Szamos, 1902. június (34. évfolyam, 44-52. szám)
1902-06-26 / 51. szám
SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. XXXIV. évfolyam,_____________Szatmár, 1902. csütörtök junius hó 26. 51-i^szám. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. Az 1848. XX. törvényczikk — nálunk. ni. Az 1848. XX. t. ez. 3. §-a végrehajtása ellen, az ezt ellenzők különféle indoklással élnek; hogy- ezek közül a legkiválóbbat említsük, — azt mondják, hogy azt az állandó kiadást, amelylyel az a végrehajtás jár, az állam nem bírja meg ... és hogy az: szekulárizáczióra vezetne, ami az állam népességének körül-belűl telét tevő, állami javadalmakat élvező részét elégedetlenné tenné s felekezeti gyűlölködést szítana fel... s ez az 1848. XX. t-ez. 3. §-a megalkotóinak sem lehetett czélja. Azt mondják még, hogy az igen becses prot. autonómiát is veszélyeztetné. Az 1848-iki törvényalkotás és törvényho. zók}\ . . . „Oldd le lábaid saruit, mert a hely, ahova lépsz — szent-föld“ Bizony ez a felsőbb intés kivált korunkban és reánk illik. Bizony ama törvényalkotók lelkeneK fényébe nem mer tekinteni a mai törvényhozók többsége, s annak az időnek törvény- alkotási szelleme nem az volt, ami a mai törvényalkotást mozgatja. Az 1848-iki szellem a Nemzet és az Igazság isteni Szent leikétől volt ihletve és a szerint szélt és cselekedett, a mint e Lélek advala nekie szólnia s cselkednie ... A szabadság, egyenlőség, SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak ^zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. testvériség nemcsak jelszava annak a kornak, hanem alkotásaiban is teljes kifejezést nyer. De nem is csak oly lelkesülés jelenetszerü- sége jellemzi azt, mely feltűnik s nyom nélkül elmúlik ismét, hanem a nemzeti ujraéb- redés különösen negyedszázados nyomról- nyomra nyert vívmánya, amelyre egyesültek mindannyian, úgyszólván valláskülönbség nélkül, hogy gyógyítsanak régi sebeket s hogy összelorasszák e Haza hitvallásban különböző elemeit s legyen minden magyar ajkán egy dogma — hit és cselekedet tárgya! „A haza minden előtt!“ Már egy évtizeddel 1848. előtt is meg- bizonyitotta magát e szellem, például a nagyváradi püspök Lajtsák-féle felekezeti elfogultság által szított zavarban, a mikor nem is annyira protestánsok, mint inkább r. kath. nagy emberek szerezték meg a protestánsoknak az elégtételük Tgyanezt tapasz-: taltuk a 40-es évek or'^ajgyülési vitáiban és alkotásaiban már 1848. előtt is; amikor ez aztán arra a XX. törvényezikkre általában, különösen ennek 3. §-ára vezetett, amelyben a vallási egyenjogositás nyert erkölcsi és anyagi tekintetben elmagyarázha- tatlan kifejezést; „a bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közállodalmi pénztárból fedezendők.“ A nagy eszme hatása alatt a nagy HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. czélt törvényben kimondták; de a nagyon és fájdalmasan ismert események meggátolták azt a kormányt és törvényhozó testületet, hogy a végrehajtás módozatait is megállapítsák és a nagy törvénynek életfolyamatot adjanak. De „a leányzó nem halt meg“ Egy 1848-as alapon előálló uj nemzeti kormányra vár a feladat, hogy azt a XX. t.-czikket is felébressze és életre hívja. A kormány meg volna, de — fájdalom — még most is „aluszik.“ Ám a közvélemény és közszűkségérzetben megvannak ébredésének és megélhetésének feltételei. Akik azt mondják, hogy az állam nem bírja meg ennek a törvénynek végrehajtásával járó nagy, állandó kiadásokat: tudniok kell, hogy az állam ideális fogalom ; életerős szervezetté valósul a polgárok joggyakorlata folytán megalakult képviselet által hozott törvények erejével felruházva a anyagi minden műveleteihez is a polgárok közadózás utján, adják a képességet. Ebből bir mindent; ebből is kell tennie mindent, ami egy modern állam létezésének feltétele s ezen feltételek között — az egyenjogúság és az anyagi képességhez mért közteherviselés nem utolsó kellék; sőt mint életerő forrása nagyon is első tekintetet követel. E közerő forrásból képes az állam az 1848. XX. t.-cz. j. §-ának végrehajtásával járó terheket is fedezni s az Temetőben. Nem messze házunktól, a falu szélében Feküdt a temető, — ottan csendes minden. . . Oda járok én ki, valami vonz engem, Szomorú fűz alatt oly jó megpihennem. Szomorú fűz lombja, halk suhanó szellő Melódiája oly szivreható csengő, Körülöttem vannak sűrűn a sirdombok, Busan hajlanak rá, szomorú fűz lombok. Olyan csendes minden, némaság a tájon . . . Nincsen itten szív már, hogy sajogjon, fájjon! Nincsen itt szenvedés, nincsen itt már jajszó, Cselszövés és ármány, bűn, égbekiáltó. Márvány kripta alatt szunnyad a dúsgazdag, Tengersok koszorú, mit rája aggatnak . . . Elhervadt a virág, minden oly veszendő. .. Jtt a sir ölében mindenki egyenlő. Itt a közelemben a szegény sirdombja, Nincsen rajta virág, nincs, aki gondozza. Korhadt a fejfája, giz-gaz kúszik rajta, Szegény ember! hozzád a sir is mostoha. Fölöttem a fűzfa, reám hajló lombja, Halk suhanó szellő fülembe suttogja: Te is, ifjú ember, egykoron megleled Itt, a sirölében, örök nyugvó helyed. Tihanyi. Évek múltán. Hosszú évek múltán ellátogattam oda, abba a kis városba, melyben annyi boldog évet, gyermekkorom gondtalan éveit töltöttem. Mennyire megváltozott minden. Az ósdi házak helyén díszesek emelkednek, az utczák girbe-görbesége eltűnt, nem lepi be a por. Istenem, milyen kedves emlékek! Hogy masíroztam pajtásaimmal az utcza porában, fejünkön a magunkkészitette csákóval, oldalunkon a fakereszt karddal. Milyen kedves, büszke hadsereg volt! Trombitásunk, zászlóvivőnk, dobosunk volt, azonkívül tisztjeink és közkatonáink valánák. Jól emlékszem, ón voltam a generális. Mily dólczegen, feszítve jártuk be a kis várost. Ha ösmerősökkel találkoztunk, katonásan szalutáltunk. Boldogok voltunk. Most, hogy visszatértem ismét, nem találok senkit a régi jóismerősök közül. Pedig itt volt, lépésröl-lópésre látok embereket, de bizony nem vélem bennük felismerni a régi ismerősöket. Vagy én változtam, vagy ők mindany- nyian. Oly idegennek érzem magam itt, hol oly hosszú ideig otthon voltam. Hogy szeretnék ismét apró emberke lenni ebben a pillanatban. Hogy is ne. Hiszen akkor nem lennék otyan idegen, hogy még a Mihókék Bodri kutyája is megugat. Hej, hálátlan eb. I Pedig hányszor etettem kezemből, hányszor rakosgattam, tartogattam neki össze a csont hulladékokat. Annyira gondoskodtam róla, hogy végtére egészen oda szokott hozzám s minden ebédidőkor ott lebzselt az asztalunk körül. Bánt, hogy most megugat. — Bodri! — szólítom meg a régi szeretetteljes hangon — gyere ide, no gyere ide te édes, te hű kutyuskám. Bodri megösmer, elhagyja az ugatást s örömteljes csaholással ugrik reám, nj^aldossa kezemet, arezomat s ón oly boldogan, oly örömmel engedem s ölelem magamhoz. A nagy nyalásra egy öreg töpörödött, ránezos képű nóne jött elő. — Bodri te ! . . . Hó, kit keres ? összerezzentem, a hang oly ismerős volt, de az arcz, az idegen. Nem, még sem. A hogy előbbre jött, megismertem. Mihókné volt, akit én Erzsók néninek hívtam. Megszólítottam. — Ne ijedjen meg, nónémasszony, jó szándékkal jöttem ide kigyelmetekhez, úgy, hogy ide sem jöttem volna, ha Bodri nem figyelmeztet rá, hogy nem illő dolog elkerülni a régi jó Erzsók nénit. Az öregasszony csodálkozva nézett rám, mert, hogy nevén szólítottam. — Hm! — dörmögött — aztán honnan is tudja öcsémuram az én nevemet ? — Ne csodálkozzék er-'.en nónémasszony, mert hát én vagyok a Bandi, Mártonffy Bandi. Tényleg csak ÉLIK JÓZSEF zati czikkeket és katonai fölszereléseket. szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmányú gyauju- szövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket. Hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Készít sikkesszabásu egyenruhákat; raktáron tart mindennemű egyenrnhá- Szatmár, Deák-tér. (Yárosnáz-épület.) ......
