Szamos, 1902. szeptember (34. évfolyam, 71-78. szám)

1902-09-21 / 76. szám

í község bérel egy alacsony, szűk szobát s ennél használatra alkalmasabb sertésól-félét, mely minden hirtelen időváltozás esetén katasztrófával fenyegeti a gyermekek egészségét, mint Felső-Faluban, hol egy összedőlt szin-féle helyiség meg is ölt egy pár iskolást.

Minden más alap hiján a 3 százalékos pótadóból tartatik fenn a nyári menhely. E czélra éppen elég is volna a 3 százalékos, ha a közs. elöljáróság önhatalmúlag az orsz. kisdedóvási törvény ellenére részben el nem vonná azt a rendeltetési helyétől.

A kisdedóvásról szóló 1901. évi országos törvény 15. törv. czikk 19. §-ának a menedék- házak fentartásáról szóló i) pontja világosan j rendelkezik a 3 százalékos kultur pótadó keze-i léséről, ámde az apai elöljáróság fölé kerekedik az országos törvénynek s a 3 százalékos pótadó kiadását egyenesen megtagadja. Hogy a községi jólét melyik ágát istápolja vele az elő- járóság, nem kérdezzük. Lelke rajta! Világos ; azonban: ez az egy adónem az egyedüli, mely-, nek a nép és gyermeke közvetlenül veszi és élvezheti áldását. Aki ezzel szűkkeblűén vagy hibásan manipulál, sokszorosan hibás. No hát itt egy 10 kr. értékű seprű is csak az óvónő áldozatkészségéből kerül az óvoda használatába. Mintha már az óvodás gyermekkel szükséges volna megértetni: hogy ez a föld neked nem dajkád, hanem a községi despotismusé, mely a megingathatlau sine cura jegyében tesped máskülönben, de ha közművelődési intézmény érdekéről vau szó, akkor feltétlen buzgalommal opponál. Ez bizony nagy hiba, de még nagyobb bűn, mikor az elöljáróság egy olyan szegénytől vonja el a már meg is szolgált alamizsnát — mert a menhely vezetők szegényes honoráriuma bátran nevezhető igy — kinek ez a csekély fizetése nemcsak meg volt állapítva, de törvényhatósági jóváhagyással is el volt látva.

Éhez nincs joga a községi elöljáróságnak, nincs a felügyelő bizottságnak, de még a törvényhatóságnak sem. Ad vocem: felügyelőbizottság ! Hol van ez ? Ki ez ? Miben áll a szabályszerű helyi felügyelet? Kérdezzük a kir. Tanfelügyelőségtől. De legyünk egyelőre kíméletesek. A helyi felügyelet eddig — a községi felügyelet egyenes megtagadása miatt — az áll. isk. gondnokságra volt bízva. A gondnokság azonban tapasztalás szerint jogaiból ki van játszva, községi felügyelőbizottság, ha csak az itt divatos — kéz alatti módon nem, de máskép nem létesült. Bizonyos, hogy a mostani állapot minden bizalomtól, kedvtől és népszerűségtől megfosztja ezt az áldásos és felszámit- hatlan sikerrel biztató intézményt.

A nagyérdemű Széchenyi Társulat levette rólunk kezét, nem is támogathat anyagilag, úgy látszik erkölcsileg sem. Kevés reménynyel ugyan, de egyelőre a kir. Tanfelügyelőség hivatalos támogatásáért esedezünk.

(-•)

HÍRROVAT.

' Kossuth Lajos születése 100-ik évfordulója uapjáu zászlódiszt öltött városunk. Már a kora reggeli órákban mozsárágyuk hangja adta meg a jelt, hogy nemzetünknek nagy ünnepe van, mire az egyes utczákban mind sűrűbben lehetett látni a nemzeti trikolort. Az állami épületek, következetesen azon szelíd nyomáshoz, mit felülről már előre is érezni lehetett, a zászlódiszt mellőzték. Azonban ezzel szemben idáig mégis konstatálni lehetett, hogy az állami tisztviselők, eltekintve a külső jelek mellőzésétől, az ünneplés egyéb mozzanataiban együtt vesznek részt a város összes polgárságával. 19-én az esküdtszéki tárgyalások is szüneteltek. A legtöbb üzlet kirakatában el volt helyezve a Kossuth Lajos képe trikoroldi- szitéssel, az ifjúság Kossuth-kokárdát visel! Általában a hangulat már előre is megfelelőnek és méltónak készül a mai nagy ünnepnaphoz. Tegnap este a városban impozáns kivilágítás volt. Különösen kitűnt a tűzoltó órtanya fényes transzpa- rentjével. Megható volt látni még a legfélreesőbb utczákban is azt a kegyeletes törekvést, hogy polgártársaink nemzeti nagy ünnepünknek külsőleg is jelét adják, A tulajdonképeni emléknap ünnepélye ma lesz városunkban s előre is reméljük, hogy ez a nagy naphoz méltó kegyelettel és zavartalan összhangban fog lefolyni. Az ünnepély lefolyásának részleteiről jövő számunkban fogunk tudósítást adni.

* A Kossuth ünnep mai programmja :

D. e. fél 10 órakor: ünnepélyes istenitisztelet a szatmári ev. ref. templomban. (A törvényhatósági biz. tagok 9 órakor gyülekeznek a városház dísztermében s testületileg vonulnak az isteniliszte- letre.)

9. D. e. 11 órakor disz-közgyülés a városház közgyűlési termében, melynek tárgysorozata;

a) Elnöki megnyitó ;

b) Emlékbeszéd, tartja dr. Fechtel János b. tag;

c) Kovács Le« biz. tag indítványa az emlékbeszéd jegyzőkönyvbe iktatása és Kossuth Lajos arczképének a közgyűlési terem számára való megfestetése iránt.

3. D. u. 1 órakor társas ebéd a „Pannónia“ nagy termében, melyen a város az itt élő 48-as honvédeket megvendégeli.

4. Délután 4 órakor „Népgyülés“ a Deáktéren, melynek sorrendje :

a) Karének, előadja a szatmári dalegyesület;

b) Ünnepi beszéd, tartja Osváth Elemér ;

c) Karének, előadja az iparos dalegylet.

* A zilahi Wesseléuyi-üuuepély igen sikerültén folyt le. A jelenvoltak elragadtatással emlékeznek Be ő t h y Zsolt emlékbeszédéről, mely minden tekintetben az ünnepély fénypontja volt. A szobor, melyet ez alkalommal lelepleztek, igen sikerült alkotása a képzőművészetnek. Wesselényi hatalmas alakját ihletett felfogásban tükrözteti vissza a szobor, a mint kezét egy előtte meghajtó jobbágynak a fejére teszi. Az ünnepélyen oly szüléiké, a szelleme: az isteni, az itt maradt közöttünk és velünk él, velünk fog élni mindaddig. mig csak egy magyar lesz a földön.

Ti földmivesek, munkások, iparosok, kereskedők és a többiek, szánjatok mély gondolatokba e mai ünnepen. Tárjátok lelki szemeitek elé és gondoljátok fel: mik lennétek, ha Ő nem lett volna?

Undok kép, a mit láttok: bilincs, . . . bélyegezett szolganép: ugy-e tudjátok már, mit tett velünk Kossuth Lajos?!

Benn van Ő a mi szivünk közepében, a hála még nem késő, adjátok tehát meg Neki azt, a mi Őt megilleti . , .

Egy napra ismét felénk fordul a világ kiváncsi szemme1, vizsgálnak minket az idegen nemzetek, a kik idegen létükre is megtanulták tisztelni Őt.

És ha óhajtjátok, hogy a világ becsüléssel legyen irányotokban, legyetek kegyelettel e mai ünnepen s ne húzódjék télre az ünnep elől senki.

Mert nem egy párt müve ez, nem egy nemzetiségi mulatság nemcsak e város, ha nem az egész Magyarország szive dobban e napon őszinte kegyelettel, emlékén atyjának, Kossuth Lajosnak! . . .

áz apai gyermekmenheiy állapotáról.

Az apai nyári gyermekmenhely idei vizsgálata f. hó 13-án történt meg a felügyelő bizottság mellőzésével.

Eddig legalább hat nyári hónapon küldhette gyermekét óvodába a rászorult nóposz- tály; a felügyelő bizottság tudta nélkül, s a helyi viszok kívánalma ellenére megejtett vizsga remélhetőleg uem volt még záróünnepély is egyúttal. A helyű viszonyok miatt éppen az őszi betakarítás idején van legnagyobb szükség az óvodára. A törvényes helyi felügyelet negligálása nagy hiba volt Ha azonban e sajnos jelenség constatálása s a menhely vezető buzgalmának elismerése mellett kötelességdiktálta figyelemre méltatjuk az okokat, melyek a közönséget és az avatott elemeket az óvoda felkarolásától hova tovább elidegenítik : sürgős orvoslást igénylő hibákra bukkanunk.

Apa 3000 lelket számláló népes község. Az óvodát tartó hajlam tapasztalás után ítélve nagy. Ha nem volna kielégítő, a szükségből óvodáztató közönség gyermekei maguk benépesítenék az óvodát. Állandó óvoda felállítása rég érzett hiány. Ámde a nyári menhely is alig existálhat. Óvodai alap, vagy más e czélra gyümölcsöztethető tőke a felügyelő bizottság elnökének tudomása szerint nincs. Helyiségül a

mes lenni, mert ón nagyon fura teremtménnyé vagyok az Úristennek.

Természetesen nagyon furán néztem reá, e nevetséges beszédre, 6 pedig csak tovább suttogott magában.

— Nem szeretném, ha kis szivecskéjének fájdalmat okoznék.

— Hohó, uracskám — szóltam én fitymálva — engem maga ne féltsen.

— Jól van — szólt Zoltán - maga akarta, ám a felelősség is magát terheli.

Julius 29. Hiába minden. Erőm gyengül. Érzem, hogy Zoltánnak igaza lesz. Ha meglátom, a mint a villánkkal szemközt levő ezukrászdába lép, szivem hevesebben dobog s úgy érzem, mintha minden perezben kiugrani akarna helyéből. Ha megfogja kezemet s mély tekintetével szemembe néz, úgy tűnik fel nekem, mintha a világ sülyedni készülne, s csak magam maradok a levegőben libegve vele, a szerettei egyedül. Tehát ez a szerelem. Óh minő édes és fájdalmas érzés. A boldogság és kin minő tündóri keveréke. De vájjon szeret-e ő engem ? E kérdés gyötör most nappal s éjjel. Azt hiszem, igen.

Augusztus 1. Ez a nap felejthetlen lesz előttem, a mig élek.

Egyedül voltunk a szobában. Kint a délutáni forró nap tűzött a hibáit sétányra. A

szoba kellemes félhomályba volt burkolva. Mi ott ültünk a zongora mellett. Zoltán és én.

Papa s mama a városban voltak. A gyér mekek a kertben játszadoztak a nevelnő felügyelete alatt.

Oly titokzatos csöndesség volt körülöttünk s mi egy árva szóval sem törtük meg az ün nepies csendet.

Végre ő szólalt meg. Halkan, suttogva beszólt. Szemét merően rám szegezte s én mint égj’- megbüvölten, hangtalanul tekintettem rá.

— Úgy e megmondtam, hogy vigyázzon magára. Úgy e megmondtam, hogy belém fog szeretni. Lássa, ón nem akartam ezt s most kicsiny szive, minő sok fájdalmon fog keresztül menni.

— Mert, a ki engemet szeret, az a szélvészt szerette meg. A vihart, a bánatot. Elviszem, s elrablóm nyugalmát. Ragadom messze, messze végtelenségekbe, melynek határa nincs sehol. Kóbor szellem vagyok, mely bánatot hoz, bánator, visz.

E szav; knál megcsókolt és én, mint, akit megigóztek, mozdulni sem mertem, csak néztem, néztem izzó szeme közé, némán, hangtalanul. S csupán azt éreztem, hogy boldog, kimondhatatlanul boldog vagyok.

Augusztus 4. Még most sem tudom, vájjon igazán szeret-e ? Soha, egyetlen szóval sem említette. Csak kedves, odaadó viselkedése

sejteti velem, hogy szeret. De lehet, hogy ez nála megszokás?! Minden növel egyformán udvarias.

Istenem, ha szeretne, úgy ez halálom lenne. Ma is a tenniszpályáu szórakozottan tópeget- tem egy akáczfa leveleit, magamban az ismeretes kérdéseket mormolva : szeret, nem szeret. Ö rám nézett az ö mélységes, hosszú pillantásával s hirtelen, még mielőtt a levelet h téptem volna, közbevágott:

— Szeret! S aztán elnevette magát. Oh, ha tudta volna, mily boldoggá tett ez egy szóval, úgy nem kaczagott volna utánua, mert e kaczaj ismét a bizonytalanság sötét örvényébe vetett, ahonnét már kiragadni véltem magam.

Augusztus 7. Tegnap bál volt. A nyaraló fiatalság mulatsága. Istenem, hogy irigykedtek reám a lányok. Zoltán kitünően tánczolt s egész este csupán csak velem foglalkozott. Olyan kedves, olyan előzékeny volt irányomban, kogy eddig, ha nem szerettem volna is, úgy ezen az estén bolondultam volna beléje. Oh, hogy ennek is el kellett múlnia. Milyen boldog voltam. Ha az ítéletnap harsonája hangzott volna fel, megelégedetten léptem volna az Ur zsámolya elé. Hiszen megengedte érnem e napot.

Augusztus 10 Zoltán elutazott. Hirtelen, váratlan. Mint a derült égből lesújtó villám, úgy hatott rám e hir. Miért utazott el,

az egyedül elismert kellemes izü természetes hashajtószer.