Szamos, 1902. augusztus (34. évfolyam, 62-70. szám)
1902-08-14 / 65. szám
vassék meg. Maga a meghívás nem talált ugyan ellenzésre, azonban, mivel a kongresz- szus költsége 4000 koronába kerül, többen ezen költségnek megadása szempontjából a meghívás ellen voltak, míg végre a közgyűlés, tekintettel azon erkölcsi és anyagi előnyökre, a melyek egy ily népes összejövetel* bői a városra hárulnak, a kongresszus meghívását elhatározta és a főszámvevőt utasította, hogy a 4000 kort. az 1903. és 1904. évi költségelőirányzatba vegye fel. A gazdasági szakbizottság előterjesztései között első volt a németi ev. reí. egyháznak az egyházi alkalmazottak és szolgák használatában levő földek után kivetett ártéri költség aluli (elmentése iránt beadott kérelme. A közgyűlés a kérelmet teljesíthetőnek nem találta, mert a kérdéses földek az illető alkalmazottak használatában vannak és az ármentesitésböl származó előnyöket ők élvezik ; tehát az ártéri költségek őket jogosan terhelik. — Továbbá kimondotta közgyűlés, hogy az egyházi földek után, kivéve a tisztán adótermészettel biró járulékokat, semminemű újabb terhet a jövőre nézve elvállalni nem log. Valkovics Sámuel Kossuth-kerti bérlő kérvénye és a gazdasági szakbizottság véleménye alapján a közgyűlés elrendelte, hogy a gőzfürdőnél levő mosókonyha és száritó- kamara, massage és hideggyógymódra ren- deztessék be és ennek költségét a vágóhídi gépberendezés tartalékalapjából oly módon utalványozta, hogy ezen összeg a jövő évi költségvetésbe felvétetvén, esedékes kamataival együtt a nevezett alapnak téríttessék meg. A katonai gyakorlótéren levő barakkoknál egy uj illemhely építése iránt tett szakosztályi előterjesztést közgyűlés elfogadta és elrendelte, hogy a 622 kor. költség a jövő évi költségvetésbe vétessék fel és a tervezett munkálat a jövő évben hajtassák végre. A szatmármegyei lovar-egyletnek a lóverseny czéljaira eddig is megadott 800 kor. kiutalványozása iránt beadotf kérvényét a közgyűlés azon indokolással, hogy a költségvetésben a kért 800 kor. különben is | (el van véve — teljesítette és az összeg kiutalásával városi tanácsot megbízta. Végül Kossuth Lajos születési napjának 100 éves évfordulója alkalmából rendezendő ünnepély iránt Arad város közönsége átiratát a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel magáévá tette és kijelentette, hogy az elhalt nagy államférfi 100 éves születésének évfordulóját az elhunyt emlékéhez méltóan ünnepli meg és e végből a polgármester elnöklete alatt számos tagból álló bizottságot küldött ki és az emlékünnepély rendezésében való közreműködésre a Kölcsey-kört is felkérte. Ezzel a közgyűlés véget ért. Szózat I A magyar nemzethez! Kossuth , , . Érzitek-e a forróságot, mely e névből izzik felétek ? Kossuth Lajos! Halandónak neve egykoron, — ma már eszmény, függetlenségi vágyaink örök bogiára, múltnak dicsősége, jövendőnk reménye! A most suhanó esztendőnek szeptember hava 19-ik napján lesz száz éve annak, hogy ő született! Minő ut, a monoki bölcsőtől, a még jeltelen sírig! Sorsunknak sirhalma, mintha megremegtette volna az örök Igazságot! A nyugatot, az emberi művelődés kincseit és a szabadságot, századokon át védő magyar — megtörve, lenyűgözve, elmaradva! Lelket lehelt hát anyaföldünknek egy porszemébe, lelket, melyben benne legyen a tudásnak minden fénye, fajunknak alkotó ereje, érzéseiben a bérezek fensége, rónáink végtelenje és a szó villámos hatalma ! így adatott O nekünk! És Kossuth Lajos elvégezte nemzet-megváltó hivatását! O adott szárnyat a gondolatnak ! Az ő forró szavától kezdtek rügyezni az egyenlőség és testvériség eszméi! (Hogy virágjuk hullt — nem rajta múlt!) Szavától olvadtak le a milliók bilincsei és lett a jobbágyból polgár, a népből nemzet, mely önmaga alkotja törvényeit, kormányozza önmagát ! O vezette ki a megujhodott nemzetet, elzárt közjogi helyzetéből, a verőfényre, hol a világ szabadságnapja ragyog, mondván a népnek : ime testvértek! hisz nincs a boldogtalannak egy megveszekedett fityingje se. (Néma csend, öt perez szünet. Tóni beállít.) Tóni: Szervusztok ! Nincs itt Balambér ! Gyula: Nincs! Tóni: Hisz ide indult; megyek, megkeresem ! Gyula: Soh’se menj ! Ülj le harmadiknak. (Tűzoltóhoz) Pista, adjon egy poharat és törölje le az asztalt. — Na, osszál! (A játék folyik, az igazgató gibiczel, öt perez szünet. Bakcsai beállít.) Bakosai: Szervusztok fiuk! Nincs itt Balambér ? Mind: Nincs! Bakcsai: Hozzám izent, hogy jöjjek azonnal, mert a foga fáj! Igazgató: Talán elment más fogorvoshoz, azért késik! Bakcsai: Na, azt nem szeretném! Gyula : Üljön le, orvos ur ! — Pista poharat! — Nem parancsol negyediknek ? Bakcsai : Nagyon szivesen ! (Kártyáznak, öt perez szünet. Nyárai beállít.) Nyarai: (orvoshoz) Barátom, mindenütt kereslek, szegény Balambér a fájdalomtól oda van ! Bakcsai: Kérlek, ne zavarj ! Kwart kontra ! Gyula: Üljön le karmester ur! — Poharat! Virgiliusz: (levéllel beállít, bemutatkozik Gyulának) Virgiliusz vagyok ! Balambér barátom megkért, hogy ezt a levelet önnek kézbe sitsem. Gyula: (olvassa) „Mindjárt jövök!“ Bakcsai: Biztosan más fogorvoshoz ment! De hiszen csak jöjjön el, úgy megkontrázom, hogy no! Gyula: Szíveskedjék helyet foglalni, Virgiliusz ur ! — Pista, poharat! (Öt perez szünet. Balambér leikötött képpel beállít ) Balambér: Jaj! Jaj! Jaj! Az a marha, hogy megkinozott. Gyula: No csakhogy itt vagy, kedves Ba- lambérom, nem tesz semmit, öblítsd le egy pohár borral! — Pista, poharat! — Nini, hisz alakíthatunk két kompániát is. — Pista, még egy asztalt és kártyát! Igazgató: (félre) Fogtál uram törököt, de nem ereszt! Bonifáczius, vendéglős: (a rostélyossal beállít) Virgiliusz ur, a rostélyosa megpuhult, elhoztam ! Virgiliusz: (vendéglőshöz) No hát akkor foglaljon helyet és egye meg ! (A vendéglős leül, Pista töltöget, a vendégek „Bába szarkát láttam“ népdalt éneklik, a holdvilág feljön.) Gyula: (észbekapva, felkiált) Pista, csukd be a kaput, ne hogy beeresz még valakit, mert tönkre megyek! (A függöny le.) Ő adta vissza történelmi öntudatunkat, küldetésünk hevületét, hivatásunk szentséges hitét! De ólhet-e nemzet erejének érzete, vágyak és remények nélkül ? Avagy a hazaszeretetnek csodás lobogása, egysége, mindenható ereje, kardjaink, három szinü lobogóink győzelmi fórdése, a férfi vér rózsahullása, a honvéd név, szóval a szabadság- harcz, nemzetünk szivének eme legszebb álma, emléke — és az ő neve, nem válhatlanul egy- gyek-e ? Nem ő volt-e, aki — midőn itthon minden elveszett — világrészeket bujdosott át, könyet és részvétet fakasztván fátyolos dicsőségünk, ravatalos szabadságunkra, az emberiség szeméből! És meghalt — hontalanul! Tűrve, szenvedve, de meg nem hajolva! Soha lélek öntudatosabban nem futott meg földi pályát, fenséges büszkébben nem olvadt át a halhatatlanságba, hogy egy nemzet eszményeinek sarkcsillaga legyen minden időkre! Érzed-e nemzetünk, hogy születésének százados fordulóján le kell borulnod emléke előtt! Nem azért, hogy nevét védd az elmúlástól ! Gyöngyként ring az a századok hullámaiban : Le kell borulnod, hogy hálát adj Istenednek, mert neked adva őt! Hogy tanúságot tégy a nagy világnak ! Mert őt megbecsülni, maga is nagyság ! Hogy élete, teremtő ereje, honszerelme, szenvedése, tanításainak örök igazságaiból erőt és hitet merits! Erőt és hitet! Mert megpróbáltatásaidnak, te sokszor halálra szánt, de mindig feltámadott nemzetünk, -- ma sincs vége ! Nézz körül! Mintha elborult volna feletted a szabadság lelke! Eszményeid nincsenek elérve, vágyaid nincsenek teljesülve, — bizalmad fogyóban, hited heivadóban ! Munkád, verejtéked meddő, gyümölcsfélén ! Éltető harmat helyett a közöny zúzmarája fehérük mindenütt! Újra kiestél a népek családjából, elmaradtál a világ versenyéből és látva mások nagyságát, sóhajtva rebegjük : mi mindenünk hiányzik, mik nem vagyunk! Szinte áldás, hogy ez ünnep most virrad reánk! Sirhalma cziprusai kiengesztelödést suttognak ! Magasztos árnyaiban együtt térdelve, gló- riás halhatatlanunk megérinti kebleinket, hogy — miként egykoron — újra egybe forrjunk a haza és szabadság szeretedében! Magyar nemzetünk ! Ünnepeld meg a közeledő nagy napot! Osztatlanul és egységesen ! Vésd szoborba alakját, ird könyveidbe ear lékét, zengd el templomaidban nevét, — mert őt látni, újraéledés és dicsőség, róla írni öröm és vigasztalás, nevét kimondani, hit és imádság ! Ünnepeld meg őt, puszták és mezők fia, aranykalászu termésedet gyűjtő magyar nép, őt, ki egyenes lelkednek mélységes szeretető Kossuth apánknak nevezett el ! Emelkedjünk fel e napon Hozzá a csillagos magasságba! Az országos függetlenségi és 48-as párt. HÍRROVAT. Augusztus 18. Őfelsége a király születése napját mint mindig, ez évben is megünnepli városunk közönsége. Reggel az összes felekezetek templomaiban hálaadó isteni tiszteletek tartatnak, melyen a hatóságok, hivatalfők mindnyájan részt vesznek. A r. k. székesegyházban 9 órakor lesz hálaadó isteni tisztelet. * A városi közigazgatási bizottság aug. 11-én tartott ülésében az első tárgy Pap Géza polgármester havi jelentése volt, melye 'l kiemeljük, hogy a lefolyt hónapban a közbiztonsági állapot megnyugtató volt; a közerkölcsiség javult; be- és kivándorlás nem történt; az ipari munkások helyzete nem nagyon jó ; a termés középszerű; a szőlőt peronoszpora és lisztharmat támadta meg; a járványszerűleg fellépett
