Szamos, 1901. december (33. évfolyam, 96-103. szám)
1901-12-12 / 99. szám
Szalmái, 1901. csütörtök deczember hó 12, XXXIII. évfolyam. —r—----------99 ik s S? %>;',•-■‘xt i ■ AMO Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak ^ zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Gazdasági előadások: Szatmáron, f. hó 14 én d. u. 5 órakor a németi ev. ref. egyház tanácstermében Kótai Lajos el. isk. igazgató ur a honi ipar pártolásáról. Lázáriban, f. hó 15-én d. u. 5 órakor Soltész Miklós gazdatiszt ur a sertéstenyésztés és hiz lalásról. Hiripen f. hó 15-ón d. e 11 órakor Kajdy Lajos tanító ur a munkás és cseléd-segélypénz- tárról. Decz. 15-én Alsö-Homoródon d. e. 11 ó., Színfaluban d. u. 4 ó. Jablonszky Gy. ur a szőlészetről. Házi ipari tanfolyam Udvariban fűz vessző fonás decz. 2— 22-ig. Góresen tengeii háncsból nyári bútor készítés decz. 4 tői jan. 4-ig. Városi közgyűlés. A városi törvényhatóságnak f. évi deczember 9-ére kitűzött rendes havi közgyűlését egy rendkívüli közgyűlés előzte meg, a melynek egyetlen tárgya azon egyezségi okirat volt, a mely a Szamos balparti véd- töltések tulajdonjogának megosztása iránt az ecsedi láp lecsapoló társasággal köttetett. Ezen egyezségi okirat szerint a védtöltés megosztása akképen történik, hogy a város által megengedett régi védtöltések és az ecsedi láptársaság által épített uj védtöltések felerészben a város, felerészben pedig az ecsedi láptársasag tulajdonába mennek át. Miután ezen egyezségi okirat elfogadására a községi törvény értelmében a képviső testületnek abszolút többsége, kívántatik meg, a közgyűlés megnyitása alkalmával az ügy elintézése majdnem függőben hagyatott es csak miután rövid várakozással a kellő szám összegyűlt, nyert ez ügy érdeme elintézést s a városi közgyűlés az egyezségi okiratot, valamint az ennek kiegészítő részét képező kimutatást és térrajzot egyhangúlag elfogadta és a határozat szabályszer. kihirdetése után jóváhagyás végett a belügyminisztériumhoz felterjeszteni rendelte. A rendkívüli közgyűlés lefolyása után a főispán a rendes közgyűlést nyitotta meg, a melynek első tárgyául a polgármester havi jelentése olvastatott fel. Ezen jelentés első sorban közegészségi ügyünkkel foglalkozik és szomorú képét adja annak, hogy a fellépett tertőző betegségek nem hogy csökkennének, hanem fokozott mérvben terjednek, a mi szükségessé tette, hogy az elemi iskolák bezáratása f. é. deczember hó 25-ik napjáig kiterjesztessék. - Az elemi iskolák államosítása ügyében jelenti a polgármester, hogy a kormányhatóságtól leküldütt szerződésbe tévedésből oly kifejezés lett felvéve, a mely az előző tárgyalásokon történt megállapodásokkal ellentétben áll. Ezen tévedés az volt, hogy a r. k. faiskola nem képezi az államosítás tárgyát. Miután ezen kivételes helyzet a többi felekezeti iskolákkal szemben törvényesnek nem volt tekinthető, a tanács a kormányhatóságnál közbenjárt, hogy a szerződésből ezen téves intézkedés töröltessék, a melynek azon eredménye lett, hogy a szerződés a korábbi megállapodásokhoz képest helyesbítetett s legközelebb a közgyűléshez elfogadás végett befog terjesztetni. A szegény ügy rendezése ügyében jelenti, hogy a tanács több várostól az erre vonatkozó szabályrendeleteket bekérte s ez alapon az e czélra kiküldött bizottság a szegény ügyet rövid időn tárgyalás alá fogja venni. Középitkezési ügyben jelenti, hogy a városi szálloda belső díszítése és villamos berendezése munkában van. A villamvilágitási berendezés eladása sikerre nem vezetett és ez iránt újabb tárgyalás tétetett folyamatba. Végül bejelenti, hogy a bizottsági tagok felerészének választása múlt hó 24 én megtörténvén, a régi tagok sorából aránylag kevesen maradtak ki. A közgyűlés a polgármester havi jelentését tudomásul vette. Ezután a bizottságok megalakítására került volna a sor, azonban tekintettel arra, hogy az újonnan megválasztod bizottsági tagok még igazolva nincsenek, a közgyűlés a bizottságok megalakítását f é. deczember hó 16-án d. u 3 órára egybehívandó rendkívüli közgyűlésre tűzte ki. A tagositási költségekre a városi pénzHa majdan egykor.., Ha majdan egykor meghalok, S a földbe nem hat földi uesz, — Ha elhaltak már a földi dalok És dalló ajkam néma lesz : Ültessetek virágot sirhalmomra Ha elhaltak már a dalok; Nyíljék rajt’ mirtusz s árva őszi-rózsa Ha majdan egykor meghalok . . „ S te holló-fürtű kis leány, Szivemnek ábránd képe, te, Derűs fény szivem alkonván, Oh jöjj el néha, jöjj ide. — Öntözze a virágot könnyed árja, Derűs fény szivem alkonyán . . . Csak égj-, csak egy igaz könnyűt reája Te holió-fürtü kis leány ! Battlay Geyza. Czipészfurfang. — Humoreszk. — Már másfél órája, hogy a nagyvendéglő első szobájában két meglettkoru férfi hangosan beszélget. Látszik, hogy az idősebb nem a leg rózsásabb hangulatban van, mert indulatosan rá-rákiált a másikra amolyan ropogós magyarsággal : — De minek meglenne nekem egy másik nevet ? — Mert csak nem illik, hogy egy magyar város legszebb épületére német nevet véssünk ! — Nem illik? Hát nem meg vagyok ón egy született magyar ? — Igen, azt tudom, de a neve... — vágta oda sunyi szempillantással a másik. — Az én neve nem magyar? Hát nem azt viselgetett az apám is ? Különben hagyjon most ezt ; még az őszig úgy sem fejeznek be az a ház. Majd addigra elhatározok mit vésse rá. Ezután újságot vett elő. A másik k^iör- piutette borát, kezet fogtak és azzal a meg- egyezéssel, hogy hát majd őszszel felkeresi, elment. Alig lépett ki a vendéglő ajtaján a városka mindig vidám köfaragómestere, midőn egy szálas, piroskópű fiatalember fordult be a szobába és tisztes köszönés után leült a morcz némettel szemközt. Meglátszott rajta, hogy mester ember. É- a ki kissé vizsgálta, hönnyen kitalálta, hogy czipész. Olyan igazi typusa volt a vidéki magyar czipószeknek. A magyar ember ősi szokása szerint csakhamar barátságos beszédbe keveredett szomszédjával. Az öregen — a ki rendkívül dicsekvő természetű volt — szinte látszott a belső lelki öröm, hogy ismét akadt idegen emberre, a ki I nek eldicsekedbetik jó módjával, gazdagságával. Elmondta, hogy az a nagy emeletes palotaszerü ! épület, a város egyetlen emeletes háza ott a piacztóren, a melyet most építenek, az ő tulajdona. Épen most tárgyalt a kőfaragómesterrrel, hogy milyen feliratú márványtáblát tegyenek | majd a homlokzatára. Hogy lenne jobb, ha azt íratná rá „Gottesmann udvar,“ vagy pedig „Got- ! tesmann palota“ ? — De ez csak kicsiség — tette hozzá nagyzolva. A fiatal czipész alig győzte bevárni a dicsekvő öreg beszédének a végét. Nem tudta elgondolni, kivel is beszélhet ö most ? Azt hitte, hogy legalább is az alispán, vagy a polgármester ül vele szemközt. Nagy nehezen mégis szóhoz jutott. Elmondta, hogy üzleti dologban jár itt; jobban mondva itt akar megtelepedni. Alkalmas üzlethelyiség után nézett, mert az ö városukban már oly nagy a verseny, hogy szolid mesterember ott meg nem élhet. Hanem reméli, hogy itt majd boldogulni fog, mert mint látta, csak egy czipöraktár van az egész városban és az se valami fényes. A német halotthalvány lett. Mi? Az ö ! raktáráról mondja egy ilyen jött-inent, hogy I nem fényes? Szörnyű harag futotta el, de nagy nehezen mégis visszatartotta magát, hogy kilétét el ne árulja. Föltette magában, hogy elijeszti a fiatal Gombos Mihályt. — Nem éri itt a czipésznek semmit se nem. Minden évben megbuksz egy pár uj kezdő, — szólt lesve a szavai hatását.
