Szamos, 1902. szeptember (34. évfolyam, 71-78. szám)
1902-09-21 / 76. szám
XXXIV. évfolyam. Szatmár, 1902. vasárnap szeptember hó 21. 76-ik szám. , F ■ V __________ r VVegyes tartalmú iap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZ ATM A «MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak ^zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. „A derék nem fél az idők mohától, A koporsóból kitör és eget kér.“ Berzsenyi. Kossuth Lajos halhatatlan neve megszentelt fogalommá, ragyogó eszmévé vált az idők folyamán nemzetünk öntudatában: a szabadság, az önzetlen hazaszeretet magasztos eszméjévé. Kossuth Lajos születése 100-ik évfordulójának ünneplése oly eszmének fogantatását, életét és küzdelmét jelenti, melyet a nemzetek Istene kiváló kegyelemképen származtat a kiválasztott ember porhüvelyébe, hogy onnan a lélek csodálatos erővel árasz- sza szét az isteni szikrát s tegye azt munkássá milliók lelkében. Ki tudná megmérni, avagy csak nagyjában is meghatározni: mi volt nekünk Kossuth Lajos, mig élt, mi nekünk Kossuth Lajos ma, és mi lesz mindaddig, mig magyar él e földön ?! Ki tudná megmérni a tenger erejét, mely millió hullámot tart szüntelen mozgásban s mely e hullámokat olykor magasra tornyositja, hogy bizonyságot tegyen az erő nagy hatalmáról ?! Az idők eltűnnek a szédületes semmiségbe : az erő nem vész el, csak átalakul. Nemzeti történetünk eseményeit is a múlt veszi örökébe; de azok az erők, melyek az eseményeket létrehozták, nem vesznek, nem veszhetnek el soha, csak átalakulnak. Hogy Kossuth Lajosnak e folyvást munkáló ereje, hatalma, mint élő erő származott át a nemzetbe: kell-e arra kézzelfoghatóbb bizonyíték, mint az az áhitatos kegyelet, melylyel ez az egész nemzet ma ünnepei. Űzzétek ki mára szivetekből a hétköznapi gondot, a gyülölséget, tisztítsátok meg a lelketeket magyarok, a hányán csak vagytok. Öltsetek ünnepi ruhát és szorítsátok meg egymás kezét testvériesen ! S ha rája gondoltok, szállja meg lelketeket az Ő jóságos, nagy szellemének egy-egy sugára s tapadjon oda maradandó emlék gyanánt! De menjetek el hozzá valamennyien, a kik tudjátok, mi a hazaszeretet, a kik egyszer is csak hallottátok az Ő szent nevét !.,. Mert ma az Ü ünnepje vagyon . . . Száz éve annak, hogy támadt egy kis csillag a sötét, borongó égen, halványan pislogatva. De a csillagból hatalmas üstökös lett, ki vakitóan szédítő fényével beragyogta a földet, s nyomában eltűnt a sötétség, va- rázserejü csodás világosság támadt helyébe: láttak tőle a vakok és izmosak lettek általa a bénák. A nagy világ pedig lelkesedéssel üdvözölte, bámulta és imádta a Nagyot, a Dicsőt! . . . Ez az dicső pedig te voltál, a mi jóságos Atyánk: Kossuth Lajos! . . . Te öntöttél tüzet a magyar népbe, hogy bámulta a világ. Te öntöttél erőt a megbénult karokba, hogy egy mozdulatukra játékszerként hullott szerte az erős bilincs! Te oktattál annak belátására, hogy nem rabnak születtünk és Te tanítottál arra, hogy emberek lehetünk, nagyok, dicsők, — csak akarnunk kell! Jóságos szivedben hűbben viseléd hitvány sorsunkat, mint a szülő gyermekéét!... Szabaddá tettél és szabadok, emberek lettünk ! . . . S ma, a Te nagy napod ünnepén igaz kegyelettel borulunk le emberfeletti nagyságod előtt, te Jó, te Dicső! . . . . . . Meghalt, mert ember volt. De a Talált naplőlevelek. — Irta : Pallos Árpád. — A minap egy kies nyaralótelepiinkre rán- dultam. Amint egy sűrű pagony berkében gondtalanul barangoltam s gyönyörködtem a terme szét öröklétű szépségeiben, egy csomó rózsaszínű levélre bukkantam. Nem vagyok szentimentális tulajdonságokkal felruházva, de mégis nagyot dobbant a szivem, a midőn a csomagot felvettem. Erős chipre illat áradt ki belőle. Ohó, ezek nyilvánvalóan szerelmes levelek. Mohón bontottam fel a leveleket összetartó égszínkék szalagot s bár tisztában voltam aziránt, hogy, amit cselekszem a törvény paragrafusaiba ütközik, nem tudtam ellentállni kíváncsiságomnak s leülve a tisztás egy mohoskövére, olvasni kezdtem a sűrűn teleirt lapokat. Mindjárt az első levélnél észrevettem, hogy egy fiatal leány legintimusabb barátja, a naplója van kezem között. E napló egyes lapjait, úgy, a hogy találtam, egy sort rajta nem javítva, avagy szépítve, adom kczre most. Belőlük egy ifjú leány szivének bájos megnyilatkozása sugárzik felénk. * £ * f Julius 14. Istenem, de unalmas fészek ez. Nem is tudom, minek van nyár. Az ember szinte kétségbeesik a jövendő felett. Oh, bár csak vége volna már. Az egész nyaralótelepen egyetlenegy fiatal ember van, aki megérdemli, hogy vele foglalkozzanak, de az is olyan üres I fejű, olyan léha fecsegő, a kit egészen elkapa- j tott az a körülmény, hogy az unatkozó asszo- j nyok majd, hogy fel nem falják. ; És az irtóztató hőség. Még megörülök, Mindig az az unalmas egyformaság. Délelőtt | uszoda, délután sélahangverseny. Punktum. S ez itt szórakozás. Valóságos tortúra. Ma délután egy tennisz pártira hívtak I engem meg. Érdemes is lesz elmenni. Unalmas j asszonyok még unalmasabb fecsegését hall-1 gatni. De hát Istenkém, mit csináljak?! Julius 15. Végre! Egy kellemesen eltöltött délután. Ki hitte volna, hogy ilyen jól fogunk mulatni. De hiszen ez nem is teanisz- párti volt, hanem valóságos bál ! Nyolcz szál fiatalember volt a pályán. Nem is tudom, honnan repítette ide őket Isten kegyelme a mi mulattatásunkra. Jaj, beh fé- | nyesen mulattunk. Tenniszezésröl szó se volt. J Czigányzene, pezsgőspalaczkok durrogása köz-1 ben telt el a délután s mi táuczközben teljesen tönkretettük a pálya sik fövenyét. A többi közt volt egy barna fiú is. Tegnap jött ki nyaralni. A nevét el is feledtem. Kissé sokat foglalkozott velem. Szegény bohó fiú, csak nem talált belém szeretni! Julius 20. Ez már egészen más, így mar kellemes a nyaralás. Igazán furcsa, mióta azon az emlékezetes tennisz-pártin voltam, mintha csak megfordult volna a nyár is. Már nincs nagyon meleg, s ami a fő, már nem unatkozom. Sőt! Zoltán igen mulatságos fiúnak bizonyult. Hogy tud udvarolni. Még jó, hogy oly erősen áll szivem a helyén, mert még el találná csavarni a fejemet. Csakhogy az nem oly köny- nyü dolog ám. Apropos, egészen elfelejtettem mondani, hogy Zoltán azonos azzal a barna fiúval, a ki a tenniszpályán oly sokat foglalkozott velem. Julius 24. Külöuös egy fiú ez a Zoltán! Első találkozásunk alkalmával azt hittem, hogy belém szeretett, s most azt veszem észre, hogy minden szép lánynak egyforma hévvel udvarol. Kellemetlen szokás! Ha szeretném, irtó- zattal féltékeny volnék reá. De igy ! . . . Julius 28. Ma különös beszélgetés folyt le köztem és Zoltán közt. Én ugyanis kérdőre vontam, hogy miért olyan csípős néha velem szemben. Mire <3 azt válaszolta: — Kedves kisasszony, ha én nem ellensúlyoznám udvarlásomat azzal, hogy néha-néha egy kicsit csipös is vagyok, akkor, több, mint valószínű, hogy ön belém szeret. Már pedig az nagy mértékben hálátlan dolog, belém szerelTényleg csak INGÜK JÓZSEF dés angol gyártmányú gyapju- 5zi felöltőinket, és öltönyeinket. zati czikkeket és katonai fölszereléseket szabó üzletében szerezhetjük be hazai szövetből készült legjobb szabású tavaszi Hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek, szit sikkesszabasu egyenruhákat; raktáron tart mindennemű egyenruhá- Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) -----------—--------------------------------AeKossuth Lajos születésének 100-ik évfordulóján.
