Szamos, 1901. december (33. évfolyam, 96-103. szám)
1901-12-15 / 100. szám
Szatmár, 1901. vasárnap deczember hó 15. XXXIII. évfolyam* 100 ik sz SZAMOS. f . .*IÍ ~ Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ács 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIYATAL : HIRDETÉSEK: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. El Amerikába! Lelkemben megrendülve és sajgó fájdalommal veszem kezembe a tollat, hogy e kérdésről egyet-mást elmondjak. Fáj a lelkem, midőn itt is olt is (elhangzik a méla- bus, sokszor a bosszzuállás hangján hangoztatott panasz, hogy: el Amerikába! El egy jobb hazába, ahol a legutolsó dolgozni kivánó munkás is megtalálhatja boldogulását és megelégedését. Hogy pedig ezen boldogság miben áll, sajnos, csak mi tudjuk, kik újságot olvasunk. A felizgatott és egy jobb lét után vágyakozó lélek nem lát maga előtt egyebet, mint a lázas képzelődésszülte fellegvárakat. Az esetleges csalódással, a reá várakozó nyomorral, az idegenséggel és ismeretlen szokásokkal elindulása előtt ki törődik ? És ezen ragályos betegség, a kivándorlási vágy, napról-napra terjed. Oly vidékeket és népelemeket is felzavart már, hol ezelőtt Amerikát még hirből sem ismerték s kik szülőfalujokból, melyhez annyi kegyele- tes emlékük és anyagi érdekük íüződött, soha ki nem tették a lábukat. És most? Egyenesen Amerikába veszik utjokat. Nem különös jelenség ez? Nem-e egy bizonyos neme ez az emberi lélek megbetegedésének ? Négy lelki megnyugvásomra szolgálna, ha a kérdés megvilágositásához csak egy parányival is hozzá járulhatnék és legalább részben elérhetném azt, hogy a ki csak teheti, gyakorlatilag is igyekezzék honfitársait, véreit addig is, mig a kormányintézkedés fog segiteni a bajon, az elkallódástól, az elpusztulástól megmenteni. A kivándorlási vágy az egész országra a felvidéki tótoktól terjedt. Regebben Amerikának szüksége volt munkás-kezekre, kik a nyers munkát könnyedén elvégezhették. A tótok válalkoztak reá. És meg is volt az anyagi sikerük. Hol ennyi, hol annyi pénzt küldöttek haza. Ezen pénzküldés hme nagyobb-nagyobb köröket érintett — s na- gyobb-nagyobb számmal tódultak az Eldo- rádó felé olyannyira, hogy most már midőn Amerikának sincs szüksége vagyontalan beözönlőkre, már mindenki oda szeretne menni, hogy szegény családjának pénzt küldhessen. Pénzt és pénzt! Még a legszegényebb is pénzhez akar jutni Ez korunknak és a legszegényebb ember lelkének is betegsége. Mi jól tudjuk, hogy AmeriKt. vagyontalanokat már nem fogad be. És ha ez igy van, miért nincsen ezen, a kivándorlást nagyban befolyásoló tény minden községben, — hol a baj már befészkelte magát, — több helyen Írásban kifüggesztve, hogy mindenki lássa, hogy vagyon nélkül már Amerikának nincs rá szüksége ? Tudok községet, hol az ez irányú igazolványok megszerzése elé gyöngéd akadályokat gördítenek, felhasználják a marasz- tásnak minden kigondolható törvényes eszközét és úgy tudom, sikerrel is. Miért ne lehetne ezt mindenütt, de lelkesedéssel megtenni. Meg vagyok győződve, hogy a hol a néppel annak vezetői szeretettel és lelkesedéssel foglalkoznak, a nép soha sem hagyja :cserben Megtörténik, hogy most már csak vé- letlenségből egy-egy tőlünk elszakadt atyánkfia jó hirt küld a tengerentúlról. Az ilyen hir szokta azután megzavarni a többinek is a fejét. Nem tartom bűnnek, sőt hazafias kötelességnek az ilyennek hatását gyöngíteni egy részről, de más részről derekasan Tel is használni a kedvezőtlen hireket, leve- jlek tartalmát és megtörtént tényeket is, melyek elég tekintélyes számmal érkeznek az Ígéret földjéről. A kivándorlási vágy egyenrangú társadalmi betegség a szoczializmus hóbortjaival. Az összes müveit társadalomnak kell küzdeni ellenök. Nem elég az, hogy a kormányhatóság megteszi a maga kötelességét, amit részben megtett a szoczializmussal szemben és készül megtenni a kivándorlás apasz- tásával és szabályozásával — hanem, mindenkinek van e bajokkal szemben egy-egy Eltáyozál . . . Eltávozál messze tőlem, Hirt sem hallasz tán felőlem, Drága lélek ? ! Nem volt hozzám csak egy szavad, De az nekem drága marad, Amig ólek. Angyal-arczod előttem van, A mint akkor nagy bánatban Búcsút intól. Érezted a válás kínját, Azt olvastam szemeden át, Épen, mint én. Mint, a kit minden elhagyott, Oly szegény, oly árva vagyok Én azóta Messze szállott vigasságom, Ajkaimon bubánaton Kél a nóta. Merre járok, mindenütt csak Téged nézlek, téged látlak Elborultan; Sírva futó bús őszi szél Oly sokat s csak rólad beszól Szomorúan. Ha imára kél az ajkam, Neved mindig elsóhajtom 3 Hő fohászszal. Ha megbánt a gonosz világ, Szived reményt, életet ád, Megvigasztal. Ha a pokol kínjain át Kellene eljutnom hozzád : Érted megyek. Nem órezem a bút, a kint, Ha boldogan reám tekint Szép kék szemed. Távolban is tied vagyok És örökké az maradok, Nem feledlek. Azzal zárom le a szemem, Ha a halál majd megjelen, Hogy szeretlek. Ha lesz még egy másik élet, Abban is csak érted élek, Édes szivem ! Megnyugodva a tudatban. Szeress: nem lész boldogtalan, Szeress hiven! Avassy Brutus. Ä köd országából. A „The Majesthy“ hajón Harwich és Edinburgh között. — Irta : Bolgár Lajos. — Vajmi nagy élvezet nem lehet Önre nézve az utazás, úgy vélekedett egy utitársam, midőn a délebéd után a hajó alsó kabinjében húzódtam meg, hogy aznapi utibenyomásaimat. papírra tegyem. „Hiszen egész öröme, üdülése kárba vész, ha közben dolgozik és nem ól teljesen a nyugalomnak és szemlélődésnek.“ — „Ez csak Önnek tűnik fel úgy, Uram, — mondám — mivel maga is közben nem foglalkoztatja elméjét és higyje meg, sokkal üdítőbben hat, ha nyugalmunkat közbe-közbe megszakítjuk egy kis fáradalommal, mert az örökös tétlenség végül is eltompitja elménket és a megfigyelésre kevésbé teszi fogókonynyá.“ Miután utitársam elém nyújtotta szivartárczáját, melyből egy sötétbarna importált havannát vettem ki, szó-köszönés nélkül magamra hagyott. Az Angolországban vásárolt szivarok mind drágák és kivétel nélkül roszak, nikotin tartalmúak, alig a szivarra gyújtás után felszívódik és ellepik az ajkat. A fej elkábul tőle . . . ■üMiközben a kabin ablakait szinte egyenletes ütemben csapkodták a tenger felkorbácsolt INGÜK JÓZSEF kát; raktáron fart mindennemű egyenruházati czikkeket, szabó üzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjú-szövetből csinosan kiállított, legjobb szabású felöltőinket, téli kaoátainkat, ut- ezai és salonruháinkat. Papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Készít sikkesszabásu mindennemű egyenruhá- Egy éves önkéntesek és tartalékos tisztek előnyös árak mellett felszereltetnek. Szatmár, Deák-tér, Városház-épület.
