Szamos, 1902. január (34. évfolyam, 1-9. szám)
1902-01-09 / 3. szám
A közönség rajongó szeretető előadás végeztével is lelkes formában nyilvánult, a menynyiben az ünneplés folytatásául egyrésze az egész utczát betöltő sokaságban sorfalat állott, mig másrésze a művésznő kocsijából a lovakat kifogva, folytonos éljenzés és ünneples kisére tébeu vitte a művésznőt — a főtér megkerülésével — szállodai lakására. E szeretetet Szoyer azzal viszonozta, hogy a kapott gyönyörű csokor egyes virágszálait az ünneplő közönség között szétosztotta. Általában alig volt rá eset, l:ogy közönségünk szeretető egy veudógmü vésznő vei szemben ily zajos külső effektusban nyilvánult volna. A mi szereplőtársait illeti, megelégedéssel kell konstatálnunk, hogy ezek mindegyike igen derekasan állta meg helyét. Szalay Vilma igen ügyesen és bájosan alakította Fifit, Solty Paula Cora szerepében kellő routinnal játszott s énekelt, Ráthonyi Stefi pedig ügyes tánczrészléteivel szolgált rá az elismerésre. A férfi szereplők közül kiemeljük Mészáros kedves alakítását, Gj'öre, Rédei s — leszámítva az elmaradhatlan túlzásokat — Miklóssy játékát. A Bőregér ope rette vasárnapi előadásán másodízben volt alkalma közönségünknek gyönyörködni a Szoyer Ilona tüneményes hangjában, ennek ragyogó iskolázottságban, a mint művészi könnyűséggel uralkodik a skálák szé- í dületes nagy birodalmában. Játéka, hangja, ke esés mozdulatai ezúttal is a képzelhető legteljesebb összhangba vegyülve hatottak a zsúfolásig | megtelt színház közönségére. A művésznőt felléptekor gyönyörű csokorral és ragyogó kövü gyűrűvel lepte meg a közönség s minden jelenete, de fökép felvonások után oly tomboló lel- J kesedéssel hívta ki és tapsolta, hogy a mü- i vésznő ez ovácziókat már alig volt képes mindannyiszor megköszönni. A- második felvonás után, mikor Szilágyi Dezső színigazgató jelentette, hogy a művésznő a hires Staccato polkát még egyszer el fogja énekelni, a közönség feszült várakozással s éljenzéssel fogadta ez örvendetes kijelentést. Aztán hallottuk még egyszer az emberi éneknek azt a csodáját, azt a meglelkesitett művészi hangszert, mely határt, szab képzeletünknek, fogalmunknak, mit eddig- elé az emberi hangművészetről alkolhattunk. És Szoyer Ilonka átérezte a közönség e rajongó bámulatát, mert szívesen ismételt mindent, mit a közönség oly sokszor megujrázott. A közön-1 ség tomboló lelkesedése csak akkor csillapodott, mikor a bájos művésznő a vasfüggöny ajtaján is 8—10-szer köszönte meg az ovácziót. A szereplők közül ki kell emelnünk Solty Paulát (Adél) Szilágyi Dezsőt (Eisenstein) tiszta intonácziójuk- ért; a többi szereplőkről, mint operette ténye zőkről alig szólhatunk valamit. Az ifjúság az előadás végeztével azáltal is kiakarta fejezni a művésznő iránti lelkesedését, hogy kocsijából a lovakat kifogta, s hatalmas éljenzések közt húzván a kocsit a főtér körül, a Korona-szállóban volt lakásáig kísérte. „A vesztaszüzek“ operette hozatott színre hétfőn Szoyer Ilona utolsó vendégjátékául zsúfolt ház előtt A vendógmüvesznö Cypris szerepét játszotta oly közvetlenséggel és kedvességgel, olyan temperamentummal és diskrecioval, hogy a közönség valóságos elragadtatással ünnepelte. Mai szerepében nem volt annyi alkalma es tere, mint az előző estéken, hogy gyönyörű hangjával brillírozhasson, de elragadó játéka s művészies alakítása ritka élvezetet nyújtott a jelenlevő közönségnek. Igazi művészi érzékkel és bámulatra ragadó kivitellel mutatta meg, hogy miként lehet játszani — egy külömben túlságos pikáns, sokszor triviális szerepet -- oly diszkre tül. hogy a nézőnek eszébe se jut annak a bántó trivialitására gondolni. Nem pointirozza az ilyen részleteket, hanem ügyesen átsiklik rajtok, nem törekszik külsőségekkel is telhiyni arra a figyelmet, hanem megkapó gyorsasággal, minden feltűnést kerülő keresetlen egyszerűséggel mintegy játékára saját művészetére törekszik irányítani a figyelmet. Itt látszik tisztán művészi rutinja és ereje, mely öt méltán emeli az ország legelső művésznői közé. Mai játéka méltó befejezése volt itteni vendégszereplésének s közönségünk a legnagyobb elismeréssel és elragadtatással vett búcsút tőle, — kedvenczétől, — de a viszontlátás reménj’ével. A többi szereplő közül kiemeljük Szilagyit és Csákját, kik elég ügyességgel törekedtek a vendégmüvésznő méltó párt- nerei lenni ; jók voltak kisebb szerepeikben még Halmay, Győré, Solty és Mészáros Alajos is. Sp. Nyílt levél. A „Szatmármegyei Politikai Hírlap“ az utóbbi időben olyan hangot kezd meghonosítani a sajtó terén, mely a vármegyei köröket nem csak megdöbbentette, hanem kínosan is érinti. Nem vennénk ez irányzatot annyira figyelembe, ha a lap ólén egy hangadó emberekből álló lapfelügyelő bizottság — acapitea vármegye alispánja nem volna. Ez utóbbi indok vezeti alólirottakat arra, hogy nyílt levélben felkérjük első sorban Nagy László alispán urat, mint akinek ueve a felügyelő bizottság élén elől áll, másod sorban közéletünk ugyanott megnevezett és a közügyekben befolyásos férfiait, hogy nyilatkozzanak : 1. ) birnak-é előzetes tudomással a lapban megjelent és közéletünk egyes tagjait személyesen érintő méltatlan támadásokról ? 2. ) ha nem bírnak — amit bizton reményiünk — osztják-e ezen modort, ezen vármegyei életünkben szokatlan támadásokat és különösen kívánnak é továbbra is öntudatosan segédkezet nj’ujtani a vármegye erkölcsi támogatását igénybe vett lapnak a társadalmi és politikai békét veszélyeztető törekvésében? Hazafias üdvözlettel: Szatmár, 1902. január 8. Többek megbízásából: Dr. Böszörményi Emil Domahidy Sándor Kölcsey Antal bér. Kovács Jenő Madarasi Zoltán, Papp Lajos Schvaitzer Gábor Szeőke Barna Szeőke Ödön Szeőke Sándor HÍRROVAT. Az utolsó negyedév lejártával felkérjük lapunk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hátralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. * Személyi llir. Kiss Aron debreczeni püs - pök egészségi állapota, mint örömmel halljuk, teljesen jobbra fordult. * Szinügy. Hieronymi Károly országgyűlési képviselőnk közelebb arról értesítette Pap Géza főjegyző, sziniigyi bizottsági elnököt, hogy a szatmári színészet jőve re nézve évenként 5—6000 korona kormány segély ben fog részesülni. Amily örömmel jelezzük ezt a hirt, éppenugy csodálkoznunk kell azon terven, hogy városunk Eperjessel képezne színi kerületet. Ez lehetségesnek látszik azon idő alatt, mig esetleg min- dakét városban Krémer Sándor lenne az igazgató, de azontúl a viszony állandóságában nem hiszünk. * Lorántffy Zsuzsanna egyesület. Ez egyesület múlt évi április 14-én tartotta alakuló közgyűlését. Fölterjesztett alapszabályait de- czember 22 én irta alá s erősítette meg a belügyminiszter és folyó óv január 3-án érkezett vissza az egyesülethez. Mindeddig nem kezdhette meg működését az egylet, mig törvényes szabályai nem voltak, most már a választmány f. hó 14-én, vagy 15-én d. u. 4 órára összehi- vatik az elnökség által. Szükségesnek látjuk addig is az alakuló közgyűlés jegyzőkönyvéből közölni a választmányi tagok névsorát : Vidékről választmányi tagok: Domahidy Istvánná, Domahidy Elemérné, Kende Béláné, Boér End- rénó, Luby Béláné, Debreczeni Istvánná, Sze- gedy Antalné, Bencsik Istvánná, Ilosvay End- réné, özv. Thurman Olivérné, Szentiványi Gyu- láné, Gyene Zsigmondné, Isaák Dezsőné, Ko- váts Jenöné, Czerjék Imrónó, gróf Teleky Jánosné, Nagy Lászlóné, Péchy Margit. Serly Gusztávné, Jékey Sándorné, Halász Jenőné, Kende Elemérné, Galgóczy Jenőné, Maróthy goskodunk. Azzal a czigányt, ki féltében reszketett, a padlás feljárata felé tolta. Erre a bojtár előbbi helyére ment és mi kor a szellemek órája ütött, borzadva ült rá a boszorkány székre. A hold a felhők közé bujt, miáltal teljes sötétség állott be. A bojtár a i széken ülve az udvar felé tekintett. A boszorkány nem sokáig váratott ma- j gára. Egy usszonyi alak közeledett az istálló felé, megállt és valami nesz után figyelt, egy férfi mászott a kert kerítésén át. A bojtár felállt és egy szekér mellé bujt, onnan lesve a követ- kezendőket. Azt gondolta, hegy az asszony bizonyosan boszorkány, a férfi pedig nem lehet más, mint az ördög. A boszorkány minden esetre az ördögre kellett, hogy várjon, mert „pszt • jelére az istálló ajtó felé jött hozzá, aztán azt mondta, hogy: „menjünk ide be!“ Teheneinket megboszorkányozzák, gondolta teljes meggyőződéssel a bojtár, e mellett elővi- gyázatból fogta a lábánál érzett seprüt és az ajtónak támasztotta, nehogy a boszorkány elszökhessen ; azután három keresztet vetett magára és az istálló ajtóhoz állt hallgatózni. A padláson a czigány nagyon megijedt a a neszre. — Megcsíptétek már a czigá nyt? — kérdezte az asszony. — Nemsokára itt lesznek, hogy a bojtárt is elvigyék, a miért a czigánynak szállást adott. A bojtár alig tudta már magát türtőztetni, most már látta, hogy boszorkányság nincsen a dologban, de tudni akarta, hogy ki árulta el. — Itt van neked mákos kalács és sonka, — mondja az asszony kötőjéből azokat elővéve. — Nem sütöttél belé mérges gombát ? — kérdé a férfi. — Ugyan honnan venném? — felelte az | asszony, azokat, miket te tavaly hoztál, az őre- J gém fogyasztotta el, tudod akkor, mikor a lopott tehén bőrét a kamarába lökted, hogy az öregemet a megyeházba vigyék s igy lerázhassuk a nyakunkról. Jó, hogy rá emlékeztettél, annak a tehénnek a húsáért még 6 frt. követelésem vau, mindjárt holnap . . . Itt nem folytathatta, mert a bojtár akár csak egy fergeteg, rohant az istállóba. A férfi, a ki nem volt más, mint az anyós bizalmasa, ja ki az öreget, a bojtárt és a czigányt lábalól j eltenni törekedett, hogy vele háboritlanul élhessen, gyorsan elbújt. A hold ismét előbukkant a fellegek közül, I a vén asszony és a bojtár szemben állva, meg- j ismerték egymást. — Ilyenkor is nekem kell a ház körül nézni, -— veszekedett az asszony — a jószág éhen veszhet felőled, egy órája már, hogy leslek, te jó madár, és azzal felkapott egy villát, hogy a padosról a tehenek részére szénát szedjen le. Ebben a pillanatban előugrott a szénából a czigány és rá kiáltott: — A komám asszony hazudik, én mindent hallottam, a mit azzal a gyönyörű mákvirággal kifőztek; no, most már tudom, hogy ki áldott meg bennünket a lopott tehén bőrével, azt is tudom, hogy kinek tartoznak még 6 írttal a húsáért. — Én is tudom, — szólt közbe a bojtár, ki az árulót, az asszony bűntársát húzta elő búvóhelyéről, — hogy kend az embereket mérges gombával szokta megetetni, * * * Röviden a boszorkány a Luczaszéken lett megcsípve és másnap az ő czinkostársával elfogva. Az öreg gulyást szabadon bocsátották, még mielőtt az 50 botot elszenvedte volna, és a czigányt is felmentették. Az ezen esetet követő farsangon megtartotta a bojtár Sárikájával a lakodalmat, melyen szárazfájával a czigány is részt vett. Nem hagyhatjuk el még azt sem, hogy a boldog Sári az első ebédet a Luczaszék fájával főzte meg az urának.
