Szamos, 1902. március (34. évfolyam, 18-26. szám)
1902-03-09 / 20. szám
XXXIV. évfolyam. Szatmár, 1902. vasárnap márczius hó 9. 20 ik szám. SZAMOS. Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDÁSÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNY IC Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: H I R D E T É S E K: Rákóczy-utcza 9. sz. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Mindennemű dijak ,>;zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. NyjIttér SOTS 20 fillér. Az idegen czira — vagy nyilvános feliratok megszüntetése. A m. kir. belügyminiszter jóváhagyta a városi tanács építkezési szabályrendeletét s az ebben foglalt 45-ik paragrafus utolsó pontjában foglalt ama rendelkezést, mely szerint: „Minden czim vagy nyilvános felirat helyesírás szerint és magyarul irando.“ Örömmel veszszük tudomásul, hogy városi tanácsunknak ezen helyes és hazafias intézkedése miniszteri jóváhagyást nyert, mert ezzel is városunk magyarságát akarjuk dokumentálni. De hát Szatmári, ezt a magyar lakosságú várost is szabályrendelet utján kell a magyar czim vagy nyilvános feliratok használatára kötelezni?! Micsoda nemezetiségek laknak itt, ha nem magyarok ? Micsoda invázió lepte el ez ősi kurucz-lészket., hogy itt, akárcsak a feliratok és czimjelzések tekintetében is magyarosítani keli! Ezeiőit száz esztendővel keresve kellett keresni olyan embert, ki a magyaron kivül más istenadta élő nyelvet megértsen e városban s azóta oda jutottunk volna, bogy a czimfel- iratok dolgát szabályrendeletekkel kell intéznünk ?! Hogy azoknak, kik bennünket nem ismernek, e kérdésekre nézve minden kétségüket eloszlassuk, mindjárt meg is adjuk a választ, hogy sem nemzetiségek uj telepe- dései nem zavartak meg magyarságunkban, sem labancz nem öröködött meg kurucz- feszkünkben. Mindössze csak szépséghibák eltüntetéséről van szó, anélkül, hogy’ komolyan eszébe is jutna valakinek nemzetiségi háttért adni a dolognak. Mivel pedig e szépséghibáknak nemzetiségi liátlértvagykiszinezésterőszakosansem lehet adni: nálunk az egész dolog mindössze a jó Ízlés kérdésére zsugorodik s mivel e hibákat könnyebb elenyésztetni, mint p. o azt, hogy az utczák kiegyenesedjenek, azt hisszük és elvárjuk, készséggel fognak eleget tenni e szabályrendeletnek mindazok, kiknek házuk falán ily szépséghibák disztelenkednek. Mert tulajdonkepen mit is követel meg ez a szabályrendelet? Azt, hogy ebben a magyar városban ne legyen semmi olyan jelzés, mi az idegenekben e város polgárainak magyarsága iránt .akárcsak távoli kétséget is támaszszon. E szabályrendelet — a mi viszenyaink közt — nem jelezhet egyebet, mint azt, hogy jusson külsőleg is kifogástalan kifejezésre az az öszhang, mely e varos polgárainak magyar gondolkozásában, a magyar állameszme iránti hűségében úgy is meg van. Ez öszhang külső kifejezését ne sértse semmi olyan jel, semmi olyan felirat, mely csupa szokásból vette eredetét s abból a bátortalanságból maradt még fenn, hogy az idegen feliratot magyar felirással helyettesitni egyik a másik kezdeményezése nélkül nem merte. Azért is helyes most e szabályrendelet életbeléptetése, — mely bizonyára megnyugvással fog teljesittetni, — hogy egyenlő kötelező erejű lévén, a rendelet tartalmát mindenkinek egyenlően kell foganatositnia. Ezeknek a szemet sértő hibáknak el- enyésztetése annyival is könnyebb, mert az illetőkre nézve semminemű üzleti hátrányt sem jelent. Igen kevés olyan idegen lordul meg nálunk, ki a magyar felírásokból ne tudna keresnivalója után eligazodni. Az is megtalálja, a mit keres, aki egyáltalán Írást nem tud A vendéglősök a felírás mellett czégérről, s más üzletágak jelképről úgyis gondoskodnak. Azt meg csak nem fogja veszedelemnek tartani egy lakója sem ennek a városnak, ha az a nehány va- donat idegen nyelvű ember kénytelen megtanulni nehány szót annak az államnak a nyelvéből, melynek a kenyerét eszi, vagy a melyet bizonyos érdekből ejt az útjába ! Mindezt természetesen azoknak mondjuk, kik jóhiszeműségből láttak az újításban némi üzleti szempontú akadályokat. Az állóirás előnyei. Irta: Kótai Lajos. Közelebb egy tanitőtársam azt a kijelentést tette előttem, bogy az állóirás kérdése felett napirendre tértek az okosok s a felett vitatkozni meghaladott álláspont. így az a tárgy, melyet én czim gyanánt előírtam, nem sokkal több a semminél; de mivel lehet és van rá eset, hogy a semmi felett is tudnak az emberek szót váltani és vitatkozni : megmaradtam a tárgyam mellett, annyival inkább, mert azt hiszem, hogy itt, alkalmam nyílik véleményem helyessége iránt másokat meggyőzni, vagy esetleg annak helytelensége iránt magamat győzetni meg. Aztán, a kik nem ismerik — mint p. én, — azon érveket, melyekkel az állóirás kérdését eltemették, szívesen veszik bizonyára, ha akad köztünk valaki, a ki most alkalmilag czáfolatul előttünk felsorolja. * Előre is sajnálom azonban magamat, valamint kárba veszendő fáradtságomat, mert midőn az egész világon elterjedt ferdeirányu irás rósz szokása ellen az állóirás mellett szót emelek, bizonyára még annyi eredményre sem tudok jutni, mint Jókainak egy alakja, az a berlini német, a ki azzal az elhatározással jött Magyarországba ispánnak, hogy a magyarokat a töltött káposztáról, meg a szalonnaevésről leszoktatja. Mikor aztán itt megtelepedett, maga is rászokott mind a kettőre, mint én a ferdeirányu Írásra, és csak holta után mondott le róluk. Hogy ilyen előzmény után sem tettem le a toliamat, annak egyik oka az én csökönyös, rósz természetem, mely engedni nem tud és valamit előre látni nem akar ; a másik pedig az, mert a kérdést nem azon fekete és kék szemekre való figyelemből kell elbírálni, kik miután a rózsaszínű levelek Írását befejezték, csak a nagy mosáskor színre kerülő ruhadarabok számát és szerepét szokták írásba foglalni; —- és nem azokra való tekintetből kell elbírálni, a kik az ivekre terjedő irományok után csupán a nevöket szokták el nem olvasható betűkkel hamarosan lefirkantani: hanem elbírálandó a kérdés azoknak az érdekéből, kik életük nagy részén keresztül az iró asztal mellett görnyedje keresik mindennapi kenyerüket; és el kell bírálni a kérdést a milliókra menő gyermek sereg érdekében, a kiknek testi épségét az iskola köteles védelmezni, és a kik felnőtt korukban úgy Írnak csaknem kivétel nélkül, a mint azt az iskola padjain megszokták. Ezek után csakugyan áttérek a tárgyhoz, s felteszem magamnak azt az első kérdést, hogy a dőlt írásnak micsoda előnyei lehetnek az álló irás felett; és felelek is rá azonnal, hogy én hasztalan gondolkoztam ezen, nem tudtam olyan okot találni, a mi a dőlt Írást tenné ajánlatosabbá. Említsünk mégis két körülményt, egyik a megszokás, és ez nagy hatalom, nagy ur; a másik az, hogy mint általában állítják, a dőlt Írással szebb betű- alakokat lehet vetni. A megszokásnál azonban van egy nagyobb hatalom, a józan ész tisztultabb és helyesebb felfogása, mely, ha későcskén ébred is, de a rósz megszokásokat szegre szokta akasztani; és én hiszem, bogy lesz idő, midőn a tisztultabb paedagogiai közfelfogás a dőlt Írást is, mint egy lassan meg nem érdemelt uralomra jutott rósz megszokást, a maga hanyatló betűivel együtt, lomtárba fogja juttatni. — A mi pedig a szépséget illeti, hát tegyük fel, hogy a dőlt irás csakugyan szép! De hogy tulajdonképen mi a szép, azt a közfelfogás különböző időben különbözöképen állapítja meg, s a mi most mielőttünk szép, az úgy lehet még a mi szemünkben is, — egy másik nemzedék előtt pedig okvetlen avulttá lesz. Én péld. emlékszem arra az időre, mikor a crinolinhoz dithirámbokat és himnuszokat irt a neki magasz- tosodott költői lendület, s boldogtalannak tartotta magát ugv a gömbölyű, mint a szikár női termet, ha a társadalmi élet ünnepi színpadán nem erino- linban jelenhetett meg. És ime, ama kisasszonyok közül sokan nem hogy nagymamákká, de még anyákká sein lehettek s már a crinolinok még az ócska sorból is kiszorultak, helyet engedve a már szintén megboldogult néhai tourneurnek ; — és kinek jutna eszébe ma bármelyikre is a szépség fogalmát vesztegetni? — Szóval, a mi ma szép, az holnap már nem érdemli meg ezt az elnevezést; és én hiszem, — mert hitem bőven van — hogy Tényleg csak INGÜK JÓZSEF zati czikkeket és katonai fölszereléseket. Szatmar, Deák-tér. (Városház-épület.) szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmányú gyapjú- szövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket. Hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Készít sikl esszabásu egyenruhákat; raktáron tart mindennemű egyenruh -
