Szamos, 1902. január (34. évfolyam, 1-9. szám)
1902-01-12 / 4. szám
XXXIV. évfolyam. Szatmár, 1902. vasárnap január író 12, SZAMOS. Vegyes tartamúi lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYE1 GAZDÁSÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Égési évre 8 kor. — Félévre 4 kor. ■— Negyedévre 2 kor Rákóczy-utcza 9. sz. Egyes szám ára 20 fillér. Mindennemű dijak zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetirek Nyilttér sora 20 fillér. A népbizalom kérdése. Keserű panaszok hallhatók újabban a népvezetők ajkáról, hogy minden aktivivitá- suk, a melyet a nép szellemi és anyagi elő- haladása czéljábói kifejteni törekszenek, a nép bizalmatlansága miatt vesznek bele a sikertelenség íeneketlen óceánjába És ha ezen népbizalom kérdését íigyelmünkre méltatjuk, be kell látnunk, hogy a lépten-nyo- mon felmerülő panasz indokolt és aktuális, mivel a nép és vezetői között soha olyan mélységes űr nem tátongott bizalom tekintetében, mint épen ma. Honnan meríti táplálékát ez a magas fokú népbizalmatlanság különösen ma, a mikor a népboldogitó törekvések olyan elementáris erővel nyomulnak előtérbe minden más kérdés felett ? Mindenki látja, tudja, hallja, a kinek szeme és figyelő képessége van, hogy a népérdekek oltalmazása czéljá- ból jelenleg aránytalanul több szó és tinta fogy, mint valaha. A legutolsó baktertől (ez már hivatalnok, tehát nem tartja magát népelemnek) fel a miniszterekig, csak úgy öm- lenek az emberek a népbarátok táborába! Titáni harcz folyik a népérdekekért az egész vonalon. Az egyik népbarát igy, a másik amúgy kívánja a támogatásra szorult népérdeket oltalomba venni és meg kell adni, hogy mindnyájan a legnemesebb eszmék húrjait pengetik. És ez a szerencsétlen nép, az ő kiállhatatlan konzervatizmusával, minden nemesebb intencziót hidegen fogad; sőt mi boszantóbb, bizalmatlan mer lenni az ő jóakaróival szemben. No már ez több a soknál . . . Valóban, a legrutabb hálátlanság illethetné népünket, ha nem úgy állna dolog, hogy ez a nagy népmentő törekvés tulajdonképen nem egyéb, mint a legelképzel- hetőbb humbug, a melynek egyedüli igaz vonása az önérdek istápolás és e téren is az üres divatnak hódolás. Igaztalanság volna azonban tőlünk, ha ezen általánosítás alól a fehér holló számba menő igazi népbarátokat ki nem vonnók. Be kell ismernünk, hogy a csatasorban álló népbarátok között igenis akadnak olyanok, a kiknek cselekvésük rugóját nem az önérdek, hanem az igazi népjólét előmozdítása képezi. Hogy kik ezek, könnyű a fotográfiájukra '.őcsmerni; azok, a kiknek kevesebb okuk van a népbizalmatlanság keserű panaszát hallatni. Elvitázhatlan tény, hogy a mi népünk minden haladás iránt konzervatív. Nem barátja a haladásnak még akkor sem, ha az újítás az ő leikéhez közelebb álló elemek igaz jóakaratának a kifolyása. És ez a szomorú igazság a mellett bizonyít, hogy igen keve! sen akarnak vagy tudnak a nép-lélek melegéhez egészen közei jutni. Igaz, hogy a nép leikéhez férni nem is könnyű dolog. Azok is, a kik abban a boldogító hitben ringatják magukat, hogy ők és a nép egymástól. elválaszthatatlan egyedek, igen mesz- sze esnek a népiélekből szétáradó hősugarak kiindulási pontjától. Mert az, hogy valaki a különböző érdekszálakból szövött hálóba olyan nagy sikerrel tudja a népet belevonni, nagyon is ingadozó bizonyíték a mellett, hogy ezen erőltetett közeledése a népnek, az igaz szeretetnek kifolyása volna. Hát bizony a népbizalom megkaparitásának ez a módja nem egyéb : mint a nép sakban tartása. Avagy történik-e valami olyan közvetlenül a nép érdekében, a min a szervezők érdekei felül ne kerekednének? Hogy csak a szövetkezetek kérdéséről szóljunk, nem úgy áll-e a dolog, hogy a nép érdekében történő ezen akcziónak titkos rugója gyakran és első sorban a szervezőknek anyagi előnyökhöz való jutása, másod sorban a nép akaratának lekötése oly czélból, hogy az adandó alkalmakkor bizonyos érdekek oltalmazására (elhasználható legyen. Ahhoz, hogy valaki a népmentés köpenyege alatt, de mégis becsületes munkájával anyagi jobblétet kiván magának biztosítani, kevésbé férKeményék öröksége. A jámbor Kemény Pál amolyan kis hivatalnok volt a megyénél. Igaz, hogy a fizetése igen csekély volt, de a czime az elég szép volt : dijnok, tiszteletbeli Írnok. No, de volt kilátása, hogy idővel irodafőnők lesz, vagy esetleg valami jó jegyzőségbe ül. És ebhez a kis fizetéshez járult még egy aranyos kis feleség, meg három gyerek. Ennivaló aranyos babák, kik bizon)7 korántsem jártak oly csinos ruhákban, mint a főjegyző ur sápadt, sovány gyermekei, és a czukkerlik és sütemények helyett, csak száraz kenyeret kaptak tízóraira. Ki is kelt sokszor a nyomorúságos állapot ellen a jó Kemény Pál. De hát bizony hiába szidta a kormányt, a megyét, a főnökét, az egész világot, nem javult a sorsa soha. De azért csak megvoltak. Volt egy reménységük, ez pedig nem v«St más, mint az asszonykának egy nagybácsija, a ki már évekkel ezelőtt jónak látta Amerikába vitorlázni. Ez a nagybácsi volt Kemények minden reménysége. Mikor úgy esténkiut összeült a família, nem volt vége a szóbeszédnek. Kemény Pái rózsás terveket szövögetett, az asszony meg persze segített neki. Elgondolták, hogy ha úgy, véletlenül iájuk szakadna valami nagy örökség, mi mindent tennének ők akkor. Persze nem igen tudtak megegyezni. A férfi is, az asszony is mást-mást akart. Hát bizony bajos dolog is hamarjában elgondolni, hogy mit csinálna az ember, ha úgy hirtelenóbe valami rengeteg sok pénz szakadna a nyakába. Volt is sok álmatlan éjszakája a Kemény párnak. Hol az asszony, hol a férj sóhajtott fel: — Pali, alszol ? — kórdó sokszor az asz- szony. — Nem ón, lelkem, nem tudok aludni, alighanem sokat ettem vacsorára. — Ugyan ne czigánykodj, — hangzott az asszony szava, — nem azért nem tudsz te aludni, hanem az öröksógeu jár megint az eszed. Erre megint a férj szortyant fel. — Mintha biz’ téged nem ez a nyavalya bántana. És ebben a tónusban ment tovább a beszélgetés az éj homályában. Husvót előtt vagyunk és együtt van az egész család. Most jöttek haza a feltámadás szép ünnepéről. Kifáradtak s mindjárt siettek is körülülni a terített asztalt. Egy ideig csak csendben megy minden. Végre is Kemény Pál felsóbajt s azután valamit morog magában, de úgy, hogy a felesége is hallja. — Hej, ha úgy húsvéti piros tojásként beütne az amerikai örökség, biz’ Isten, más vacsoráink lennenek azután ! — Ejnj^e, hát már megint ezen jár az eszed ! Előbhutóbb még belegabalyodol ebbe az örökségbe. Azután meg persze, hogy is ne, ha meg lenne az örökség, hát akkor nem is lenne más, mint örökös eszem-iszom, képes lennél megenni az egész örökséget! — Ugyan asszony ne porolj ! Hát csak belátod, hogy igazam van, mikor azt mondom, hogy más élet lenne akkor, ha örökölnénk. Csak nem ennénk akkor szalonnát és krumplit hójában. Akkor csak lenne mindig egy kis pecsenye, no meg egy kis itóka. — Hogyne, mindjárt egész trakta! Bizony akkor is csak megennéd a szalonnát. Itt vannak a gyerekek, azokra gondolj ! — Jó, jó, asszony ! Hát”szen gondolnék ón azokra is. Vennék egy szép kis birtokot valahol a vidéken. Aztán odaköltöznénk vala- menn3'ien. Én szépen gazdálkodnám, aztán lenne minden a háznál, a mi kell. — Majd mindjárt falura menni! Mi jut eszedbe, te szerencsétlen flótás ! Soh’se mennék biz oda. Hanem felmegyünk Pestre és ott fogunk élni. Ott fogunk élni. Ott a gyermekeket is könnyebben lehet taníttatni. Meg aztán ott lenne legalább egy kis szórakozásunk is. Színház, lóverseny és még sok más. — Igen, még sok más. Czifra ruha, bál Báli idényre legjobbnak bizonyult fekete és szalon szöveteket minden létező kivitelben =========== (SZATMÁR, U posztó és gyapjúszövet üzletében szerezhetjük meg a legnagyobb választékban. Yalamint a legújabb báli mellények. DEAK-TÉR 21.) ......... —
