Szamos, 1902. április (34. évfolyam, 27-34. szám)

1902-04-13 / 30. szám

XXXIV. évfolyam. Szatmár, 1902. vasárnap április hó 13. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Á polgármesteri megüresedett székről. Hérmán Mihály polgármesterünk sirjára a halál éjszakáján ráborultak a hantok. Az ő fenkölt és nemes alakja nagy vívódásaival és sikereivel már ennek a vá­rosnak a történelméé. Legelőször mi is letesszük koporsójára a polgárerények babérját s bizton hisszük, hogy a gyász cziprusaiból fényes emléke azzal a kiváló szeretettel, melylyel e város­nak a sorsát szivéhez ölelte, az utónemze­dék szemei előtt is ki fog bontakozni s ma­radandó példát nyújt arra, miként kell har- czolni és küzdeni a szülőföldért, mely oly drága, mint viharos éjben az édesanya megvigasztaló és fölemelő csókja. Az ő Öröké azonban nem maradhat be­töltetlenül. A holnapi közgyűlésnek lesz hivatása a polgármesteri megüresedett szék betöltése végett az intézkedést megtenni. Mindnyájan érezzük, hogy a polgár­mester-választás nem függhet rokonszenv- től, barátságtól vagy éppen azoktól a fel­tételektől, melyeket talán egyesek erre az állásra nézve magukban feltalálni vélnek. Ezt a széket oly férfiúnak kell szán- !• nunk, aki a közigazgatási élet kipróbált j munkása és hosszabb időn át részt vett | buzgón és lelkesedve szellemi, erkölcsi s anyagi leladataink méltó, biztos, nyugodt és sikeres megoldásában s fejlesztésében. Féltékenyen kell őriznünk e város ér­dekeit, mert azokért mindnyájan felelősség­gel tartozunk. Sebeket adhatunk és kaphatunk, de a választást elhamarkodnunk nem szabad s egyesülnünk kell a végczclban: varosunk ügyeinek hív és helyes szolgálatában. Ez nem azt fejezi ki, hogy ne mérjük össze fegyvereinket, ha szükséges, az elvek és eszmék csatarendjében, erőink teljes ér­vényesítésével, mert csak igy derülhet fel győztesen az igazság. Azonban személyes tekinteteket ne vi­gyünk a harczba. Ha megtisztulunk városunk szeretetének tüzében, ez az összeforrasztó kapocs lesz a múlt és jövő lánczszemei között. Ez idő szerint nincs is jelölt. De mit tenne az hogyha egy-két rügy lehullana is az ágról ? Csak a törzs, a törvényhatóság lássa ennek hasznait. Mi most szemeinket egy férfiúra füg­gesztjük, aki közel negyedszázada áll cöz- igazgatásunk szolgálatában. Szándékai tisztaságában, kötelességei teljesítésében, észjárása elevenségében, erős kezében, bátorságában és buzgóságában nem lehet kételkednünk. E mellett könnyű felfogással a zöld­asztal legjobb vitázója; birja a törvényható­ság rokonszenvét és a tisztikar szeretetét. Teljesen otthonos a város ügyeiben. Tehetsége és ismeretei kipróbáltak, meg­tisztultak és erősek s maga mindig a fel­adatok magaslatán állott. Ez a férfiú Pap Géza főjegyző, a je­lenlegi helyettes polgármester, aki már az elhunyt Böszörményi Károly polgármester­sége idején kiváló szerepet vitt törvényha- lósági ügyeink intézésében. Hérmán Mihálynak, az imént elköltö­zött polgármesterünknek pedig a leghívebb dolgozótársa volt s részese mindazoknak az al­kotásoknak, melyekre városunk történelmi fej­lődésében mindnyájan oly büszkén tekintünk ! A Boros-, Böszörményi- és Hérmán- korszaknak lévén munkása, birtokában van egyszersmind mindazon eszközöknek, me­lyekkel boldogulásunkat felfele is sikeresen védheti, és előmozdíthatja! Szóval a törvényhatóság most azon a ponton áll, hogy egy régi, hü, erős, buzgó és leikes bajnokát közéletünknek az őt mél­tán illető elismeréssel és szeretettel megju­talmazza ! Éljen Pap Géza ! Veteranus. Különféle passziók. De gustibus non est disputandum — ha te­hát a krónikus azt beszéli, hogy Venczel cseh ki­rálynak nem volt nagyobb öröme, mint ha térdig érő hóban járkálhatott, nem tehetünk egyebet, mint hogy őszinte sajnálatunknak adunk kifejezést, hogy ö felsége az évnek csak kisebb részén űz­hette eme kedvtelését. Önzéssel teljes szenvedélyt, s a mellett na­gyon veszedelmeset képez a hamis pénz gyártás; de veszt veszedelmességéből, ha koronás fő űzi, mint IX. Károly franczia király, mert „szerencse, hogy a király megkegyelmezhet saját magának,“ szokta volt L. bibornok mondani. XIII. Lajos király is nagyon értett a pénz­veréshez, a mellett űzte a kötélverést, fametszést, néha megborotválta egész környezetét, megtanulta a czukrászatot s végre a pecsenye spékelésben nyert oktatást. Ha a király az öz- vagy borjú ezombjával volt elfogalva, minisztereinek sokszor óraszámra kellett antichambrirozni, „mert őfelsé­gének nem volt ideje.“ Hortensius római ügyvéd elég gazdag volt ama szenvedélyének eleget tehetni, hogy nyárfáit borral öntözte. Hogy miként akadt rá a fák e sze­retetteljes ápolására, arról hallgat a krónika, azt azonban feljegyezte számunkra, hogy a doktor ur­nák óriási emlékező tehetsége volt. Szerényebb volt azon gentlemannek, szenve­délye, ki egész életét a bor nemes művészetének szentelte. Egyik londoni külvárosban egyszer a színházban oly darabot adtak, a melyben többi közt egy vadász és egy medve is szerepelt. A va­dász találkozott a medvével. Ez hátsó lábaira állt s egyenesen a vadásznak tartott. Elkezdték egymást boxolni. Pár percznyi küzdelem után a vadász a medvét a földre boxolta s aztán ráülvén, egy bra- vour-áriát énekeltek el. Fiatal emberünk nem tűr­hette, hogy mindig a medve legyen a legyőzött; fölment a színfalak mögé, megvesztegette a ren­dezőt, hogy ő ölthesse magára a medvebőrt s ő állhasson szembe a vadászszal. A rendező meghagyta magát vesztegettetni, a medvebőrbe bujt fiatal ember — rendkívül gyakorlott boxoló lévén — nemsokára földre teperte a va­dászt. Azután ráült s a közönség falrepesztő ka- czaja s viharos tapsai közt, a medve énekelte a bravour-áriát. A középkorban élt egy olasz lovag, ki ti­zennégyszer vívott halálos párbajt, azért, hogy melyik nagyobb költő, Dante-e vagy Ariosto. Ha­lálos ágyán aztán bevallotta, hogy egyiket sem olvasta. De hogy visszatérjünk a boxoláshoz, Hayman festő és barátja Gramby marquis, szintén szenve­délyes boxolók voltak. A marqius fölkereste egy­szer barátját, hogy fesse le arczképét. Hayman tréfásan jegyzé meg, hogy boxoljanak előbb egy kissé. Grambd nevetve fogadta el ajánlatot, de később annyira belemelegedtek a dologba, hogy a festő nejének ugyan sok ' fáradságába került a küzdőket szétválasztani. Az urak rendezték deran- girt öltözetüket, Hayman előkereste szétszórt fes­tőszereit s azután kezdődött az „ülés.“ Egy angol alávaló sportnak hódolt. Ezt az angolt a montanai csata után többször látták Ga­ribaldi seregében. Ez a ficzkó rendkívül messze- hordó fegyverével egy golyómentes helyre vonta meg magát s innen kényelmesen pufogtatott le mindenkit, ki fegyvere elé került. Egy naplóban aztán hűségesen feljegyezte minden gyilkosságát. A tűz, a parázs nem éget olyan melegen, mint IV. Lotharingiai Károly (1624—1670.) titkos szerelme, Szenvedélyes szerelemre gyuladt a brüs- seli polgármester gyöngyörü leánya iránt, s miután minden közlekedési kísérlete meghiúsult, egy bál alkalmával azt a kegyet kérte a szigorú mamától, hogy csak addig beszélhessen a leányával, mig kezében egy izzó szénparázst el bir tartani. A herczeg kérelme teljesittetett. IV. Károly egy izzó parazsat vett kezébe a leánynyal együtt félrevo­nult s egy órai beszélgetés után visszatért a tár­saságba — nyitott tenyerén hozta a kialudt pa- | razsat. Hanem keze egészen ki volt égetve. A tulpomania oly tévedése volt, mely fölött most fejünket csóváljuk, egykor pedig százakat juttatott koldusbotra. Hogy mily nagy lehetett akkor a tutipánláz, kitűnik abból is, hogy a nagy virágültető, Van der Dalén roppant árért vett meg szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmányú gyapjú­szövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket. Hot papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Ké­w ­____ ___szit siklíesszabásu egyenruhákat ; raktáron tart mindennemű egyenruhá­zati czikkeket és katonai fölszereléseket. Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) ......—1----—----------------­Té nyieg csak INCUR J01SEF i

Next

/
Thumbnails
Contents