Szamos, 1902. szeptember (34. évfolyam, 71-78. szám)

1902-09-14 / 74. szám

XXXIV. évfolyam. Szatmár, 18Q2. vasárnap szeptember hó 14. 74-ik szám. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Egész évre 3 kor. — Félívre 4 kor. — Negyedévre 2 kor j Rákóczy-utcza 9. sz. Egyes szám ára ^0 fillér. Mindennemű dijak zaímaron, a lep kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. A 3zéiia-piacz:x Ki tagadhatná, hogy az utóbbi évtize­dek aiatt Szatmár város fejlődése nagy mér­vet öltött. Természetesen, hogy a külső fejlődéssel karöltve kell menni a belső rend­nek, a tisztaságnak s biztonságnak stb. Azok az intézkedések, melyek e tekin­tetben a közönség érdekében létrejöttek, egy- től-egyig mind szükségesek voltak. De nem tagadhatja azt sem senki, hogy minden újí­tásnak meg voltak és vannak mindig a maga ellenségei. Ezek, mint a jó ügy ke­rékkötői lépnek fel, vagy azért, mert az uj intézkedéssel félredobattak, mint használha­tatlan gép-kerekek ; vagy azért, mert ezek által önző magánérdekeikben károsodást szen­vedtek. Ki ne ismerné be ma, hogy mily nagy szükség volt annak ideién a városi termény­mázsák (elállítására az eladó közönség ér­dekében. De azért bizonnyára megvoltak an­nak is akkor, a maga ellenségei. Ilyen szükséges intézkedés volt az újabb időben a tejelő állatok egészségi álla­potára való felügyelet, s a tej kezelés tisz­taságának ellenőrzése a város részéről, mert ez, ha nem viszik is teljes szigorral az egész vonalon keresztül, de legalább megnyugtatja a fogyasztó közönséget, különösen a szü­lőket, kiknek egész életük korunkban nem egyéb, mint a baczilusok ellen való ideges harcz. Hanem van meg egy, eddig senki ál­tal figyelemre nem méltatott piacza a vá­rosnak, a melyről valljuk meg, talán azért is feledkezett meg mindenki, mert ide nem asszonyaink járnak. Mert ha nekik volna itt ügyök az eladókkal, azóta ott is régen rend és igazság uralkodnék. Sehol, még talán a lóvásárban sincs annyi csalafintaság, mint a széna-piaczon. Az tudja leginkább, aki mint vevő, vagy eladó megfordul ott. Van ott olyan szekér takarmány, melyet a szekér aljdeszkájára beállított mosószékről raktak, van olyan, mely a sorompónál lett írissen felpálházva, van olyan, mely kívül színezve van, belül pedig értéktelen gazzal van rakva. De ki tudná egyenkint elszámlálni az emberi ravasz leleményesség eme productu- mait! Ez az oka annak,' 'hog^ tisztességes eladó nem megy a szénapiaczra, a vevő pedig valahányszor oda szorul, borsódzik a háta. Azért hozom a nyilvánosság előtt na­pirendre ezt a kérdést, mert úgy vagyok értesülve, hogy az egész Árpád-uíczának s igy a széna-piacznak is rendezése, s az ott elhúzódó sáncznak leburkoiása most napi­renden van. — Szükségesnek tartom azért ez alkalommal a városi tanács figyelmét felhívni, hogy vegye tervbe ott egy széna- mázsáió felállítását. Nem hiszem, hogy ezen, a városra is haszonnal járó intézkedés elien valaki sza­vát felemelné, mert meg lesz nyugtatva a tisztességes eladó s a vevőkőzönség. Ilyen szénamázsáló Debreczenben már évtizedek óta működik a közönség nagy megnyugvására és hasznára. A jobb minő­ségű takarmány természetesen súlyosabb s igy jobb árt ér el, mint a sovány zsirtalan vagy ,eső által kilúgozott. Én részemről nem tudom elégge aján­lani a t. városi tanácsnak soraim figyelembe vételét, s a szénamázsáló mielőbbi felállítását. B Előleges jelentés az ecsedi láp geológiai viszonyainak ismeretéről. A főldmivelésügyú m. kir. miniszter ur rendeletéből talajkémló fúrások és szakszerit geológiai vizsgálatok eszközöltettek az ecsedi láp területén, annak vizmentesitése után. Közérdekű lóvén az ecsedi láp területe geológiai viszonyainak ismerete,'különösen gaz­dasági ipartelepek létesítése kérdéseinek eldön­tésénél, a kiküldött geológusok eiöleges jelen­tését t. olvasóinkkal a következőkben kö­zöljük : Ä magyar nadrág. — Irta : F. A. — Bár nem vagyok olyan vén obsitos, hogy háborúk izgalmairól regélhetnék, de mint ka­tonaviselt ember én is csak hozzászólok a ka­tonák magyar nadrágjának kérdéséhez. Bizony mondom, bennem csak megelégedést keltett az a hir, mely a dicső magyrar nadrág haldoklását először jelentette. És semmikép nincs szándé­kom e sorokban róla dieséneket zengeni, sőt, ha tőlem függne, egy kegyelemdöféssel olyan lyukat szúrnék rajta, mit sohse tudjon bevarrni még a „Regiments-Schneider“ se. Szegénv bakák amugj’ is eleget szenvednek a Gesammt-monarchiáért és higyjék meg, győt- relmes három évüket épenséggel nem vigasz­talja meg az a tudat, hogy magyar nadrágban rúgják német kommandóra a mars einzet. És ha még magyar nadrág volna ! Igaz, hogy ez volt a mintája, de ne felejtsük el, hogy ehhez a ruhadarabhoz csizma jár. Csizma és nem bakkancs. Már pedig ez utóbbi inkább a tót bocskort nevezi szülőanyjának és nem pe­dig a becsületes és népszerű csizmadia ipart. No a mi igaz, az igaz. A nadrág magy7ar jelle­gét híven mutatja ennek ellenére a sujtásos vitézkötés, csakhogy ez nem ám nemzeti posz­tóból való, hanem fekete-sárgából. És ez aztán j akár forschriftos, akár nem forschriftos, bizony mindig csak fekete-sárga. Már pedig, hogy le­het az magyar nadrág, minek legszebb dísze fekete sárga, azt fejtse meg az, ki előtt a dicső Gotterhalte még mindig a nemzeti himnusz. Ennyit a külső ékességéről: ám, mi va- | gyón bennt. — A baka iába — mondja a naiv olvasó. És majdnem eltalálta. No, mert benne van az is, csakhogy fő a „bakafót.“ Hogy mi ez : a fölött nevet minden katonaember, mert a „ba­kaiét“ a bakánál az, a mi ballerinánál a vatta : mindakettö a dicső természet pót surrogatuma. És bár igy a baka urnák is nagj'on formás a bo­kája, de hogy az egy kicsit meleg nyárnak idején, azt tán elhiszik nekem a szakácsnék és szobalányok is, pedig csak az ő kedvükért vagyon Zugsführer ur Nagynak olyan formás lábikrája. De ha még a bakafót tudja is pótolni a folytonossági hiányokat, az még hagyján, de akit az Isten is huszárnak teremtett, még se lett huszár, vagy, aki a pipaszárát nem az agyarába hordja, hanem azon jár, no az ilyenen nem segít a Compagnie Schneider összes baka- fótja se. Hogy a magyar baka e nadrág révén mu- tatósabb volna az osztráknál, azt tagadom. Igen, szálasabb, csinosabb és erősebb : az tény, esak- | hogy az volna, ha pantallón volna rajta. Egy tiszt ur a Budapesti Hírlapban úgy nyilatkozott, hogy e nadrágban jobban és mu­tatósában lehet defilirozni. — Könnyű neki, mondom én, hisz kadét iskolai növendék korában se élvezte s e dicső ruhadarabban a defilirozás nem annyira lelket, mint inkább lábat felemelő örömeit. Nagy ur az, legalább is brigadéros, ki előtt magyar nadrágban defiliroz a baka. Ilyen­kor vau aztán, annyi ruhavizit, mint a hány „kis napja“ van az öreg szenvedő bakának. Először a zugscommandáns, majd az őrmester, azután a hadnagy, kapitány, ki tudná azonban elöszámlálni az egész katonai ranglétrát, mére­geti végig a szegény katonát. Hogy még a szi­gorú ezredes se találjon semmi bajt, úgy7 fel­húzza azt a nadrágot és úgy odaszoritja a de • rekához, hogy a haptacht alatt meg se lebben az adjusztált müdarab. és nincs is a világnak tánczosnója, kinek ennivaló lábikrájára annyira odatapadna a selyemfekete harisnya, mint a hogyan a magyar nadrág körülöleli a baka „szép“ lábát. De ha vége van a visitnek, vége van a kutya nagy elegaucziának is, hisz addig, mig állni kell, az még csak hagy7ján. De igy menni is : az rnár bolond kívánság. Van is olyan commando, ha. a Reglement nem is írja elő, melyet csendesen ejt ki a ka­pitány, de mit ismétel az őrmester és suttogva Tényleg csak INGÜK JÓZSEF szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmányú gyapjú­szövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeiniíet. Hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Ké­szít sikkesszabásu egyenruhákat; raktáron tart mindennemű egyenruhá­zati czikkeket éa katonai fölszereléseket. Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) --------------—------------------------------

Next

/
Thumbnails
Contents