Szamos, 1902. június (34. évfolyam, 44-52. szám)
Gazdák Lapja, 1902-06-19 / 25. szám
a »vj^uiJLLvo Ttt/ xrv o^aiuaia/A. I. évfolyam. Szatmár, 1902. junius 19. 25-ik szám. GAZDÁK LAPJA. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET-, A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENYEGYLET ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik minden csütörtökön. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai a „Szamos“ csütörtöki számával együtt ingyen kapják. — Cserepéldányok a szerkesztő czímére küldendők. — Szerkeszti: Posxvék Nándor egyl. titkár. Titkári hivatal Szatmár, Bercsényi-utcza 1. szám, hova a reklamácziók is íntézendők. Losonezi József. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület igazgató választmányának egy érdemekben gazdag tagja ismét kidőlt az élők sorából. A közgazdasági élet és pénzügy terén sok ismerettel, széles látképességgel biró munkás tagját vesztette benne a társadalom, kinek több intézmény létrehozása, felvirágoztatásában elévülhetetlen érdemei vannak. Temetése f. hó 15-én, vasárnap délután impozáns megnyilatkozása volt Szatmár város előkelősége s a vármegye számos tagja részvétének, kegyeletének. A Szatmári Gőzmalom Társulat külön gyászjelentést adott ki vezérigazgatója elhunytéról. Lovaink értékesítéséről. Hazánkban a rohamosan fejlődő lótenyésztés mind aktuálisabb kérdéssé teszi a lóauyag megfelelő értékesítését. Minthogy pedig hadászati czélokra nagymennyiségű és kiváló anyagra van szükség, melyet természetesen jobban is fizetnek, első rendű kérdéssé vált, hogy a hadsereg számára alkalmas anyagot produkáljanak a tenyésztők, hogy a hadsereg lószükségletét el láthassák. Lótenyésztésünk további fejlődése azonban minden esetre abban az arányban fog emelkedni, amint az alkalmas anyagot értékesíteni lehet s igy eminens kérdéssé vált, hogy a katonai czélokra szükséges lóanyag direkt kerüljön a hadsereg kezébe, nem pedig kereskedők utján, mely utóbbi esetben a fizetett ár nagy része nem a tenyésztő, hanem a kereskedő kezében marad. A kormányzatot tényleg ily intencziók vezetik s a katonai lóavató bizottságok utasítva vannak direkt vásárlásra s csak annyit vesznek kereskedők utján, amennyit direkt beszerezni nem tudnak. Ismerve a kormánynak ez irányelvét, mégis csodálatosnak tűnik fel, hogy a hadsereg lószükségletének nagy részét kereskedők szállítják s ugyancsak abból az anyagból, amit a lóavató bizottságok már kiszineltek. Az előbbi években a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület a miskolczi lóavató bizottságnak kezére játszani akarva, minden évben nagy mennyiségű lóanyagot gyűjtött össze mindaddig, mig 2 évvel ezelőtt mintegy 150 darabból álló felhajtásból egyetlen darabot sem tartottak alkalmasnak. Ekkor az egyesület visszalépett az ily specziális vásárok további rendezésétől, nehogy a tenyésztőket további csalódásnak, hiába való költségnek és elkeseredésnek tegye ki. Ez esetből kiindulva foglalkoztunk annak idején a „Szamos“ hasábjain azzal a kérdéssel, hogy mi az oka a direkt vásárlásoknál követett túlságos pedantériának s hogy magyarázható meg az a körülmény, hogy a bizottság által nem akczeptált lovak egy része kereskedő utján mégis a hadsereg kezébe kerül. E tagadhatatlanul feltűnő jelenség a tenyésztők egy részében azt a gondolatot ébreszt-
