Szamos, 1902. június (34. évfolyam, 44-52. szám)
1902-06-22 / 50. szám
Vfóéfa»/ XXXIY. évfolyam. Szalmár, 1802. vasárnap június M 22. 50-ik; szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. ■fr YííVí Sv\v ‘CZ* *y E I ö f i í°e t é s i ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak "zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Áz 1848. XX. törvényezikk — nálunk. il | B. K. esperes — ha már szükségesnek látta, hogy Szatmármegye törvényhatósági közgyűlése elé vigye ez ügyet — alig ha lett volna valaki abban az illusztris gyű- * lekezetben is erre érzésben és értelemben illetékesebb, mint ő. De vármegyénknek nem indolencziáját a fenntartó ügy iránt, hanem kárhozatos párt-szellemét sem bizonyíthatná semmi sajnálatosabban, mint az, hogy egy protestáns országgyűlési képviselő ad kifejezést ama javaslat ellenzésének, aki — úgy látszik — sokkal kevésbbé érzi és érti a magyarországi protestáns egyház anyagi mizériáit általában, de különösen is a szatmárvármegyei apró egyházakét, a melyek legtöbbnyire minden biztos alap nélkül, csupán munka-erejükből, évenkénti kivetés és beszedés utján egyetemes és közelebbi s távolabbi egyházkormányzat utján anyaegyházat, tehát lelkészi és tanítói állást tartanak fenn s hoznak a szellem-világnak, hazának, a magyar nemzetnek, az államnak nevezett nagy társadalomnak, vajmi gyarlón viszonzott nagy és napról-napra növekedés által hova tovább megbirhatlanná suiyos- buló áldozatot. Nagyon kényelmes módot választott az a közvetítő — illetve a javaslat agyonüté- sére vállalkozott képviselő ur, a csak imént bezárt ref Konvent határozatára hivatkozással s ennek folytán a vármegyei közgyűlés engedelmes többsége is ehhez csatlakozva, ily értelmű határozatával; de ugyanakkor annak adták tanúbizonyságát mindannyian, hogy nem ismerik a ref. egyház ezen legfőbb testületé alakulásában azt a ref. de- mokrát egyházi elvekkel ellentétes módozatot sem, hogy a konventi képviselők választása a presbyteriumoktól, — honnan kell kiindulni minden kormányzó és birói hatóság választásának — eivétetett s az egyházkerületek jogkörébe tétetett át, amely egyházkerületi gyűlésekre még előbb a politikai pártszerinti túlsúlyt sikerült bejátszani s a választásokat e szerint irányozni; tehát az a konvent ilyes alakulásánál fogva demokrat helyett nagy mérvben arisztokrát, s legalább is kétséges, hogy az ev. rét. egyház általános közvéleményét képviselné; nem is képviseli azon egyházakét, a melyek szegénységük és tagjaik szám és vagyonossági arányánál fogva is a létfenntartás nagy nehézségeivel küzdenek; képviselik talán azoknak az alföldi népes és nagy egyházaknak véleményét, amelyek vagyonosságuknál fogva nincsenek oly kedvezőtlen helyzetben ; amelyeket meg is nyertek nagy mértékben azzal, hogy ismét a prot. egyházalkotmány sérelmével az anyaegyháznak szavazatjogait nem a lelkészi állomásnak számától mérlegelve többé, hanem a népesség számarányától virilisekké, egyházi arisztokratákká, tették s az egyházkerületi gyűléseken ezek túlsúlyát, a kis népességű, de az egyház fenntartását nagy küzdelemmel viselő egyházak ellenében megállapították ! Az a Konvent azonban maga is érzi azt, hogy az 1848. XX. t.-cz. végrehajtása iránti követelés a prot egyházakba közszük- ségérzetből folyólag, a közvélemény megnyilatkozása; de a helyett, hogy a mozgalomnak élére állva s a zsinatra ily irányban készítené elé a javaslatot: közvetítői szerepet játszik amaz ismeretes határozatával, amelyet a vármegyei közgyűlés is magáévá tett, hogy „a prot. egyházak szükségletei 10 évről 10 évre állapíttassanak meg s ily arányban utaltassák ki az állami segély“ s ily értelemben írjon fel a képviselőházhoz. De hát ha a Konvent már Így határozott, mint a ref. egyház legfőbb képviselete s igy is adja be javaslatát ez ügyben az összeülendő zsinatnak, mint a rét. egyház alkotmány ózó és törvényhozó testületének, akkor a mi vármegyei közgyűlésünk valóban csak idem-peridem viszhangot adott, Néma-e a sirhalom ?*) ügy látszik, hogy bizony néma! Olyan földalatti ház, melyben csak az enyészet, a némaság lakik. Hogy abban nincs élet, nincs emlék, nincs szó, hanem csak örök csend, békesség és elmúlás. Pedig a sirhalmok nem némák ! Abban emlékezet él, ott nagy hatalom lakik, mely magához tudja vonni még azokat is, a kik messze távolban, talán az óczeánon túl élnek, tartózkodnak . . . Nem magyarázok tovább, megtörtént dől got beszélek el. . . . Tamás Pál már jól megforgatta elméjében, hogy ő — bizony itt hagyja ezt a szép hazát, már mint Magyarországot. Az útlevelet is megmozgatta; egyet-mást pénzzé is tett, mert a mint mondotta: nemcsak a búcsút, de Amerikát sem járjuk pénz hijján . . . Hiába beszéltek neki hazaszeretetről, azt úgy is kibeszélték már fejéből a rósz ujságla- pok. Hiába tárták eléje az ut veszedelmét, a tenger borzalmát, a bizonytalanságot, melylyel az uj haza fogadná. — Az én szivemet nem töri meg semmi. Vas ember vagyok — mondotta — a sors nem *) Mutatóul B o d n & r Gáspárnak .Tövisek és virágok* crimen ai imént megjelent legújabb elbeszélő kötetéből. Lásd hírrovatunkat Szerk. hajlítja meg derekamat. EDgem nem tart vissza semmi sem. — Van valami, a mi, hanem is tart vissza, de visszahí és mielőbb, — felelt neki, csüggesz- tett fővel az öreg kurátor. Tamas Pál csak mosolygott ... Az öreg lágy ember, gondolta magában, gyermekre, meg vén emberre már nincs mit adni. És úgy látszott, hogy Tamás Pál csakugyan embere leszen szavának Fütyörészve járt kelt és mikoron mindennel rendben volt, meglátogatta az öreg kurátort is. — Elbucsuztál-e már mindenkitől, Pali ? — kérdezte, mint egy próféta a galamb-ősz ember. — Elbúcsúztam . . . — A paptól is, a tanítótól is ? — Azoktól is ! — A templomunktól is ? — A templomtól is! — Ládd-e, még sem búcsúztál el mindenkitől . — Nekem már nincs a faluban senkim. Se házam, se földem, sem senkim a világon. — Pedig ládd Pali, neked van még itt a faludban valakid. Aztán van ám házad is, földed is. — Hiszen az én öregeim meghaltak, aztán mindenemet eladtam . . . — De egyet nem adhatsz el, Pali. Azt a földet ott! — Melyik földet, bátyám? — Azt a kis földet ott, a temetőben. És a temetőben azt a kis földalatti házat, hol atyád-anyád porladoznak. Azt el nem adhatod. Tamás Pál összerázkódott, mintha valami villámszikra szaladt volna végig a hátán. Aztán elsápadt és most először jelent meg szemeiben a könycsepp . . . — Azért mondottam, Tamás, hogy te még nem búcsúztál el mindenkitől. Hogy te nem szabdulhatsz ám olyan könnyen. Hogy téged visszatarthat valami, talán nem a sors, de valami más fogja a te kemény derekadat meghajlítani . . . Csendesség lett. Mindketten elnémultak, mintha lelkűk remegett volna . . . Aztán az aggastyán szólalt meg. Reszkető kezeit reábocsátá Palira és szólott: — ígérd meg nekem fiam, hogy elmégy a temetőbe. Állj meg azoknál a síroknál. Ne szólj semmit, ne zavard az öregek siri nyugalmát . . . Aztán végy azokból a hantokból egy maréknyi földet. Vidd el magaddal ... Ez a kívánságom. Nincs több, se kevesebb . . . . . . Alkonyodik. A temető utján halad Tamás Pál. Olyan mélyen gondolkozik, olyan lassan halad . . . Majd oda ér a sírokhoz. Megáll és nem szól semmit. Csak szive dobogását Tényleg csak IILIK JÓZSEF szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmányú gyanjn~ ütőinket, és öltönyeinket. szövetből készült legjobb szabású tavaszi felö Hol DaDi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülne lésati «sikkeket és katonai fölszereléseket. szít si Szatmár, Deák esszabásu egyenruhákat; -tér. (Városház-épület.) = raktáron tart mindennemű egyemreká-
