Szamos, 1902. augusztus (34. évfolyam, 62-70. szám)
1902-08-31 / 70. szám
álló kedélymozgalmak nem hozzák őt áthi- dalhatallanul meghasonlásba a külső világgal, kedélye diszponálva van a boldogságra. A kedélyi arravalóság mellett, mint lon- tos tényező, szerepet játszik, — mint mondva volt, — a képzelet: a boldogság érzelmének életrekeltője és táplálója. „Vizsgálja meg bárki gondolatait,“ mondja Pascal, a nagy gondolkodó, — „azok vagy a múlttal, vagy a jövővel foglalkoznak legörömestebb.“ A képzelet is innen veszi képeit. Az erkölcsi jellemmel biró ember képzelete egészséges ; elétárja a múltnak képeit s talán rózsaszín koszorúba köti a jövő reményeit, az bizonyos fegyelmezettséggel bir, nem csa- pong korlátlanul ide-oda, nem épit alptala- nul légvárakat, nem néz „kancsalul festett egekbe“; az erkölcsi jellemben megalakult boldogság-ideát nem vesztegeti meg. S ha az erkölcsi jellemmel biró emberre kiábrándulás napjai következnének is be, azt nem a csalódás keserű érzetében, hanem a lemondás érzelmében olvad fel, mely a lelket fölemeli. A valódi boldogság alapja tehát az erkölcsi jellemben gyökerezik. Lélektani okok bizonyítják ezt. Testizmok ápolása. Az izomanyag jóságának alapfeltétele a a táplálkozás, mozgás és nyugalom. A macska, a kutya, a csikó mind megannyi példáját mu- [ tatja a jól és szépen fejlődött és ápolt izmok- nak. Ezek az állatok, mint a többi egészséges állat a szabadban, ösztönszerüleg szigorúan betartják a kellő mértéket és mennyiséget mozgás és nyugalom között. Az egészséges gyermek, az ember leszármazottja, amennyiben erőszakos korlátozás nélkül nő fel, ugyanazt cse- lekszi és a felnőtt ember is, aki természetes viszonyok között él, minden külön előírás és szabály nélkül képes lesz a szükséges testmozgás mennyiségét meghatározni. Képességeink szabad gyakorlása iránti hajlamunk mintegy velünk született Sajnos azonban, kevés ember él rendes és természetes viszonyok közt. Ama képességek pedig, amelyek nem gyakoroltatnak, elsatnyul- nak, az izmok kellő gyakorlat nélkül elgyengülnek, az izomerő gyakorlat nélkül elvesz. Oly gyermekek, akik gyenge korukban folyton a szoba falai között és az iskolapadon tartózkodnak, ifjú lányok, kik mindig a varróasztal mellett görbülnek, fiatal asszonyok, kik teljes életükön át a házban fészkelnek, e szokásukat legfontosabb testrészükkel fizetik meg. Izmaik nem fejlődnek és gyengék maradnak, nem képesek átlagos munkára és a képesség elvesztésével egyidejűleg elpusztul a testmozgás iránti hajlam és öröm is, a minek egészségellenes következményei csakhamar mutatkoznak Í3 az egész család kárára. Hogy ez igy van, ennek oka leginkább társadalmi rendünkben keresendő. A legtöbb ember külső viszonyai következtében oly életmódhoz van kötve, amely kizárja az észszerű izomápolás lehetőségét. Ámde azok között is, kiket a külső visszonyok nem akadályoznak semmiben, sokan vannak, kik az izomápolást elhanyagolják. Az asszonyok például legelső sorban említendők e helyütt. Legtöbbje I rosszul fogja fel a maga és családja iránti köte- t lességót, azt hiszi, nem szabad még gondolni sem a sétára, mert kötelessége élete minden | perczét munkában tölteni a házban és a ház kö- \ rül. Van a társadalomnak egy csekély töredéke, ! az, a melynek hintó áll rendelkezésére, amely j kényelemből vétkezik az egészsége ellen. Ha ezek az emberek tudnák, hogy a mindennapi séta és mozgás a szabadban, egészségünk fen J tartásának főkeilékét kepezi, erőnket, jókedvünket, üdeségüuket jótékonyan befolyásolja., bizony nem rövidítenék meg a testmozgás óráját. A mindennapi séta épp oly elkerülhetet- í lenül szükséges egészségünknek, mint a mindennapi étkezés. Megkülönböztetést kell azon- ban tennünk a séta és a hivatásbeli ut között.! Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy séta közben nem szabad semmiféle ügyünket lebonyolítani. A háziasszony például, ha bevásárolni vagy gyermekéért, megy az iskolába, azt napi sétája egy részének tekintheti, de nem szabad, hogy ügyeinket a szabad levegőben való moz- gás rovására végezzük, valamint nem szabad, ! T ki és olyan volt . . . mint . . . mint egy — „mesebeli király!“ „Én az Igazság vagyok!“ Előállt a másik, sápadt, vézna alak. Föllépte ép oly bátor volt, mint az előbbié. A ruha bizony erről is foszlányokban lógott le és több helyt fedetlenül maradt, testén nagy, mély vérző sebek voltak láthatók. „Én a jog vagyok!“ Most előlépett a harmadik, az utolsó. Arcza jóságos tekiutetéből erőt merített Karámi ur, kit a szokatlan alakok jelenléte ugyancsak meggyötört. Szelíd, lágy, jóságos hangon szólalt meg. A ruhája nagyon meg volt tépve ennek is és egyik szeméből folyton könyek peregtek alá. „Én a Testvériség vagyok!“ A többszörös milliomos annyira magán kívül volt, hogy megszégyelte magát. Szégyelte, hogy ezt a három királyát a földnek, a társadalomnak nem ismeri. Most először történt ez vele, először életében. De hiszen annyira zavarban volt, t ogy nincsen rajta semmi csodálni való. — A ruhátok tépett és a testetek tele sebbel, honnan van mindez? — kérdezte Karámi ur kíváncsiskodó udvariassággal. — Emberek közt jártunk ! — felelték busán, szomorúan. Rémülve vette észre a ház ura, hogy vendégei nagyon komoly munkába kezdenek. Leemelik a nehéz selyem és bársony függönyöket, leakasztják a szinarany csillárt, kifeszitik a szekrényeket és a temérdek drága csecse-be- csét, értékes holmit kiszedik. Csupa ezüst és arany mind. A milyen szép, épen olyan felesleges. A nagy perzsa szőnyeget is összegöngyöl- gették már. Karámi ur tehetetlenül nezte mindezt végig. Nem kiálthatott, nem tudott mozdulni, mert egy csodás v, rázserő lebüvölve tartotta. A. három vendég összeszedett mindent, a I mi a szobában fén}’üzé3, felesleg, a mi csak pompa, csak fény volt, a mi nem szükséges, holmi, a mi nélkülözhető! A többszörös milliomos aggódva vette | észre, hogy pár rövid pillanat alatt, mint vedlett át közönséges polgárrá, egy olyan emberré, j akinek csak annyija maradt, a mennyire szüksége van. Meglehetősen kellemetlenül érintette ez a j váratlan változás. Fürkészve pillantott az -asztalra. Borzasztó! A pezsgő, a drága szivarok mind eltűntek. Pedig ezek igazan szükségesek, ezek nélkül igazán nem lehet élni. Pezsgő és finom szivar nélkül nem is élet az élet, csak tengődés, kínlódás ! Mikor aztán jobban szemügyre vette a tárcsát, észrevette, hogy mégis van benne valami. Egy pár olcsó szivar ! Csak nem fog a többszörös milliomos, csak nem fog Karámi olcsó szivarokat szívni ! Ez igazán nevetséges volna. Áldozatnak egy kicsit sok is talán. Alig tudott magán uralkodni, mikor elgondolta, hogy az ő valódi, drága szőnyegén neveletlen gyermekek fognak fetrengeni, szegény emberek gyermekei és az ö selyem és bársony függönyeibe nyomorgó alakok pólyázzák be didergő tagjaikat. Az ő szorgalmasan gyűjtött csecsebecséit kenyérre váltják az avatatlanok, a kiknél nem a kérkedés, a nagyzolás, nem a müizlés, hanem az ehes gyomor az irányadó. Bóbi, a nagyságos ur kis kutyája, Karámi ur dédelgetett kedvencze, a kinek csak sült húst Ferencz József keserüviz hogy azért ne sétáljunk, mert nincsenek házon kívül végzendő ügyeink. Sok asszony azt hiszi, mert kora reggeltől késő estig talpon van a háztartásában, ez már elég mozgás és a séta felesleges. Igaz, legtöbb esetben túlsókat is mozogtak otthon, de mind e mozgás nem ér fel egyetlen egy sétával. Séta közben egyformán mozgunk megerőltetés nélkül, ez ilyen mozgás pedig erősiti izmainkat, leginkább a szív izmait, anélkül, hogy kifárasztana. A séta egyúttal a friss levegőbe visz minket, ami lélegzetvételünkre nagy jelentőséggel bir. A séta további haszna, hogy szórakoztatja az elmét és elvonja azt a mindennapi foglalkozástól s minden megerőltetés nélkül uj benyomásokkal gazdagítja. A házban való mozgás tehát sohasem pótolhatja a sétát. Ezt különösen az asszonyoknak és fiatal lányoknak kell szem előtt tartaniok, de fontos a gyermekekre nézve is. Ha az iskolai órák és a házi munka akadályozza a szabadban való mozgást, úgy előbbi kettő az egészség kellékeivel szemben áll ellentétben. Ha ennek igazságát felismertük, rajtunk áll a bajon segíteni. A házi asszony czélszerü időbeosztás által és a cselédség jobb kihasználása által sokat változtathat házában. Figyelemmel kell lenni azonban, hogy utóbbi a cselédség kellő iskoláztatása által történjék, nem pedig túlságos követelések támasztása utján, mert ha cselédjeinknek hasznát akarjuk venni, nem szahad elfelejtenünk, hogy utóbbiak izmai épp úgy megkövetelik a kellő ápolást, mint a háziasszonyé. Nehezebb a kérdés megoldása az iskolával szemben, ámde semmiesetre sem megoldhatatlan. Mindazáltal nem tagadható, hogy a kézimunkának is meg van a jótékony befolyása az izomápolásra nézve. Pusztán csak az hozza leginkább mozgásba karjaink izmait. A felső testrészek izmai egyáltatán hátrányban vannak az alsó testrészek, a lábak izmaival szemben. Ezeknek a házi munka legtöbb esetben nem ad fog- Islkozást, amit a ház körül, udvarban vagy kertben végzendő hasznos munka, ennek hiányában pedig testgyakoriat által kell helyettesíteni. adnak enni, napjában kétszer fürösztik, nyakán aranyabroncs vau ezüst csengővel. Sétáiban; ha gazdája nincs vele, két cseléd kiséri folyton, Bóbi ur kinevezett testőrsége, tehát Bóbi — el- vakkantotta magát. Talán ö is valami rosszat álmodott. Talán tőle is megvonták a sültet frissütésü kenyérre], az aranyabroncsot a kis ezüst csengővel és a fényes testőrséget. Az ismerős hangra a gyáros föleszmélt kábultságából; a bűvölet véget ért és ő — felébredt. ^ * * * Az első, a mit megpillantott, a selyempárna volt és rajta az elkónyeztett kis Bóbi. Karámi ur úgy szeretett volna a nyakába borulni kedvenczének, a ki bután nézett gazdájára, mintha ő is efélén gondolkozna, és sírna, jajgatna ! Párszor megdörzsölte álmos szemét és körülnézett kíváncsian a szobában. Megkönnyebbülten sóhajtott föl: — Ah, hiszem, csak bolond álom volt! Hogyne álmodhatna az ember ilyen dolgokról, mikor az utczán nap-nap után didergő éhezők vonulnak végig. A lapok is folyton ilyen tudósításokkal vannak tele. Karámi ur szivarra gyújtott. Sértetlenül feküdt tárczája az asztalon és nem volt benne csúfságul olcsó szivar. Az utczáról morajhoz hasonló, folyton erősbödő nesz hallatszott. A többszörös milliomos odasietett az ablakhoz és a mennyire hasának becsülésre méltó terjedelme megengedte, — kihajolt. az egyedül elismert kellemes izü természetes hashajtószer.
