Szamos, 1902. június (34. évfolyam, 44-52. szám)
1902-06-26 / 51. szám
állampolgárok egyenjogúságára való tekintettel fedeznie is kell. E nélkül mit látunk?! Mig az önfenntartó felekezetek roskadoznak egyházi és iskolai terheik viselése alatt, addig egy más felekezet már rég idők óta állami javadalmas s nem érzi amaz emberi és állodalmi szempontból is végetlenül fontos terhek viselésének súlyát; sőt azon helyzetben van, hogy az egyenjogúsággal ellentétes miveletekel kezdjen, folytasson és a vallási közbékét rombolja, aminek — fájdalom — napjainkban is vannak letagadhatlan példái. (Vége köv.) Játszóteret az ifjúságnak! A közoktatásügyi miniszteré az érdem, hogy az ifjúság nevelését úgy vélte előmozdítani, hogy a játékot bevitte az iskolába és azt a tornázást fölé helyezte. Bár jótékonyan hat a test fejlesztésére a tornázás is, de még sem oly mértékben, mint a játék. A tornázásnál hol egyik, hol másik testrész működik, mig ellenben a játéknál legtöbbször az egész izomrendszer jön működésbe; azért hatása sokkal nagyobb és egészségesebb. A lélek működésére is jótékonyan hat a játék, mert felvidítja azt és rögtöni elhatározások folytán az akarat erősödik. Ámde játszani csoportosan csak ott lehet, hol alkalmas tér kínálkozik. Hassunk oda, hogy alkalmas játszóteret létesítsen városunk is az ifjúságnak, hogy erősödhessenek a szabad levegőn. Ne kicsinyeskedjünk ott, a hol a gyermekeink egészségéről van szó, hanem hozzuk meg a csekély áldozatot. Máshol milliókat költenek ilyen czélokra. így például London városa nemrégiben több ház kisajátítására, melynek helyén játékteret létesítettek, 3 millió koronát költött. Minden jel arra mutat, hogy immár nálunk is nagyobb figyelemben részesítik az ifjúság testi fejlődését előmozdító játékokat. Az évről évre tartatni szokott országos tornaversenyek már ezen a téren igen szép eredményről tanúskodnak. Az illetékes körök már lelkesedéssel karolják fel e szent ügyet, mert annak mondható, ha a jövő nemzedéknek, fiainknak, utódainknak erősbödéséről, vau szó. Hajtunk múlik, hogy a magyar faj erős bödjék, büszke tölgygyé fejlődjék, mely diadallal, szilárdan megállja a helyét, daczolván vészszel. viharral. Játszóteret tehát az ifjúságnak, hadd ugrándozzék, mozogjon, izmosodjék, vonja el a játék minden olyastól, a mi kora éretté, ifjú aggá, fásulttá teszi. Hadd tartsa meg gyér meki lelkének frisseségét, kedélye üdeségét, úgy a satnyulás helyébe az izmosodás, a léhaság helyébe a szilárd erős akarat lép. Ha alkalmas játszóteret találunk széles e hazában, akkor bizton számíthatunk, hogy az ifjúság hamar megbarátkozik vele és ha már megbarátkozott a játszótérrel, nem egy hamar lehet attól elvonni. HÍRROVAT. Az II-ik negyedév lejártával felkérjük lapunk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hátralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. * A szatmári ev. ref. egyháztanács e hó 22-én a tagok élénk érdeklődése mellett tartott ülést, melynek első tárgya Uray Géza főgondnoknak fölesketése volt. Dr. Fekete Sámuel, a szavazatszedő bizottság elnöke bejelentvén a szavazás eredményét, Biki Károly esperes egy bizottságot küldött ki, hogy az uj fögondnokot a gyűlésbe meghívja. Uray Gézát a tagok a terembe lépésekor hatalmas éljenzéssel fogadták, j mire Biki Károly esperes hivatalból is értesítvén a főgondnokot megválasztásáról, felhívja, hogy a hivatali esküt tegye le. Ennek megtörténtével Uray Géza, megemlékezvén néhai elődjének buzgó fögondnoki működéséről, szépen átgondolt beszédben vázolta az egyház teendőit s megköszönte a személye iránt megnyilatkozott bizalmat, mire Biki Károly üdvözölte őt a tanács világi elnöki székében. Majd a megüresedett két egyháztanácsos lietyére hivattak be Nagy József és Mikó László póttagok reudes tagokul, kik az esküt szintén le-1 tették. Ezután az egyházmegyei aljegyzőre kel- j lett szavazni, mert az egyházmegye erre uj I szavazást re n lelt el. Az egyháztanács ezúttal is Szilva István lelkészre adta szavazatát. Az egyház ügyészéül szintén egyhangúlag dr. Nagy Barna helybeli ügyvéd választatott meg. Ezután a folyó ügyek kerültek tárgyalás alá, melyek közül kiemeljük azt az örvendetes tényt, hogy a szatmári ref egyház egyik harangjának újraöntése tárgyában Egry harangöntő czéggel; a szerződés megköttetett. Majd a pénztáros tér-! jesztette elő jelentését s az egyházi adókivetö I bizottság alakiEtatojtt meg. Több kisebb tárgy j elintézése után a gyűlés fél 1 órakor véget ért. I * Fögondnoki instelláczio. Uray Géza, a szatmári ref. egyház uj főgondnoka az egyháztanácsülés bevégeztóvel diszebédet adott, melyre a tanács számos tagja volt meghiva. A vendégeket Uray Gózáné úrnő szeretetreméltó szívességgel és gazdag menüvel látta el. Az uj főgondnokért először Veréczy Antal tábiabiró emelt poharat, kiemelve a főgondnoknak köztevékenységét városunk társadalmában, majd j Biki Károly esperes, mint a szatmári egyház és egyházmegye egyik erős összekötő kapcsát éltette, mire Uray Géza hosszabb beszédben válaszolt, Dr. Fekete Sámuel Uraj' Gézánéra, mint a társadalom kiváló áldozatkész úrnőjére emelt poharat. Borsos Benő igazgató az uj főgondnokot a főgimnáziummal való kapcsolatában üdvözölte, majd Dénes Lajos kir. ügyész és dr. Hantz Jenő emeltek poharat. A vidám hangulatban lefolyt ebéd 5 órakor ért véget. * Az állami iskolák. A szatmárhegyen felállítandó 3 állami iskola helyéül a tulajdonosokkal folytatott tárgyalás után a következő telkek ajánltaitak fel: az I. középhegyi iskola czéljára az ev. ref. egyház 1200 Qölnyi területet 3200 koronáért; özv. Vojnár Istvánná 2 hold területet 3200 koronáért; a II. uagy- hegyi telepen: özv. Madarassy Lászlónó 2 hold 983 Qöl területet 5000 koronáért; Nagy Lajos 3 h. 1400 Qöl területet 8800 koronáért; Papp László 1 h. területet 2500 korona árban; III. iskola czéljaira az Újhegyen Németi Miklósné 4 hold területet 4000 kor. árban. A tanács ez ajánlatokat a tanfelügyelősóghez tette át, a honnan az a vallás és közoktatási miniszterhez fognak felterjesztetni jóváhagyás végett. * Megerősített választás. Törseök Károly v. bizottsági tag Pap Gézának polgármesterré történt választását megfelebbezte. A közigazgatási bíróság a felebbezést elutasította s a választást végérvényesnek mondotta ki. * A custozzai csata évfordulóját közös helyőrségünk fényesen ünnepelte meg. A mint tudjuk, a mi vitéz ezredünk döntötte el ezelőtt 36 évvel a győzelem sorsát. Tegnapelőtt a nagy nap fordulóján dr. Fechtel János mondott ünnepi misét s ennek végeztével Spindler őrnagy és Dienes századus tartott a legénységhez alkalmi beszédet. Délben a tiszti étkezőben fényes ebéd volt. * Uj doktorok. Neuwirth Alfréd a jogtudományokból közelebb a doktori szigorlatot kitűnő eredménynyel letette. — Cserney József tanárjelöltet a budapesti tudományos egyetemen ugyancsak a napokban avatták doktorá. * A kir. törvényszéki birak szabadságideje. A helybeli kir. törvényszéki birák f. évi szabadságát Róth Ferencz kir. törvényszéki elnök a következő módon állapította meg: 1) dr. Papolczy Gyula kir. Ítélőtáblái biró szabadságon lesz jul. 2—21. és okt, 14—25-ig. — 2) Krasznay István biró aug. 4—10. és október 13 —19-ig. — 3) Toperczer Kálmán biró jun. 21-től aug. 1-ig. — 4) Pap József biró okt. 7-től nov. 18-ig. 5) Kölcsey János biró jul. 24-től aug. 26-ig és okt. 20—27-ig — 6) dr. Dezső Kálmán biró jul. 21-től aug. 31-ig. — 7) Balogh . József biró jul. 10-től aug. 14. és okt. 16— 22-ig. — 8) Pap Endre biró jul. 24 — 31., aug. 16—31. és okt. 14—31-ig. — 9) Szabó József biró aug. 4--31. és okt. 5 —18-ig. — 10) dr. Matolay Gáí bor biró jul. 10-től aug. 20 ig — 11. Kossuth Zsigmond biró jun. 15-től jul. 19. és szept. 1—7 ig. — 12) dr. Fekésházy Gyula biró jul. 18-tól aug. 18-ig. — 13) dr. Bajnay biró aug. i 13 tói szept. 16. és okt. 14—20-ig. 14) Szarukán Zoltán biró jul. 10-től aug. 20-ig. — 15) MorNo volt erre öröm. A jó öreg Erzsók néni sovány, aszott kezeivel átnyalábolta fejemet s olyant czuppantott arczomra, mint akkor régen, mikor még az ölében tartva, du dolgatott. Aztán hirtelen bevonszolt a házba. — Lányok, ehol hozok valakit, ni. Találjátok el, ki ez ? — Ne sokat találgassátok — vettem át a szót — Mártonffy Bandi vagyok. — Huh, hogy ugrottak föl a lányok. Majd szétszedtek az első pillanatban, de aztán szégyenkezve rebbentek széjjel. Hát hogy is ne; nagyokká nőttek ők is, meg én is. Most néztem csak meg őket jobban. Gyö nyörü szép lányokká serdültek mindaketten, az alatt a tiz esztendő alatt, hogy elkerültem onnan. Akkor még a nagyobbik, a Klára kilencz éves lehetett s a kisebbik a Rózsi nyolcz esztendős. És most meg mindkettő nagy leány. Sugár az alakjuk, lenge a járásuk, szőke hajjal, kék szemmel, rózsás arczczal. — Na lányok — mondám — talán nem is illő, hogy én tegezödök veletek, annyira megnőttetek. — Jól van no — szólt az öregasszony — csak tedd, ha kedved telik benne, nem árt az a lányoknak. — No, ha igy van, szervusztok lányok — szóltam és egyszerre fogtam meg mindkettőjük kezét. — Hát mondjátok el mi történt az alatt az idő alatt, hogy el voltam. Leültünk. Bodri egyre ott lebzselt körülöttünk, nem tudott betelni örömében. Mig Erzsók néni kiment valami harapni való után nézni, addig a lányok elmesélték, hogy apjuk két esztendeje meghalt. Mig élt, sokszor emlegetett engemet velük együtt. Rátértek a régi pajtásokra. A lányok közül sokan fórjhezmentek, a fiuk megházasodtak. Se vége se hossza nem volt a sok beszélni valónak. Miközben hallgattam édes fecsegésüket, a múlt kedves emlékeinek a fölidézésót, kicsordult a köny szememből, a viszontlátás örömkönye. * Egy hétig maradtam ott. Soha sem felejtem el azt a hetet. Visszaidéztük azokat a gondtalan, derűs időket, melyeket mint gyermekek töltöttünk együtt. Éppen úgy örültünk egymásnak, mint akkor, éppen oly nehezen váltunk el, mint akkor, vagy tán nehezebben. Bizony nehéz, fájdalmas és szomorú volt a válás, mert beleszerettünk egymásba: Rózsi, meg én. Egy nappal elutazásom előtt, sétálni mentünk a szántóföldek felé. Én Rózsival, Klára az anyával ment. Gyönyörű holdvilágos est volt. A hogy karöltve mentünk s beszélgettünk, előhoztam távozásomat; — oly nehezen távozom, úgy sajnállak itt hagyni, Rózsikám. Hallgatott. — Mondd, nem bánod-e, hogy elmegyek ? Nem felelt. — Látod Rózsika, én inkább szeretnék itt maradni veled örökre, mert szeretlek ! Kikapta a karját az enyémből. — Haragszol, Rózsikám ? — Nem . . . nem hax-agszom, de ... de szeretlek — suttogta, miközben tekintetét a földre vétó. — Nézz rám, Rózsikám! Én elmegyek, de Ígérem, hogy visszajövök érted. Várj türelmesen s légy hű ! — Hű leszek ! Másnap elutaztam. * Azóta ismét elmullott sok esztendő, s most, hogy vissza-vissza gondolok Rózsira, ki már régen ott pihen, hol nincs fájdalom, szenvedés, bu és bánat, lelkifurdalást érzek, valami úgy bánt, valami úgy fáj . . . Miért is hagytam várni, miért nem maradtam ott nála, vagy miért nem vittem magammal. Miért is hagytam várni! . . . László Andor.
