Szamos, 1901. december (33. évfolyam, 96-103. szám)
1901-12-24 / 102. szám
könyökével megérint, ka rövidlátó vagy s valakit jobban megnézel, ha . . . stb. stb ürügy és alkalomadtán ok egy-egy párbajra — lovaggá ütésre ! Párbaj után úgy megnőnek a hősök, mint a legelő füve eső után ! Az eddig szerény, csaknem tartózkodó, előzékeny ur, megvárja, hogy te köszönj neki, de az is megesik, hogy számba se vesz, mint olyan közönséges halandót ki még nem járt közel — a menyország küszöbéhez 1 Mindenki szerencsés lehet, ha a közelébe juthat. Hát még a kivel kezet fog ? Ez még semmi 1 Vannak, a kikkel bruderezik. Ez már tulvilági kéj! A nők versenyeznek egy mosolyáért : benne látják a hőskor megújhodását! A mamák . . . ilyen bátor férfiaknak szánják leányaikat! A példa, — legyen az jó, vagy rósz — vonzóerőt gyakorol. Városunban pár hót alatt egész iskolája nőtt a párbajcsemetóknek. Tehát kilátás van arra, hogy a lovagiskola növendékei szaporodni fognak. Ragályos betegség ez, melyre a medicinát még nem találták el sehol. Láttatok-e már fenevadat, mely a szénáért odahagyja a bárányt ? A ki egyszer vért szagolt, az nem ijed meg többé! A törvényhozás egymagára ezt a fekélyt nem irthatja ki a társadalom testéből. A társadalom nem mer hozzá nyúlni e fekélyhez, nem azért, mere a fertőzéstől félne, de az egyén ki van téve az előítéletnek, a megbélyegzésnek. A társadalomnak kell megindítani az akciót a párbajmánia fékezésére s a társadalom actióját nyomon kell hogy kövesse a törvény- hozás munkája! Hogy mit tehet ebben a társadalom ? Hát azt is megmondom ! Becsület csak egyféle van s ebben fokozat nem létezik ! A ki mást oknél- kül sért becsületében, —ha bocsánatot nem kér, — maga lesz becstelenné, mint a ki mást meglop, vagy megcsal! Az ily'en embert ki kell zárni a tisztességes emberek társaságából ! Erre szolgálhatnak ad hoc választott bíróságok. Nem az a lovagias ember, a ki tartozik a mosónétól kezdve a- fiakkeresig és folytonos hazudozással fizetgeti tartozásait, és ki mer állni a pisztoly csöve elé (hogy az a pisztoly el nem pirul!) de az, a ki az elkövetett sértést megbánja és ennek beismerésével öntudatáról, szive nemességéről lovagiasan számot ad ! A törvényhozás feladata kettős. Jobban megvédeni az egyén tisztességét is becsületét még az esetben is, ha tettleges inzultus nincsen ; a másik pedig, hogy a párbajozókat úgy büntesse mint, a kik egymás életére törnek, akár a numerus claususban meghívott segédek és orvosok jelenlétében, akár pedig úgy, mint a cavalleria rusticanában. Tehát a rágalmazót is pénzbírságra át nem változtatható fogház büntetéssel, a párbajozókat szintén. De ne maradjanak a segédek sem bünteti enii I! Hiszem, hogy szerény véleményem visz hangot fog kelteni sokakban — s ez már nagy eredményszámba megy ! S ha az elmondottak sikerre is fognak vezetni: mivel lehetne igazabbá, örömteljesebbó tenni a Megváltó születésének ünnepét, mint ezzel az emberszereteti actioval ? ! Thurner Albert. Emlékbeszéd. A Kölcsey-Kür 1901. decz. 13-én tartott közgyűlésén néhai dr. Farkas Antal felett tartotta Osváth Elemér ev. ref. főgimn. tanár. Leáldozó félben volt a nap is, hűtlenné kezdtek válni hozzánk sugarai ; messzire veté árnyékát a letarolt vidék egyetlen dísze, a galagonyabokor, s az erdők királya, a büszke tölgy; hideg szellők sivitva tarolják a táj költészetét, egy-egy virág sárgultan, bágyadtan hull- hull alá zizegve, zokogva; haldokolni kezdett a természet is s bájoló szépsége pusztulásnak indult; akker, a hervadás kezdetén tért örök pihenésre az, kinek elmúlása oly' véghetetlen bánattal töltó el mindnyájunk szivét. Megújul ma emlékünkben ama nap, melyen, — mint a villám — oly gyorsan és váratlanul szállott a hir, hogy- az, kit közszeretet és tisztelet vett vala körül, kit megszoktunk mindig erősnek és törhetlenuek látni : meghalt. Megújul ma ama napnak emlékezete, melyen féltő szivünk hinni nem akará, hogy el kell veszítenie azt, kit nólkülözhetlennek vélt, kiben az igazság és egyenesség, az akaraterő és a meggyőződés szentsége, a tiszta lelkiismeret és vallásosság megtestesülve voltak, éltek és hatottak mindnyájunk javára ; kinek a 76 év terhei alatt meg- ! őszült hajszálai egy hosszú és gazdag múlt végalkonyának voltak ugyan jelképei, de meleg szive, derült kedélye s munkabíró ereje úgy tűntek fel, mint egy hosszú jövőnek zálogai. Kelle-e mondanom M. T. K., hogy e perbzben megújul ama napnak emlékezete, melyen Dr. Farkas Antal ravatalánál állottunk és sirtunk... sirtunk mindnyájan keservesen. Megérdemelt könnyei voltak ezek a hálára kötelezett szívnek. Mert ha bánat fog el, midőn egy kedves virágunkat veszítjük el, melynek jövője lehetett volna: mennyivel inkább érint az, midőn az erdőnek díszét látjuk megsemmisülni a férfiúban, ki gazdag érdemei által messze szétágazó gyökereket vert, kihez a szeretet és Hála által hozzá volt forrva mindenikünk- Nem csupán övéinek, családjának volt ő halottja, hanem ; mindnyájunknak, a társadalomnak s abban oly sok nemes küldetéssel biró intézménynek, városunknak s egyetemes egyházának. Ám, ö többet érdemel elmúló könyöknél. A sir, mely elfedte szemeink elöl, csak azt vette vissza, a mi eredetileg is az övé volt, de erős szellemét, hatásának áldásait nem temetheti el; felszálltak ezek a ravatalról, — mint hajdan az Apotheo- zisok sassai, — megvetve a múlandóságot s halhatatlanságot követelnek a mi és az utánunk jövők emlékezetében.- Vele szemben a legtöbbre vagyunk kötelezve, legalább is annj'ira, a menynyire emberi gondolkodás szerint képesek va; gyünk, hadd lássa a jelen, a kegyelet, a tisztelet és hála adóját lefizetve, a jövő pedig tanuljon meg a kötelező példán lelkesedni s lássa, hogy meg tudtuk becsülni, emlékeiket megtudtuk őrizni nagy embereinknek. Emlékezzünk róla! * * * M. T. K. Természeti törvény, hogy a galagonya bokorból sohasem lehet cédrus; tapasztalati igazság, hogy másként fejlődik nálunk a tölgy és nem az a pálma, a mi ős honában. Ugyanezt a jelenséget ugyanígy találjuk az erkölcsi és embervilágban is ismétlődni. Külső és belső körülmények befolyásolják az egyén szellem-erkölcsi fejlődését, a kor és annak nagysága vagy kicsinysége rányomja a maga. bélyegét kitórölhettenül az egyén lelkére, jellemére. Elismerem, hogy a fejlődés logikai rendjét nem az egyesben kell keresni, hanem a milliókban, kiknek érzelmi és eszmevilága nem függ a percz- töl, a pillanat hatásától, — és mégis jól esik megtalálnunk az egyesben is azt a fenséges eszményt, mely egy egész kornak éltető lelke, szent öröksége, egy gazdag múltnak .lelkesítő hagyománya s mely a jövendőnek is biztos záloga. így találjuk -meg Farkas Antalban is korának nagyságát, nemzeti múltúnk legdicsőbb idejének szent eszményeit, jelenünk tiszta útjelzőjét,. jövőnk erős biztosítékát. Más volt az a kor, mely bölcsőjét ringatá, — mint a mi korunk ; más volt a levegő, melyet — mint ifjú beszivott; mások voltak az emberek, kiknek társaságában férfiúvá izmosult. Az a kor volt ez, mely óriásokat termett; az a levegő volt ez, mely a csillagokig emelte azokat, kiknek szárnya volt. Nem kálinál kodó hitványság tartotta Általánosan a fejlődés ez évben, a múlthoz képest örvendetes emelkedést mutat, a mennyiben a folyó évben gyarapodása a könyvtárnak könyvekben: 68 mü, 128 kötetben, tárgyakban 18 féle, 28 drbban. Kegyes adományokkal a gyarapításhoz hozzá járultak: Kölcsey János, Jakab Tibor, Blum Jenő, Lajos Béla, Radó Bertalao, Bakcsy Gergely, Mátray Lajos, Lővy Miksa, Erdős Károly urak, Kurcz Álbertné urhölgy, a helybeli dalegyesület, a Muz. és könyv, orsz főfelügy., Katona József Kis-Kecs- kemótről, Róvay testvérek. — Fogadják a Kör hálás kösönetét mindnyájan kegyes adományaikért. A választmány. A választmány a Kör kormányzó és intéző testületé, melynek tagjai a két elnök, a titkár, a szakosztályok vezetői, a pénztáros, számvevő és háznagy. A választmány központi állásánál és nagy horderejű munkakörének jelentőségénél fogva az élettevékenység és gyümölcsöző functionálás összes felelősségét kellett, hogy érezze Érezte is s eme felelősség erkölcsi súlya alatt készséggel s kitartással vezette és irányította a szellemi munka ez évi küzdelmeit. Tartott 5 ülést, május 22-én, augusztus 2-án, szept. 16-án, október 7-én és decz. 6-án. Hármat nagyérdemű volt alelnökének, Dr. Farkas Antalnak, kettőt az ügyvezető titkár elnöklete alatt. Határozott 24 tárgyban. A választmány ez évben hozzá látott a Deák-téri Kölcsey szobor áthelyezési kérdésének megoldásához. Kérvényben kérte meg a törvényhatóságot a szo- ! bornak a szatmári ev. ref. templom elé való átszállítására. S a törvényhatóság az átszállítást a jövő évre el is határozta s a költségekre 2300 koronát engedélyezett. A választmány 1 megkereste az iránt is, hogy ha a Vigadó lebontásánál valami történelmi becsű régiségekre akadnának, azokat a Kölcsey múzeumnak átengedjék, ilyenekre azonban, bizony nem találtak. Ugyancsak a muzeum érdekében a választmány ápril 9-ón a fővárosba országos múzeumi gyűlésre küldte fel Bakcsy Gergely m. sz. elnököt, a ki azon képviseletünkben meg is jelent. Folyó évi augusztus 4-én az Iparos dalegylet zászlószentelési ünnepélyét tartotta, melyre körünk képviseletében Dr. Fechtel János titkár jelent meg s a kapott tiszteleti szeget a zászlórudba jeligével be is verte. * Ezekben volt szerencsém összefoglalni a Kör ez évi életéről szerény jelentésemet. Iparkodtam minden fontosabb mozzanatot leirni, kidomborítani, hogy jelentésem a lezajlott köri év hü tükre legyen és a pártoló nagyközönség abból tájékozódhassák a végzett munka felől. Az elmondottak után, azt hiszem, hogy társadalmunknak is erős meggyőződése, hogy a Kölcsey- Kör hasznos, becses munkát végzett és nemes czólok szolgálatában áll, hegy fenmaradása. további tevékenysége közszűksóg s mindnyájunkra erkölcsi nagy nyereség. A kinek tehát a városban a nemzeti közművelődés feladatai iránt érzéke van, a ki lelkesedik a tanulságos és mégis könnyű szellemi táplálék élvezete iránt, az leikéből közre fog működni azon, hogy a Köl- csey-Kör ne csak éljen, hanem, a mint egy nagy intelligentiáju város culturalis karakteréhez illik, viruljon és virágozzék is. A nagy közönség jókedvű pártolásának reményében a mi minden szépért lelkesedő közönségünk éljen ! Sir az egyik szemem, a másik könyezikí Rekettye fllep városatya beszél képünk viselőinek alkonya és hajnaláról. Sir már mindakettő, mint a záporeső! . . . Immár betlehemi jászolában fekszik az isteni szeretet. Bimbam . . . Bimbam . . . Bimbam . . . Nosza^ a harang ! . . . És ón mégis oly vigasztalhatlan vagyok. Mert leesett az én fejemnek a koronája ! Kihagyták a legsötétebb Rekettyesoron képünknek viselői közöl Szakái Laczi komámat, a ki annyi ókesszólással tudott beszélni általa a németi gazdaságnak önfeláldozással szerzett bikák „üde szelleméről.“ Már ö sem szakállal, sem szakái nélkül nem lesz látható a tanácsházban ! Azt mondják, hogy azért lázadt ellene a nép dühe, mert „az urakkal tartott “ No megálljatok, ti dísztelen választóim, ott a németi nemzeti kaszinóban: a malom alatt, Báli idényre legjobbnak bizonyult fekete és szalon szöveteket minden létező kivitelben 1 ======= (SZATMAR, DEÁK-TÉR 21.) posztó és gyapjúszövet üzletében szerezhetjük meg a legnagyobb választékban. Yalamint a legújabb báli mellények.
