Szamos, 1902. augusztus (34. évfolyam, 62-70. szám)
Gazdák Lapja, 1902-08-14 / 33. szám
Melléklet a „Szamos“ 65-ik számához. I. évfolyam. Szatmár, 1902. augusztus 14. 33-ik szám. GAZDÁK LAPJA. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET-, A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY EGYLET ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik minden csütörtökön. A Szatmárra egy ei Gazdasági Egyesület tagjai a „Szamos“ csütörtöki számával együtt ingyen kapják. — Cserepéldányok a szerkesztő czímére küldendők. — Szerkeszti: Poszvék Nándor egyl. Titkári hivatal Szatmár, Bercsényi-utcza 1. a reklamácziók is íntézendők. titkár. szám, hova A város versenydijja. A szatmári lóversenyekhez minden évben hozzájárult a város egy 800 koronás díjjal. E dijat az őszi közgyűlés megtagadta az idénre. Minthogy azonban az előirányzatba fel volt véve, a most ismételten beadott kérvényre a f. hó 11-iki közgyűlés mégis csak megszavazta annak kiutalását s igy nem kényszeritette a versenyegyletet arra, hogy a már legimitált feltételekből e futamot törölje. Most már túl vagyunk e tényen, s igy szabadabban szólhatunk hozzá e kérdéshez, mert nem vagyunk többé kitéve annak a lehetőségnek, hogy tárgyilagos érveinket félre értik s még látszata sem férhet hozzánk annak, mintha forsirozott érvekkel, talán ijesztgetésekkel befolyásolni akarnék a határozatot. Hogy e dij meg lesz szavazva, mi arra nézve teljesen nyugodtak voltunk. Nyugodtak voltunk pedig azért, mert higgadt meggyőződéssel annyira elhibázottnak tartottuk, annak megtagadását, hogy fel kellett tennünk, hogy azok is, kik e határozatot hozták, nyomban belátták annak helytelenségét s módot fognak kesesni elhamarkodott határozatuk korrigá- 1 ásai a. A módot erre megadtuk mi, azzal, hogy nem hamarkodtuk el a dolgot, nem kovácsoltunk versenyünkre felforgató terveket, hanem az első határozattól eltelt 6 hónap múlva ismét előálltunk kérésünkkel, időközben a dijat már fel is vettük programmunkba, a prog- rammot legitimáltattuk sőt a magyar és osztrák hivatalos versenylapok már régen közölték is. Ennek igy kellett lenni! Szatmár oly szépen halad, Szatmár any- nyit áldozott emelkedéséért, hogy nem volt szabad kiereszteni kezéből az évenkénti versenyeket. Ennek nem csak azért kell itt lenni, mert a városnak jövedelmet hoz, hanem azért is, mert Szatmár ma nem csak Szatmánnegye, de az északkeleti Magyarország összes városai között kimagasló szerepet játszik, központot képez, s igy minden olyan intézményünknek, ami alkalmas arra, hogy az ország figyelmét felkeltse, Szatmáron van a helye. Nézzük, mi lett volna e dij megtagadásának a következménye. Nézhetjük objektiv szemmel, ma már nem gondolhatja senki, hogy egymással mumust játszunk! Miután az idei versenyek a város higgadt belátásában bizva, Szatmárra lettek elhatározva, a folyó évi versenyeket megtartottuk volna itt a nélkül az egy futam nélkül. Azt a versenylapokban lefújtuk volna, — hacsak a szégyenteljes indokolás kikerülése érdekében a vezetők annak az összegnek a pótlását ami nem lehetetlen —magukra nem vállalják. Ezzel a versenynyel azonban egyszer s mindenkorra be lett volna szüntetve a szatmári versenyek sorozata s az jövőre hihetőleg Nagy-Károlyban folyt volna le. Már pedig bajosan lehet hinni, hogy az egyszer oda vitt versenyt Nagy-Károly többé kibocsássa a kezei közül, annál inkább, mert az itt elvesztett dij bizonyára több oldalról nyert volna bő kárpótlást. Ehhez járul még a pályakérdés,
