Szamos, 1902. május (34. évfolyam, 35-43. szám)

1902-05-22 / 41. szám

ton a tantermek fülledt levegőjében tartani, j A gyermeknek játék is kell, szabad hely, (riss levegő! Hiszen mi is örömmel gondo­lunk vissza azon boldog időkre, midőn ked- j vünk szerint lapdázhattunk, játszhattunk. Kis csoportokban gyermekeink eddig a katonai gyakorlótéren lapdázíak, játszottak, futkároztak, a mikor a helyőrségnek ott nem volt nagyobb csapat-gyakorlata. 800-ra sza­porodván a helybeli két főgymnasium nö­vendékserege, ha egy-egy csoportnak heti egy szabaddélutánja lesz is, a katonai gya­korlótéren, mint eddig, úgy ezután is csak alkalmatlankodhatik, — azt pedig több szem­pontból kerülnünk kell! A Teleki-utcza északi végén, közel a Kossuth-kerthez tervbe vett lovassági laktanya mellett talán önként is kínálkozik a tanuló-ifjuság czéljaira szolgáló szükséges szabad hely. — Nem lehetne eset­leg a két dolgot egymással kombinácziókba venni ? A szent ügyet melegen ajánlom szives jóakaratába, jóindulatú figyelmébe és hatha­tós támogatásába mindazoknak, kiket illet. Regéczi Sándor. HÍRROVAT. * A szatmárnémeti ev. ref. főgimnázium fenntartótestületo f. é. május 29-én d. u. 5 óra­kor a szatmári ev. ref. egyház tanácstermében (főgimn. épület I. em.) rendes közgyűlést tart. Szatmár, 1902. május hó 21. Az igazgatótanács. Tárgysorozat: 1. Jelentés az igazgatótanácsnak a gimnáziumi építkezéssel kapcsolatos intézke­déseiről. 2. Nehány régibb keletű bevehetetlen alapítvány törlése. 3. A magyar-német nyelvi és rajztanári helyettes tanári székeknek — vá­lasztás utján — betöltése. 4. A játékdólutánok életbeléptetésére vonatkozó ig. tan. határozat. — A közgyűlésre Hegedűs Sándor őnagymél- tósága megérkezik és személyesen fog azon elnökölni. * Bérmaut. Mint már röviden említettük, Meszlényi Gyula püspök május 30-án Mára- marosvármegyóbe bérmautra indul, mely egyút­tal a plébániák, iskolák és temetők vizsgálatá­val lesz egybekötve s melyről csak junius 26-án érkezik vissza székhelyére. A főpásztort, ki 10 évvel ezelőtt járt Máramarosban, ez utón a tit kára, egy káptalani tag s Müller Károly apát- főesperes fogja kisérni. A püspök bérmálni fog M. Szigeten, Nagy-Boeskón, Kahőa, Kőrösmezőn, F.-Visón, Gyertyánligeten, Kónaszéken, Visken, Técsőn, Huszton és Nagy-Mokrán. Egyúttal meg­említjük, hogy dr. Schlauch Lőrincz, mint szatmári püspök, 1874. és 1886. években bér­mált Máramarosban. * A Petőfi ünnep müsorozata. Tordai G. Erzsit, az európai birü Petőfi-iutepretatort, a „Szatmári Kölcsey-kör“ május hó 24-ére meg­hívta, a mikor is a hires művésznő este 8 óra­kor a színházban Petőfi Sándor életét és költé­szetét fogja, az ő utólórbetetlenül kedves és vonzó sajátságaiban a közönség elé tárni. Bi­zalommal fordul a „Kölcsey-kör“ a n. é. közön­séghez és kéri, bogy a híres magyar vendóg- müvészuöt, a kit európai művész kőrútjában mindenütt lelkesedéssel fogadtak, aki ez által a magyar nemzetnek oly becses szolgálatokat tett, tömeges és lelkes ünnepeltetésben szíveskedjék részesíteni. Gönczi Bella k. a. az előadás szü­nete alatt czigányzene kísérete mellett magyar népdalokat fog énekelni. Ez alkalomból a hely- árak a következők : Alsó- és közép-páholy 8 K. Felső-páholy 6 K. Támlásszók 2 K. Korszák 1 K 40 fill Zártszók 1 K 20 fi. Diákjegy 40 fi. Karzati ülő 40, álló 20 fi- Jegyeket előjegyez­hetni és válthatni Lövy Miksa ur könyvkere«- kedósóben. — Vasárnap május 25-ón d. e. fél 11 órakor a Kölcsey-kör az Eötvös-utcza 6. sz. házat, melyben Petőfi 1847-ben lakott, e m- léktáblával jelöli meg, mely ünnepélynek műsora a következő: 1. A dalegylet bevezető éneke. 2. Megnyitó beszéd, tartja Mátray La­jos, a Kölcsey-kör irodalmi szakosztályának el­nöke. 3. Szavalat, előadja Tordai G. Erzsi. 4. Ünnepi beszéd, tartja Bartók Lajos, a Pe- tőfi-Társaság alelnöke. 5. Az emléktáblát Dr. Feohtel János, a Kölcsey-kör ügyvivő alel­nöke a háztulajdonosnak átadja. 6. A dalegylet záró éneke. D. u. 1 órakor társas kirándulás vasúton Tordai G. Erzsivel az erdődi várro­mokhoz. Kedvezőtlen idő esetén a leleplezési ünnepély a városháza nagy tanácstermében lesz megtartva. A tiszta jövedelem a Kölcsey-szo- bortér rendezésére szolgál. * A hadügyi albizottság a delegáczióban tárgyalván az uj taraczkütegekre s az ezzel kap­csolatos létszám-emelésre kért póthitelt, H i e r o- n y m i Károly nagy súlyt helyez arra, hogy a szükséglet megszavazását a maga részéről vilá­gosan ahhoz a feltételhez fűzze, hogy az egész 38 milliónyi megrendelésből a magyar gyárak és a magyar ipar a kvóta arányában részesedjenek. Ha e tekintetben a közös hadügyminiszter részé­ről nem nyerne teljes biztosítást, ez. esetleg állás­pontjának megváltoztatására bírná. A határozat másik feltételének, a törvényhozás megfelel'#"' in­tézkedésének formulázásánál: szóló nem is bo­csátkoznék annak részletezésébe, hogy vájjon ujonczjutalék emeléséről, vagy póttartalék behívá­sáról lesz-e szó, mert ez a kérdés egyátalán ide nem tartozik. A hadügyminiszternek a póthitelre irányuló kérését azonban mindaddig, amig erre A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1900. évi 29954. sz. rendeletében a játék­tár fekvéséről, alakjáról és kiterjedéséről kö­vetkezőleg tájékoztat bennünket: „a játéktér ne feküdjék közvetlenül viz mellett, ne le­gyen a szél torkában s ne leeyen észreve­hető lejtése Alakja: régla-lap Nyolcz osztá­lyú középiskola játéktere legyen 120 méter hosszú és 80 m. széles, vagyis összesen 9600 négyszögméter területű.“ Köznapi szá­mításunk szerint tehát másfél hold terü­letre volna szükségünk. Gyermekeink egészsége érdekében na­gyobb megerőltetés nélkül is annyi áldoza­tot hozhatunk, mert igen helyesen meg van irva, hogy: „A tornászás, a friss levegőn való ugrálás gyermekeink és a tanuló-ifjuság testi és szellemi fejlődésének legfőbb kel­léke. “ Antolik Károly, pozsonyi főreáliskolai igazgató „Az ifjúsági játékok“-ról Írván, mély belátásról tanúskodó czikkében ezeket mondja: „A szóban forgó intézmény a tanuló-ifjuság kedélyének ápolását, egészségének megőrzé­sét és jellemének kellő fejlesztését czélozza. Könnyű belátni, hogy a lelkileg és testileg jól nevelt ifjúban önként fejlődik a kellő ér­zék minden szép és magasztos eszme iránt, hogy az igazság szeretete mélyen bevésődik szivébe s hogy az ilyen ifjú kötelességét odaadással ós buzgalommal fogja teljesíteni; mint felnőtt férfi pedig bizni tog a saját erejében, bátran telveszi a harczot a létért való küzdelmében és tisztelni fogja a tör­vényt !“ Vegre, — hogy külföldi tekintélyre is történjék hivatkozás, — Guts Muths jeles német paedagogus a rendszeres ifjúsági játé­kok nagy íontosságáról lelke mélyéből igy szól: „Az ifjúsági tornajátékokban annyi fölemelő érzés van, annyi erő, mely a nem­zeti jellemre hat ki, annyi képesség, majd a nép vezetésére s a hazafiasság fejlesztésére, annyi hivatás erényeinek és becsületességé­nek fokozására, hogy én azokat egy egész nemzet legtöbb nevelési eszközének tartom,“ Mindazokból nyilvánvaló, hogy a mai nevelési rendszeren segiteni kell: hogy nem helyes dolog folytonos szellemi munkával a gyermeket időelőtti komolyságra kényszerí­teni, nem helyes dolog a gyermekeket foly­Hisz izé . . . ön barátom igen ügyes és . . . hát csalhatatlan embernek látszik, őszintén be­vallva, hát kedves neje után bizonyos érdeklődés­sel viseltettem, de kizárólag érdekes szellemessé­génél és nagy műveltségénél fogva. Egyéb in- tenczió. A kardnyelő: Vallja be őszintén, hogy szereti, igenis szereti a feleségemet. Vallja, vallja, különben azonnal lenyelem, hogy legyen mire in­nom egy spriczert. Szeles fi: (félre) Hisz ez borzasztó, ez egy vadállat. (Fennt.) Hát kérem, igaz, hogy tiszteletem, nagyrabecsülésem, talán később szerelemmé válik valamikor, de jelenleg . . . A kardnyelő: De jelenleg, igen jelenleg is szereti. Hallja Szelesfi ur, vallja már be, mert nézze ezt a szájat és torkot. (A száját és torkát mutatja.) Szelesfi : (meghökken) Iszonyú, borzasztó! A kardnyelő : Nos ? Szelesfi: Igen, megvallom, szeretem most is már. A kardnyelő: No akkor fogadja részvé­temet. Szelesfi: Hogyan? Nem értem. A kardnyelő: Ön nagyon szerencsétlen ember. Szelesfi: Miért? A kardnyelő: A feleségem mást szeret. Szelesfi: (érdeklődéssel) Ne mondja? A kardnyelő: A leghatározottabban mond­hatom. Szelesfi: És kit szeret a nyomorult ? A kardnyelö: Engem. Szelesfi : (csodálkozva) Lehetetlen. A kardnyelő: De ez igy van. Szelesfi: Hallatlan valami a mai korban. Hogy a feleség szeresse a férjét és ily rutul meg­csalja a — barátját ? A kardnyelő: Furcsa ugy-e bár? De nem tehetünk róla. Hanem vigasztalódjék Szelesfi ur, édes barátom, mert nem csak ön úszik ily hajó­ban. Lássa más iránt is ily mostoha Ámor isten­nője. Én is . . . Szelesfi: (hirtelen) Mit hallok ? Ön is . . . A kardnyelő: Igen, engem is megcsal a hűtlen. Hát tudja uram, most legutóbb külföldön jártam, ott mutattam be intelligens publikumnak nagyszerű művészetemet. És minden dicsekvés nélkül mondhatom, hogy mindenki meghódolt és elismerőleg nyilatkozott sikereimről. A többi közt megfordultam Meránban is. Oh, az a Merán, az a Merán, a szivem majd megszakad, (elérzékenye- dik) Ha arra a napokra, perczekre és másodper- ezekre gondolok, a szívfájdalmaktól még egy szem- czukrot sem tudok nyelni. Szelesfi: (félre) Óh, bár mindig arra gon­dolnál, hogy vizet se tudjál nyelni. A kardnyelő: (folytatva) Mert amint pro­dukálás közben, mikor a legfenomenálisabb mu­tatványokat és művészi nyeléseket mutattam be Merán publikumának, egyszerre . . . Szelesfi: (hirtelen) Elnyelte a publikumot is. A kardnyelő: Hová gondol? Szelesfi : Hisz akkor az egész Meránt. A kardnyelö: Dehogy, hanem előttem ter­mett egy nő. Tapsolt, tombolt és éljenezett. Szép volt mint egy istennő, csinos mint egy modell. Ah, egy perez és én megszerettem őt, de hogy viszont megszerettessem, ahoz nem volt elég perez egész Meránban. Szelesfi : Szegény barátom! Fogadja őszinte részvétemet. A kardnyelő: Köszönöm. Aztán tudja miért szerettem különösen ? A nevéért. Szelesfi: Ne mondja. Aztán hogy hívták a kicsikét ? A kardnyelő: Arankának. Oh, Aranka, Aranka, (sóhajt.) Szelesfi: (gyorsan) Miiéle Aranka ? A kardnyelő: Dombováry Aranka. Férjes, képzelje barátom, férjes. A férje valami tökfilkó. A neve: Karacs Sándor. Szelesfi: Szerencsétlen, hisz az én vagyok. Dombováry Aranka, az ön imádottja meg az én feleségem. A kardnyelő: Micsoda? Hát maga nem Szelesfi ? Szelesfi: Hát persze, hogy nem. Ezt a ne­vet álnévül használom, hogy a feleségem rá ne jöjjön a kisebb-nagyobb csinyjeimre. Ön pedig fogadja sajnálkozásom kifejezését elért kudar- czához. A kardnyelő: Nem különben részemről.

Next

/
Thumbnails
Contents