Szamos, 1902. május (34. évfolyam, 35-43. szám)
1902-05-22 / 41. szám
XXXIV. évfeljam. Szatfsiár, 1S02. csütörtök májas dó 22. 41 ik szám. 4/1 SZAMOS. Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. Játékteret kérünk. A tanév vége közeledik. Még nehány hét — és némaság fog honolni ott is, a hol addig vidám gyermekzaj verte fel a csendet a megszabott óraközökben. A gyermekek egy része itt marad a városban, a másik része, kivált a felnőttek közül sokan a szélrózsa minden irányában elszélednek; jön a nehezen várt vakáczió, az üdülés, a pihenés ideje. Mily sok aggodalmat kellett kiállanunk a lefolyt tanévben is! Hány, de hány család lakába tört be az öldöklő angyal s mily rettentő pusztítást vitt véghez a szép jövőt Ígért, addig egészséges gyermekek sorában ! Hány, de hány szüle szemébe tódul a köny, midőn oszolni látja a vidám gyermek sereget, — az ő gyermekét nem látja többé örömteli arczczal haza sietni, az ő gyermekét nem ölelheti magához, az ő gyermeke már úíí pihen künn a város végén ,.egy virágos haniÁ alatt!“ Megdöbben az ember a sok mindenféle kór és ragályos betegség olvasásánál, megdöbben, ha értesül a gyermekek halandósági aranyáról! Hát azt kérdem én, nem lehet az ellen tenni? Összetett kézzel kell-e néznünk, mint pusztulnak el gyermekeink ? Szó nélkül hagyjuk-e a gyermekek sápadt arczSZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Nyilttér sora 20 fillér. színét s ne halljuk meg a szinte járvány- szerüleg fellépett, majdnem minden háznál hallható köhögést ? Úgy gondolom, hogy igenis lehet tenni és kell is tenni ebben a dologban: lehet azért, mert módunkban van és kell azért, mert kötelességünk. Az egészség az embernek legdrágább kincse, azt ápolni kötelesség! Erkölcsi kötelességünk minden lehetőt megtenni, mi által gyermekeinkben a betegségnek ellenálló erejét növelni tudjuk. Növelni pedig akkor fogjuk, ha kiváló gondunk lesz az ifjúság testi erejének fokozására, a testedzésre. Azt pedig az által érjük el, ha gyermekeinknek több alkalmat adunk, hogy a friss levegőn szabadon mozoghassanak, futkározhasssnak, játszhassanak. „Nagyszerű! —kiált fel a tudákos ember, — hát akkor tessék a tanár uraknak több szabad órát engedni az ’'íjaknak s rendben van a dolog.“ Válaszom az, hogy igenis adunk a gyermekeknek több szabad időt, adunk azért, mert a taníérfiak sokszori felszólalása végre meghallgattatásra talált a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban, mely az uj tanterv életbeléptetésével elrendelte a kötelező játékdélutánokat. Tehát mi adunk több szabad időt a gyermekeknek és önöktől, uraim, kik a mi városunk vagyonával rendelkeznek, önöktől, uraim, gyermekeink számára játékteret kérünk! Illő tisztelettel fordulok a nyilvánosság terén Szatmárnémeti sz. kir. város nemesen gondolkozó és áldozni tudó polgáraihoz, velők és általok a nemes város igen tisztelt tanácsához és képviselőtestületéhez azon alázatos kéréssel, hogy a helybeli két főgimnázium intéző körei által kérelmezett alkalmas játszótért kiválasztani s már a jövő 1902. és 1903. iskolai év elejétől kezdve a tanulóifjúságnak játékhelyül átengedni szíveskedjék annál is inkább, mert kétséget nem szenved, hogy a mi városunkban első sorban egészségügyi tekintetek kiváló szükségessé teszik, hogy a gymnasiumi ifjúság, melynek száma itt a 800-at is megüti,, „saját czéljaira szolgáló üdülő helylyel rendelkezzék, hol a megfeszített szellemi munka után a lélek és test közti egyensúlyt helyreállító, az egészségre nézve is fontos szabad mozgása váljék lehetővé.“ Számítunk e kérésnél a mi lelkiismeretes orvosaink támogatására, kik oly önzetlenül igyekeznek és igyekeztek is mindenkor a mi egészségügyi viszonyainkon segíteni. Alkalmas játékteret kérünk gyermekeink számára! De hát hol legyen az s mekkora terület szükséges? Megadom a választékét kérdésre is. Szalmaözvegyek. Dialog, — Irta : Marosán János. — Szelesti: (szobájában sétálgatva magában.) Pompás ! Soha sem gondoltam volna, hogy a szalmaözvegyi állapot ilyen gyöngyvirágos volna. Az igaz, hogy igy nyilatkozni két évi házasság után, egy kissé szokatlan, de hát megnyugtat a tudat, hogy az egész kis szabadság rövid ideig tart. A feleségem most Merán ózondus s fenyves levegőjét szívja s tudja Isten, milyen körülmények között. Talán gondol reám, talán nem. Ez utóbbi feltevésemben aligha csalatkozom, mert igen gyanús volt előttem, hogy nagyon vágyott fürdőre, szinte a szokatlanságig ment már az úti terveivel. Igen, lehetséges, sőt határozottan tudom, hogy nem gondol reám. (Gondolkozik.) Igen, pozitive mondhatom, hogy eszeágában sem vagyok. No úgy? Akkor várj te kis csalfa asszony ! Ne gondold, hogy túljársz az eszemen. Szalmaözvegyi jogaimat gyakorolom. Igen, kiaknázom az alkalmat. (Örömmel) Lássuk csak, hogy is hívják a . . . igen őt, azt a csinos kardnyelőnét ? Igen, igen tudom már, Miranda. Óh Miranda, Miranda. Tegnap is sétálgattam a körúton. Ne tessenek félre érteni! Csak úgy véletlenül sétáltunk. Milyen csinos, ügyes teremtés, milyen szellem lakik benne, határozottan kár, hogy annak a himlöhelyes kardnyelőnek a felesége. Hát még a szépsége, na az igazán mesés. Nem jól érzem magam, kezdem átlátni, hogy ha sokáig igy tart az állapot, még mielőtt haza jönne a feleségem, szerelmes leszek belé. (Kívül kopogtatás.) Szelesß: Lehet, tessék, szabad ! A kardnyelö: (belép) Urrram, ön az a szélházi Szelesfi ? Szelesfí: (nyugodtan) Van szerencséje! A kardnyelő: (dühösen) Hogy került az ön névjegye az én házamba, holott mi soha sem láttuk egymást eddig ? Szelesß: (gondolkozik) A névjegyem ? Hát úgy, hogy . . . izé . . . hát hivattak, ott voltam és punktum. A kardnyelő: Ki hívta ? És miért ? Szelesß: Hát tudja, hogy én orvos vagyok, azután tegnap vagy tegnap előtt, már én nem is tudom mikor, a fekete táblámon, tudja ott künt az ajtómon, az ön neve és lakása volt feljegyezve, tehát elmentem, de miután senki sem volt otthon, hát természetesen a névjegyemet ott hagytam. így került az ön lakásába a névkártya. A kardnyelő: De uram, az én lakásomon soha senki sem volt beteg, hát akkor ki hívta ? Szelesß: Nem tudom. A kardnyelő: Áh, lári-fári, mesebeszéd az egész. Minden szava hazugság, rósz mentege- tődzés. Szelesß: De uram ! ? A kardnyelő: Soha se indignálódjék. Tudok mindent, ne is tagadjon el semmit, mert úgy is hiába való volna. ■— Mondja, ugy-e ön még nőtlen ? Szelesß: Nem. A kardnyelő: Tehát nős ? Szelesti: Igenis, nem is. A kardnyelő: Értem, szalmaözvegy. Szelesß: Igen. A kardnyelő: És ön szabadságát, magánosságát arra használja fel, hogy a felesége távollétében szoknyák után futkos. Szemtelenül betolakodik a családok tűzhelyébe és megzavarja a család csendes boldogságát . . . Szelesß: Hallja tisztelt ur itt . . . A kardnyelő: (közbevág) Fogja be a száját 1 Nekem ugyan hiába mesél ám tisztelt Szelesfi ur, ugyan csak legyeskedik és csapja a szelet a — feleségemnek. Szelesß: Hallja barátom, ön kezd unalmas lenni. A kardnyelö: Még tagadni meri. Tudja meg, hogy én nem csak kardokat, puskákat, ágyukat tudok egy pillanat alatt lenyelni, hanem embereket is. Ha egy szóval is meri tagadni tovább is, hogy nem igaz, a mit mondtam, azonnal lenyelem. Szelesß: (félre) Hisz ez egy emberevő czápa, zuluk, pápua, vagy nem tudom micsoda, kénytelen vagyok mindent beismerni. (Fennt.) ;ati szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmányú gyapjúszövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket. Hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Ké- 4LX« ....... V» wu WJJi szit sikkesszabásu egyenruhákat; raktáron tart, mindennemű egyenruhaezikkeket és katonai fölszereléseket. Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) - ~~ Pényleg csak MIK JÓZSEF
