Szamos, 1902. szeptember (34. évfolyam, 71-78. szám)
1902-09-14 / 74. szám
Tekintetes Igazgatóság ! Vonatkozással földmivelésügyi miniszter ur ő excellencziájának 105134. V. 2. 1901. sz. a. kelt magas rendeletére, melylyel minket az Ecsedi láp agrógeologiai felvételére utasitani méltóztatott, egyben tanulmányt kívánván tenni a lápon esetleg mély fúrások által nyerhető ivóvíz iránt, a hivatkozott magas rendelet értelmében eljárván, munkánk befejezésével van szerencsénk elöleges jelentésünket a következőkben megtenni. Felvételi külső munkálatainkat a vett magas rendelet alapján május 2-án kezdtük meg s június hó 10-én fejeztük be. A felvett terület a í Nagy (Ecsed) lápot egészben magában foglalja. | Közelebbről a következő községek határolta! láp tartozik az említett Nagy láp gyűjtő név alá. A Nagy-Ecsed, Nagy Kocsord közé eső Ecsedi láp, a Nagy-Ecsed — Mérk közé eső Or- döngős, Csicsor és Békéd-láp, a Márk és Vállaj közötti Pinczés láp és Lókert, a Börvely, Kál- mánd, Kaplony, Domahida határolta Nagy láp. E láprészek határát keie - felől az 0 Kraszna mentén húzódó lápi csatorna alkotja, nyugat felől pedig az Uj-Kraszna csatorna. A Lápi és Keleti csatorna közé eső lápterület délről északnak haladva magába foglalja az O-Kis- majtény, Szamosdob. Cseugerbagos alatt elterülő Nagy-Lápot, a Csenger-Ujfalu, Ura melletti urai lápot, a Tyúkod alatti tyukodi lápot s a Porcsalma, Őköritó, Pusztaiak, Nagy és Tyukodi vájás közötti területet. Területünk egész kiterjedésében a sik lápokhoz tartozó lápi terület. A lecsapolás előtt óriási mocsár terület volt, náderdövel, vizinö-i vényekkel, itt-ott egy kimagasló szigetecskével. Ma a csapolás folytán a mocsárviz összegyüj- tetett s elvezettetett. A iápi terület tehát felszabadult a viz alul 3 átadatott a mezőgazda- sági kultúrának. A viz elvezetése után egy óriási zsombék-mező maradt vissza, melynek j eltakarítása, kivágása, azaz elrónázása képezte j a lápon gazdálkodó első törekvését Ez ma már több kevesebb előrelátással sikerült is. Neve-: zetesen egyesek a legolcsóbb zsombék irtási eljáráshoz folyamodtak s felgyújtották a víztől ! felszabadult lápjukat. A legolcsóbb kétségtele- j nüi e zsombék irtási eljárás, de a minő olcsó, j oly veszedelmeket is rejt mágában. Az egész: láp területén több száz talajkémiő fúrásunk arról tesz tanúbizonyságot, hogy a talán nagyon vastagnak képzelt tőzeg réteg mindössze 20—140 cm. között ingadozik. Az 1 m.-en felüli tőzegréteg azonban már a legszűkebb határokra szorítkozik az egyes láprészek, egykori sikvizek mályedményeiben. Leggyakoribb a 30—50 cm.-es tőzeg vastagság, mely alatt rendmond a doppelreiben egyik baka a másiknak: „A nadrágszijjat ereszd meg!“ Ez űrügy alatt aztán sikerül is, még a legfelsőbb hadúr előtt is a defilirung, és lehet rúgni a parádé marsot, hogy a föld is rengjen belé, ám a dicső magyar nadrág fekete-sárga zsinórjával és bakafótiával egyetemben aggasztóan lötyög. És aztán nem csak ez a baja, hanem tudtommal, ha nagyon testhez tapad, rettentő meleget fejleszt és még- a vérkeringést is akadályozza. A magyar bakának pedig sehogyse kell : példa erre a vidéki garnizonok, hol a vászon- nadrágban is szabad hétköznap kimenni a katonának. Ugyan mutassanak nekem olyan káplár urat, ki a rózsájához parancskiadás után a magyar nadrágban menne, már pedig ez tán jobban tetszene a fehérnépnek, de csak nem bo lond még szolgálaton kívül is ballerináskodni. Arról nem is beszélek, hogy a kapcsok begombolása és a bakkancs nyolcz 3yukának forschriftos befűzése szinte lehetetlenné teszi Alarm idején a gyors felkészülést. Ám küzdjünk a magyar szellem diadaláért a hadseregben, de engedjük csendesen kimúlni a fekete-sárga zsinóros úgynevezett magyar nadrágot. Mert, mig a fej németül beszél, mig a szív a Gesamt-Monarchiáért dobog, addig ugyan hiába magyar érzelmű a láb, — hozzá még fekete sárga vitózkötéssel. szerint vizet találunk. A tőzegréteg alsó része tehát még vízben úszik, melyen a zsombókos felső réteg természetes hid gyanánt szerepel. A vizréteg alja iszapos tőzeg, mely azután ritkábban sárga, rendszerint kék agyagba megy át. Ez a tulajdonképi lápi terület talajviszonyainak általános képe. A parti részek kiesnek e témából. A nyugati part ugyanis csaknem egész az Ágerdő majorig tulnyomólag homokos. Végső nyúlványait találjuk itt a nyírségi ho- mokbuczkáknak a Sárvár, Külső- és Belsö-Zete hegy homok dombokban. Az ágerdő—börveiyi parti rész homokos agyagot sárga agyag talajjal tüntet fel, a Kálmánd, Kaplony, Domahida mentében eső part pedig az eiszikesedés nyomait mutatja elszórt vakszék foltjaival A keleti part csaknem párhuzamos, bár hullámos vonalban a Keleti csatornával a Szamos-iszap határát jelzi a lápi terület felé. A Szamosnak e termékeny hordaléka iszapos, világos sárga homokos agyag, mely altalajában iszapos, agyagos homokot egyes helyeken homokot, a láppal való közvetlen érintkezésnél tőzeget mutat. Az egész láp terület talajtípusainak e rövid vázolása után visszatérve már most az említett zsombékolási eljárásokra beláthatjuk, hogy a zsombékégetés mily veszedelmeket rejt magában. Kiégvén az amúgy is vékony rétegű s ma még mindég összébb üllepedő tőzeg, csupán hamuja marad vissza, mely jóllehet elrónázóbbá tette a hepe hupás zsombékos felszint s müve : lésre alkalmassá is, de bizonyára nagyon rövid időre. A száraz, szeles időszakban e tőzeghamut a szél veszi szárnyaira s elhordja egy részét, megmaradt egy része pedig nagyon gyorsan fejlődik a kezdetben buja vegetátió áital. S mi marad vissza az imigyen gyorsított tel- j kesitós után ? Nem más mint a tőzeg alatt levő szikes agyagtalaj, mely mint vakszék fog | előtüuedezni. Nem lehet tehát eléggé ajánlani e káros zsombékirtási eljárástól való ovakodást, sőt nagyon czélszerünek találnék annak akár karhatalommal való meggátlását. Ezzel szemben legczélszerübbnek véljük mindenek fölött a legeltetéssel való elrónázást, melylyel a könnyű tőzegréteg összetömóse, megtiprása, agyagosabbá tétele is vele járna. | Ez hosszadalmasabb mindenesetre, ele a jövőre nézve czélravezetőbb és üdvöseb’o is. A láp ta- j lajfóleségeinek bővebb tárgyalásától azoknak főleg a különböző mezőgazdasági ágakra való felkasznáihatása ismertetésétől ezúttal el kell; tekintenünk. A felvett területen gyűjtök talajmintáiknak a küszöbön álló országos felvételek j után Moratóriumainkban való fizikai és ché- I miai megelemezése fog erre nézve útmutatást nyújtani, amikor is erre bőven kiterjeszkedünk. ; Ezúttal csak jelezni óhajtjuk, hogy már külső I munkálatainknál szerzett tapasztalataink meggyőztek arról, hogy a láp terület felső s alsó j talaja s vízviszonyainak kellő figyelembe vétele mellett mezőgazdaságilag igen jövedelmezöleg művelhető főleg oly irányban, mely7 a szomszéd nyírségi nagy homok területének termelési viszonyaival párhuzamos, azt mintegy kiegészítő, végűi a lápon ivóviz kérdésével kell ezúttal röviden foglalkoznunk. A lápon ez idő szerint levő apró itató kutak vizüket mindenütt a tőzeg alatti talaj vizéből nyerik, melynek rekesztője 1—2 méter mélységben sárgás-kékes agyag (székes). Ez egészségtelen ivóviz, mely sárgás- kékes szinti s korhadó tőzeg darabokkal teli, mindenesetre nagyon előtérbe tolja a jó ivóviz nyerhetésének kérdését. Tapasztalataink oda vezettek, hogy egészségesebb ivóviz a mainál csekély7 költséggel nyerhető, még pedig az említett sárga és kék agyagba mélyesztett kutaknál az az alatti sárga durva folyó homokból, mely7 csekély — sok esetben már 5 —12 m mélységben fellelhető. E kutaknál csak arra kell ügyelni, hogy7 a felső tőzeg alatti viz beszivárgása meggátoltassák. A jó, esetleg felszálló ivóvíznek nyerése mindenesetre mély fúrások által volna remélhetőleg elérhető. E mély fúrásoknak az alluviális lerakodásokon kivül, mely tőzeg, fekete esetleg szürke, kék iszap és agyag, kék iszapos csiliámos homok és durvább, finomabb sárga homok, s ez utóbbiak változó rétegeiből állanak, még a diluviális képződményeken is keresztül kellene hatolni, hogy a fiatal harmadkori laza lerakodásokból kaphassák a teljesen egészséges vizet. Készletes jelentésünkben erre is bővebben leszünk bátrak kiterjeszkedni. Keit Budapesten, 1902. év junius 14 én. A tekintetes igazgatóságnak alázatos szolgái : Tiniké Imre s. k. Liffa Aurél s. k. m. kir. geológus. m. kir. geológus. Güll Vilmos s. k. m. kir. geológus. hírrovat. * A Széelienyi-társulat szept. 10 iki igazgató-választmányi üléséből a következőket, emeljük ki: I. Nagy Béla igazgató bejelentette, hogy7 a folyó évben a társulat 106 gymrmek- menedékhelyet szervezett, mely7böl 80-at 11047 koronával segélyez, 26 pedig önerejéből tartja fenn magát. A megtakarítás 3000 K , melyre a társulat annyival is inkább utalva volt, mert a varmegym ez évben részére kevesebb segélyt szavazott meg. II. A vármegy7e közigazgatási bizottsága megkereste a társulatot, hogy pártolja a katonasorban levő ifjak számára hasznos szórakozás czóljából alakítandó ifjúsági egyesületeket. E megkeresésnek a társulat örömmel tesz eleget. Ily egyesület vármegyénkben már is^ három van, névszerint Aranymsmed- gyesen, Avasvámfaluban és Nagysomkuton, Ezeket a társulat dologi kiadásokra évi 50 koronával és a szükséges könyvekkel segélyezi. III. A Wesseiényi-szobor leleplezési ünnepére képviselőkul a társulat Nagy László alispánt, Majos Károly7 anyakönyvi felügyelőt és Dénes Lajos kir. ügyészt küldte ki s végül IV. intézkedést tett az iránt, hogy a budapesti Kossuth- ünnepen is képviselve legy7en. * Közegészségügy. Dr. Jéger Kálmán tiszti főorvos közegészségügyünk állapotáról a közigazgatási bizottság legutóbbi ülése elé a következő jelentést terjesztette be : „Közegészségi állapotunk a lefolyót hóban nem volt kielégítő. A hó folyamán a szőlőhegyen sok esetben merült fed a heveny7 bélhurut, sőt egy súlyos esete a cholerinnek is fordult elő, mely utóbbinál a föltétlenül szükséges óvintézkedések személyes meggyőződésem szerint megtótettek. Úgy7 a bólhurutos esetek, mint a cholerin is gyógyulással végződött. Tankóczi Gyula li. főkapitány ur közbejöttével megtartott egészség- ügyi vizsgánk alkalmával meggyőződtünk arról, hogy az utczákban igen sok helyen az utczai kövezet, vizlevezető folyárok részint a miatt, hogy7 az egyes udvarokról ezen közös folyárba kibocsátott folyadékok, a mi pedig igen sok helyen nem pusztán tiszta viz, hanem több eset" ben állati és növényi alkatrészekkel vegyes bűzös és a forró nap hevében fertőzővé vált szennyvíz, eltakarítva nincs, hanem utczaho- szant, az utczai foly'árba, bűzös sürü fertőző mocsarat képez, részint pedig sok helyen azon körülménynél fogva, hogy ezen folyárok medrében a kövezés elromlott és e miatt abban több helyen gödrök s fertőző tócsák képződtek ; — vizlevezető rendeltetésüknek 111a már meg nem felelnek. Tapasztaltuk továbbá azt is, hogy a Háromutczaköz jobb oldalán elvonuló széles és bűzös mocsárral telt földárok, melyben a légfertőző mocsarat a mellette lévő négy telek udvaráról naponta kibocsátott, többnydre piszkos szennyvíz táplálja és teszi a légkört veszélyessé és a mely ároknak kikövezését és lejtéssel ellátása által a közegészségügyi kivánalmaknak megfelelővé tételét még a múlt 1901 ik évi junius hó 12 én 167. sz. a vélemé- nyes jelentésemben sürgősen kértem, — azonban daczára az e tekintetben hozott 4563—891. sz. tanácsi meghagyásnak, még a mai napig sincs az árok kikövezve s igy fertőző volta ma is fenn áll. Miért ia ismételten kérem szigorú intézkedést tenni arra nézve, hogy úgy a háromutezaközi bűzös, mocsaras földárok vala- kára kiköveztessék, mint sziutón arra nézve is, bogy gond fordittassók arra, miszerint az utczai folyárok jó karba helyeztessenek és olyanban tartassanak is, hogy a kigödrösődés által előállott és állható egészségtelen tócsák és fertőző mocsaraknak, legalább e részben eleje ve- tessék. Végül pedig ismételten kértem ellenFerencz József keserüviz az egyedül elismert kellemes izü természetes hashajtószer.
