Szamos, 1902. február (34. évfolyam, 10-17. szám)
1902-02-27 / 17. szám
Sokan lelhozzák, hogy a szerencsétlen helyzetüknek oka az is, hogy az árral usz- niok kellett. Szerintem ez is gyönge mentség. Igaz, hogy Magyarországon a demok- rácziávat ma még úgy vagyunk, mint a porköpenyeggel: ha por van lelvesszük, ha nincs letesszük. A demokrataságot is úgy használjuk, ha bizonyos választás alkalmával szükségünk van annak az iparosnak vagy löldmivesnek a szavazatára. Nem baj, hog$ érdes a keze, kezei fogunk vele, de ha a választás elmúlt, meg sem látjuk. így vagyunk a negyvennyolczban hangoztatott s szabadság, egyenlőség, testvériség fenséges eszmével is : A szabadságból legjobban ismerjük a felületes ellenőrzés alatt álló pénzintézeteknél, községeknél és vármegyei pénztáraknál napirenden levő pénzel- rablási szabadságot. Az egyenlőségből az adófizetést. A testvériségből, — ami még szomorúbb — ennyit sem ismerünk, pedig ettől függne Magyarország második ezer éves fennállása, mert ha ennek íentartásáért testvérként kezet nem lógunk, sőt ha egymás lenézésével külön kasztokat alkotunk, s az iparos, kisbirtokos és középosztály elpusztul: akkor az a néhány jó magyar érzelmű mágnás, azzal az idegen ajkú uj földbirtokossal Magyarországot soha fenn nem tartja. Farkas László. Színház. Fokról-fokra, Mutter Hugónak rég nem látott ódonságát választotta jutalomjátékának Halmay Cornelia, társulatunk kedvelt komikája. Ez a darab valamikor nagyon népszerű volt annál a publikumnál, mely jobbára szén timen tális szakácsnékból, elaggott dajkákból, rokkant muzeumőrökből és katonákból őrmestertől lefelé került ki. Tulajdonképeni tartalma az volna, hogy egy ártatlan kis varróleány (Raskó) ingadozik, vájjon felesége legyen egy derék kár- pitossegódnek, vagy pedig szeretője Stalheim grófnak múló fényért és pompáért. Lelki küzdelemmel tér ágyába s kényelmesen „előálmodja“ az egész színmüvet. Megbecsülendő fantáziával dolgozik, A nagyúri palotából könnyedén ván dóról a lebujba és kétségbeesetten megy nőül egy részeges fiakkereshez. Közben látunk sörivó akrobatát, bajadér tánczosnőket, variété- elöadásokat, sőt egy hevenyészett razziában is van részünk, a mely alkalommal nyakon csipsikkesen öltözködik a kicsike. Ki is mesélte, hogy a szabónője számláit három gavallérral is megfizetetti ? A világ szája olyan rósz! . . . . Nagyon szereti? Én : Nem is ismerem. 0: Akkor roszul hallottam a múltkor, a mikor magáról volt szó a társalgóban. Hiszen nem volua baj, ha ösmerné. Nem mondhat róla roszat senkisem. Én még legkevésbbé. Ha még a kis V.-ről volna szó ! ? Az egészen más. Köny- nyelmü, léha teremtés, mindig csak a mulatságon jár az esze. Nem is lesz belőle soha semmi. Nem veszi komolyan a művészetet. Csak azért lett színésznővé, hogy szép formáit mutogathassa. No bizony, szép formák. Csupa töltött trikó, csupa . . . Az öltöztetőnőjétől hallottam, hogy a fogai is hamisak, hogy a haja is az, arról magam győződtem meg. Igazán kár az ilyen lányért . . . Azért is nem látni soha senkit a közelében. Egyedül jön a színházhoz és előadás után egyedül is megy haza. Nem udvarol neki senki . . . Hiába, ma a férfiakat sem lehet becsapni. Tisztában vannak velünk. Vagy talán még sem olyan okosak a férfiak?.. Lehet, hogy ez az elhagyatottság is csak komédia és hogy éppen az igazgató . . . No, de én nem tudok semmit. Még azt mondhatnák, hogy irigykedem a kicsikére . . . Maga ismeri öt ? Én: A menyasszonyom. : No lássa, milyen jó, hogy senkiről sem mondok roszat . . . Faragó Jenő. nek három hamis kártyást. Az ébredéskor mi sem természetesebb, minthogy enged a fent említett kárpitossegédnek, mi pedig gratulálunk a szerencsés megoldáshoz. A darab tendencziája s a felváltva vig és szomorú részek tetszettek a közönségnek. Hal may nőnek nagy mennyiségű tapsot előlegeztek, melyek megújultak, mikor kis, szomorú szerepét eljátszotta; nem ez az ő , szerepköre, de megmutatta, hogy a tehetség mindennel megbirkózik. Lévay, Raskó, Miklósi és Margittay megérdemelt sikert arattak. Rát- honyi Stefi gyönyörű tánczával ragadta el a közönséget, sajnáljuk, hogy a sok taps és kihívásra azt meg nem ismételte. A czigány. Mostoha bánásmódban részesült Szigligeti klaszikus népszínműve. Alig félház nézte meg ezt a kitűnő darabot, melyben magas költészet és az életből merített való képek mesterileg vannak összehozva Nem vall a színház látogatók jóizlésére és müérzékére, hogy hideg közönyösséggel negligálják a magyar irodalom legszebb termékeit. A főszereplők közül dicséret illeti Győrét (Zsiga), a ki teljesen eltalálta a czigányos zsargont s a Farao népénél megszokott furfang és alantas gondol- | kodásmód mellett is előtörő nemesebb érzést és j mélyebb indulatot művészileg interpretálta. Raskó (Rózsi), ez a fiatal, fejlett tehetségű, | kedves megjelenésű lány, fényesen játszott. Természetesség, közvetlenség és igazi bensőség | által tette értékessé művészi játékát; a közönség a rokonszenv minden jelével honorálta am- biczióját. Csáky teljes szolidaritásban volt a súgóval. Margittay és Miklósi nagyon rontották a hatást ; az előbbi derült mosolylyal játszotta megindító szerepét és egyáltalában nem ipar- I kodott megfelelni, a mit pedig kiváló tehetségétől joggal elvárhatunk Miklósi a szimultán szcénában a magyar parasztnál épen nem sajátos bohóczkodással ártott. A nap és hold újból kitűnő előadásban került színre hétfőn zóna árak mellett. A törekvő társulat uagyon rászolgál a közönség pártolására, Különösen most, a szezon végén, mikor szükségük van megelégedésre és biztató reményekre. Parasztkisasszony. Kedden Csáky jutalom- játékára többen is eljöhettek volna, mert ő a társulat egyik legszámottevőbb tagja. Gyönyörű bariton hangja, szép játéka ma is kellemes szórakozást nyújtott á megjelenteknek; nagy részben neki köszönhetjük, hogy a krónikussá vált népszin müveket meg nem unjuk. Tapsot kapott quantum satis, a magasból pedig egy kis ahyagi j sikert eresztettek le neki tisztelői. Lévay parasztkisasszony irigylésre méltó volt, üde játékával, csengő hangjával a közönség állandó j I óvácziójának volt tárgya. Sokat tapsolták Rát- j hőnyi Stefit, kedves és eleven játéka nagyon tetszett. Miklósi tipikus parasztja végtelenül mulatságos volt, alig akad vidéken még egy ilyen komikus. Nagy jövő vár Mészáros Alajosra, a ki fiatalsága mellett a leggyakorlottabb színészeket is felülmúlja alakítás és invenczio dolgában. Jók voltak még Bárdiné, Halmayné és Győré. HÍRROVAT. * líucsu. Galba Lajos, volt kir. törvény- széki elnök, pécsi kir. főügyész febr. 24-én búcsúzott el törvényszékünk plénumától. Először a távozó beszólt, majd dr. Papolczy Gyula kir. táblai biró, elnökhelyettes; Dénes Lajos kir. ügyész; dr. Dávid István aljegyző és L ef ft er István irodaigazgató. A búcsú igen fájdalmas, érzékeny és megható volt. * A Szatmárvármegyei Loráiitffy Zsuzsanna Egyesület e hó 22-ikén tartotta megJ nyitó estélyét a helybeli ref. felsőbb leányiskola nagytermében nagyszámú közönség jelenlétében. Az estélyt B i k i Károly esperes megnyitó beszéde vezette be, melyben az egyesület czólját s a Lorántffy Zsuzsánna jellemkópét rajzolta meg vázlatos vonásokban. Ezután dr. Hantz Jenő, lapunk szerkesztője tartott felolvasást: A gyermek vallásos érzelmeinek felébredéséről és ápolásáról. A mély lélektani nyomokon járó és mégis népszerűén tartott felolvasást a közönség mindvégig érdeklődő figj’elemmel hallgatta. — A férfiakból és nőkből alakított vegyeskar Veres Lajos kántor vezetése mellett énekelt szépen j szárnyaló énekeket. Ezután dr. Bf "rméuy i Emii zongorázott művészi felfogásom, s brillians I technikával. Osváth Elemér, főgimn. tanár nagy hatással szavalta Tompa Mihálynak Haldokló mellett ez. költeményét ; a műsort a vegyes énekkar szép énekei záiták be. A minden pontjában szépen sikerült estély s a nagyszámú kö zönség, mely jelen volt, örvendet s tanúságot tesz arról, hogy az egyesület eszméje széleskörű meleg felkarolásban részesül s biztató reumény- nyel tekinthet ama czél megvalósítása felé, melyet az egyesület maga elé tűzött. A legközelebbi felolvasó-estélyt az egyesület az Iparosok Olvasókörében fogja megtartani. " Felsőbb leányiskolánk látogatását f. hó 24—25-én végezte Dóczy Imre egyházkerületi felügyelő. Minden osztályt, minden tanárt végig hallgatott s a növendékeket alaposan kikérdezte minden tananyagból. Az Írásbeli dolgozatokat, kézimunkákat egyenként átvizsgálta az intézel helyiségeit és iuteruátusát megszemlélte, a tanári naplókat, jegyzőkönyveket, az intézet költségvetését, pénztári számadását átnézte. Kedden délután 4 órakor záró konferen- cziát tartott, hol is a látottak és hallottak fölött teljes megeledését nyilvánította. * A szatmári gőzmalom társulat e hó 28-án tartotta évi rendes közgyűlését, melyen a részvényesek igen szép számban jelentek meg. Korányi János igazgatásági elnök tudatja a részvényesekkel, hogy a határozatképes szám meg van s a közgyűlés vezetésére elnökül ajánlja Uray Gézát, ki elnöki székét elfoglalván, meleg szavakban emlékeznek meg a társaság elhunyt érdemes elnöke dr. Farkas Antalról, mely után a tárgysorozat első pontja szerint hitelesitőkűl dr. Fejes István és Horváth Bertalan megválasztattak ; mely után az igazgatóság jelentését a mérleg, uy'ereség és veszteség számlát felolvasottnak tekintették s a felügyelő bizottság felolvasott jelentésével egyhangúlag tudomásul vették. Az igazgatóságból kilépett Korányi János, Hármán Mihály, Gill.yén József, Wallon Lajos, Schwartz Albert, Losonczy József, W.al- lon Ede, dr. Lengyel Márton s az dr. Farkas Antal helyére ifj. Losonczy József egyhangúlag megválasztattak. A felügyelő bizottság mandátuma is lejárván rendes tagokul újból megválasztattak. Bei’ghofer István, Keresztes Endre és Leugyel Károly, póttagokul Litteczky Endre, Madzsar János. Ezek után a közgyűlés általános megelégedés között szétoszlott. — Az osztalék, mely részvénykénként 16 K május 1-től vehető fel. * A Szatmár—Máté-Szalka között tervezett helyiérdekű vasút ügyében a vasúti bizottság f. hó 21-én gyűlést tartott, a melyen ezen vasútvonal előmunkálata iránt kiadott kereskedelmi miniszteri engedély vétetett tárgyalás alá. A vasúti bizottság hosszabb eszmecsere után abban állapodott meg, hogy' a vasút nyomjelzési munkálata haladéktalanul készíttessék el s erre o’y vállalkozó kerestessék, aki a vasút kiépítésére is vállalkozik, ha pedig ily' vállalkozó nem akadna, az előmunkálati költségeket a város viseli. Minthogy pedig a bizottság arról értesült, hogy a f. évi május havi vármegyei közgyűlésen a bikszádi és a N.-Károlyiéi M.- Szalkáig tervezett vasutak segélyezési ügye kapcsolatosan fog tárgyaltatni, a bizottság visz- szaélést lát abban, hogy' érdekközösségben nem álló ügyek sorsa egyik a másiktól függővé tétessék. Ugyanazért javasolja, hogy a vármegye közönségéhez kérvény nyujtassók be, hogy a bikszádi vasút ügye a másik vasút segély ügyétől különittessék el s a bikszádi vasút segélye önállóan állapíttassák meg. Továbbá kéressék föl a vármegye közönsége, hogy a n.-károly — m.-szálkái vonal terve a napirendről vétessék le s e helyett a sokkal nagy'obb közérdeket kielégítő szatmár—m.-szálkái vasút részesittessék megfelelő támogatásban. E végből a vármegye bizottsági tagokat, az érdekelt községeket és birtokosokat az ügy hathatós támogatására fölkéri * A gyorsvonatok gyorsítása. Rég nem voltak olyan lényeges menetrendváltozások, mint a milyenek május elsején lépnek életbe a máv. fővonalain. Ugyanis fokozni akarják a gyorsvonatok átlagos sebességét, mely ez időszerint a 60 kilométert alig haladja meg és első sorban a bécs—budapesti forgalomban az összes gyorsvonatok menetrendjét 4 50 perczről 4'05 perezre akarják leszállítani. Hasonlókópen gyorsítani fogják a Budapest —Debreczen —Máramaros Sziget, a budapest—fiumei és budápest —nagyvárad—brassói gyorsvonatok sebességét és végeredményében átlag 80 kilométernyi sebességre törekszenek a máv. valamennyi elsőrendű vonalain.
