Szamos, 1902. január (34. évfolyam, 1-9. szám)

1902-01-09 / 3. szám

Vájjon miféle szempontok lehetnek hát azok, melyek e költséges állás fentartását követelik ? Vájjon megengedhető-e városunk jelenlegi pénzügyi viszonyai között, midőn a pótadók újabb és újabb nemei válnak szükségessé, hogy egy mondhatni lukszus- állást csak azért, mert eddig meg volt, tovább is íentartsunk ? Jelenleg a városnak egy olyan szakképzett művezetője van a László Károly személyében, ki 16 év óta másutt is, nálunk is kiváló gyakorlati érzékéről tett tanúságot; a vezetés minden ágában praktikus szakembernek bizonyult s a lelügyelet eddig is jóformán rajta fordult meg s hogy gyakorlati üzleti érzékét még nagyobb mértékben érvényesíthesse, annak az igazgatók nem kifejtésére, hanem inkább akadályozására szolgáltak; ambiczióját leginkább mutatja az, hogy mióta teljesen az ő kezében van a vezetés, tényleg jobb a világítás.

Az elmondottakból önként következik, hogy az eddigi igazgatói állás, mint olyan, beszüntetendő s a jelenlegi művezető, ki egy segédet vett már most is magához, az összes felügyelettel megbízandó.

Úgy tudjuk, hogy a művezetőnek van is egy eziránt benyújtott irata a városnál, ki egyelőre az összes teendőkért sem kér fize- tésjavitást, s csak azután kérne némi emelkedést, ha bizonyos idő elteltével a jelenlegi állapotok javulását működésével igazolta.

Meg vagyunk győződve, hogy a városi hatóság mindezeket tekintetbe véve az igazgatói állást beszünteti s nem fog szándékosan elzárkózni attól, hogy évi 3600 korona megtakarításhoz jusson.

k közigazgatós egyszerűsítése.

Folytatás.

Az elsőfokúval érdemben egybehangzó másodfokú határozat ellen — a mennyiben a fele- bezés ki van zárva — felülvizsgálati kérelemnek van helye akkor, ha az alsóbb fokon eljárt hatóságok vagy ezek egyike nem volt, illetékes, vagy határozata vagy ennek akadályul szolgáló eljárása törvényt vagy törvényes kormányrendeletet, vagy törvényes szabályrendeletet sért.

A végrehajtási rendelet tüzetesen intézkedik a felebbviteli jog terjedelmére, a felebbvi tel helyére, valamint a viszautasitás módjára nézve.

A felebbitel (felebbezés, felülvizsgálati kérelem és felfolyamodás) előterjesztésének határideje bármely közigazgatási ügyben, bármely fokú hátározat (intézkedés, végzés) ellen általában 15 nap. E határidő természetesen egyaránt vonatkozik úgy az Írásban, mint a szóval előterjesztett felebbvitelre.

A felebbvitel bármely neme (felebbezés, felülvizsgálati kérelem, felfolyamodás) az érdekelt fél választásához képest szóval vagy Írás ban terjeszthető elő.

A mi a felebbvitelnek a megtámadott határozat végrehajtására gyakorolt hatását illeti, különbséget kell tenni egyfelől a felülvizsgálati kérelem és felfolyamodás, másfelől a febbezós között. A felülvizsgálati kérelmet és a felfolyamodást a törvény a végrehajtás szempontjából nem ruházza fel felfüggesztő hatálylyal. Ha tehát valamely ügyben két hatóság egybehang- zólag határozott, vagy ha a felebbezést az elsőfokú hatóság mint meg nem engedettet, vagy elkésettet visszautasította, a határozat végrehajtása rendszerint arra tekintet nélkül, hogy felülvizsgálati kérelme, vagy folyamodást terjesztettek elő, megkezdhető és folytatható. Ha azonban a végrehajtás foganatosítása helyrehozhatatlan kárt'okozna, vagy egyéb méltánylást érdemlő esetekben a végrehajtást akár az elsőfokú, akár a felebbviteli hatóság — indokolt kérelemre — felfüggesztheti, vagyis meg sem kezdi, vagy a már megkezdett végrehajtás folytatását függőben tartja, vagy tartatja.

A végrehajtás felfüggesztését rendszerint annál a hatóságnál kell kérni, mely az ügyben elsőfokon járt el.

Igazolási kérelemnek helye van :

1. ha az érdekelt a felóbbezést, vagy a felülvizsgálati kérelmet elháríthatatlan akadály miatt a 15 napi határidőn belül elő nem terjesztette ; vagy

2. a hatóság idézésére meg nem jelenhetett.

Az igazolás lényege e szerint abban áll, hogy a mulasztó félnek alkalom nyujtatik arra, hogy a mulasztás okát és ennek el nem hárítható voltát kimutassa; előterjesztésének joga azt illeti meg, a ki a felebbezés vagy felülvizsgálati kérelem előterjesztésére jogosult lett volna vagy a kit a hatóság megidézett.

Ujrafelvételnek közigazgatási vitás (kon- tencziózus) ügyekben van helye.

Ahhoz, hogy az ujrafJvétel megengedhető legyen, szükséges :

1. hogy az a bizonyíték, melyet a fél a főügy jogerős elintézése után felhoz, a kérdés érdemére döntő legyen, tehát olyan, melyről valószínű, hogy abban az esetben, ha a fél a főügy tárgyalása folyamán hozta volna föl, az ügy másként nyert volna eldöntést ;

2. igazolni kell, hogy a bizou}útékot a fél a

főoljárás folyamán önhibáján kívül nem használhatta

Más körülmények az ujrafelvétel megengedésére okul nem szolgálhatnak

Végül átmeneti intézkedésként rendeli, hogy az 1901. XX. t.-czikknek a felebbvitel korlátozását tartalmazó 1. és 2. §-ai továbbá ezekkel összefüggő 3. §-a és a 11 §. második bekezdése csak azokban a folyamatban levő ügyekben nyernek alkalmazást, melyekben 1902. évi január 1. napja előtt másodfokú vóghatáro- zat még nem hozatott.

Azokban az ügyekben, a melyekben az 1902. január 1-ig másodfokú véghatározat már hozatott, az 1. 2. 3. §-ok és a 11. é. második bekezdése nem alkalmazhatók.

Az 1901. XX. t.-cz. 4--9. §-aiban* foglalt intézkedések a folyamatban levő összes ügyekre — az ügy bármely állapotában — alkalmazást nyernek.

Vége. '

Színház.

„New-York szépe“ szombat esti előadásában lépett fel először közönségünk elé Szoyer Ilonka és zsúfolásig teltház előtt ragyogtatta művészi zsenialitását.

Mondhatni szenzácziós sikere volt a kitűnő vendógmüvésznőnek ez esti fellépte s előkelő, érdekes művészetével jelenósről-jelenésre mind fokozatosabban hódította meg müértő közönségünket. Az a viharos, lázasan izgatott óváczió, mely egyes énekszámait kisérte, főleg felvonások végével frenetikus tombolássá fejlődött s a művésznőnek megszámlálhatatlanul sokszor való kihívása féuyesen igazolta, hogy Szoyer kisasszony, mint karakter-szubrett, egyike a legelsőknek a magyar színpadon, másrészről igazolta azt is, hogy közönségünk tud rajon- gani s lelkesedni, ha arra érdemet talál. Régen láttunk színpadunkon oly klasszikus tökéletességű alakítást, brilliáns énekét pedig gs’önyör volt hallgatni. A mi geniálitás, művészi intenció, érzés és temperamentum e szerepben kifejezésre juthat, azt ez esti alakításában mind feltalálhattuk. Ptózája tisztán csengő, érczes, a tán- czában pedig, a melylyel megvesztegető melódiákat folytatta s kísérte, van valami a kelet i tánczosnő észbontó bajadóros keringéséből, a rugalmas, karcsú női alak hullámos plasztikája pazar ezüstös és aranyszegésü kimónák csillogásában gj'önyörüen érvényesült.

Mint ez est elsőrendű szenzáczióját; ki kell még emeinünk a „Staccató polka“ bravúros énekét, a melylyel közönségünk betelni nem tudott, s a melyet a vendógmtivésznő lebilincselő ! szere*etreméltósággal többszörösen is megismételt. Összesítve ez est sikerét, mondhatni, hogy Szoyer fellépése a finom operett művészet valódi üunepe volt.

A fiatalok közti szerelem mind jobban növekedett, de a mostoha árgusszemei miatt nem örvendhettek annak teljes mértékben, az öreg gulyás kiszabadulására pedig még sokáig kellett várni.

III.

Lucza nap előestéjén Sári a teheneket fejte, és hogy mostohája épen egy szokásos és hosszan tartó rejtélyes járásban volt távol, felhasználta a bojtár ez alkalmat és a leánynyal — a mint azt többszőr tette — az apjáról beszélgetett.

— Te, Sári, emlékszel, kérdezte, hogy édes apád vásáikor este otthon volt?

— Tisztán emlékszem rá, mert a vásárról betegen jött haza ; az egész éjjel nyögött és reggel azt mondta, hogy a boszorkányok gyötörték meg.

— A boszorkányok ? — kérdő a bojtár.

— Igen, háromszor is kiáltotta éjjel, hogy ne nyomják a mellét, pedig közelibe se volt senki; mostohám az ágyban, ón meg a földön feküdtünk.

— Mikor jöttek a pandúrok ? — kérdó tovább a bojtár.

— Körülbelül fröstökkor, apám még az ágyban volt, de kihúzták a pandúrok belőle, mikor a tehénbőrt megtaláltak a kamrában. De köztünk legyen mondva, nem hiszem, hogy az apám tudott volna róla valamit, mert a bőr

még meleg volt, csak úgy gőzölgött, mikor a hidegre kihozták és én jól tudom, hogy apám egész éjszaka nem tette ki a házból a lábát, hiszen az ajtóba feküdtem s igy tudnom kellett volna róla.

De hát ki tehette a bőrt a kamarába ? — kérdó Jóska.

—Hát ki? Senki más, mint a boszorkányok, mert a kulcsa mostohámnál van mindig, 'nála volt akkor is, mikor a pandúrok jöttek. Arra talán emlékszel, mikor tavaly ilyenkor a tehenek véres tejet adtak. És az mind azért történik, mert a boszorkányok haragusznak apámra, a miért karácsony éjszakáján a kereszt útra sót nem hintett.

— Igen, emlékszem rá, — mondja a bojtár és talán többet is mondott volna, hogy ha a vén asszony lármája, beszédjüket meg nem zavarja.

IY.

A bojtár feje annyira tele volt boszorkányokkal, hogy a sötétben minden fatuskóbán egy boszorkányt látott. Álmában pedig Lucza- széket faragott, a melyen az ördög és a boszorkányok tuczat számra ültek.

Reggel az istálló előtt még egy tuskó feküdt, a melyet előtte való este kellett volna felvágnia. Ha most ezt a tüsköt kétfelé hasitja, kényelmesen Luczaszóket faraghat belőle, mert hiszen Lucza napja volt. Azonnal meg is tette

az első vágást rajta és azután befedte szalmával, hogy senkinek fel ne tűnjön.

A köznép közt elterjedt babona azt tartja, hogy ha Lucza naptól karácsonyig naponta egy vágást téve, széket csinálnak fából és karácsony éjszakáján éjfélkor a készítő rá ül, meglátja a boszorkányokat.

A gulyás házában, mint minden évben, a szent estét ünnepeltél^ vagyis a szomszédbeli gyermekek dióra játszottak. A szép Sári azonban nem játszott velük. A bojtár pedig 11 óra tájt vette a subáját és azt mondta, hogy a faluban van dolga, valóban azonban a Luczaszóket akarta kipróbálni.

A fellegek közt néha előbukkanó holdvilágnál a színbe ment a bojtár, a honnan előhozta a Luczaszóket. Éppen, mikor rá akart ülni, a szegletben egy fekete alakot látott mozogni, melyben bojtárunk az ördögöt vélte látni, ha az épen előbukkanó világosságnál Miska czigányt nem ismeri fel benne.

— Mi hozta kendet ide ? — talán a kalács szaga csalta? — kérdi a bojtár halkan, miközben lábával szalmát tolt a Luczaszók elé.

— Csend ! — felelt a czigány — valami akasztófára való, két pandúrt uszított a nyakamra; a kik kastélyomból kizavartak.

— Hm —■ bujdosóit játszunk itt? — kérdi a bojtár — jöjjön hát az istállóba, mert itt a kutyák elárulják, majd a padláson a szénában elrejtem holnapig, azután más búvóhelyről gon-