Szamos, 1902. január (34. évfolyam, 1-9. szám)
1902-01-30 / 9. szám
XXXIV. évfolyam. Szatmár, 1902. csütörtök január hó 30. 9-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám éra 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Hazai közéletünknek és megyei alkotmányunknak ismét egy tősgyökeres erős fája omlott össze. S mily váratlan szomorú fordulata a végzetnek! Összeomlása épen akkor történt, midőn az emberi segítség, a tudomány, életerejét tovább is támogatni és megnyujtani akarta! Ki még ma közöttünk volt s jogos remények közt keresett gyógyulást egy operáczió sikerében, többé már nem jön közzénk, hogy szelíd, jóságos alakjára, vármegyei és nemzeti múltúnknak egyik élő büszkeségére érzéki szemeinkkel tekinthessünk. Minket, e város, e megye lakóit közvetlenebbül talált a megdöbbentő gyászhir, mert azok az emlékek, melyek a Domahidy Ferencz nevéhez, egyéniségéhez fűződnek, leginkább e megye községei, e város falai közt rajzanak fel lelkűnkben. Annak az ősrégi nemes családnak hunyt el egyik kimagasló sarja, mely megyei életünk alakulásával és vezetésével, mintegy hagyományként van összeforrva. S az O nemességének fénye és ereje e születés előjogára abban az értelemben támaszkodott, hogy híven teljesítette mindazokat a kötelmeket, melyek ősei hagyományából kifolyólag a hazára, a megye közügyeire, városunkra és általában a társadalomra vonatkoznak. Mert Domahidy Ferencz is végig küzdte j nemzeti szabadságharczunknak majd minden fázisát. Lángoló bonszerelme a Bem tábornok hadiszerencséjéhez fűzte s akkor, amikor nemzetünk kezéből kiesett a kard, Ő is bujdosott azokkal, „kik honjukat e hazában nem lelek.“ Az idők és viszonyok fordultával nemzetünk politikát életében jelölt számára helyet a közbizalom és szeretet, s mikép a harczme- zőn, e téren is lángoló hazafisága irányították cselekedeteit. Erős meggyőződése, higgadt politikai belátása nagy szolgálatot tett, midőn mint Ghy- czynek és Tiszának bizalmas embere a Deákpárttal való kiegyezést közvetitette. Megyénk és városunk politikai és társadalmi békéjének egyensúlyozására pedig a közérdek alig találhatott volna szerencsésebb kezű egyéniséget, mint Domahidy Ferenczét, ama tizennyolcz év alatt, mely ideig, mint Szatmármegye főispánja vezette közigazgatásunkat. Megyénk és városunk politikai múltjának egy igen jelentékeny darabja kapcsolódik nevéhez, a szeretetnek és közbecsülésnek ezer szála egyéniségéhez s nem egy jelentékeny alkotás az ő bölcs vezetéséhez. E sikereihez mindig humánus, finom tapintata, igazságossága és lekötelező modora, mint egyéniségének kiváló jellemvonásai adták meg a természetes alapot s főkép e kiváló lelki tulajdonok voltak azok, mik a'boldogult férfiú emlékképének leghatározottabb tónusát alkotják. De élete, működése egészében is felejt- hetlen lesz mindazok lelkében, kik az öníel- áldozó hazafiságban, a municzipális életnek j békés, összhi.ngzatos fejlődésében látják a termékenyítő haladás legerősebb biztosítékát. * Az elhunyt életéből a következő nevezetesebb mozzanatokat említjük fel: Domahidai Domahidy Ferencz született 1824-ben. Atyja, Menyhért, az 1848—49-iki sza- badságharcz alatt Szatmármegyének alispánja volt, aki hazafiasság és polgári érdemek dolgában nem áll hátrább a csatái* hőseinél. Domahidy Ferenczet szülei, gondos házi nevelés után, a tudományok alapjának elsajátítása végeit a hírneves sáros-pataki iskolába, majd Pozsonyba vitték, honnan a középiskola bevégzése után a jogi tanulmányokra ismét Patakra ment vissza. Utóbb Domahidy Gedeon tiszti ügyész oldala mellett patvarista, az 1843. év tavaszán pedig megyei kanczellsita lett s mint ilyent a pozsonyi országgyűlésre küldték, hol a jurátusi esküt is letette. Később, az országgyűlés után, Vécsey főispán a vármegyének tiszteletbeli aljegyzőjévé nevezte ki. 1845-ben az ügyvédi vizsgálatot kitünően letette ; 1848. elején alszolgabiróvá választották, de ezen Aut—Aut. Óh miért a lassú, csendes hervadás A lomhán hulló sárga levelek. Oh mért a kínzó, gyötrő elmúlás, E szürke köd, szitáló permeteg, Könynyező fellegek ? Óh mórt, uram az örök alkonyat, Ha elhamvadt napodnak lángja már ? Minek az ág, ha lombja nem fakad, Minek a fészek, ha nincs benn madár, Ha tova szállt a nyár ? Sugárzó nap, vagy zordon éj legyen, Dermesztő dór, vagy izzó napvilág, Hajlongjon telt kalász a réteken, Pacsirta zengjen, nyíljon a virág, Ha élni hagysz . . . S ha veszni kell: Úgy adj vihart hát, romboló vihart, Ki szálfenyüt tör, szirtet völgybe dönt, Üvöltő orkánt, zengő zivatart, Zudits reánk pusztító tüzözönt .... ha veszni kell. Szilágyi Ferencz. Flórika szerelme. Szombaton a kolozsvári tud. egyetem nagyhírű tanáránák, Moldován Gergelynek magyarromán eredeti népszínműve „Flórika szerelme“ hozatott színre telt ház előtt. A szerző neve ismeretes tudományos Írod almunkban s a román nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontja és az azt kiváló szakértelemmel, ritka tájékozottsággal s elfogulatlan tudással tárgyaló s széles körű elismerésre juttatott irodalmi munkálkodása által nagy hírre jutott. Ennek a darabjának is tárgyát a román népéletből vette, s előre is kijelenthetjük, hogy szerencsés választást tett. Ha valaki Íróink közül, — úgy ő bizonyára alaposan ismeri ez életnek minden mozzanatát, a nép’ólek sajátlagos megnyilatkozását, eszejárását, gondolkodásmódját, érzelmi világát, szóval mindazt, mire az Írónak népszínműve megírásánál első sorban szüksége van. S hogy ez igy van, elég rámutatnunk arra az ügyes megfigyelésre és találó érzókitésre. mely- lyel személyeit állandóan csillogó hasonlatokkal beszélteti, minden egyszerű dolgoknál esküt ad ajkaikra, s a legegyszerűbb alakjait is — életök primitiv viszonyaihoz mórt — humorizálás- sal szólaltatja meg s jellemzi híven és a valóságnak megfelelően. Ha ide vesszük még a szerző kiváló technikai ügyességét, a szini hatás külső kellékeinek alapos ismeretét, s a darabban alkalmazott szép zenei részleteket: érthetővé válik teljesen színpadi hatása. Ha azonban dramaturgiai és psychologiai szempontból bonczoljuk a darabot, sok kívánni valót találunk benne. Igaz, hogy mai Íróink első sorban szini hatásra Írják darabjaikat s közönségünk is azt keresi és várja tőlük, a mi szokatlan, a legtöbbször bizarr, nem reflektál a művészi com- pozitióra, melyben nem az a priori felvett s odaállított, hanem psychologiai alapokon nyugvó jellemek képezik a főkelléket, s jószivvel fogad mindent, a mi felett nem kell gondolkoznia, nem kell a cselekmény menetéből kiokoskodnia, s főleg nem otyan, a milyennek a valóságban megfelelő — egyszerű és természetes mása — van. Ha a színpadon a szerelem bevallása egyszerűen történik, úgy, a hogy az életben találjuk, hidegen hagy, de ha csillogó napsugár, méla hold, ragyogó csillagok, arany fürtök, ábrándos kékszem, kétségbeesett fájdalom, megszakadt szív stb. a karakteristikonjai, akkor hat ránk, akkor lelkesedünk, s azt mondjuk, hogy szép. Ebben rejlik a külső hatás titka s boldog szerző az, ki ezt ügyesen el tudja lesni s tudja alkalmazni, Voltaire azt mondja, hogy a hatás kerülés magyar találmány ; — ha ma élne, bizonyára megváltoztatná véleményét. Mai darabjainkat épen a külső hatásra való törekvés jellemzi legjobban, s ebben épen a franczia irodalomnak van legnagyobb befolyása Nem állítom, hogy ez a törekvés nem helyes és nem indokolható, de csak akkor, ha nem történik a belső érték rovására, külső és mellékes dolgokért és eszközökért nem mellőzi a cselekmény egységét, a jellemek psychologiai alakítását. Ebben a darabban is sokat találunk olyant, a mi pusztán külső hatásra van szánva. A román népszokás egyik másik módjának indokolatlan belevégyitése, a parasztlegénynek egy pillanat alatt valóságos szerelmi extázisba való jövetele, Domahidai Domahidy Ferencz 1824—1902. január 28.
