Szamos, 1901. december (33. évfolyam, 96-103. szám)

1901-12-24 / 102. szám

könyökével megérint, ka rövidlátó vagy s va­lakit jobban megnézel, ha . . . stb. stb ürügy és alkalomadtán ok egy-egy párbajra — lo­vaggá ütésre ! Párbaj után úgy megnőnek a hősök, mint a legelő füve eső után ! Az eddig szerény, csak­nem tartózkodó, előzékeny ur, megvárja, hogy te köszönj neki, de az is megesik, hogy számba se vesz, mint olyan közönséges halandót ki még nem járt közel — a menyország küszö­béhez 1 Mindenki szerencsés lehet, ha a közelébe juthat. Hát még a kivel kezet fog ? Ez még semmi 1 Vannak, a kikkel bruderezik. Ez már tulvilági kéj! A nők versenyeznek egy mosolyáért : benne látják a hőskor megújhodását! A mamák . . . ilyen bátor férfiaknak szánják leányaikat! A példa, — legyen az jó, vagy rósz — vonzóerőt gyakorol. Városunban pár hót alatt egész iskolája nőtt a párbajcsemetóknek. Tehát kilátás van arra, hogy a lovagiskola növendékei szaporodni fognak. Ragályos betegség ez, melyre a medicinát még nem találták el sehol. Láttatok-e már fe­nevadat, mely a szénáért odahagyja a bárányt ? A ki egyszer vért szagolt, az nem ijed meg többé! A törvényhozás egymagára ezt a fekélyt nem irthatja ki a társadalom testéből. A társa­dalom nem mer hozzá nyúlni e fekélyhez, nem azért, mere a fertőzéstől félne, de az egyén ki van téve az előítéletnek, a megbélyegzésnek. A társadalomnak kell megindítani az ak­ciót a párbajmánia fékezésére s a társadalom actióját nyomon kell hogy kövesse a törvény- hozás munkája! Hogy mit tehet ebben a társadalom ? Hát azt is megmondom ! Becsület csak egyféle van s ebben fokozat nem létezik ! A ki mást oknél- kül sért becsületében, —ha bocsánatot nem kér, — maga lesz becstelenné, mint a ki mást meg­lop, vagy megcsal! Az ily'en embert ki kell zárni a tisztességes emberek társaságából ! Erre szolgálhatnak ad hoc választott bí­róságok. Nem az a lovagias ember, a ki tartozik a mosónétól kezdve a- fiakkeresig és folytonos hazudozással fizetgeti tartozásait, és ki mer állni a pisztoly csöve elé (hogy az a pisztoly el nem pirul!) de az, a ki az elkövetett sértést megbánja és ennek beismerésével öntudatáról, szive nemességéről lovagiasan számot ad ! A törvényhozás feladata kettős. Jobban megvédeni az egyén tisztességét is becsületét még az esetben is, ha tettleges inzultus nincsen ; a másik pedig, hogy a párbajozókat úgy bün­tesse mint, a kik egymás életére törnek, akár a numerus claususban meghívott segédek és orvosok jelenlétében, akár pedig úgy, mint a cavalleria rusticanában. Tehát a rágalmazót is pénzbírságra át nem változtatható fogház büntetéssel, a párbajozókat szintén. De ne maradjanak a segédek sem bün­teti enii I! Hiszem, hogy szerény véleményem visz hangot fog kelteni sokakban — s ez már nagy eredményszámba megy ! S ha az elmondottak sikerre is fognak vezetni: mivel lehetne igazabbá, örömteljesebbó tenni a Megváltó születésének ünnepét, mint ezzel az emberszereteti actioval ? ! Thurner Albert. Emlékbeszéd. A Kölcsey-Kür 1901. decz. 13-én tartott közgyűlésén néhai dr. Farkas Antal felett tartotta Osváth Elemér ev. ref. főgimn. tanár. Leáldozó félben volt a nap is, hűtlenné kezdtek válni hozzánk sugarai ; messzire veté árnyékát a letarolt vidék egyetlen dísze, a ga­lagonyabokor, s az erdők királya, a büszke tölgy; hideg szellők sivitva tarolják a táj költésze­tét, egy-egy virág sárgultan, bágyadtan hull- hull alá zizegve, zokogva; haldokolni kezdett a természet is s bájoló szépsége pusztulásnak indult; akker, a hervadás kezdetén tért örök pihenésre az, kinek elmúlása oly' véghetetlen bánattal töltó el mindnyájunk szivét. Megújul ma emlékünkben ama nap, melyen, — mint a villám — oly gyorsan és váratlanul szállott a hir, hogy- az, kit közszeretet és tisztelet vett vala körül, kit megszoktunk mindig erősnek és törhetlenuek látni : meghalt. Megújul ma ama napnak emlékezete, melyen féltő szivünk hinni nem akará, hogy el kell veszítenie azt, kit nólkülözhetlennek vélt, kiben az igazság és egyenesség, az akaraterő és a meggyőződés szent­sége, a tiszta lelkiismeret és vallásosság meg­testesülve voltak, éltek és hatottak mindnyá­junk javára ; kinek a 76 év terhei alatt meg- ! őszült hajszálai egy hosszú és gazdag múlt vég­alkonyának voltak ugyan jelképei, de meleg szive, derült kedélye s munkabíró ereje úgy tűntek fel, mint egy hosszú jövőnek zálogai. Kelle-e mondanom M. T. K., hogy e perbzben megújul ama napnak emlékezete, melyen Dr. Farkas Antal ravatalánál állottunk és sirtunk... sirtunk mindnyájan keservesen. Megérdemelt könnyei voltak ezek a hálára kötelezett szív­nek. Mert ha bánat fog el, midőn egy kedves virágunkat veszítjük el, melynek jövője lehe­tett volna: mennyivel inkább érint az, midőn az erdőnek díszét látjuk megsemmisülni a fér­fiúban, ki gazdag érdemei által messze szét­ágazó gyökereket vert, kihez a szeretet és Hála által hozzá volt forrva mindenikünk- Nem csu­pán övéinek, családjának volt ő halottja, hanem ; mindnyájunknak, a társadalomnak s abban oly sok nemes küldetéssel biró intézménynek, vá­rosunknak s egyetemes egyházának. Ám, ö töb­bet érdemel elmúló könyöknél. A sir, mely el­fedte szemeink elöl, csak azt vette vissza, a mi eredetileg is az övé volt, de erős szellemét, ha­tásának áldásait nem temetheti el; felszálltak ezek a ravatalról, — mint hajdan az Apotheo- zisok sassai, — megvetve a múlandóságot s hal­hatatlanságot követelnek a mi és az utánunk jövők emlékezetében.- Vele szemben a legtöbbre vagyunk kötelezve, legalább is annj'ira, a meny­nyire emberi gondolkodás szerint képesek va; gyünk, hadd lássa a jelen, a kegyelet, a tiszte­let és hála adóját lefizetve, a jövő pedig tanul­jon meg a kötelező példán lelkesedni s lássa, hogy meg tudtuk becsülni, emlékeiket megtud­tuk őrizni nagy embereinknek. Emlékezzünk róla! * * * M. T. K. Természeti törvény, hogy a ga­lagonya bokorból sohasem lehet cédrus; tapasz­talati igazság, hogy másként fejlődik nálunk a tölgy és nem az a pálma, a mi ős honában. Ugyanezt a jelenséget ugyanígy találjuk az er­kölcsi és embervilágban is ismétlődni. Külső és belső körülmények befolyásolják az egyén szel­lem-erkölcsi fejlődését, a kor és annak nagysága vagy kicsinysége rányomja a maga. bélyegét kitórölhettenül az egyén lelkére, jellemére. El­ismerem, hogy a fejlődés logikai rendjét nem az egyesben kell keresni, hanem a milliókban, kiknek érzelmi és eszmevilága nem függ a percz- töl, a pillanat hatásától, — és mégis jól esik megtalálnunk az egyesben is azt a fenséges esz­ményt, mely egy egész kornak éltető lelke, szent öröksége, egy gazdag múltnak .lelkesítő hagyománya s mely a jövendőnek is biztos zá­loga. így találjuk -meg Farkas Antalban is ko­rának nagyságát, nemzeti múltúnk legdicsőbb idejének szent eszményeit, jelenünk tiszta útjel­zőjét,. jövőnk erős biztosítékát. Más volt az a kor, mely bölcsőjét ringatá, — mint a mi ko­runk ; más volt a levegő, melyet — mint ifjú beszivott; mások voltak az emberek, kiknek társaságában férfiúvá izmosult. Az a kor volt ez, mely óriásokat termett; az a levegő volt ez, mely a csillagokig emelte azokat, kiknek szár­nya volt. Nem kálinál kodó hitványság tartotta Általánosan a fejlődés ez évben, a múlt­hoz képest örvendetes emelkedést mutat, a mennyiben a folyó évben gyarapodása a könyv­tárnak könyvekben: 68 mü, 128 kötetben, tár­gyakban 18 féle, 28 drbban. Kegyes adományok­kal a gyarapításhoz hozzá járultak: Kölcsey János, Jakab Tibor, Blum Jenő, Lajos Béla, Radó Bertalao, Bakcsy Gergely, Mátray Lajos, Lővy Miksa, Erdős Károly urak, Kurcz Álbertné urhölgy, a helybeli dalegyesület, a Muz. és könyv, orsz főfelügy., Katona József Kis-Kecs- kemótről, Róvay testvérek. — Fogadják a Kör hálás kösönetét mindnyájan kegyes adomá­nyaikért. A választmány. A választmány a Kör kormányzó és in­téző testületé, melynek tagjai a két elnök, a titkár, a szakosztályok vezetői, a pénztáros, számvevő és háznagy. A választmány központi állásánál és nagy horderejű munkakörének je­lentőségénél fogva az élettevékenység és gyü­mölcsöző functionálás összes felelősségét kellett, hogy érezze Érezte is s eme felelősség erkölcsi súlya alatt készséggel s kitartással vezette és irányította a szellemi munka ez évi küzdelmeit. Tartott 5 ülést, május 22-én, augusztus 2-án, szept. 16-án, október 7-én és decz. 6-án. Hár­mat nagyérdemű volt alelnökének, Dr. Farkas Antalnak, kettőt az ügyvezető titkár elnöklete alatt. Határozott 24 tárgyban. A választmány ez évben hozzá látott a Deák-téri Kölcsey szo­bor áthelyezési kérdésének megoldásához. Kér­vényben kérte meg a törvényhatóságot a szo- ! bornak a szatmári ev. ref. templom elé való átszállítására. S a törvényhatóság az átszállí­tást a jövő évre el is határozta s a költségekre 2300 koronát engedélyezett. A választmány 1 megkereste az iránt is, hogy ha a Vigadó le­bontásánál valami történelmi becsű régiségekre akadnának, azokat a Kölcsey múzeumnak át­engedjék, ilyenekre azonban, bizony nem talál­tak. Ugyancsak a muzeum érdekében a választ­mány ápril 9-ón a fővárosba országos múzeumi gyűlésre küldte fel Bakcsy Gergely m. sz. el­nököt, a ki azon képviseletünkben meg is je­lent. Folyó évi augusztus 4-én az Iparos dal­egylet zászlószentelési ünnepélyét tartotta, melyre körünk képviseletében Dr. Fechtel János titkár jelent meg s a kapott tiszteleti szeget a zászlórudba jeligével be is verte. * Ezekben volt szerencsém összefoglalni a Kör ez évi életéről szerény jelentésemet. Ipar­kodtam minden fontosabb mozzanatot leirni, ki­domborítani, hogy jelentésem a lezajlott köri év hü tükre legyen és a pártoló nagyközönség ab­ból tájékozódhassák a végzett munka felől. Az elmondottak után, azt hiszem, hogy társadal­munknak is erős meggyőződése, hogy a Kölcsey- Kör hasznos, becses munkát végzett és nemes czólok szolgálatában áll, hegy fenmaradása. to­vábbi tevékenysége közszűksóg s mindnyájunkra erkölcsi nagy nyereség. A kinek tehát a város­ban a nemzeti közművelődés feladatai iránt ér­zéke van, a ki lelkesedik a tanulságos és mé­gis könnyű szellemi táplálék élvezete iránt, az leikéből közre fog működni azon, hogy a Köl- csey-Kör ne csak éljen, hanem, a mint egy nagy intelligentiáju város culturalis karakteré­hez illik, viruljon és virágozzék is. A nagy kö­zönség jókedvű pártolásának reményében a mi minden szépért lelkesedő közönségünk éljen ! Sir az egyik szemem, a másik könyezikí Rekettye fllep városatya beszél képünk viselőinek alkonya és hajnaláról. Sir már mindakettő, mint a záporeső! . . . Immár betlehemi jászolában fekszik az isteni szeretet. Bimbam . . . Bimbam . . . Bimbam . . . Nosza^ a harang ! . . . És ón mégis oly vigasztalhatlan vagyok. Mert leesett az én fejemnek a koronája ! Kihagyták a legsötétebb Rekettyesoron ké­pünknek viselői közöl Szakái Laczi komá­mat, a ki annyi ókesszólással tudott beszélni általa a németi gazdaságnak önfeláldozással szerzett bikák „üde szelleméről.“ Már ö sem szakállal, sem szakái nélkül nem lesz látható a tanácsházban ! Azt mondják, hogy azért lázadt ellene a nép dühe, mert „az urakkal tartott “ No megálljatok, ti dísztelen választóim, ott a németi nemzeti kaszinóban: a malom alatt, Báli idényre legjobbnak bizonyult fekete és szalon szöveteket minden létező kivitelben 1 ======= (SZATMAR, DEÁK-TÉR 21.) posztó és gyapjúszövet üzletében szerezhetjük meg a legna­gyobb választékban. Yalamint a legújabb báli mellények.

Next

/
Thumbnails
Contents