Szamos, 1902. február (34. évfolyam, 10-17. szám)

1902-02-27 / 17. szám

XXXIV. évfolyam.

Szatmár, 1902. csütörtök február író 27.

17-ik szám.

SZAMOS.

Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön.

A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár:

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL:

Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor

Rákóczy-utcza 9. sz.

Egyes szám ára 20 fillér.

Mindennemű dijak zaimaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

Közállapotunk.

Magyarországon bárhol járunk, bárkivel találkozunk, ma a földmivestöl, iparostól, kereskedőtől, ügyvédtől, orvostól, hivatalnoktól, kis és nagybirtokostól nem lehel mást, mint panaszt és elégületlenséget hal- lanni. A napszámos zsellér szidja a nagy- birtokost és hivatalnokot, az iparos a gyárosokat, a kereskedő az üzlet rósz menetéről panaszkodik, az orvosnak kevés a betege és jövedelme. Az ügyvédi pályán sokan vannak, kevés a per, megélni nem tudnak. A hivatalnoknak kevés a fizetése, sok a munkája s lizetésfelemelés kellene. A kis- és nagyobb birtokosnak nagy az adója, ol cső a terménye, s ezért a kormányt okozza. A nemzetnek csak egy része, a zsidó az, akinek a mi szép hazánkban még a legkevesebb panasza van; ők tudnak tűrni és tudnak boldogulni is. '

Én Magyarország ezeréves fennállását, jó vagy rosszabb állapotát a múlt század feléig csak a történelem olvasásából ismerem, de azt határozottan mondom, hogy az a mainál jobb nem lehetett. Az ötvenes éveket már ismertem. Yasutunk nem volt. Közlekedési utaink járhatatlanok voltak. Folyó vizeink ott mentek a hol akartak. Adóvégrehajtást nem fizettünk, mert a hol adóhátralék volt, egy század katonaságot kirendeltek s 8 nap alatt minden adó behajtatott Törvény \ olt és kevesebb paragrafusból álló, mint a mai, ezt betüszerint alkalmazták és gyorsan is végrehajtották. Politizálni! nem lehetett, mert tiz-husz embernek a csoportosulása tiltva volt. Szabadsága nem volt senkinek, csak a folyó-vizeknek. Még sem volt akkor tizedrész annyi panasz, mint ma — az alkotmányos korszak alatt.

Megvallom én ezt az általános panaszt nagyrészben alaptalannak találom: nem azért, mintha az adóterhet magasnak nem találnám, főkép a földadónál, mert ezzel már ott állunk, hogy ha tovább is emeltetik, mint a túlfeszített húron csak szakadás következ- hetik. Én a baj főokát nem itt, hanem a rósz gazdálkodásban, könnyelmű fényüzési költekezésünkben keresem. Ez inkább oka annak, hogy az alkotmányos korszak alatt évről-évre több birtok cserél gazdát, mint az abszolút rendszer alatt Mi ennek az oka? Az, hogy a kisbirtokos nem akar krs- ur, csak nagy ur lenni, ehez pedig szobalány., szolgáló, szakács, pesztra, dajka, hetes és kocsis kell. A kisebb fizetésű hivatalnoknak szakács, szolgáló, nevelőnő, sőt hetes vagy inas kell, aminek ha kosztját és fizetést felszámítjuk, kishivatalnoknak a lelefize- tését, kisebb birtokosnak a fele jövedelmét

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér.

felemészti Ehhez járul a nagyobb birtokos és nagyobb fizetésű hivatalnoknak háztartási és fényüzési utánzása; s igy előáll az adósság csinálás, eldobolják a birtokos birtokát, sok hivatalnok pedig letér a tisztesség útjáról s a pénzszerzés nemtelen piszkos útját keresi, de azért sem az egyik, sem a másik a maga könnyelműséget fel nem ismeri hanem szidja a sorsot, mely őt üldözi.

igaz, sok embert a sors üldöz, csapással sújtja; de azt nem ismerem el. hogy ha ellenálló képessége van, le tudná törni. Mert az az ember, akit szerencsétlenség nem ér, — olyan ritka, mint a fehér holló És amikor én a már nagy adóztatás mellett is azt látom, hogy vannak igen sokan az iparosok, egyforma fizetésű hivatalnokok, ügyvéd, orvos, kis és nagybirtokosok közt olyanok, a kik a kiadásiakat a bevételükhöz szabják, s adójuk lefizetése mellett tisztességes háztartásuk is meg van, — azt hiszem, hogyha mindegyik felebarátunk igy gondolkozna és a hangya szorgalmát nemcsak látná, de utánozná is a maga szakmájában, — sőt a keresményét nem a korcsmára és a fényűzésre, hanem mint a méh, a maga kaptárába, úgy ő is a maga éléskamarájába gyűjtögetné, panaszra, elégület- lenségre oka nem lenne.

Tíind^rsziget.

Az óczeánon csendesen, titokban, Szikláktól rejtve egy sziget virul,

A hajós horgonyt soha sem vet ottan, Kiváncsi pillantás rá sohse hull.

De mily tündórvilágot rejt magába : Örökzöld bokron zeng a csalogány ; Virágok nyílnak mély, csudás pompába, Miként megannyi szépséges leány.

Ilyen tündérsziget vagy, drága Róza ! Nem ismerik bűbájos lényedet,

És én vagyok az óczeán hajósa,

Ki addig bolygott, mig rád lelhetett.

Te az enyém vagy, más ifjú vállára Szép kis fejed hiába hajtanád ;

Örökre el vagy a világtól zárva,

Csupán e szivén lelhetsz hű tanyát.

Varsányi Gyula.

Látogatás,

Rövid másfélóra hosszat várakoztam a művésznőre. Azalatt alaposan megismerkedtem a szalon minden bútorával, a képekkel és szobrocskákkal, az elhervadt virágbokróták selyem szalagjával s az asztalon heverő könyvekkel. Nem fedeztem fel semmi különöset. A bútorok részletfizetésre vevődtek, a képek nem mesterek ecsetje alól kerültek ki, a bokréták szallagán semmitmondó felírások, a könyvek : szentimentális regények és pikáns noveletek. Semmi sem vallott az ünnepelt primadonnára, a ki százegy férfi szivet tör meg estenkint és a cserepeken gázolva száguld tovább a dicsőség utján. Körülbelül ezt gondoltam magamban és felette elragadott az, hogy ilyen poétikus köntösbe bujtattam gondolataimat. — Már-már azon voltam, hogy újabb gondolatot fűzzek, a mikor kinyílt az ajtó és igéző pongyolában belibbent a művésznő. A mint reám mosolygott és csókra nyújtotta a kezecskéjét, szinte elszédültein a [meghatottságtól Végre is, nem mindennapi do I log : szemközt ülni vele, érezni szőke hajának illatát, élvezni a mosolygását .... Szóval: igen meg voltam hatva. Annyira, hogy egyetlen szó sem jött ajkamra. Szerencsére ő kezdte meg a társalgást.

Ő : Isten hozta. Miért olyan ritka vendég ?

Én : Hát, kére ....

Ő: Ne mentegetődzék. Hiába minden kifogás. Nem volt ideje. Nem akart alkalmatlan kodni? Ilyet ne mondjon. Nézze meg az ember ! Hát nem tudunk egy negyed órát szaki tani, hogy meglátogassuk a pajtásunkat ? Vagy

alkalmatlan maga nekünk? Akár két hétig is itt maradhat . . . De persze, ez lehetetlen. A hivatal. A kötelesség. No, meg mit is szólna Y. kisasszony, ha két hétig nem látná? Mit, két hétig ? Két napig se bírná ki nélküle, sőt tán két óra hosszat se . . .

Én : De . . .

Ö : Lássa, nem szoktam a kollegámról beszélni. Roszat legkevósbbó. De a mi igaz, az igaz, Y. kisasszony nem szép, de kellemetlen. Nem jól áll neki az örökös mosolygás. Úgy mutatja a fogát, mintha másnak nem is volna. Ő persze azt szeretné! Mert irigy, szörnyen irigy. Az irigységénél csak a kaczérsága nagyobb. Ezt az anyjától örökölte. Nem is tudom, hogy magának mi tetszik rajta?

Éu : Semmi Nem is törődöm vele.

Ő: Ó, én nem akarom lebeszéiui. Nem is tudok felhozni ellene semmit. Különben nem szoká'Oin roszat beszélni a kollegáimról . . . Azt tudja, hogy minden este lumpol? Azt beszélik, hogy öt udvarlója is van. És maga tűri ?

Én : Semmi közöm hozzá.

Ő : No lássa! Igaz, mondták, hogy most a kis Z. után futkos. Herczig egy leány. Az apja házmester volt, az anyja meg mosóné. De nem látszik meg rajta. Társaságba nem való ugyan, mert nem tud viselkedni, de idővel majd kicsiszolódik. Tetszik nékem, hogy milyen

!

Tényleg csak

zati czikkeket és katonai fölszereléseket.

J

■ i Ti szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmányú gyapju- j Ij szövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket.

• p Hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Készít sikkesszabásu egyenruhákat; raktáron tart mindennemű egyenruhá- Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) ■ ---------