Szamos, 1901. december (33. évfolyam, 96-103. szám)
1901-12-05 / 97. szám
lözni, mint 4-et Ugyanez áll a többi helyárakra is. Nem vonjuk kétségbe a társulat képességét és buzgóságát, sőt kifogásolható esetek alkalmával is enyhítő körülmény gyanánt tekinthetjük a ferde helyzetet, melybe a társulat tagjai önhibájukon kívül kerültek igazgatójuk miatt; tehát felerészben az ők erkölcsi és anyagi érdekükben szólunk, midőn színházunk nagyobb látogatottságát akarjuk biztosítani, mit csak a helyárak leszállításával érhetni el. Hiszen 2 forintos alsó és 1 frt 50 kros felsőpáholy árak mellett játszott itt a saját zenekarral biró színtársulat is az 1874-ik évi téli idény alatt, melynek tagjai közül Rákosi Jenő az 1875-ben megnyílt uj „Népszínház“ igazgatója Lukácsinét, Dancz Ninát, Kápolnait, Solymosit és később talán Krecsányi Saroltát szerződtette el. És a félekkora színház mellett a közönség a társulattal, a társulat a közönséggel, az igazgató mindkettővel meg volt elégedve. Most pedig a helyzet annyiban kedvezőbb, hogy a „telt ház“ még egyszerannyi bevételt eredményez, a még egyszer oly nagy színház mellett. Ne feledjék el azt a régi aranyigazságot, hogy: „Jobb a sürü garas, mint a ritka forint!“ A társulatnak — úgy tudjuk — 90 korona a napi elengedhetlen kiadása zenekar, fűtés és világítás stb-re. Rendes helyárak mellett már több eset fordult elő, hogy alig jött be ezen szükségszerű összeg. Zónaelőadásnál ilyen eset tudtunkkal még alig fordult elő, pedig zónaelőadásokra nem szedik elő az újdonságokat. Miért nem akarnak hát látni, midőn a világosság szinte oda tolakodik ? Nem helyeselhetjük azt az eljárást sem, hogy vendégmüvésznők, vagy művészek fellépte alkalmával a bérlők — ha különben helyeiket meg nem váltják — kirekesztessenek. A bérlő az egész, vagy (élidényre kötelezi magát a színházat látogatni, ezért bizonyos ármérséklésben részesül. Nem igazságos, hogy bizonyos, esetekben külön jegyváltásra köteleztessék, mert hiszen a vendégművészek fellépése, vagy egy kiválóbb újdonsággal tudhatják csak rekompenkén, de még a vármegyében sem. Nyoma veszett ; kire veszett. , . Nemzetes Putnoky uram pedig kitett a nemzeti becsületért. Csegi Józsit golyóval küldte a másvilágra, mikor a füzesek sötétjében épen a Klara kisasszony dereka után nyúlt. Hetekig hevert oszladozó teteme a Vatoncza partján, mig nem a záporeső megkönyörült rajta, árjával elsodorta, iszapjával eltemette. Putnoky Klárának a haja szála sem görbült. Egyetlen lányának megbocsátott az apja. Hej, ha az Istennél is lett volna számára irgalom ! Csakhogy a szerelem mérge ott maradt szivében s addig égette, addig perzselte, mig, hamuvá lett tőle. Hej, mert bolond a szív, az is marad, amig húsból és vérből való lesz! . . * * * Erdők sűrűjében vastag avarral borította már az idő a Csegi Józsi lába nyomát ; pora felett régen illatos szénát kaszálgattak valahol a völgy ölén; vagy épen füzek bólingattak, mint a „Koptató malom“ körül. Putnoky Kláráról sem igen esett emlékezés, csak ha megtört apja gondolt rája néha néha, vagy a füzesből kelt esti szellőnek jutott eszébe, hogy ott élt, ott szeretett, ott haldokolt s ott ölte meg a szerelem. A „Koptató malom“ üresen állott. Árvíz ha jött, forgatta a bomlásnak indult kerekeket; le- letört belőlük egy darabot s vitte magával, amerre egykor Csegi Józsit sodorta. Talán épen annak a sírjára vitte fejfának ? Putnoky Imre uram pedig nem tudott megzálni azért, hogy egy idény alatt egy darabot néha háromszor is megnéz és hogy nem ritkán már ötvenszer látott darabokat élvez. Hogy ez másutt is úgy van, az nem argumentum! Mi alkalmazkodjunk a magunk viszonyainkhoz és csináljuk meg ahoz a szabályainkat. Ne mi mennyünk mindig a mások szokásai után, próbáljuk meg a magunk szokásait formába önteni. E tekintetben már okosabb az állatkertbe hozott indián, őszi estéken felveszi a pokróczot, vagy a bundát, nem törődik vele, hogy odahaza még a toll-öv is meleg. Igyekezzünk megszüntetni a bérletszüneteket, hogy színházunk helyeinek mentői több bérlői legyenek, mert ez a társulat fenállhatásának legnagyobb biztosítéka. A helyárak felemelését kiváló vendégek fellépte és kiváló újdonságok előadás alkalmával indokoltnak tartjuk a nem bérlő közönségre nézve A vendég művész fellépte sokba, a vendégmüvésznőé még többe kerül, tehát a rendkívüli kiadással szemben, a rendkívüli bevétel is jogosult. Az újdonságnak pedig mindenben meg kell adni az árát. A kinek drága 20 szem cseresznye 20 fillérért, az várja meg, mig félannyiért megkapja. De nem közömbös művészeti szempontból sem, hogy a helyárak leszállításával a színháznak nagyobb közönség biztosittassék. Sokkal nagyobb ambiczióval játszanak a társulat tagjai, ha nagy közönséget látnak magok előtt. Az igazi tehetség csak telt ház előtt érvényesülhet. A kezdő tehetség pedig soha se forrja ki magát egy ürességtől tátongó színházban. Sőt a kritika se lehet tárgyilagos, mert egy kongó színházban tartott előadás alkalmával a bírálónak figyelembe kell venni a deprimáló hatást, sokszor az igazság rovására is. Csodálatos volna, ha a művezető igazgatóság meg se kisérlené az ily módon való czélhoz jutást; koczkáztatni nem koczkáztat semmit, ellenben ha beválik, még sokat nyerhet vele. A régi színi idények helyárainak figyelembe vételével igy képzelnénk az uj helyárakat meghatározni: Alsó és emeleti körkép- páholy 4 K. Felsőpáho y 3 K. Támlásszék halni. Év év után itt felejtette őt. Hej pedig az emberek de nagyon elfeledkeztek róla ! Ajtót sem nyitottak reá. Remete lakká lett az ősi ház. Csak egyszer, egyetlenegyszer ugatta meg az eb azt a tiz- tizenegy éves fiút, aki lerongyoltan, eléhezetten ballagott az udvarra. Mit keresett? Mit nem keresett? A Csegi Józsi kis fia volt. Anyja régen elhalt, de mig ólt, gyűlöletre tanította Putnoky Imre iránt. S most ide hajtotta a gyűlölet. Eljött boszut állani. . . Reggelre kelve aztán a vén komondor előbb volt gazdáját, majd a kis Csegi Bálintot bevonszolta a faluba, hogy temessék el őket az emberek. Okos egy kutya volt. Amellett szive is jó volt. A falu alatti kúrián nem lett volna, aki eltemesse őket. Talán még azt sem tudták volna meg soha, hogy a Csegi Józsi kis fia közönséges gyilkos módjára leszúrta apja megölőjét; őt magát pedig földre tiporta az éhség, s édes álmot hintett szemeire a kielégített buszu érzése. Azóta a Putnoky portán, meg a „Koptató malom“-ban nem ütött zajt emberi lépés. Meg nem vette senki. De még ingyen sem lakta volna emberfia. Lett vadak tanyája. Azokat pedig erdőre-mezőre teremtette az Isten. Tor- náczos kőház minek nekik!? Tavaly aztán a kúriát földig rombolták, a „Koptató malmot“ porrá égették hatósági parancsolatra. Helyükön majd birkanyáj legelész. . Mit is keresett volna még tovább is a falu alatt az a gazdátlan telek ? 1 K 40 f. Körszék 1 K. Zártszék 80 f. Karzati ülőhely középen 50 f. oldalt 40 f. Karzati állóhely 20 f. Diák-jegy 30 f. Földszinti állóheln 40 f. Tessék megpróbálni! Ä borfogyasztási adó leszállítása. A Szatmármegyei Gazdazági Egyesület gyümölcsészeti szakosztályának javaslatára a következő kérvényt nyújtotta fel : Nagyméltóságu Miniszter Ur! Kegyelmes Urunk! Hosszú évek fáradalmas munkája, költséges befektetések után, végre odáig jutottunk, hogy vármegyénkben úgy az amerikai alanyu, mint az európai szőlőkből ez évben az első bőséges szüretet nyertük. Örömmel töltötte el gazdáink lelkét a tudat. hogy a nyomasztó gazdasági viszonj'ok folytán megingott egyensúlyt az idei szőlőtermés helyre fogja állítani. A bő szüret megvolt. A bor nagy átlagban kitűnő minőségű. S mégis mit tapasztaltunk ? A borüzlet teljesen pangott és pang. Előttünk feküsznek a vármegye bortermelő helyeiről beérkezett tudósítások. Az árak mindenütt nyomottak. Hektoliterenkiut 16—34 korona között ingadoznak. De még ily árak mellett sem lehetett számba vehető mennyiséget elhelyezni. Ily lesújtó körülmények között önkényte- lenül is ez elszomorító jelenség okait kutatjuk. Egy ily oka lehet az Olaszországból még mindig nagy mértékben beözönlő bormennyiség. — Oka lehet talán, hogy a magyar bor a külföldön a sok hamisítás és műbor miatt elvesztette jó hírnevét s ennek folytán a külföldi borkereskedők bennünket elkerülnek. E mizériákon bárha Nagyméltóságod bölcs belátása, sok intézkedése már is érezhetően javított, sajnos, ma is vannak tényezők, melyek még mindig nyomasztólag hatnak a bor értékesítésére. így első sorban érezzük nyomasztó hatását a rendkívül magas borfogyasztási adónak. Ez az kétségkívül, mely egyrészről a termelő közönséget képtelenné teszi, hogy borát olcsóbban adhassa, másrészről a vevőt is megakadályozza, hogy a termelőnek fáradságához és költségeihez mért arányos árt fizethessen. Köztudomású ugyanis, hogy hazánknak a legnag-. óbb borfogyasztási adója van egész világon ; mig viszont a szesz nálunk 80 —100 koronát fizet hektoliteren kint, addig más államokban 200 - 500 koronáig van megadóztatva. Más államok nagyon is méltányolják a bor úgy nemzetgazdasági, mint közgazdasági értékét. Francziaország eltörölte a városok borfogyasztási adóját és másutt is csak U/2 frank forgalmi adót vetett ki és mégis a franczia bortermelés ma krisis előtt áll. Nálunk pedig az állam által kirótt borfogyasztási adó a lakosság létszámának arányában 8.70—14.04 korona között váltakozik. Ily magas borfogyasztási adó mellett sem a termelő, sem a vevőközönség nem találja meg számítását és a magas bor árak folytán bűnhődik a fogyasztó közönség. Addig, mig a nagy közönségnek 80—120 fillért kell a közönséges bor literjéért fizetni, — megvonja magától ez egészséges, frissítő italt s a testét, lelkét megmételyező szeszt kuitiválja. Reá nézve a bor, bármennyi teremjen is, luxus ital marad. Különben, hogy a borfogyasztási adó aránytalan magassága miatt nálunk a borfogyasztás mennyire apad. legjobban megvilágítja az állami háztartás költségvetése. 1888-ban a regále megváltása előtt a fogyasztási adók összes jövedelmében a bor egy ötödrészszel szerepelt, a múlt 1900. évi költségvetésben már csak egy tized- részszel szerepel. Vagyis ma, midőn több borunk terem, felényivel kevesebbet fogyaszt a nagy közönség. Hogy e visszás viszony kellő orvoslást nyerjen, a fenti inditó okok alapján azon tiszteletteljes kéréssel bátorkodunk Nagyméltósá- godhoz fordulni, méltóztassék a bor fogyasztási adóját a benne foglalt szesz arányában legalább a mostani adó felére leszállítani s az állami költségvetésben ennek folytán támadó 7.800 000 koronáuyi hiány a bor nagyobb fogyasztásában bizonyára pótolva leend.
