Szamos, 1902. február (34. évfolyam, 10-17. szám)

1902-02-16 / 14. szám

XXXIV. évfolyam.

Szatmár, 1902. vasárnap február bó 16.

14 ik szám.

Lapunk mai száma 8 oldalon jelent meg.

SZAMOS.

Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. >

A SZATMÁHMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár:

Sgész évre 8 kor. — Félévre 4 *kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér.

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz.

Mindennemű dijak zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér.

Még egyszer felsőbb leányiskolánkról.

A „Sza'már-Németi“ helyi lapban, beküldött czikkemre egy „Válasz“ jelent meg felsőbb leányiskolánk ügyében.Nem szívesen teszem, de az ügy érdekében kénytelen vagyok ismét czikkirónak bizonyos tévedéseit helyreigazítani. Előre kijelentem, hogy a „válasz“ személyes élére nem reflektálok. Hogy czikkiró minek tart engem s minőnek tartja gondolkozásomat, az merőben közönyös dolog előttem, s a fenforgó ügyre egyáltalában nem tartozik.

Elsőben is czikkirónak ezen szavaira: „felsőbb leányiskolánk jövőjét érintve, általánosságban szóltunk s részleteket szellőztetni nem akartunk . . .“ az ügy érdekében s a közönség iránti tekintetből, intézetünk beléletére s anyagi viszonyaira vonatkozólag közzé teszem a következő hivatalos adatokat:

Dóczy Imre, egyházkerületi középiskolai felügyelő a múlt tanévről, az egyházkerülethez beadott hivatalos jelentésében a többek között ezeket mondja felsőbb leányiskolánkról :

,a tanintézet szegényes anyagi viszonyok között, de ugyanazzal a szellemi energiával folytatta működését, mint az előbbi években. Az anyagi erők fogyatékos volta mellett is némi haladást tett az intézet tanügyi felszerelésében, gyarapította történeti és szemléltető képei számát, megalapította az ifjúsági könyvtárt s egyéb tanszereket és bútorokat szerzett be mintegy 500 korona értékben, hogy a tanítás alapföltételei s a belső rend

biztosítva legyenek, mert az intézet növendékeinek fokozódó létszáma mind jobban érezhetővé teszi a szükségleteken is. Nagy kár, hogy az internatusa a fölvétetni kívánó tanulók számához képest nem nagyobbitható, mert e körülmény jelentékenyen emelné a tanintézet extensiv fejlődését. Az intézet helyiségeiben, folyosóján és termeiben, valamint internatusában is, az eddig tapasztalt jó rendet és tisztaságot találtam. Az igazgatói ügyvezetés pontos, a tanulókra való felügyelet gondos. Névkönyvek és jegyzőkönyvok teljesen reudben vannak, s az utóbbiak számos bizonyítékát mutatják a tantestület ügybuz- góságának és nevelői gondos eljárásának. Rendesen megtartják az ellenőrző és módsze rés tanácskozásokat, a módszeres tanácskozásokon szabatosan állapítják meg a tanmenetet ... A tanulók Írásbeli dolgozataira a tantestület nagy gondot fordít. Rend, tisztaság és Ízlés tükröződik vissza különösen a nj'elvtanitás körében készített dolgozatokon, mejyek egészen a tanmenetek tervezetét követik ... A női kézimunkák általában csinosak s az életre hasznos tanulmányt nyújtanak. A tanítási ügy sziuvonalát a tanórákon tett látogatásaim alkalmával is kielégítőnek találtam. A tanítónők részéből lelkiismeretes és buzgó munkásságot, a tanulók részéről kellő szorgalmat észleltem . . . stb.“

Ezt mondja a szakfelügyelő az egyház kerület előtt intézetünkről. Ezt csak azért tartottam szükségesnek idézni, hogy a „részletek szellőztetése“ alatt valaki ne gyanítson eltakarni valókat

Az anyagi oldalról már előbbi czik- íemben elmondtam, a mit a felügyelő ur is Tangoztat, hogy mi tudjuk azt első sorban egjobban, hogy szegények vagyunk. De

I

ho-iy az intézet anyagi alapja nem olyan '1 roskatag, mint czikkiró állítja, mutatja az, ' hogy a múlt 1900—901-ik tanév zárszámadása szerint az intézet pénzmaradványa 896 l korona 92 fillér, — a jelen tanév költség- vetési előirányzata szerint mutatkozó feles- ; leg : 864 korona. Nos tehát, hol az intézet költségvetése normális fedezetet talál, ott . nem lehet szó roskatag alapról, tengődő - életről Megjegyzem, hogy a szokásos gyer- ! mekhangverseny jövedelme a költségvetés- ' ben nem szerepel, — ilyen tételre az igazgatótanács nem számit s arra *nem reflek- . tál. Köszönet illeti a tantestületet, hogy alkalmat nyújt a növendékeknek a szülék s nyilvánosság előtt bemutatni különböző ké- ’ pességeiket s az estély jövedelmét az iskolának ajánlják föl, rendesen tanszerek és bútorok gyarapítására, de ez mint mondám, a költségvetés keretébe nem tartozik.

A fedezet többi tetelei biztosított évi járadékok, a szatmári és németi egyházak pénztáraiból, az egyházkerülettől, a várostol. A tandíjak, igaz, változhatnak évi összegükben, de ha alább szállhatnak, épen úgy feljebb is emelkedhetnek. Es ha az intézetet egy tanitónőképzővel kibővitjük, bizonyosan emelkedni fog a növendékek száma s igy a tandíj jövedelme is. Ismétlem, hogy mi érezzük azt legjobban, hogy a tanerőket meg- felelőleg nem javadalmazhatjuk. De hát ezen is fogunk segíteni, elsőrendű czélul van előttünk kitűzve. És ha a törvényhozás — mint arra a közel jövőben kilátásunk van — a

Becsületrablók.

— Irta: Marosán János. —

Szép, holdvilágos, téli éj van. Joszki-Hort falucskából épp most jött ki egy elegáns, úri szánkó, melyet a pompás szánuton két tüzes paripa vont. A lovakon semmi csengő, vagy zörgő, hogy annál nesztelenebbül száguldjanak tova villámgyorsan a nesztelen csendes éjben. A benne ülök teljesen felismerhetlenek. A kocsis néma, egy szót sem beszél, a pasasérok szemig betakarva ülnek hátul. Félrevezetés czéljából mindketten egyforma sapkát viselnek, pedig a két utazó közül egyik férfi, másik nő.

— Jaj édes Istenem, de félek — szólt suttogva, halk hangon a nő.

— Nincs mitől tartanod édes angyal — báto- ritotá a férfi — oly lángoló szerelem s szerető szív, minő most bennem honol, mely áldozat a te isteni eszményednek, képes millió poklokon át törni és győzni. Ne félj tehát boldogságom, itt vagyok melletted, védlek, óvlak és — imádlak. Erre a szerelmes férfi gyöngéden magához ölelte a remegő nőt.

— De mit mond a papa — folytatá izgatott s reszkető hangon a lányka — ha megtudja, hogy megszöktem veled ? Hát még a mama ? Óh Istenem, meghasad a szive szegény jó mamámnak. Halk s fuldokló hangon mondta az utolsó szavakat a lányka s szemeiből egy pár köny gördült alá, melyek

! azonnal jéggé fagyva úgy fénylettek, mint a megfagyott höpelyhek a hold s ragyogó csillagok világánál.

— Ne félj szivem királynéja — bátoritá tovább a férfi — az öreg legfeljebb egy nagyot káromkodik, szid bennünket és ezzel végzett. Mamád meg sírni fog egy kicsit és aztán be fogják látni, hogy a helyzeten úgy sem segíthetnek ; megtudják, hogy mi mily végtelen hoMogok vagyunk, megbocsátanak mindent s szülői keblükre fognak ölelni. Még ők fogják megbánni, hogy eddig is akadályozták a mi egybekelésünket s gáncsot vetettek a mi boldogságunkba. Ne rettegj, ne rémitsd magad, ne legyenek fantasztikus álmaid, mondd inkább, hogy szeretsz s enyém vagy mindörökre.

— Szeretlek, Henrik s tied vagyok.

— Köszönöm Alice, köszönöm. De ni-nimit [ látok? Alice te könnyeket hullatsz, mondd, mit je- J lentsen ez?

— Tudom is én, Henrik, talán a boldogságtól? Nem találod természetesnek?

— De igen lelkem, sőt nagyon is természetesnek találom, csakhogy . . .

— Nos, csakhogy . . ?

— Tudod, Alice, könnyeid úgy meghatnak . . oly poetikus valami. Szép holdvilágos éj, ragyogó csillagos ég, két forrón szerető szív, atyai gáncsos kodások, erős akarat, szökés, ezek mind oly fenséges, szép eszményi dolgok, hogy nem csoda, ha

valaki, ki átéli mind ezeket, mint én is, nem is gondolkozik mindig normálisan.

Alice ismét nyugodtabb lett.

A lovak csendesebben ügettek s a távolból mintha tompa moraj hangja ütné meg az ember fülét. Henrik megretten s Alice-ot ölelő bűnös karjai egy pillanat alatt elvesztették erejöket s alá- hanyatlottak.

— Tehát itt volnánk — gondolá a férfi — egy újabb áldozattal több a kéj és mámor bűnös oltárán. A bűnös szerelem istennője minden bizonynyal nekem nyújtja a becstelenség rózsáiból font koszorút, mert ily szép martalékkal mint Alice, nem tért haza még „katona“. Pfuj! De csúnya foglalkozás. Lopni, csalni, rabolni, mocsoktalan becsületet, szüztiszta szerelmet s egy pillanat alatt semmivé tenni oly sok ideális s minden bűntől ment lelket. Elcsalni a nőt az igaz szerelem pajzsa alatt a vélt menyország kapujáig és ott pokolba vele. Leszakítani a szerető szülök kebléről a viruló rózsát, hogy a kéj, mámoros élvezet démoni parancsára elhervadva, foszlányokra tépve aljas sárba tiporjuk. S miért ? Percznyi élvezetért, hogy ereinkben lüktető bűnös vérünk kicsapongásának eleget tegyünk, hogy a bűnös szerelem istennőjének áldozzunk, hogy bűnös szemeinket legeltessük ártatlan áldozataink kínjain s végmegsemmisülésein. Brrr. . . Fázom már a gondolatától is, hogy mi lesz mindezeknek a vége? De talán elég is volt már az ily életből, menekülni fogok, de nem . . .