem igen adatik meg, hogy ezt élvezhessék. A munkás nép nagy részénél más értelemben ugyan, előáll a méh és tücsök meséje. Tehát akarva, nem akarva, a nép nagy részének folytatni kell a munkát az élet fentartásáért akkor is, midőn mások pihennek. A megváltozott viszonyok következtében ma nem oly könnyű a munkás kéznek nyáron gondoskodni arról, hogy a telet gondtalanul töltse el, mint a nem is oly rég elmúlt időben. Ha előállott körülmények folytán a munkás ember bizonyos rövid időszakokat teljes munkaerejével ki nem tud használni, — vége a téli kenyérnek, vége a család nyugalmának és vége azon czél- nak, mely felé király és napszámos egyaránt törekszik — a boldogságnak. Megváltoztak az életviszonyok! Azonban sajnos, hogy csak egyoldalulag. A múlt időben, ha a munkás ember egy vagy más ok miatt nem szerezhetett ba elegendőt télire — nem vesztette el reményét, mert a téli időszaknak is meg voltak a maga munkanemei, melyek a ráutaltakat kitelelték s nem hagyták világgá menni és elkallódni. Ma ezen munkák nagy részét még nyár folyamán gépek végzik, hogy mily összehasonlíthatatlan előnynyel, arról nem is szólok, csak konstatálom, hogy a téli munkák nagy részét, melyet eddig emberi kezek végeztek. a gépek elvették, mit csináljon hát a szegény ember? Tehc tienül nézze az eget, nyomorogjon, éhezzék s utoljára menjen neki a nagy világnak, hol előbb utóbb pusztulás vár reá? Nem! Az Isten nem azért adott az embernek eszet, hogy azzal ne gondolkozzék, hanem azért, hogy széttekintsen maga körül, észrevegye jó előre a veszedelmeket, melyek létét fenyegetik s igyekezzék jó előre átalakulni a megváltozott életviszonyokhoz képest, hogy ezek. készületlenül ne találják. Az ős korban is, az emberiség legközvetlenebb tanítója a szükség volt, menynyivel könnyebb ma, midőn ezen elismert tanitó mellé száz és száz segéd szegődik, kik az embert minden oldalról igyekeznek támogatni a czél elérésében. Itt eszembe jut egy gyermekkori emlékem. Megboldogult anyám, mikor imádkozni tanított, a legvégén mindig elmondatta: „és ments meg Uram az éhenhalástói is, Amen.“ Lám nem is oly régen az emberek az éhenhalástói is féltek, mivel tényleg be is következhetett, de ma már — legalább oly értelemben, távol áll tőlünk. Mert az emberi ész és szorgalom kitalálta, hogy e rém mentői távolabb álljon tőlünk. Eljön az idő, mert jönnie kell, s kivált a mi kedves hazánkban, ahol minden előfeltétel meg van, hogy senki sem fog panaszkodhatni hogy nincs kenyerem, éhezem, fázom, dolgoznék, de nincsen mit. Van itt bizony elvégzetlen munka elég; sőt ép az a baj, hogy rég nem fogtunk a hivogató munkák elvégzéséhez, melyek azután nemcsak Borús estén. Szőke Duna habjainál Borús estén meg-megállok S hallgatom, lenn mit susognak, Miről búgnak a hullámok. Köd borul a nagy folyamra, Mintha szivem átka volna! Morog a hab, — hab szavában, Mintha siró lelkem szólna ! És az ár oly szomorúan Halad . . . Isten tudja, hova . . . Mintha az én életemnek Keményeit vinné tova! Vázolyi Gyula. Kis gyermekek. Amikor én ölembe vehetek Egy-egy mosolygó, kedves gyermeket, Eljátszogatok vele boldogan, S én is gyermeknek érezem magam. Boldog világ az, melyben élnek ők ! A lót árnya nem vont rá szemfedőt; Az élet száz, meg száz örvényeit Nem látják még és el sem képzelik. A mennyből nemrég szállottak alá, Lelkűket a föld meg nem ronthatá. S tán gondolatban most is, ugylehet Ott vannak még a csillagok felett. Még valóságos égi angyalok, Az ártatlanság szemükben ragyog; Édes kis ajkuk, mikor hangot ad, Sohase mond mást, mint az igazat. Az álnokságot dehogy ismerik, Mocsoktól, bűntől tiszta mindenik . . . En Istenem, miért is engeded, Hogy a gyermekek — nagyra nöjjenek ?! László Andor. A kenyér. Múló zivatar után hüs nyári este, lucskos kis kis pádon ültem a ligetben. Oh, csodás ereje van ilyenkor a leDge szellőnek s az ártatlan, kis zöld levélkének, a mikor összezördülve a kettő oly titokzatos hangon beszélni kezd . . . Hogy megrázza az ember lelkét! . . . És eltűnik akkor a rózsaszínű szép világ, dud- vával benőtt görönyös sárfészket látunk csak, s nincsenek íajta emberek, utálatos kis férgek harczolnak ott életre-halálra, egy-egy kis szemétért . . . Leng a szellő ... és én érzem e titokzatos beszéd hatalmas varázserejét . . . Elfordulok. De most meg egy kis tarka veréb röpdös felém, egyre csicseregve : — Csirip, csirip, emlékszel rá ? — Emlékszem. Sápadt, beesett arczu gyerek volt az a Siliska Lajos. Hosszú, vékony tagjaival olyan ingadozva járt s úgy remegett, mint a gyenge nádszál, ha meg-meghajtja a pajkos szellő. Olyan ifjú volt még s már olyan öreg! Olyan komor volt már az arcza, olyan rideg a beszéde, mintha csak egy ősz remetéé lett volna. Nem társalgott velünk soha, hisz mi csak gyermekek voltunk hozzá, — legalább mi úgy éreztük. Játékaink és tréfáink elől elhúzódott, komoran nézte legsikerültebb csinjeinket is. N«m, ő sohasem nevetett, legalább mi sohasem láttuk. Talán csak egyedül a tanulásnak élt . . . — Csirip, csirip, nem igaz! . . . Pedig AZ öf* ÚJDONSÁGOK teljes választéka raktárra érkezett. Czégünk elve esak .Firt Class“ gyártmányok elámsitása. Czégünk az ország ban az egyedüli, meiy Lyon és Páris legelső, leghíresebb gyárosaival közvetlen összeköttetésben áll ; az általuk lekötött minták és minőségek kizárólag czégünknél szerezhetők be. .........— ■ •1 ------------Min den egyes árnczikknek olcsó, de szabott ára nyiltan, számokkaí van jelölve, ennélfogva a túlfizetés teljesen ki van zárva. Minták a vidékre kívánatra bérmentve küldetnek. Szénásy, Hoffmann és Tsa SELYEMÁRÜHÁZA Budapest, IV., Bécsi-utcza 4. szám.
