Szamos, 1901. december (33. évfolyam, 96-103. szám)
1901-12-15 / 100. szám
kis tennivalója. Mindenki hozzájárulhat a ki- vándorlási vagy megbénításához, csak akarni kell. Az akarat felkőltéséhez elég ha felemlítem, hogy mennyi mindent megteszünk a n pért Kicsi korában óvjuk,, későbben tanítjuk, bajoktól védjük s jó tanácsokkal bocsátjuk az élet küzdelmeibe — s mint kész tőke lesz veszendő a hazára, az idegenbe szakadással. Itt elértem szerény fejtegetésemben egy nevezetes ponthoz. Ahhoz tudniillik, hogy a népet mire is tanítjuk, azaz hogy mire tanították ? Ha jól mérlegeljük a dolgot: semmire. A betű és számvetés csak úgy szárazon semmi gyakorlati czél nélkül holt tőke az ember fejében. Az embernek mérlegelni s kihasználni kell tudni az élet körülményeit s akkor boldogul. Ép ez a baj az idegenbe vágyók legnagyobb részénél. Ha szem - ügyre vesszük a dolgot, mit tapasztalunk ? Azt, hogy legnagyobb részük tönkre ment egszistencziák. Mig tartott az apáktól örökölt jusból, nem volt baj. Mihelyst a két kéz erejére szorult az illető, már gondot okozott, mert megelőzőleg nem tanulta meg önmagát s munkája értékét megbecsülni. A napszámos ember, ha munkához van szoktatva, a megváltozott viszonyok mellett is könnyen boldogul, mert megváltoztak a munkaárak is. Az ilyen ember minden időben talál foglalkozást, mert ennek módjait ismeri. Holott aki tétlenségben nőtt fel. vagy legalább is egy ideig a semmittevésnek éh, — ha elszegényedik, semmihez sem tud fogni. A dolgot és annak forrását nem leli, a keveset nem tudja értékelni, mert sokhoz volt szokva, mely könnyű szerrel jött. Az ilyen ember kívánkozik a világba vagy akár a pokol fenekére is, ha az élet bajai szorongatják. Nincs benne bátorság, nincs benne remény egy uj jövő iránt, mely hogy bekövetkezzék, az egyéntől magától függ. Tanították eddig is a népet sok szép és nemes dolognak ismeretére, de sajnos nem nevelték. Nem nevelték oly értelemben, hogy az egyén az élet minden körülményei között ellent tudjon állani a csábításoknak Tudjon tűrni, tudja vágyait fékezni s adandó alkalommal magán segíteni, Hogy ily irányban mit kell okvetetlenül tennünk a népért, s a már meglévő bajt hogy vélem én gyökeresen gyógyítani oly alapon, melyet a nép életéből merítettem - más alkalommal fejtem ki. Marosán Kornél Színház. Az Aranykakas szombati előadását fél- helyárak mellett zsúfolásig telt ház nézte végig. Habár e darabot közönségünk jól ismeri s egyes alakításai a múltból élénk emlékezetében maradtak, mégis mondhatni, hogy ez előadás — egyes részletek leszámításával — összhatásában teljesen kielégítette a hozzá fűzött várakozást. Sajnálattal kell regisztrálnom, hogy H. Lévay Berta — ki teljesen kifogástalan, bájos alakításokhoz szoktatott — ez este ellenkezésbe juthatott önmagával, mert sem játéka, sem éneke- nem állott arányban azzal az alakítással, a me lyet már e szerepben, nálánál jóval gyöngébb erőtől is láttunk régebben. Általában bizonyos egykedvűséget észleltünk rajta, ami mellett holmi „sárga-répa“ betét nem épen szerencsés választása is bizonyít. E szerepben Szalay Vilmát, a ki szerepeit kifogástalan lelkiismeretességgel alakítja, szívesebben láttuk volna. Mik- lóssy igen jó Dachselmayer lett volna, ha egyes kifejezéseinek végszavait is hallhattuk volna, mig Csáki a fürge főpiuczér szerepében igen jó alakítást nyújtott, fiaskó Ernát, — kit ép oly örömmel láttunk viszont színpadunkon, amily sajnálattal fogadtuk távozását — megjelenése alkalmával tüntető tapssal fogadták ; egyébként szerepe jelentéktelen. Győré kitűnő professzor alak volt s a többi szereplőkről is csak jót mondhatunk. Az asszony verve jó Lukácsy népies darabja vasárnap gyér közönség előtt került színre, noha az előadás úgy rendezés, mint összjáték tekintetében nagyobb látogatottságot is érdemelt volna. Indokolatlanul hosszú pihenés után ez este lépett ismét színpadra Solty Paula, ki igazi zamatos magyarságával, íülbemászóan szép énekével méltán rászolgált a jelenései végeztével meg-megujuló tetszésnyilvánításokra. Mellette első sorban kell kiemelnem Halmay Cornelia kitűnő alakítását s rutinirozott játékát; fiaskó Erna korrekt szép alakítást nyújtott a rivallizáló s később jó, engedelmes feleséggé alakult menyecske szerepében — noha első jelenésében kissé színtelennek látszott. A férfiszereplők kivétel nélkül igen jók voltak, csak Miklóssy engedne kissé túlzásaiból. Barna Jolánt gj’öngéíkodése miatt Egyed Lenk'e váltotta föl, a ki kilépve a „háttér“ keretéből, igen kedves alakításban mutatta be Vicza szerepét, játékán, mozgásán azonban észlelni lehet a _ gyakorlat hiányát. Tynkodi Lörincz famíliája Budapesten második előadására hétfőn, eléggé megtelt, a nézőtér és a közönséget állandó derültségben tartották a kaczagtató jelenetek. Helyenkint valósággal megakadt az előadás a zajos derültségtől. — Valamennyi szereplő kitűnő volt. A Bőregér Strausz örökbecsű bájos operettjét láttuk kedden kitűnő előadásban. Ez alkalommal mutatkozott be először Solty Paula koloratur-primadonna minősegében s mondhatni, kitűnő iskolázottsága és' finom zenei érzéke, amelylyel — főleg a második felvonás belépő áriájában — a zenemű legkisebb részletének a szépségeit is könnyedén érvényre juttatta, teljesen indokolták a frenetikus tapsot, mely egyes énekszámait kisérte. Az előadás tapsaiban méltán osztozkodott vele H. Lévay Berta, ki a {Rosalinde nehéz s a fizikumot fárasztó ének- részleteit bájos finomsággal és könnyedséggel j érvényesítette. A közönség mindvégig tüntető tetszésnyilvánításokkal kisérte szereplését. Rá- tonyi Stefiké Orlowszky herczeg szerepét igen kedves elegáncziával és bájos egyszerűséggel játszotta meg, mig a férfi-szereplők közül Szi- [ lágyi és Mészáros váltak ki kitűnő, diszkrét | alakításaikkal. Dicsérőleg kell megemlékeznem ! Egyed Lenke és Zeliuger Adolf tánczmester ril- j mikus, kiválóan szép, — minden részletében pre- czi.z románka-tánczbetétéről, amelylyel általános tetszést s elismerést arattak. Az „Ócskái brigaderos“ szerdai előadására jóvai kevesebb közönség jelent meg a fél- helyárak daczára, mint azt az előadás precziz rendezése, az összjáték kifogástalan volta s egyes főbb szereplőinek ig}Tekezete, ügybuzgalma s lelkiismeretes szereptudása megérdemelte volna. Különösen ki kell emelnem Mar- gittayt, ki igen szép kerekded és drámai hatá- j sában kiemelkedő alakítást nyújtott a főszerep- j ben ; a hatást teljesen kiegészítette s fokozta j fiaskó Erna, — Tisza ílona, — ki főleg a második falvonás búcsú jelenetében igaz reáliz j mussal tárta föl a szerető, önfeláldozó, hősies feleség szívhez szóló érzelmeit, — s általában nem hagyott kiaknázatlanul semmit, a mi kis szerepében drámailag értékesíthető yolt. Kitűnő és teljesen kifogástalan volt Barna Jolánka Dihullámai, magam elé terítettem irómappámat és gondtalan munkakedvvel fogtam aznapi útleírásomhoz ... A continens lakói előtt, ha Angolországot említünk, okvetlen Londont képzelnek alatta, hogy a britt szigetcsoportnak egyéb számottevő városai vannak, ha elmondjuk, elhiszik ugyan, mint mindent, bármily meseszerüt is a különcz AngolországbóJ, de igen keveset olvastak azokról a városokról, a melyek mindegyike külön-külön egy-egy világot tárnak elénk. Bárhol egyebütt a világon a népek, a városok magán hordják jellegét azon országnak, melyhez tartoznak, csak épen az angol nép és városok térnek el egymástól úgy külszínben, mint jellegzetességben. Mind ezek az eltérések mélyen gyökereznek és első sorban nemzetiségi — politikai okokra vezetendők vissza, másodsorban csak következnek a többi okok: az egyes városok lakóinak egyetemes foglalkozása egy és ugyanazon kereseti ágazat körül, a túlnyomó létszáma a jólétben levőknek egyes városokban és a teljes nélkülözést szenvedők egy más városban. •51 — Utasok a fedélzetre ! — A hajókapitány harsány parancsszava egy matróz által belökött kabinajtómon át hozzám jutott. Ijedten ejtettem ki a tollat kezemből és pillanatnyi tétovázás után felsiettem a fedélzetre. —- Mentőcsónakokat lebocsájtaui! Utasok a fedélzet, jobb szélére csoportosuljanak. — Podgyászt senki se vigyen ! — Tom, Jack a szivattyúhoz, előre! Egymást érték a kapitány' rendelkezései, mig én a zűrzavartól teljesen kábult fejjel, el- vonszoltattam hangos jajveszékelés közben a hajó utasai számára kijelölt helyre. Még csak nem is sejtettem, milyen katasztrófa érhetett bennünket. Első pillanatra azt véltem, hogy a hajó léket kapott, majd pedig, hogy láttam a hajó egyenletes tovairamodását, hogy kalózok támadtak meg. De mindjárt utánna beláttam, hogy ez lehetetlen, a hajó tengeri útja Harwich és Edinburgh között olyan biztos, hogy ilyenfajta merénylettől, mint akár Budapesten egy omnibusz az Andrássy-uton világos nappal, (éjjel nem merném koczkáztatni a hasonlatosságot) Végtelen tanakodásomból végre maga a helyzet segített ki, nagy rémületemre, sürü, fekete füstgomolyagok törtek elő a hajó déli részéből, hol a podgyászok és a hajó anyagi szükségletei : szón, petroleum és a konyhaszükség letek voltak felhalmozva. Egy pillanat alatt felismertem a helyzet végtelen komolyságát: a hajó lángokban áll, a vizen tűz halállal pusztulok el! Első bántó gondolatom az volt, hogy azt sem fogják tudni, hogy vesztem el. Csak most kárhoztattam magam, hogy oly könnyelműen határoztam el erre a kirándulás számba menő tengeri útra magam, a nélkül, hogy akár megírtam volna szándékomat lapomnak vagy hátra hagytam volna hotelemben útirányomat. Most senki még csak nem is fogja sejteni mikénti eltűnésemet. Végtelen csügge dés vett erőt rajtam. Már úgy éreztem, hogy a lángok testemet érintik, meleg, szúró fájdalom járja át valómat . . . Elmémet nehány pillanat alatt ezer gond és emlékezés zaklatta, visszagondoltam még néhány perez előtti gondtalan, reményteli j! létemre és ime most egy váratlan esemény folytán vége mindennek. S meghalni? Eltemetve lenni „csendes részvét“ nélkül, „koszorúk mellőzésével.“ Nem, ilyet nem kértem volna soha, ha rendes körülmények között tetszett volna az Urnák magához szólítani. S mennyi jóbarátnak hasad meg a szive, hogy könyek között uem mondhatja el koporsóm felett búcsúbeszédét. Szörnyű igy elpusztulni. Ily halálért nem volt érdemes élni és pláne harmincz'esztendeig reáÉs aztán mennyi Ansichts-kártyát írhattam volna még meg és most mindennek vége. Csak egy jóleső érzés bókitett ki némileg sorsommal, a mikor hitelezőimre gondoltam . . . Sokáig ez az érzés sem csillapíthatta kínos, lelki vergődésemet, a kapitány hangja magamhoz téritett. — A férfi utasok a víztartóhoz siessenek és segítsenek az oltásnál! Rendetlen tömegben siettünk a mentő mun kához, de kapkodó, lármás, bizonytalan tevékenységünkkel inkább meggátoltuk, mint segiBáli idényre legjobbnak bizonyult fekete és szalon szöveteket minden létező kivitelben ======= (SZATMÁR, WEISZ GY U posztó és gyapjúszövet üzletében szerezhetjük meg a legnagyobb választékban. Valamint a legújabb báli mellények DEAK-TÉR 21.)............ ........................", =
