Szamos, 1901. december (33. évfolyam, 96-103. szám)

1901-12-05 / 97. szám

XXXIII. évfolyam.

Szatmár, 1901. csütörtök deczember hó 5.

SZAMOS.

Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön.

97-ik szám.

A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár:

Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér.

Gazdasági előadások:

Szatmáron decz.'7-én d. u. 5 órakor a németi egyháztanács termében Bodnár Gáspár kó- pezdei tanár a gazdasági és eseléd-sególypénz* tárról.

Udvariban decz 8. d e. 11 Órakor Károlyi Sándor állami tanító a gazdasági munkás és cseléd segélypénztárról.

Csomakőzön decz. 8-án d e. 11 órakor Plank Károly állami tanító a. gazdasági munkás és cseléd segélypénztárról.

Házi ipari tanfolyam

Udvariban vesszőfonás deczember 2—22-ig.

Miért nem járunk színházba?

Azért, mert magasak a helyárak. Azért, mert ezek a helyárak nem állanak arányban a szinmüvészetet pártolni szerető közönség anyagi viszonyaival.

Szatmár még nem elég nagy város ahoz, hogy a színművészet minden válfajának és az ezzel összefüggő különféle helyáraknak meglegyen a maga közönsége. Itt a közönséget csak kétféle osztályba lehet sorozni Egyik — ez a kisebb rész, — mely minden áron pártolja a szinmüvészetet; a másik pártolná, ha módja volna hozzá. Miután pedig e tekintetben kerek e világon a közönség igényeihez szoktak alkalmazkodni, tehát nemcsak a közönség, de a színtársulat jól felfogott érdeke is azt -diktálja, hogy

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL:

HIRDETÉSEK:

Rákóczy-utcza 9. sz.

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek

Mindennemű dijak czatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

Nyilttér sora 20 fillér.

a helyárak leszállításával a szatmári színház részére is nagyobb közönség biztosit- tassék.

Nem elméleti felfogás ez, hanem a gyakorlat által szentesitett axióma.

Á kik visszaemlékeznek a hetvenes évek telt -színházaira, azok tanúságot tehetnek arról, hogy jól szervezett színtársulatok itt mindig megfelelő erkölcsi és anyagi támogatásban részesültek és a rósz beosztású szatmári színházzal többnyire jól jöttek ki a színigazgatók. Ezen eredmény a jó szintársulatokn kivül főleg az alacsony helyáraknak tudható be, mely nagyrészben megfelelt a mostani ,,zónaelőadások“ helyárainak. Azóta a viszonyok csak annyiban változtak, hogy ha 25—30 év előtt lettek volna érvényben a mai helyárak, úgy azokat mostan kellene okvetlen."! leszállítani. Mert:

1) Vagyoni emelkedés csak egyeseknél észlelhető; általános.ágban véve nagy anyagi vissszaesés tapasztalható.

2) A közterhek és adósságok szaporodtak, az élvezeteken kell a kamatok egy részét megtakarítani.

3) A lakás és élelmezési viszonyok drágultak.

4) Az intelligenczia számbelileg szaporodott.

5. A szinház befogadó képessége csaknem megkétszereződött.

A fentebbi körülmények elvitázhatatla- nok és mindegyik egy-egy ok a helyárak i leszállítására. De maga a művezető igazgatóság is rájöhetett ezen igazságokra a saját tapasztalatából.

A „Notredami toronyőr“ zsúfolt házat csinál. Miért? — Csak nem birt az újdonság ingerével ezen itt már legalább 50- szer előadott darab ? — Ez, és még néhány zónaelőadás pénzügyileg teljesen bevált. Miért nem lépnek hat rá arra az ösvényre, melyet a viszonyok természete magától kijelölt ?

A mostani kétféle taksáju helyzetet fentartani nem tanácsos, mert ez a közönséget kétfelé osztja és bizonyos kasztrendszert alkot. Tény. hogy a közönség egy részének a zónaelőadás derogál. Azok, kik bármily magas helyárak mellett pártolják a színtársulatot, pártolni fogják a színtársulatot, alacsony helyárak mellett is, csak ne legyen megkülönböztetés. Ellenben alacsony helyárak folytán bevonatnak a pártolásba azok is, kik a mai helyárakat anyagi szempontból ki nem bírják.

Nem áll meg az az okoskodás, hogy a ki pártolni és élvezni akar, az két előadás helyett egyet néz meg. Nem igy van a dolog! mert szívesebben ad ki valaki három- szorra 4 — 4 koronát egy alsó páholyra, mint egyszerre 8-at egy előadásért már csak azért is, mert 8 koronát nehezebb nélküGazdátlan telek,

Irta: Szilva István.

Mint a melyik eladó leánynak két udvarlója van, szépségben, gazdagságban méltó ellenfelek ; s nem látva a jövendő idők titkait, haboz egyiknek, vagy másiknak nyújtani kezét, s várja, hogy az isteni bölcseség elhatározásához majd csak sugalmat ad neki: úgy áll Abauj- Torna vármegyében két udvarlója, a bérezés felvidék s a délibábos alföld között a „Szárazvölgy“. Redős homlokán, szakadékokkal tarkult halmain szinte látszik a töprengés: melyiket, szeresse ? Völgyében sikja, dombjain erdeje ; sik- ján arany kalász, erdejében kaczagó gerle ; sem a felvidéket, sem az alföldet nem irigyelheti: szépségéhez, boldogságához van mindene. Csak épen, hogy folyója nincs. Valami patak-féle meder van ugj^an végig a völgy közepén; füzek is nőnek partjai felett; de forrást nagyon szűkén fakaszt belé a föld. Inkább az eső vize táplálja. És ha nincs eső? Nem locscsannak habok ; porosra szárad a fenék. Azt hiszem, ennek a pataknak vízben meddő voltáról nevezték el a völgyet magát is „Szárazvölgy“-nek.

*

* #

Öreg emberek smlékeznek még a „Koptató malom“-ra. (Mért hívták koptatónak ? nem őrzi hagj'omány.) Kerekei ott álmodoztak a Vatoncza patak medre felett. Többet alhattak, mint ébren voltak. Nagynéha mosta ki szemökből az álmot valami hirtelen záporeső. Azután fürdették bordáikat, amig a szenyes ár el nem rohant. S ha elment alóluk a viz, a füzek pajzánul súgták nekik : jó éjszakát.

Valami nagy kereset hát nem igen volt. De ha már rá maradt az apjáról, Putnoky Imre uram életben tartotta a malmot. Molnárt is fogadott belé, valami tizenhárompróbás szegény legényt, aminő csapatonként tanyázott akkoriban az erdőben, mert a pandúrok mindjobban utánuk vetették magukat. Igaz, hogy megettük utánuk is maradt gyámoltalan népség. Gyorsabb volt a szegény legény a maga két lábán is, mint a pandúr a lova négy lábával hat lábon. Meg aztán a szegény legényt fa árnyékába vonta, barlang elrejtette; a pandúr pedig rettegett fa árnyékától, barlangtól egyaránt.

Csegi Józsi mégis csak megunta az erdőben való lakást. Hiába! Embernek hajlók kell, még ha nem külömb is az, mint a „Koptató malom“.

Bele is költözött, feleséget is vitt belé. Igazi erdei vadvirágot, betyár életének már hűséges osztályosát: Simon Katát. Pap összeeskette, szépen megáldotta őket s beállottak becsületes embernek. Még a pandúr kapitány is ott volt a lakzin. Ö örült legjobban. Akitől rettegnie kellett, kevesebben voltak kettővel.

Csakhogy akit az Isten bitangnak teremtett, ad annak alkalmat is hozzá, hogy ne maradjon becsületes. Az erdei vadak között még az maradhatna, de az emberek között jobban csábit a bűn. Vagy hogy természettől gyarlóbb az ember, mint a fenevad ?

Ki tudja, mitől fogott tüzet a Putnoky Klára szive ? és hogy ha már tüzet fogott, miért táplálta azt a tüzet épen Csegi Józsi.

Hogy-esett? hogy nem esett? a „Koptató malom“-ban akkor is kopogtak a kerekek, mikor vize nem volt. Azt kopogták, hogy jobban ütött volna ki a sora Csegi Józsinak az erdő sűrűjében, mint a „Koptató malomiban. Addig bólingattak, addig sugdosódtak a füzek, mig egyszer Simon Kata is meghallotta, hogy a nem • zetes kisasszony jó szemmel néz ám az ő hites urára, aki szegénylegónyből lett becsületes ember. És most becsületes emberből ismét bitang legyen? esküszegő, hüségrontó ? . .

Nem birta a feleség szive elviselni a meg- csalattatást.

Felöltözött szépen, menyasszonyi ruhájába, melyet alig két óv előtt öltött magára, mikor szeretőből feleséggé lett. Úgy állított be Putnoky Imre uramhoz, s kemény vádat mondott a lánya ellen.

Átkozott a fajtád, becstelen a lányod, nem- zetes uram! Kit a haramiák közül megváltott az Isten, nagyobb bűnbe vitte, elszerette tőlem meg a kis fiamtól. Ha őröl a „Koptató malom“, azt zörgi, ha bólint a fűzfa lombja, azt súgja, s még jó, hogy csak súgja; ha hangosan mondaná, egész világ tudná, pedig igy is ég az or- czám, mikor hallom, hogy Putnoky Klára elszerette tőlem az én jó hites, uramat. Atkozott a fajtád, becstelen a lányod, nemzetes uram. Aztán elrohant a szegény asszony, karján kis fiával. Nem látták többé a „Koptató malom“ környé-