Szamos, 1902. április (34. évfolyam, 27-34. szám)

1902-04-13 / 30. szám

Ä villamos órák ismertetése.

Miután már nagyon sokféle verzió jár a villammérö órákról, hivatva érzem magam a villamfogyasztó közönségnek egy útbaigazítással és magyarázattal szolgálni. A mi városunkban kétféle rendszerű óra van használatban : az Áron-féle ingarendszerü óra és Thomson-féle motorikus rendszerű.

Az eltérés a kettő között igen nagy, de hivatása és szolgálata egyenlő és ha rendes kezelésben van és tiszta helyen van felszerelve, hosszú évek során sem fordulnak elő zavarok, bár megjegyzem, hogy a Thomson óra már sikerültebb szerkezet.

Ami azt illeti, hogy az egyik Amper-mérő a másik Watt-mérő, ez teljesen mindegy egyenlő feszültségnél, mert akár egy Amper óra vagy akár egy Hecktowat fogyasztás, teljesen egyenlő számításon alapszik.

Az Árón óra két külön álló óramű, két ingával, a melyeket egy-egy szalag rugó tart mozgásba s ezen két óramű egy fogaskerékkel van össze kötve, a melynek tengelyére van egy óramutató szerelve. Ha tehát a két inga egyenlően leng, akkor a kötökerék nem mozdul helyéből; de, ha az ingák járása változik, a mutató megindul, tehát e végből az egyik iuga alsó része állandó mágnes és ez alatt van egy szolenoid tekercs, a melyen a felhasználandó áram átúszik és ekkor a szolenvid felső részén sarok, vagyis mágneses tér képződik és a felette lengő ingát — a melynek szinte az a sarka vau — sietteti, vagyis taszítja és ez által a két inga lengése megváltozik, ekkor a mutató megindul és mutatja a fogyasztást.

Hátránya csak az, hogy néha előfordul, hogy egyik vagy másik inga megáll és a fo gyasztás nem állapítható meg, mert a mutató a végtelenbe megy.

A Thomson óra már megbízhatóbb, érzékenyebb és legroszabb esetben, ha megáll, a végszámról lehet tájékozást nyerni.

A Thomson-mérő leírása a következő :

Ezen áram mérő egy kis elektromotor, a melyben nincsen vas, nehogy, miután állandó feszültség alatt van, meginduljon, csupán csak áramnak keresztül folyásával indulhat meg. A mágnestér tekercsei a főáramkörbe vannak kapcsolva, mig a vékony drótból készült dobtekercsből álló s elő kapcsolt ellenállással ellátott fegyverzet a mellékzárlatba van beigtatva.

A motor tengelyén egy réztárcza vau, mely a 'motorral együtt forog, azonban állandóan aczél mágnesek hatása alatt van.

Hogy a függőleges tengely súrlódása lehetőleg csekély legyen, annak alsórésze rendesen egy drágakő csúcson forog, mig a felső része végnélküli csavarral van készitve, a mely egy számlappal ellátott fogaskereket hoz működésbe, a mi azután a fogyasztást jelzi.

E készülék szerkezetéből következik tehát, hogy a motorban fejlesztett energia egyenes arányban áll, J áram erősséggel, E feszültséggel és az elért V sebességgel.

A motor energiája pedig a réz tárczának mágneses térben való forgása által emésztődik fel.

A réz tárczában keletkező Foucault áramok következtében V sebesség mellett a motor által felemésztett erő a sebesség négyzetével arányos, azaz képletben :

E J v = K v2 vagy EJ = Kv vagy V =■= ™

K tehát a Oonstante vagyis állandó szám.

A sebesség egy áram mérőn átment elektromos muukával (Wattokkal) arányos, úgy, hogy a felhasznált Wattokat közvetlen a számlapokról leolvashatjuk.

Szabályozása a mágnes változtatása, vagy az ellenállás változása által történik.

Az eltérés kis és nagyterhelésnél legfeljebb 2 %. A mellék áram rendesen 0.03 Ampert fogyaszt. A főáram fogyasztása oly csekély, hogy számba sem jön.

Mind ezen leírásból látható, hogy az óráktól való rettegés nagyon fölösleges, mert van az óra mérése majd oly biztos, mint a mérlegeké, mert, ha például egy megmért tárgyat több mérlegen utána mérünk, bizony mind más és mást fog -mutatni.

És tegyük fel még azt is, hogy a villamosság nem szilárd és nem folyékony anyag, tehát mérése is több gondot ad.

De nem állanak azok a reá erőszakolt regék, hogy ugrik és megszalad, mert az lehetetlenséggel határos, hogy ha nincs, a mi hajtsa, akkor nem forog, és ha forog, akkor biztosan el kell, hogy fogyjon az energia, hogy mire, az a helyszínen határozandó meg.

Hozok fel példákat. Már több Ízben kijelentettem, hogy hálózatunkban 120 Volt egyenáram van és 115 Volt feszültségű lámpát kell alkalmazni, de sokan nem tudják, nem figjml- nek reá, holott ez nagy kár, mert ahány Volttal kisebb feszültségű az izzó láng, annál ritkább a szene s annál több energia megy át rajta s ezt az óra megmutatja s még ezzel az is jár, hogy a lámpa első kót-károm nap borzasztó féuynyei ég, de a nagy feszültség a szenet benne megbontja, az üveg fekete lesz, mert az üvegre rakodik le, a lángra sokat fogyaszt éc még sem világit.

Tehát saját érdekében kérem a villany fogyasztó közönséget, hogy ne vegyen mást, mint 115 Volt feszültségű lámpát. Akármiuő gyertya fényű, de a feszültségnek reá kell, hogy legyen nyomtatva, Írás : hamis.

Szatmár, 1902. ápril hó 9.

László Károly,

elektro-technikus.

HÍRROVAT.

Az első negyedév lejártával felkérjük lapunk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hátralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek.

* A honvédelmi m. kir. minisztertől.

Szatmárnémeti szabad királyi város közönségének!

Őszinte megilletődéssel vettem a szomorú hirt azon gyászos veszteségről, mely Szatmárnémeti sz. kir. város közönségét érdemdús polgármesterének, Hármán Mihály urnák elhalálozásával oly közelről sújtotta.

Azon szoros kötelékeknél fogva, mely engem, mint Szatmárnémeti sz. kir. város díszpolgárát, ezen városhoz és közönségéhez fűznek, teljes szivemből osztozom Szatmárnémeti sz. kir. város törvényhatóság gyászában és midőn kegyeletes érzelmekkel emlékezem meg az elhunyt polgármesternek kiváló érdemeiről, kérem a város közönségét, fogadja ezen szomorú alkalomból legőszintébb részvétem kifejezését

Budapest, 1902. április hó 7 én

fír. Fejérváry Géza.

* A városi tanács özv. Hármán Mihályné úrnőhöz a következő részvétirafot intézte :

Nagyságos Asszonyunk!

Mély meghatottsággal vettük azon szomorú hirt, a mely szeretett férjének, városunk érdemes polgármesterének haláláról értesített.

Nem jött váratlan e csapás. A gymrló emberiségre kimért szenvedésből százak helyett kivette részét s lassankint felemésztete az akaraterős testnek idegeit, a melyek nem szűntek meg az utolsó pillanatig sem felvenni a harezot az enyészet romboló hatalmával. De meg van írva a sors könyvében, hogy küzdelmes életnek harczczal kell végződni.

Beteljesedett!

A tenger mélyét felkavaró vihar nem hagy nagyobb nyomot maga után, mint a veszteség fájdalma sziveinkben hátrahagyott. S ki érezte e sújtó csapást legmélyebben? Az önfeláldozó, a szerető nő, a ki valódi hősi bátorsággal rejté szivében a kitörni készülő fájdalmat s osztá meg a szenvedés megujoló kínjait.

egy kertet, azért, mert oly fajta tulipán volt benne, milyent egyedül csak ő akart bírni. Megvette a kertet, kitépte belőle a tulipánt, s azután 20000 forint veszteséggel ismét eladta.

A művészek kis világa számos példáját megújítja a különféle szenvedélyeknek, szeszélyeknek tulajdonságoknak. Moriani, „Edgár“ utolérhetetlen személyesitője, „Luciá“-ban sohasem énekelt el- ragadóbban, olvadékonyabban, mint mikor teli volt az orra tubákkal. Heine fetter pedig, az ünnepelt énekesnő, egy hangot sem tudott hallatni, ha testén ing volt. Taldoninak gyakran bele kellett nézni a liqueurös üvegbe, ha azt akarta, hogy megfelelhessen a művészet iránt táplált nagy igényeknek mig Zerz Anna, a sváb leány, sohasem lépett ki a kuli szák mögül, mig áhitatosan három keresztet nem vetett. Scholcz Venczel és Nestroy játéka akkor volt a legszebb, ha pár perczczel előbb a kártyaasztalnál ültek; Hasenhutnak, egy másik hires komikusnak, előbb kanári madara énekét kellett hallania, ha azt akarta, hogy élezei és tréfái gyújtsanak.

Swift Jonathán, a nagy angol humorista, előszeretettel tartózkodott a fuvarosok korcsmájában. Pope költő, ki kis igénytelen termetű volt, minden mondása végére hozzá szerette tenni: Isten javítson meg ! Mikor egyszer egy bérkocsiból kilépve, dühösen mondotta el mondókáját, a kocsis megjegyzé: Akkor az Istennek kevesebb

| fáradságába kerülne egy egészen uj embert alkotni, mint önt megjavítani !■

Ismeretes Schiller azon szokása, hogy Íróasztalán mindig kellett lenni pár rothadt almának, | melynek szaga — az ö állítása szerint —- nagyon csillapitólag hatott idegeire. A hires Haller ájulásba esett, ha sajtot szagolt. Voltaire az ánizs szagától roszul lett, mig III. Henrik, franczia király elbódult a tőkehal, vagy a fokhagyma illatától, IV. Henrik a parfüm-et nagyon szerette. Ez utóbbi a krónikás feljegyzése szerint egy kis kutyát viselt egy kosárban nyakán.

De szóljunk már egy magyar emberről is. A temesmegyei Főn helyiségben élt a Mocsányi család egyik tagja, ki az ő falujában mindenáron postahivatalt akart. Mivel azonban a falu nagyon líicsiny volt arra nézve, hogy külön postahivatalt tartottak volna számára, Mocsányi magára vállalt minden költséget. Neje elvégezte az előirt tanfolyamot s expeditori vizsgát tett. Mikor Mocsányi 1880-ban meghalt, a hivatalt neje vette át, s az elegáns nő, ki hivatalát igazi szenvedélylyel végezte, mintaképe lehetett volna sok férfinak. A postahivatal belső berendezése machagoni fából volt, az Írószerek csupa ezüstből; úgy, hogy a postahivatal legszebb volt egész monarchiában.

Zárjuk sorainkat I. Napóleonnal, ki nagy vadásznak akart látszani az ur előtt, kinek azonban első e nembeli kísérlete nagyon siralmasan ütött ki. Az élezés és csalárd Taíleyrand egyszer

azt beszélte neki, hogy mily pompás fekvése van az ő vidéki birtokának a boulognei erdőben, menynyi ott a vad, holott alig lehetett egy házi nyulacskára akadni. Napoleon akkor még első consul, kilátásba helyezte, hogy hamarosan meglátogatja a birtokot. Talleyrand, hogy hazugságba ne maradjon, egy fekete disznót bocsáttatott szabadon az erdőben. Az első consul elhelyezkedett hadsegédével együtt s megkezdődött a hajtás. A szerencsétlen disznó nein sokára cső elé került. „Látom már a vadat,“ kiáltott örömében Napoleon s az állathoz rohant, mely persze nem védte magát. A disznót természetesen lelőtte, s a nagy hadvezéreitől fogva nagyon büszke volt arra, hogy egy vadkant ejtett el. Mikor azonban értesült arról hogy bolondnak tartották, nagyon megharagudott s la- lleyranddal kicsi híja, hogy nem szakított. Egy másalkalommal Napoleon igazi szarvasra vadászott Fontainebleau vidékén. Miután a szarvas több óra hosszat nyargalt ide-oda, a nélkül, hogy lövésre került volna, Napoleon távozott s a sokat zaklatott állatnak egy vadász adta meg a kegyelem lövést. E pillanatban visszaérkezett a császár. A halálosan sebesült szarvast feltámogatták, s a császár messziről rálött, azonban a falka legjobb kutyáját találta. Mikor a vadászmester jelentette: Sire a szarvast eltalálta“ A császár öntelten feleié: „Azt nem szükséges nekem jelenteni először.

Megéhezte!;

az uj, feltűnést keltő szép és elegáns angol gyapjúszövetek, legválogatottabb kivitelben gyapjúszövet divat-üzletében SZATMÁR, DEÁK-TÉR 21. Freund-ház.

WEISZ GYULA