Szamos, 1902. március (34. évfolyam, 18-26. szám)
1902-03-13 / 21. szám
bői még nem halt ki, csak szunyád az az erő s a dicső múltnak még dicsőbb folytatása lesz, ha folytatni kell, ha — „ha még egyszer azt üzeni • mindnyálunknak el kell menni! Éljen a haza! Papolczy Zoltán. Színház. A fösvény. Szombat este mozgalmas képe volt színházunknak. Szilágyi Dezső igazgatónak, társulatunk oszlopos tagjának jutalomjátó- kára összegyűlt városunk színe java, hogy méltó jelét adja az iránta érzett rokonszenvnek és nagyrabecsülésnek. A zsúfolásig megtelt ház meleg tüntetése egyaránt szóiott a jeles művésznek, a lelkiismeretes directornak és a szimpatikus egyénnek. Gondoskodott arról, hogy igazi műélvezetben legyen részünk. Molierenek nálunk premiére számba menő remekében Har- pagont adta gyönyörű és tanulmányos kidolgozásban kiváló és jellemző alakításban valóban mester-szerepet nyújtva a lebilincselt nézőközönségnek. Mellette Halmayné magas színvonalú játékát kell kiemelnünk. A többi szereplők is mind jók voltak. Azután Nestróy egy felvoná- sos bohózata Fips, a hires női szabó került színre. Vihary a szabó szerepében hatalmas ko mikuinmal játszott. Aki őt látta ebben a szerepben az bizonyára soha se fog haragudni a szabókra. Közönségünk kedvencze Barna Jolán bájos gyámleány volt ; finom és kedves játé kát élvezettel néztük. Margittay is kitett magáért. A betyár kendőjét üres ház'előtt s nem a legjobb előadásban adták. Katalin czárno szintén hevenyészett és felületes rendezésben hozatott színre, bár szép számú közönség jelent meg az előadáson. Báthory Gáborról vasárnapi tározónkban részletesen fogunk beszámolni. HRROVAT. * Városi közgyűlés. A f. é. márczius havi közgyűlésről röviden számolunk be, mert a tárgy- sorozat fontosabb ügyeit a gazdasági szakbizottság javaslatával lapunk múlt számában közöltük s bár némelyiknél egy kis vita is támadt, a döntésnél a szakbizottság javaslata fogadtatott el. A polgármester havi jelentése sem tartalmazott különösebb dolgot. Az ügyek rendszeres kezelésének felemlitése mellett bejelenti, hogy Kovács Leó bizottsági tag interpellaliójára a tanács a zugiskolák megrendszabályozása czéljából szabályrendelet készítését rendelte el. Az idegen nyelvű feliratok eltávolítására a főkapitány az érdekelteket felhívta. A közegészségi viszonyok javultak. A huszárlakótanya építése ügyében oly értesítést nyert, hogy azt a honvédelmi miniszter elfogadta s a tervek a kassai hadtest parancsnoksághoz tétettek át. Horánszky Nándor kereskedelmi minisztert kine- veztetésére, Plósz Sándor igazságügyminisztert kitüntetése alkalmából táviratilag üdvözölte. Végül bejelenti, hogy a főispán általános hivatalvizsgálatot tartott s az ügykezelést kielégítőnek taláha és hogy az állásától felfüggesztett főkapitány helyére Tankóczi Gyula tanácsjegyzöt helyettesítette. A közgyűlés a polgármesteri jelentést tudomásul vette. —- Az évre szerkesztett költségelőirányzatra vonatkozó belügyminiszteri rendeletet, a melyben a költségvetést jóváhagyta, tudomásul vette. A II. o. végrehajtói állásra egyetlen pályázat érkezvén be, a közgyűlés a kandidáló bizottság jelölése alapján egyhangúlag Bura Sándort választotta meg. A városi tanácsnak azon bejelentését, hogy a városgazda 1901. évi anyagszámadását megvizsgálta és J helyesnek találta, közgyűlés tudomásul vette. Va-j laniint tudomásul vette, hogy Domahidy Ferencz volt főispán elhalálozása alkalmából a családnak részvétiratot küldött s erre a család köszönetét fejezte ki. Győr város polgármesterének átirata folytán a közgyűlés elhatározata, hogy a törvényhatósági vá-1 rosok által teljesített állami funkcziók után felme-! rülő költségek megtérítése iránt a belügyminiszte- rinmhoz küldöttséget meneszt. — Az 1902. évre előirányzott erdei termékekről beadott jelentést, valamint azon körülményt, hogy az előirányzott bevételnél 5841 K értékű anyag áll rendelkezésre, a közgyűlés tudomásul vette. — Továbbá a Szamos hidvám szedése jogának meghosszabbítása iránt, tekintettel arra, hogy a városnak a hidvám- j jövedelemre nélkülözhetetlen szüksége van, a kereskedelmi minisztériumhoz felterjesztést tétetni határozott a végből, hogy a hidvám szedési jo- j got újabb iO évre engedélyezze. — A budapesti poliklinikai egyesület kérelme folytán a közgyűlés kimondotta, hogy 10 korona évi tagsági díjjal az egyesület rendes tagjai sorába lép — Végül a gazdasági szakbizottság mái közölt javaslatainak tárgyalása és elfogadása után a közgyűlés Udvarhely vármegyének az .1893. XLIV. t.-cz. 50. §. 5-ik bekezdésének módosiiása iránt küldött átiratát tudomásul vette. * Lemondó miniszter. A képviselöházban erősen tartja magát az a hir, hogy Fej érv áry Géza báró honvédeluű miniszter megválik állásától, Utódjául J e k k e l f a 1 u s y Lajos közös had- ügyminiszteri osztályfőnököt emlegetik, a ki nehány éve helyőrségünkben, mint honvéd ezredes- dandárparancsnok szolgált, s ma cs. és kir. altábornagy. * Ünnepi nagy misét mondott márczius 9-én Te Deummal Meszlényi Gyula püspök XIII. Leó pápa 25 éves jubileuma alkalmából a róm. kath. székesegyházban, melyen a városunkban állomásozó polgári és katonai tisztikarok megjelentek. E misével az egyházmegyében a pápai jubileumi ünnepség véget ért. * Meghívás. A magyar nemzet szivében örökre hálás kegyelettel él az 1848. márczius 15-iki események emléke. Mig magyar lesz e földön, nemes lelkesedéssel fog visszatekinteni a letűnt nagy időkre, a bennök élt nagy emberekre, nemzetünk ezen félisteneire ! A „Szatmári Kölcsey-Köru az általános nemzeti kegyelettől indíttatva, f. évi márczius hó 15-én d. u. 4 órakor a színházban hazaíias emlék-ünnepélyt rendez, melyre Szatmárnémeti sz. kir. város polgárait a kör által kiküldött bizottság tisztelettel meghívja. Az ünnepély műsora : 1. Kölcsey himnusz. Előadja a helybeli Dalegylet. 2. Emlékbeszéd tartja Dr. Fekésházy Gyula ur. 3. Kossuth dal. Énekli H. Lóvay Berta úrnő. 4. Riadó, Czuczor Gergelytől. Szavalja Gönczy Bella k. a. 5. Idylle, Rover H.-tól. Cselló szóló. Előadja Szenger Gusztáv ur. 6. Szabadság ünnepén. Drámai költemény képekben. Irta Mátray Lajos. Rendező Szilágyi Dezső. Személyei: Szabadság Raskó Erna. Zsarnokság Margittay Gyula. Nemtő Ráthonyi Stefiké. Angyal Egyed Lenke. Petőfi S. Mészáros Alajos. Kossuth L. Szilágyi Dezső. Széchenyi I. Győré Alajos. 7. Bilincs, Gál F.-től. Előadja a helybeli Dalegylet. Helyárak: Alsó- és Közép-páholy 5 kor. Felső páholy 3 kor. Tám- iásszók 1 kor. Körszók 70 fill. Karzati ülőhely 40 fill. Karzati állóhely 20 fill. A földszinti állóhely a helybeli tanuló-ifjuság számára van fenntartva. Jegyek előre válthatók Lövy Miksa könyvkereskedésében Az ünnepély tiszta jövedelme a Kölcsey-köri múzeum alapjának növelésére szolgál. Hazafias tisztelettel: Dr. Fechtel János, elnök. Bakcsy Gergely, Biky Károly, dr. Böszörményi Emil, Bölönyi László, Csomay Imre, dr. Farkas Antal, dr. Fejes Iztváu, Deák Kálmán, dr. Fodor Gyula, dr. Hant/. Jenő, Ináncsy Károly, Jankovics János, dr. Kelemen Samu, Kovács Leo, Kótai Lajos, Lévay József, Lit- teczky Endre, ifj. Losonczy József, Mátray La. jós, Melles Emil, Molnár Mihály, Morgenthál Antal, Morvái János, Pap Géza, Papp Lajos, Paiádi Lajos, Páskuj Imre, Radó Bertalan, Szentiványi Károly, Tankóczi Gyula, dr. Tanodi Márton, Teitelbaum Herman, Uray Géza, dr. Vajay Imre, dr. Vajay Káról}' rendező-bizottsági tagok, * A „Loránlffy Zsuzsanna egyesület“ vasárnap este 6 órakor tartott harmadik felolvasó estélye a németi ref. egyház tanácstermé- mében a közönség oly nagy érdeklődése mellett folyt le, hogy a tanácsterem a közönségnek csak egy részét tudta befogadni. Az estélyt a | szatmárnémeti dalárda alkalmi éneke nyitotta | meg, melyet O s vá t h Elemér, ref. főgimn. ta- j nár hatásos felolvasása követett a hazai prot. | leányiskolák és tanítóképzők szükséges voltáról. I B o d Sándor, ref. főgimn. tanár vallás-erkölcsi I alapon nagy érdeklődés mellett fejtegette a jó j ember jellemképét. Ma asz Margit k. a. pedig | alkalmi költeményt szavalt benső érzéssel, nagy i etszós mellett. Márton Lázár szép zsoltárcsodaszép, vadregényes fészekbe került századunk, I d r i á b a, a krajnaiak e világhirü bányavároskájába, mely pompás fekvésén és —- mintegy mély völgyben elterülve — exotikus klímáján kívül, még arról is hires, hogy a birodalomban itt van az egyetlen higanybánya. Századunk vígan vonftlt be a panorámaszerü, a világ majdnem minden nemzete fiai által lakta bányafészekbe, hol alig egy óra előtt egy huszár század is el lett szállásolva. A reglementszerü ima^ után szétszedték a quartélycsinálóink a századot és elszálásolták. A káplár nekem is átnyújtotta szállásom czéduláját, oda akart kisérni; de én, mint afféle jó taktikai érrel biró, fiatal hadnagy, csak azt kérdeztem tőle, melyik utczában lakom és hogy néz ki a ház, hova a czédulám szól ? — Jelentem alásan hadnagy ur, ez a ház itt ebben az utczában van egyenesen és pedig balról az első épület; — s ezzel az előttünk elnyúló utczára mutatott. — Jól van ! Tudom ! Mehet 1 — mondom én, és a hátunk mögött levő nagyvendéglőbe léptem, hol ebédünk meg volt rendelve. Az étterem 1866-iki színezetű volt, t. i. vendégei mind tisztek, orvosok, kadétok, szóval a főbb katonai branchból állottak. Csodálatos, hogy á hadjáratban nincs meg az a rang- és fegyvernem különbség, mint békében. Hadjáratban a tisztikar és a leendő tisztek minden fegyvernemből azonnal megismerkedtek és megbarátkoztak egymással. Szóval, a hogy beléptem, rövid bemutatkozás után a huszárok és köztünk, bakáék közt ha- j marosan létrejött a legszivélyesebb barátkozás. Többnyire magyarok voltunk : volt ugyan egy pár német is köztünk, de az is magyarul beszélt és gondolkozott, mert a poharak ürítésénél lépést tartottak velünk. Egy pompás éjszakát töltöttünk. Megittuk a vendéglős minden borát; persze csak buteliás bora volt; minden söritalát, közte egy pár üveg champagneit, s miután mindez elfogyott, rálanya- rodtunk a többi szeszre, rumra, borovicskára stb. s igy lehetett hajnali 3 óra, mikor a társaság szétoszlott s különféle hangulatban szállásaira ment. Az én utczámba egyedül mentem, mert abban rajtam kívül más tiszt nem lakott. A hogy mentem, éreztem, hogy jócskán felöntöttünk a garatra, mert itt-ott nekem is meggyűlt saját egyensúlyom mai a bajom, de a fődolgot még sem felejtettem el, hogy t. i. az utcza utolsó házában lakom, baloldalt. Jó hosszú volt az utcza s mikorra a végére jutottam, vagy nagyon elálmosodtam, vagy a szesz hatott rám érzékenyen, mert megállva, nem tudtam megállapítani, melyik a baloldal, mert, ha befelé néztem a város felé, más volt és ha kifelé néztem, megint más volt a ház. Végre az egyik utolsó házba beléptem. Sötét volt. Előre botorkáltam. A térdem egy deszkafélébe ütödött. Tapogatom, hát egy pries volt fából, a milyenek az örszobákban lenni szoktak. Keveset gondolkoztam, mert úgy sem tudtam volna, csakhogy otthon éreztem magamat és lefeküdtem a fapricsre. Fáradság, mulatság, s a sok szesz megtették hatásukat, mert ott, abban a perezben elaludtam, még a kardomat sem oldottam le. Meddig aludtam, nem tudom, csak egyszerre felébredek, mert a kinyújtott jobb kezem alatt valami jéghideg tárgy felébresztett. Oda nézek, hát mellettem egy halott férfi hullája fekszik fehér lepellel letakarva s csak a borzas szakállu sápadt feje látszott. Hideg futott végig rajtam 1 A falra nézek magam elé. Ott egy nagy fekete feszület van fából; balra mellettem még egy leteritett halott hever, szintén borzas szakállal, mintha a másiknak testvére lett volna. Katona ide, katona oda, s ha nem is ijedtünk meg az ellenség golyózáporától, holtakkal még sem alszunk egy társaságban. Felugrottam tehát és ki az ajtón. Még nem volt egészen világos, úgy szürkületkor lehetett s furcsán hatott ream a halottas kamra két lakója, de álmos kábult voltam még. Tájékozom magam a csendes utczában s látom, hogy a végén vagyok ; a kamara, melyből kiléptem, egy kőkerítés, a temető fala közepén volt s azzal szemben az utcza másik oldalán egy ház, rajta „1-ső szám,“ kiveszem szállásczédulá- mat, csakugyan az én lakásom. Bementem, inasom álmosan felugrik s lefektet, s én mielőtt elaludtam volna, még egy per- czig végig futtatom elmémben e furcsa kalandomat s felfogadtam, hogy ezután csak annyit iszom, a mennyi — nem sok!
