Szamos, 1901. december (33. évfolyam, 96-103. szám)
1901-12-19 / 101. szám
XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. csütörtök deczember hó 19. 101-ik szám. S Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak - zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Gazdasági előadások: Szatmáron, decz. 21 én d. u. 5 órakor, a németi egyház tanácstermében Cserer Lajos gaz dasági szaktanár a növénytermelés köréből. Szinyér-Váralj in decz. 22 én d. u. 4 órakor az állami iskola nagytermében ugyancsak Cse- rer Lajos gazd. szaktanár a komló termelésről Nagy-Szokondon, decz. 22-én d. e. 11 órakor Jablonszky György kér. borászati felügyelő a szőlőművelésről. Nagy-Sikárlón decz. 22-én d. e 11 órakor Paezek Béla a méhészetről. Udvariban, decz. 22-én d. e. 11 órakor Karolyi Sándor áll. tanító a luczernások gondozásáról. Házi ipari tanfolyam: Udvariban vesszőfonás deczember 9 tő! január 11 ig. Géresen tengeri háncsból ny'ári bútor ipar deczember 4 tői január 4 ig. Társadalmi közönyösségünk. A közélet tényezői, saját buzgalmukból, vagy felső irányításból kifolyólag állandóan azon vannak, hogy ezt a közönyös társadalmat sarkalják, nógatják és ostorozzák. Az agitáezió és a buzdítás óriási megfeszítéseinek néha sikerül egy-egy rövidebb időtartamra tevékenységre galvanizálni a társadalmat, de az újság ingerével együtt lelohad az érdeklődés is és a társadalom visz- szasűlyed előbbi letargiájába. Ha csak megyénk és városunk szükebb társadalmából indulunk is ki, gyakran tapasztaljuk, hogy társadalmi köztevékenységünk a megalakuló és lassankinl elernyedő mozgás képét tanúsítja akár a kulturális, akár az anyagi téren való szövetkezés élet- képességét tekintjük. Honnan van ez? A magyar nép jelleméből, temperamentumából Íoíyik-e? A magyar jellem a józan fontolgatásra hajlik, a í magyar temperamentum tüzes, eleven, gyors és határozott. Ez a két alaptulajdonság a cselekvés jellemzői, mégis a társadalom közönyös, jobban mondva cselekvésre képtelen. Miben nyilvánul ez? Az emberek politizálnak és panaszkodnak, konstatálnak és indítványoznak. Rósz az üzlet, kevés a pénz, nagy az adó, sok a teher. Ez kellene, az kellene, ezt meg kellene csinálnia az államnak, azt meg kellene cselekednie a törvény- hatóságnak. Ha már nagyon szorul a kap- í cza s az emberek-érzik, hogy valamit tenni j kell, akkor tanácsba üirfék, deputáeziót választanak, peticzót fogalmaznak meg. melyben meg van pontosan szabva, mit kell tenni az államnak, a hatóságnak, hogy a bajuk orvosoltassék. 8 még az esetben, ha az állam megjelöli is a tennivalókat s magadja is a módot a segítségre, az akczió fennakad a társadalom közönyösségén. Itt van p. o a gazdasági munkás- és betegsegélyező pénztár létesítésének kérdése. Az állam, főleg a földbirtokosok, gazdák kezdeményezésére létesítette fontos szocziálpolitikai alapon ezt az intézményt s most, mikor a megalkotott kereteket a társadalomnak ki kellene töltenie, az intézőknek a legnagyobb kö- zőnynyel kell találkozniok. Hogy az állam nem tehet mindent, ! hogy az ő bajuk orvoslása némiképen az ő dolguk is volna, alig jut eszébe valakinek. Általában az ipari és gazdasági élet ugyancsak az önkéntes kiskorúságnak a kényelmes álláspontjára helyezkedik. Ölbe teszi a kezét és várja, hogy az állam nyújtson mindent az embereknek. Ismételjük, hogy a faji kvalitások nem vallanak erre a letargikus hajlamra, megvan bennünk a képesség a helyes megfontolásra és a hajlam a határozott cselekvésre. Mi csodán múlik mégis? Azt hiszszük, a praktikus nevelésnek, a gazdasági nevelésnek teljes hiányán. A következése pedig: a teljes energiátlanság. Hogy anyagi érdekek megindítsák a nagy tömegeket, arra nálunk példát alig tudunk. Pedig sírnak az emberek és a ki jajgatásukat hallja, azt hinné, semmi iránt sem érdeklődnek, csak a sorsok jobbra íorditása iránt. Alkalmas dispoziczió ez egy nagyobb szabású gazdasági haladás bevezetésére? Aligha. Az ember megfizeti az adót s ezzel megTitkári jelentés a szatmári „Kölcsey-Körnek“ 1901. évi már- czius hó -3 tói 1901. deczember hó 15-ig terjedő életéről. — Szerkesztette : Dr. Fechtel János, titkár. Tisztelt közgyűlés ! A müveit világtársadalom égető kérdései ma a maguk aktuális energiájával és közvetlenségük erejével állandó szellemi forrongásban tartják a hullámzó közvéleményt. A közlAedési eszközök nagy kifejlettsége, a gondolatközlés szédítő gyorsasága, a népek és nemzetek ezer szálú összeköttetéseit teremtették meg s ezen szoros kapcsok egyenes és logikai következménye az a felölő jelenség, hogy az emberek lelki képességeit, általános törekvéseit, kedély világaik és érzelmeik irányát az egy és ugyanazon czól felé való iparkodás jellemzi. Az eszmék, melyek évtizedekkel előbb a múlt század mind fényesebbé derülő küzdelmeiben és emberfeletti munkájában csak embryonális fejletlenségben lap- pangottak, és a bölcső alig öntudatos ösztönével törtettek előre, ma kibontott szárnyakkal, teljes erökészlettel, mely érczfalak ledöntésére vállalkozik, nyomulnak abba a barcz-vonalba, a hol elhatározott, a mélyen gyökerező nagy szenvedélyek lángja által hevített, az ügy igazságossága által feltüzelt harcz és győzelem vágyó forradalmárok állanak készen, bogy a régi tradicionális társadalmi alkotásokat, intézményeket és berendezéseket balomra döntsék s a romok felett felépítsék azt a történelmi uj, hatalmas korszakot, melyben az egyéni kifejezést nyerő és dolgozó képességek, a munka jogos igénye, a nemes ambíció, a humanitás eszményi tökéletességű exigencziái mind-mind abban a jutalomban részesülnek, mely a különböző socialis rétegek századok óta táplált és hangoztatott érdekeit nivellálja és teremtő erővel létre hozza azt a nagy kiengesztelődést, azt a szférák zenéjéhez hasonló fenséges harmóniát, mely a nyugtalan, lépten-nyomon nyomorúsággal, el- j ked vetleuitő akadályokkal hajoló emberiség hő kívánsága. Vagyis végeredményében hova tendál a jelen állapotokkal elégedetlen s annak rablánczaiból menekülni kívánó társadalom ? A közboldogságra, — a minthogy mindnyájuk eszménye a földön, a mindennapi létharcz fáradalmaiban, erőfeszítéseiben, reményeiben az a hajnali csillag, mely boldogságunk valóságát jelenti, s melynek birtokáért az egyesek a sírig, a nemzetek, népek az idők végéig harczol- nak. A boldogság, a megelégedés a jelszó ma, s azok a nagy hullámokat vető sociális szekták, melyek különböző programmok alapján gyártják a robbantó anyagokat az uralkodó társadalmi világhelyzet megsemmisítésére, mind egy műhelyben dolgoznak, csak különböző munkaasz taloknál, nem a munkamegosztáselvének alapján dolgoznak, hanem mindnyájan egy teljes egész, egy remek előállításával bibelödnek. E műhely czég felirata: „A világboldogság megteremtésének kísérleti műhelye.“ E műhelyben gyártják a nihilista bombákat, az anarchista robbanó golyókat, a különböző árnyalatú socialis reformtervezeteket, az égalité, liberté, fra- ternité drága selyem zászlóit. Éjjel-nappal folyik a munka. A munkás nép sokszor az utczára tódul, féket veszt, gátot tör és folyik a vér, a a fenálló rend pedig : elhatározottan és kímélet-' lenül védekezik. Mi lesz a vége ennek? Ki tudná megmondani?! Annji azonban bizonyos, hogy a minden embert keblére felölelő boldogság soha sem fog létrejönni. Hiszen a teljes boldogság ideál, ennek meg éppen az a természete, caracteristi- conja, hogy elérhetetlen. Minden kornak megvan'a maga uralkodó eszméje. A jelen koré a társadalmi probléma. A társadalmi kérdések ma mindent absor- beálnak, mert hiába, sokan vagyunk a világon s mindenkinek kenyér, de nemcsak kenygr, hanem puha kalács kell. A kérdést azzal megoldani, hogy ha nem adják, elveszszük, nem lehet. Mert a kitörő forradalomban, elvégre is a világot kormányzó erkölcsi örök rend eszméje feltétlenül diadalmaskodni fog. A minap azt olvastam, hogy egy tudós franczia olyan léghajót talált ki, mely nem csak kormányozható, hanem a legnehezebb ágyukkal is felszerelhető volt. A léghajókat ellátta szintén saját készit- mónyü olyan bombákkal, melyekből egy is egy várost döntött balomra s aztán elindult a világot reformálni, az igazságot, bókét és boldogságot megállapítani. Párist lebombázta, mert