Szamos, 1902. október (34. évfolyam, 79-87. szám)

1902-10-02 / 79. szám

Hát kérem, ez az okoskodás meg nem állhat. Nem pedig azért, mert a város nem­csak a tanítókat, hanem az összes egyházi tisztviselőket is fizeti. A város a saját tisztviselőivel együtt az egyházi tisztvise­lők fizetését is magára vállalta és igy a fize­tési kötelezettségeket közös költségvetésbe foglalta saját dologi kiadásaival. Erre a czélra, — tehát úgy a városi, mint az egyházi tisztviselők fizetésére, valamint közigazga­tási szükségleteinek fedezésére, a városi pol­gárokra oly magas pótadót vetett ki, a mi­nőt e sokoldalú szükséglet megkívánt. Az egyházi tisztviselők között ott vannak a kántorok is. Miért tette ezt a város? Szóljunk őszin­tén: saját kényelme szempontjából. Igen, mert ha az egyházi tisztviselőket nem a vá­rosi pénztár fizette volna, úgy örökös zak­latásnak volt volna kitéve az egyházi adók behajtásával. Erre talán külön végrehajtást kellett volna szerveznie s mőg akkor is sok kellemetlenséget okozott volna a városnak az, hogy az egyházi adók nehezebben hajt­hatók be, mint a községi adók, mig ez utóbbiak behajtásában igy felmentene ma­gát a kétféle adó behajtás nehézsége alól. Hogy a tanítók és lelkészek fizetése mellett a kántorok fizetését is, — mint ilyent — magára vállalta a város, bizo­nyítja az is, hogy azok között az átváltott tanítói állomások között, kántortanitói állo­mások is voltak, mert természetszerűleg előbb voltak az egyházaknál kántorok, mint tanítók. Aztán a szokás-joga is a mellett bizo­nyít, hogy az összes egyházi tisztviselők fizetését vállalta át a város, mert egyik ta­nítói állomáson mindenik egyháznál elő volt írva a kántori kötelezettség is. Vájjon tiltakozott-e valaha ez ellen a város csak egyszer is ? Ennél fogva látható, hogy a város az összes egyházi tisztviselőket fizette s ennél a kérdésnél számolnia kellett volna oly ké­pen, hogy midőn az állam részére az ed­digi tanügyi kiadásait az állam részére fo­lyósítani magát elkötelezte, levonásba kellett volna hoznia a kántori állások díjazását, mert nemzedéket, a közönyt, a mivel várjuk birka módjára sorsunk eldőltél, váljon nem bujna-e sírjába vissza? Kossuth tiltakozó szavára nem hallgatott a nemzet, önkényt vette fel régi lánczait, mert a bilincs, ha selyembe, bársonyba csavargatják is, csak bilincs marad. 35 év óta szavazatával mindig szentesíti a kiegyezést, a nép többsége elitélte Kossuthot és követte Deákot. Hol itt a következetesség, hol a kegyelet? ! A most ünneplő kormánypárt megfosztotta Kossuthot honosságától, fázik és reszket annak eszméitől, elkövet annak elnyomására mindent, s most mint mondja, nem a politikust ünnepli, hanem a szabadelvű eszmék harczosát. Pedig Kossuthnak minden szava, minden ténye a nemzeti függetlenségre törekedett, ö benne a politikust aa embertől elválasztani nem lehet, az ő neve maga egy politikai programra. A függetlenségi pártnak is csak a neve Kossuth-párt, de elvileg elfogadta a pragmatika sanctiót; udvari ebédekre, estélyekre, kihallga­tásokra jár; Őfelségének legloyálisabb ellenzéke. Kormányképes akar lenni erővel. Nemcsak azért lelkesedik, hanem a hatalomért. A ki el­vek helyett személyes harczot folytat; szolgálja más párt érdekét; paktumokat köt, a helyett, hogy végzetes álmából felrázná a nemzetet, hogy közvéleményt teremtene, sarkaiból for­gatná ki a törvényt, mely ily eshetőségnek teszi ki a nemzetet, — tárgyilagos politikát foly­tat, s fenyegetődzik, hogy baj lesz, ha a kor­mány a Bánffyénál is roszabb kiegyezést kötne ! Hol van hát a párt, a melyik Kossuth az a szerződésileg lekötött városi járu­lék, nem volt tisztán tanügyi termé­szetű. Ha a város — mint eddigi magatartá­sából sejteni engedi — ridegen zárkózik el az egyházak e jogos kívánsága előtt, mit ért el az államosítással ? Azt, hogy a mig ed­dig az államosítás nélkül szervezni kellett volna néhány tanítói állást, addig ma szer­veznie kell vagy a városnak, vagy az egy­háznak öt kántori állást. Kik adják ennek a fizetést ? A város polgárai! Uj egyházi adót kell magokra vetniök „kántor-bér“ czimen és vajon czélja lehetett a városnak, hogy az államositással uj terhet rakjon polgárai­nak igy is túlterhelt vállaira ? (Vége köv.) Válasz, Becses lapjok szept. 25-iki számában közzé tett nyilatkozattal szemben állításaimat teljesen fenntartom. A menhely vizsgálatának idejét kitűzni a felügyelő-bizottság jogosult. Ez ter­mészetes A felügyelő-bizottság tagjai szabál}7- szerüleg értesítve, meghiva sem voltak. Többek közt az ev, ref. lelkész, ki szintén gondnoksági tag és ily alkalmakra az egész községben állá­sánál fogva is a leghivatottabb, czólzatosau mellőztetett. Állítom, hogy a menhely tarthatatlan, egészségileg veszedelmes helyiségben van. Jól lehet a barátságos szomszédságban levő trágya­dombot tegnap már elfuvarozták. Ez idén le­hetett már alkalmas helyiséget bérelni, jövőre az áll. iskola kiköltözése válogatást enged a helyiségekben Az ovodakőtelesek száma nagy, az óvo­dába járók száma is sokkal nagyobb lehetne. Igaz, hogy az áll. iskola és gyermekmenhely helyi vezetése a közokt. kormány által mint alelnökre rám volt bízva. Hivatásszerüleg igye keztem tenni, a mit tehettem. A felelősséget a nyilatkozat értelmében &z elnök is rám há­rítja, ha bár az iskola érdekében tett lépéseim­nél a községi elöljárósággal vállvetve mindig ellenemre s az oltalmába adott ügy kárára igye­kezett eljárni. Elévülhetlen bizonysága elnöktársam köz- oktatásügyi ténykedéseinek az a napnál fé­nyesebben ragyogó két pirosnyelü ojtókés, mely a körjegyző ur becses kezei által felczifrázva és biztositó madzaggal ellátva, a főszolgabírói asztalon veszélyezteti ma is ragyogásával Ilos­elveit követi ? A nép, a melyik méltó arra, hogy Kossuthot ünnepelje? Az országos függetlenségi párt Ekebelében akad egy nehány képviselő, kinek lelkében él és lobog még az a láng, a melyet Kossuth gyújtott fel, a kik azt tartják, hogy csak a szabad, önálló, független, demokratikus alapra fektetett Magyarországon boldogulhat a ma­gyar. Ha külön párttá nem tömörültek is eddig, nem az 6 hibájuk, az aggály, körültekintés, bátorság és bizalom hiány gátolja a hozzájuk való csatlakozásban sok oly társukat, kik együtt éreznek velük. Választó kerület is kevés van az ország­ban, amelyik méltó arra, hogy Kossuth Lajost megünnepelje. De hála Isten: akad egy ne­hány, a melynek népe tántorithatlan hive a szabadságságnak és a hazának, amelyik többre becsüli meggyőződését, hitét a pálinkánál! Annál nagyobb az érdeme az ily népnek, minél ritkább, és annak körében pihenni, csüggedő erejét felfrissíteni csak örömmel jöhet mindenki! Egyesült erővel kérjük azért Kossuth La­jos nagy*szellemét, hogy Szent-lélek módjára szállja meg választó polgáraink és képviselőink lelkét, hogy közös erével végezzék be azt, a mit ő megkezdett, de végzetes körülmények folytán befejezni nem tudott. Az lesz az angya­lok énekénél is becsesebb az ő lelkének, ha szerte a hazában azt kiálthatjuk: „Éljen a sza­bad, önálló, független Magyarország!“*) *) Fenti beszédet habár kissé késve is, abból a szem­pontból közöltök, hogy a megyénk területén lefolyt Kossuth- üunepi mozgalmakról hozott közleményeinket teljessé tegyük. Szerk. vay Gusztáv főszolgabíró ur szemefényét. Ezt a községi gazd. ismétlő iskola részére elnök ur vásároltatta a község befásitása érdekében lo­bogó buzgalmában. Idevág az az elismervény is, mely arról tanúskodik, hogy az állami telep­ről a község ingyen adott szőlő és gyümölcsfa csemeték portóját a gondnoknak zsebéből kel­lett kifizetni. Szegény Darányi! Egyéb kell a magyar­nak! A menhely vezető férje tanuk előtt pana­szolta, hogy még seprüt is magának kell besze­reznie. E z velem is megtörtént. Már csak azért is, mert elnöktársam rám hárítja; magamra vállalom a felősséget. Ép ez késztetett utolsó esetben a nyilvá­nosság terére lépni. Most is, idő múltán, még inkább sikkasztónak mondhat, a kinek törvény- hatóságilag jóváhagyott, megszolgált fizetését részben ki nem fizettem, mert ezt már a köz­ségi elöljáróságtól kicsikarni nem tudtam. A biró állítása szerint, elnöktársam letiltotta azt. Csak arról az időről szólok, melyről felelős va­gyok. Nem nevezek menhelyvezetőt az előző évekből, ki sírva, panaszolva távozott Apából. Már ezért nem lehetek felelős! Ezért feleljen elnöktárs ur. Nélküle, az ő ellenére semmi sem történhetik. Hinnem kell, hogy a 3 százalékos pótadónak a gondnok nyugtájára való kiadását a jegyző az ő paran­csára tiltotta meg. Ez is ritka eset. A jegyző egyszerűen letiltja a befolyt adót a törvény által rendelt helyéről. De már ez csakugyan nem rágalmazás. Ezért már a kir. járásbíróság előtt is állottunk. Én, ki a jegyző törvényelle­nes és becsüíetsértő fellépése miatt az övéhez hasonló kifejezést használtam, mint vádlott, a jegyző mint vádló. Tudom, hogy Apa a Magyarhazának és Szatmár megy ének egyéni autokratismus alapján kormány-zott sajátságos kis municipiuma, de azért bátorkodom az orsz. törvények megszive- lésére is buzdítani. A kir. Tanfelügyelőségre kíméletből sem szabad az ügy vizsgálatát hárítani, mert bizto­síthatom elnöktársamat, hogy a kir. tanfelügye­lőség menten szörnyet hal, mihelyt kisüti, hogy hatáskörében ilyen mulasztás, hogy ne mond­jam ; visszaélés történt. A tanfelügyelőségtől elég önmegalázkodás, mikor a felterjesztésére kinevezett elnökség fentebb vázolt ténykedé­séért a közoktatásügyi kormány előtt a felelősé­get magára vállalja. Én részemről nem ijedek meg egy kisebb kiadású Kaffkától sem. Egyet azonban komolyan sajnálok. Ki kell ugyanis nyilvánítanom, hogy ha elnöktársam — a kit tisztelek — elvállalt megbízatásával homlokegyenest a szóban forgó ügyhöz hasonló esetek takargatására b. nevét odakölcsönzi: el­nöki ténykedéseivel minden solidaritást meg­tagadok. A rágalmazás kitételéit neki szemrehá­nyást se teszek, mert sokkal idősebb ember; köztudomásúlag elnöki hivalát heccelődósi tór- uek tekinti. A községi bírót tisztelem, be­csülöm. Tudom, hogy itt csak a nevét használják fel. íthédey István nagynevű bará­tomat csak akkor fogom komolyan venni, ha a nagy névhez méltóbb, hivatalában lelkiismere­tesebb és jártasabb lesz. Különben Kaffka neki ! Szathmary Károly. HÍRROVAT. Az IlI-ik negyedév lejártával felkérjük la­punk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hát­ralékaikat beküldeni s előfízetéseiket megújí­tani szíveskedjenek. * A király uevenapja. Mint minden évben, úgy ez évben is megünneplik városunkban ő fel­sége névünnepét. F. hó 4-én szombaton d. e. 9 órakor ünnepélyes mise lesz a székesegyház­ban, melyet Meszlényi Gyula megyés püspök végez. * Személyi hir. Péterffy Lajos kereskede­lemügyi miniszteri osztálytanácsos szabadságidejét holnaptól kezdve városunkban és a vidéken tölti. * Telefonhálózatunk néhány nap óta az országos központtal össze van kapcsolva és a nyilvánosságnak átadva. A díjszabás az állo­más használatáért a következő: Beszélgetés dij a szatmár-németi városi hálózatból: Az öt perczig tartó beszélgetés dija : a) a helyi for­galomban 20 f. b) a szatmárhegyi környékbeli hálózattal való forgalomban 1 K. A3 perczig tartó beszélgetés dija : a) helyközi forgalomban

Next

/
Thumbnails
Contents