Szamos, 1902. április (34. évfolyam, 27-34. szám)
1902-04-17 / 31. szám
tud s a helyzet mindinkább súlyosabbá válik; mígnem Csomay Imre bizottsági tag a szónok védelmére kelve, a szólásszabadságot látja sértve és a közgyűlés hatáskörét túllépő eljárásnak a szónok korlátozását. A kényes helyzetnek a íőispán vet véget, a ki Törseöknek megengedi a szólást. Nem akarjuk e helyen ismételni szerencsétlen védelmét, csak konstatáljuk, hogy a íelszólla- lás általános felháborodást keltett s a szónok szavait nagy zaj közepette alig volt képes befejezni. Erre az indítvány felett történvén szavazás, a közgyűlés azt 4 szavazat kivételével nagy többséggel elfogadta. A tárgysorozat ezzel a folyó ügyekre térve, felolvastatott Horánszky Nándor kereskedelmi miniszter leirata, a melyben ki- neveztetését tudatja. A közgyűlés az uj kereskedelmi miniszter kinevezését örömmel fogadja és ez alkalommal üdvözli. Ezzel kapcsolatosan Hegedűs Sándor volt kereskedelmi minisztert visszavonalása és kitüntetése alkalmából üdvözli és változatlan ro- konszenvről biztosítja. A vasúti internátus ügyében kötött szerződés egy pontjánál, a mely a városi iparosok és termelők érdekeit megvédni czélozta, hosszas és heves vita keletkezett s már-már azon pontra vitetett az ügy, hogy a sok utánjárással biztosított internátus városunknak hasznot úgy sem hoz, tehát arra áldozni sem érdemes. Miután azonban a bizottsági tagok mégis meggyőződtek arról, hogy az internátus szükségleteit kétségtelenül helyben fogja beszerezni, a szerződést elfogadta s annak aláírásával a polgármestert megbízza. A városi tanács Hérmán Mihály polgármester elhalálozását bejelentvén, a közgyűlés az állás betöltését elrendelte s a pályázati hirdetmény közzétételével városi tanácsot megbízza. A városi közpénzek elhelyezése iránt a bizottsági tagok névszerinti szavazás utján, a melyben a pénzintézetek igazgató- sági és érdekelt tagjai részt nem vehettek, 20 szavazattal 3 ellenében elhatározták, hogy a közpénzek a helybeli összes pénzintézetekben részvény és tartalék alapjaik arányá- nyában helyeztessenek el. A városi közpénztár megvizsgálásáról beadott jelentést tudomásul vette. Az 1901. évi közigazgatási állapotokat előtüntető jelentést a közgyűlés tudomásul vette és a jegyzői hivatalban közszemlére kitétetni rendelte, a hol azt az érdekeltek megtekinthetik. Az esküdtek összeírására a közgyűlés Félegyházi Ferencz, Litteczky Endre, Komka Alajos, Morgentál Antal bizottsági tagokat és Vári Antal jegyzőt kiküldötte. Az állami iskolák átvétele ügyében kötött szerződést, valamint a telkek vásárlására szükséges 85 300 K fedezetére vonatkozólag beadott szakosztályi előterjesztést a közgyűlés elfogadta és úgy az iskolák átvételére vonatkozó szerződést, mint az iskolák építésére a magyar jelzálog hitelbanktól felveendő 525.000 K kölcsön felvételére vonatkozó szerződést a közgyűlés egész terjedelmében felolvasván és elfogadván, azokat szabályszerű köz- j hirrététel után polgármester által aláíratni rendelte. Soós János v. fogalmazónak fegyelmi ügyéből kifolyólag egyharmad részre szállított fizetésének feléig leendő felemelése iránt beadott kérvényét a közgyűlés elutasította. Özv. Hérmán Mihályné nyugdiját a közgyűlés 1513 koronában állapította meg és azt f évi április hó 5-től utalványoz- tatni rendelte. Ezek után a közgyűlés a gazdasági és jogügyi szakbizottságoknak azon előterjesztését vette tárgyalás alá, a mely ügyeket lapunk múlt számában közöltünk s a melyeket a közgyűlés egész terjedelmében elfogadott, megjegyezvén, hogy a felső-sza- mosparti lejárónál létesített uj utcza kisajátítása ügyében f. évi április hó 26-án d. u. 3 órára rendkívüli közgyűlést tűzött ki. Végül megemlítjük, hogy az idegen ha tóságok által küldött, feliratokat a közgyűlés teljesen magáévá tette s különösen Nagy-Várad törvényhatóságának az önálló vámterület ügyében az országgyűléshez intézett feliratát hasonszellemü felirattal rendelte felterjeszteni. Ezzel a közgyűlés véget ért. Ä jogi szakoktatás és államvizsgálati rendszer reformja. Dr. Bartha Béla képes, egyetemi magántanár és akadémia jogtanár egy igen érdekes és tanulságos füzetet adott ki Debreczenben a jogi szakoktatás reformjáról, melynek közrebocsátására a közoktatási miniszter e tárgyat illetőleg nyilvánosságra hozott legújabb törvényjavaslat-tervezete indította. A dolgozat lényeges tartalmát tárgyilagosan összefoglaló ismertető sorokat a következőkben adjuk: Szerző majdnem másfél évtizede foglalkozik irodalmilag is e kérdéssel, melynek füzetbe foglalt megvilágításánál másfél évtizedes jogtanári tapasztalatait is falhasználta. Értekezése a tárgy egész körét, az ide tartozó összes fontosabb anyagot felöleli. A füzet első része a mostani reformtörekvések történelmi hítterét világítja meg röviden. A má odik részben jogi szakoktatásunk létező bajait tárja fel, — és pedig ilyenek gyanánt a következőket jelöli meg: a kötelező doktorátust- az egyetemeknek főleg a miatt való túlzsúfoltságát, az ifjúság nagyobb részének a tansza badsággal űzött visszaélését s a vizsgálatoknak, szigorlatoknak így előálló megdöbbentő eredmé, nyét, a mi a legsajnálatosabb társadalmi erő-, idő- és vagyonpazarlás. A harmadik részben ismerteti s bírálja a miniszter reformterveit s azokat részükben helyesli. Ugyanig elfogadja azt, hogy a jogi képzés alap-anyagává a magánjogot kell tenni; továbbá az egységes képesítést adó államvizsgálatok rendszerét, a vizsgálatoknak állam- s jogtudományiakra különitését, a vizsgálatok olynemü decentralizációját, hogy államvizsgáztatási joggal a megfelelő szervezetet s a magas tudom, szinvonalt igazoló akadémiák is felru háztassanak, az állam teljes biztosítékot nyújtó ingerencziája mellett, s kimutatja a szerző, hogy ily módon sem a felekezeti szellem tultengésó- től, sem a tudományos színvonal leszállásától nem kell tartani. Nagyban s egészben elfogadja a vizsgáló bizottságok szervezetére, a vizsgálatra bocsátás előfeltételeire, a képesítő hatályra a két alapvizsgálat rendszerére, a doktorátusoknak, mint tudósvizsgálatoknak újjászervezésére vonatkozó részleteket is. Ellenben eltéröleg a miniszteri munkálattól, az államtudományi államvizsgálatot, mint alapvetőbb jellegűt, előbb leteendőnek tartja a szerző, s ennél nem kötné feltételül a vegbi - zonyitványt, sőt az ifjúság jól felfogott érdekében a hatodik félév végére helyezné, azt az elvet vallván, hogy minden év végén legyen vizsgálat, és mindenkor az illető év végén tárgyaiból. Magától érthető, hogy az államvizsgálatoknak csak együtt volna képesítő hatályuk. Továbbá szabatositásokat ajánl a jogakadémiák megfelelő voltának kimutatásánál. Melegen pártolja a kötelező kollokviumokat s gyakorlatokat, de az utóbbiak számát, szaporítani kívánja; az áliamvizsgálati bizottságok elnökségénél a tanári, elem iránt több bizalmat s társadalmi súlyának emelését követeli. Az alapvizsgálatok körében a i súlypontot a magy. alkotmány s jogtörténetre Előzményei a következők: Már egy század óta forrongott a vén Európa. Uj eszmék születtek (vagy helyesebben Krisztus eszméi utat igyekeztek törni a megvalósulás felé). Először szó és irás által akartak megvalósulni, majd borzasztó vérontás és iszonyú szenvedések árán törték az utat. Két hatalmas tábor keletkezett. Egyik az egyenlőség, szabadság és testvériség eszméinek megvalósítása által egy uj, ideális világot akart teremteni ; a másik védte a régit, mely csak urat és szolgát akart ismerni e földön. Az újnak fénye hazánk egén is derengeni kezdett, de Mártinovics és társainak kiontott vére elhomályosította derengését és nemzetünk fiai a nagy harczban, a fran- czia forradalomban a régi világ fennmaradásáért ontották vérüket. Hiába kezdett uj világosság pirkadni az 1790—91-iki országgyűlésünkön is, a régi mellett küzdőknek lettünk eszközeivé és megkaptuk méltó jutalmunkat. Újból zsarnok hatalom éreztette velünk vaskezét és a jutalom, a miért nem engedtük őt megsemmisittetni, kényuri erejének éreztetése lett. Azonban a világgá eresztett eszmék még mindig életet követeltek, a szuronyok erejével nem lehetett őt megsemmisíteni. És ekkor, midőn uj erővel törnek utat, az uj élet megvalósításáért kezd a magyar nemzet is küzdeni. A régi világ hivei napról-napra fogynak és majdnem egy negyed század küzdelmei után hazánk fiai is megalkotják ama törvényeket, melyek egy uj Magyar- ország megteremtésére vannak hivatva. Vér nélkül, tisztán az igazság erejével győztek őseink, annyival nagyobb volt tehát örömük. Ezek voltak a nagy öröm előzményei. A dolog maga, ama fontos törvények szentesítése pedig igy történt: 1848. április 7-én a király az osztrák minisztérium közbelépése következtében István nádorhoz ellenjegyzés nélkül intézett kéziratában az egész államadóság negyed részének, illetőleg ennek megfelelően 10 millió forint évi adónak elvállalását kivánta. Ilyen előzmény után a király 8-án végre jóváhagyta a felelős minisztériumról s más népképviseletről szóló törvényeket, a minisztérium tagjait pedig megerősítette. Április 10-én a rendek kitörő örömmel üdvözölték a minisztereket. Ugyané napon a király és felesége Ferencz József főher- czeg kíséretében érkezett Pozsonyba és azonnal fogadta a küldöttségeket, szemlét tartott a nemzetőrség felett, megtekintette a kivilágítást. Másnap, április 11-én 10 órakor a primási palotában, csupán magyarjaitól környezve, üdvözölte a rendeket: „Én magyar nemzetemnek — úgymond, István nádorhoz intézve szavait — szivböl óhajtom boldogságát, mert abban találom fel a magamét is. A mit tehát ezek elérésére tőlem kivánt, nemcsak teljesítettem, hanem királyi szavammal erősítve, azonnal át is adom neked kedves öcsém s általad az egész nemzetnek, úgy, mint kinek hűségében leli szivem legfőbb vigasztalását és gazdagodásátK — „Egy boldogított hálás nép környezi itt fölséged királyi székét, — szólt a nádor — a nemzet szive soha forróbb szeretettel, több hűséggel nem dobogott fejedelme iránt, mint dobog most fölségedért, ki a jelen törvények szentesítése által honunk újjá alkotója lett . . . Valamint uj, életerős alapra fektették e törvények a magyar alkotmányt, úgy biztosabb alapot nyert általuk az a szent frigy is, mely e hazát felségedhez és királyi házához erős kapocscsal köti. A királyi család a rendek és a közönség lelkesült éljenzései között távozott, a főrendek és követek pedig saját házukba mentek, hogy együttes ülésben hallgassák meg az április 11-én szentesített törvényeket. Ez történt 1848. április 11-én. Ennek az emlékezetére ülünk ma ünnepet. És most, ha kérdi valaki: miért volt hát az 1848—49-iki szabadságharczunk, miért az ezt követő szomorú napok, köztük a legszomorubb október 6; és miért kellett 1867-ben egyezkedni a felett, a mit vér nélkül már kivivőit volt a nemzet 1848-ban?! Én e sok felsohajtó kérdésre csak egy pár szóval felelek: azért, mert 1848. decz. 2-tól i867. jun. 8-ig nem volt a nemzetnek királya és felette nem a megalkotott és szentesített törvények, hanem az önkényuralom trónolt. Csakis az 1867-ik év az, mely az 1848. április 11-iki örömnek folytatást enged. Az 1848. április 11-iki szülöttet is vérrel kellett megkeresztelni, legjobb hazánkfiainak dicstelenül kiöntött vérével. És ez iszonyú keresztelés után, mégis a békességes megegyezés adta vissza a majdnem halálra kinzott kisded életét. És e megkínzott kisded él, él és élete áldást áraszt az egész nemzetre. Életét pedig köszönheti annak, ki felettünk ezen ténye óta törvényesen uralkodik. Az 1848. április 11-én szentesített és az 1867. évben
