Szamos, 1902. március (34. évfolyam, 18-26. szám)
1902-03-13 / 21. szám
XXXIV. évíolym Szatmár, 1902. csütörtök márczius hó 13. 21 ik szám. SZAMOS Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetésié r: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Rákóczy-utcza 9. sz. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Egyes szám ára 20 fillér. Mindennemű dijak Gzatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Nyilttér sora 20 fillér. Márczius 15. A magyar szabadságharcz hajnalának emlék ünnepe! Fél századon túl is hevesebben dobog fel a szív, emelkedik a lélek e nap emlékezetére. Elvonul lelki szemeink előtt a dicső múlt mythosi jeleneteivel, a gigászi harcz; a névtelen félistenek ; a földből támadt hősök, kiket egy szent, egy nagy eszme lelkesített: a haza szabadsága! Egy csapat ifjú megragadja a sors szekerének lomhán haladó kerekeit, egy erőszakos lóditássa! gyors rohanásra kényszeríti azt, s mig a honatyák Pozsonyban a következményeket mérlegelik, addig Pesten a tüz-vérü iljak diadal-mámorral kiáltják ki a szabadságot, a legíenségesebb honfi ideált, — az imádott haza szabadságát . . . A kiáltás fölveri az egész ország néma csendjét, a mi eddig csak elfojtott sóhaj, néma epedés tárgya volt, most már örömrivalgás- ban visszhangzik: „Éljen a szabadság/“ És jött a szabadság, de nem vett állandó lakást e hon bérczei s folyói közt, mig a hon fiai áldozataikat nem tették lábai elé. Nagy és szent eszmét áldozat nélkül kivivni nem lehe', mert akkor nagysága, szentsége semmisülne meg. És az eszményért elhangzott esküszó nem volt csak lehellet, de földet rázó viharrá magasztosult és jöttek e hon fiai örömmel, tulvilági gyönyörrel áldozni a szabadság oltárain. A rab nemzet széttörte bilincseit s megnyílt a hős regék csoda világa, egy egész nemzedék sietve viszi áldozatul va gyonát, életét a hazáért. Egy eszme lelkesít csak, s a lelkesedés héroszokká avatja fel az egyszerű, csendes polgári-elet gyermekeit mint az örvém szélére jutott, vagy vihar által korbácsolt hullámok között jajveszéklő édes anyának segélykiáltásaira hü gyermekei, úgy rohannak a zsarnoki hatalom által megtámadott hazának megmentésére szerető fiai. Micsoda nép ez, mint ontja a hősöket ? Más nemzetnél századok kellenek, mig egy- egy hős születik s e nemzet egy napon ezer hőst teremt. Es milyen hősöket ? Szolnok, Ozora, Győr, Losoncz, Piski, Branyiszkó, Segesvár, Tiszafüred, Isaszeg, Buda Komárom, micsoda emlékeket idéznek fel a honfi lélek előtt? Mesemondásnak tartanánk, ha azok az ősz fürtü alakok, élő szavakkal, könybe borult szemekkel, de mégis fölemelő lelkes hangon nem bizonyítanák ez újabb kor Niebelungen-énekének valóságát. Önkéntelenül támad a kérdés: vájjon e e nemzet, mely ma erkölcsi erejében hanyatlani látszik s fiainak lelkében a hon hő szerelmének helyét az érdek foglalta el, tudna-e még támasztani hős apákhoz méltó fiakat ? Vajion nem ^szült e gyáva nyulat Nubia párducza?“ Tekintsetek oda, azokra az eseményekre, melyeknek a föld túlsó oldaláról hirét még mindig hozza a táviró. Mintha a magyar szabadságharcz lebü- völő csodás |elenetét látnánk ott megújulni, mintha a légáramlat azokat a szent hevülé- seket vitte volna el abba a távoli országba, mintha a magyar nemzet félszázad előtti küzdelmének hírét hallották volna meg oda át, úgy küzd, úgy hévül, úgy lelkesül, úgy áldoz ott is egy maroknyi nép a szabadság oltárain! Ám nehezedjék a roppant hatalmi kolosszus óriási tömegével e parányi nemzetre, de az a kiomlo honfivér csirába szökkenti az elvetett, magot, mely a szabadság áldásait, a legdrágább gyümölcsöket, meghozza azoknak, kik hozzá mindhalálig hívek valának Igen a mai kor is nevel hősöket, ezt hirdeti a kicsiny nemzet küzdelme nekünk is. Azok a példák, melyek sajat nemzetünkben a múltból, egy távoli nemzetben a jelenből felénk örök fénynyel ragyognak, mind azt hirdetik nekünk, hogy e nemzetMárczius idusán. — Irta: Szécskuy György. — Szabadság napja újra megjövél És újra forrongásba jő a vér, S a merre a szem lát és eltekint: Ünnepre gyűlő népet lát megint . . . „Szabadság !“ — e szó zug szét a hazán, Mint egykor — ináreziusnak idusán! Kiben ma életnek szikrája él, Az mind ujong, s e nagy napról beszél, S a lelkes nép, mint a zugó tengerár Ajkán nagy szókat hord a merre jár . . . S mint gyermek anyján, úgy csügg a hazán, Mint akkor — márcziusnak idusán ! Petőfi volt, ki — mint egy Tirteüsz — Szavával lángra gyujla, mint a tűz, S a nagy, dicső és hősí nemzedék, Mely a szent szabadságra esküvék, Bilincset már tovább nem tűrt gyáván, S széttörte — márcziusnak idusán! Soká volt úgyis szolga a magyar, Sokáig volt bilincsre vert a kar, Mig végre egy nap mindent elsöpört, Bilincset, kényuralmat összetört, S magyar lett újra ur e szép hazán Oh, akkor — márcziusnak idusán! Szabaddá lön ismét a gondolat ! . . . S lenn hagyva a szétzúzott lánczokat Miként sas, a magasba fölröpült . . . És a szemekben egy örömköny ült, — Szabad dal zengett újra a hazán Dicső, nagy — márcziusnak idusán! S ki mint szabadság régi bajnoka Börtönben Volt súlyos rablánczokba’ Nem várt hiába, óh, nem oly soká: Szabad lett s a nép vállán hordozd, — Szabad lön Táncsics e szabad hazán, Oh, akkor —- márcziusnak idusán! Kiben ma életnek szikrája él, Az mind dicső, nagy hősökről beszél, S a lelkes nép, e zugó tenger ár Ajkán uj esküt hord, a merre jár, Hogy: „rab többé so’sem lesz e hazán!“ — Ma, fényes —- márcziusnak idusán! Szabadság napja újra megjövél És újra forrongásba jő a vér! S a merre a szem lát és eltekint: Ünnepre gyűlő népet lát megint . . . „Szabadság!“ — e szó zug szét e hazán, Mint egykor — márcziusnak idusán . . . Idriai kaland. — Viliarytól. — Az 1866-ik évben furcsa világ volt, mert | nemcsak mi, katonák, nem tudtuk sóba, hányadán j vagyunk, sőt annál kevésbbé tudták a czibilek, a I hatóságok, a kormányzóságok, a mágnások és az istenadta nép. Mintha az egész birodalom lakosai j szernbekötősdit játszottak volna, mindenki a sötétben lapogatódzott, s mikor a kötelék lehullott, a j szem még sokáig nem látott tisztán, mert a hosszú j sötétség elvette a látóképességét. Éhben az ide-oda tapogatásban történt, hogy mi fiatalabb katonák, kik ép bőrrel kerültünk ki | a csatákból, előőrsi csetepatékból s éjjeli patroli- rozásokból, oly gondtalanul, vigan éltünk, mintha j mindegyikünk megütötte volna a nagy lutrit. Főképpen a IX. hadtest tisztikara élvezett e hadjáratban, mert először Olaszországban vívott { dicső csatát az olasz hadsereg ellen ; az olaszok J legyőzése után Bécs alá vonult a hadúr paran- j csára, hogy a kissé megfogyott északi, t. i. csehországi sereget segítse a poroszok ellen, s mikor j a fegyvrszünet teljesen végett vetett az ellensé- j geskedésnek, ismét Italia felé küldetett, a mennyiben Görz-Gradiska. területét és környékét kellett megszállania. Ki örült ennek jobban, mint én, ki mindig imádtam a változatosságot. Tehát hosszú gyalogmeneteink alatt egy Tényleg csak zati czikkeket és katonai fölszereléseket. szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmánya gyapjúszövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket. Hol papi öltönyök Ós reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Ké- szit ^sikkesszabásu egyenruhákat; raktáron lart mindennemű egyenruh - Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) -
