Szamos, 1901. december (33. évfolyam, 96-103. szám)
1901-12-12 / 99. szám
tárból utalt 10.000 K előleget, miután a város a tagosításban az erdő területével is részt vett, a közgyűlés az erdő alapból rendelte visszatérittetni, ugyazonban, hogy ha a tagosítás költségéből a városra ezen ősz- szegnél kevesebb jutna, az érdekeltség áital visszafizetendő összeg az erdő alapnak log megtéríttetni. Hasonlóan az erdő alapból rendelte azon 15 193 koronát a törzsalapnak megtéríttetni, a mely Árpád-köz bezárása folytán lejárt perben a város által fizettetett, kijelentvén a közgyűlés, hogy ezen telekrész értékesítése folytán befolyó összegből az erdő alapnak az előlegezett összeg meg log téríttetni Dr. Korbai Károly főkapitány párbaj ügyében a közigazgatási bizottság által áttett Ítéletet a közgyűlés tudomásul vette. A jótékony nőegylet részére a közgyűlés tűzifa segély képen 1902. évre 100 koronát szavazott meg. A piaczi helypénz és vásárvámra vonatkozó szabályrendelet tárgyalásánál, a melyet az előadó röviden ismertetett, heves vita támadt azon pont felett, hogy azon iparosok, a kik nem saját iparkészitményeiket árusítják, helypénz és vásárvám fizetésére köteleztetnek és miután a szabályrendelet és a díjszabás több oly fontos rendelkezést tartalmaz, a mely a közönség érdekeit közelebbről érinti, a közgyűlés ezen hosszú szabályrendelet tárgyalásába nem bocsátkozott, hanem elrendelte annak kinyomatását és tanulmányozás czéljából a bizottsági tagok között való szétosztását. A városi átírási dij szedése iránt alkotott szabályrendelet a közgyűlés egyré- szénél nagy ellenzésre talált s bár a közgyűlés ezen indirekt adót már elvben elfogadta, indítvány tétetett, hogy az a napi rendről vétessék le, azonban a közgyűlés szavazás utján szavazat többséggel a szabályrendeletet elfogadta és kormányhatósági jóváhagyás végett felterjeszteni rendelte. A közgyűlés hangulata ezután olyan volt, hogy a pénztárnok által kért pénztártiszti állás rendszeresítése iránt is heves vitát kezdett, és hogy a közgyűlés ez állást megszavazta, egyedül azon körülménynek tulajdonítható, hogy a többek á'tal hangoztatott felelősség kérdése a [többséget gondolkozóba ejtette s ebből kifolyólag jogosnak találta azon kívánságot, hogy a pénztárnál alkalmazott dijnok helyett egy Il-od osztályú pénztártiszli állás rendszeresittesék. A Szatmármeg^ei Gazdasági Egyesület által lóversenyre kért 800 koronát a köz- ' gyűlés meg nem szavazta, mert a pénztár jelen- . légi súlyos helyzete takarékosságot követel. A sertésvész megakadályozása tárgyában alkotott szabályrendeletet a közgyűlés elfogadta és szabálys erű kihirdetés után jóváhagyás végett a kormányhatósághoz fel- j terjeszteni rendelte. A városi tanácsnak azon jelentését, hogy a villamvillágitási igazgató szerződését meg nem hosszabitotta s az állásra pályázatot hirdetett, a közgyűlés tudomásul vette. Végül Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegye közönségének a hadseregben harmadik évet töltő hadköteleseknek a mezei munka idején leendő szabadságolása iránt küldött átiratát a közgyűlés tudomásul vette. Ezzel a közgyűlés véget ért. Szamárnak nem kell lóverseny. Az utóbbi 4 év alatt a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület miuden évben rendezett lóversenyével minden esetre több irányú őzéit szolgált. Hogy a versenyügy és a tenyésztésnek mennyiben tett ezzel szolgálatot, azt nem mi, hanem az egylet és e téren szakszerűen foglalkozók vannak hivatva elbírálni, úgyszintén azt a kérdést, hogy az utóbbi évek versenyei hi- I vatásuknak megfeltek-é ? Bennünket e kérdés első sorban abból a szempontból érdekel, hogy. I városunknak a versenyek tettek e szolgálatot s ha j már magáuak a gazdasági egyesületnek magunkhoz fűzését 800 koronára nem becsüljük is, 1 váljon tisztán e versenyeknek városunk számára való fentartása ez áldozatot még tagadha- j tatlanul súlyos terheink közt is nem érdemelte | volna-ó meg ? , Tudjuk az előzményeket. Az egyesület a versenyek állandósitását ozélozva, a pályakérdós és egyébb kedvezőtlen viszonyok daczára, Szat- máron évenként tartandó versenyek dijára több felöl tekintélyes összegű segélyeket eszközölt ki. E dijak közt a város is szerepelt 800 koronával. Az egylet utolsó versenyét akarta a jövő évben tartani, minthogy a versenyek fejlesztése érdekében annak ügyét egy most alakulóban levő önálló versenyegyletnek készül átadni. A város eddig minden évben megadta a szokott összeget A h étfői közgyűlés azonban a 902-ik évre e segélyt első esetben megtagadta. Nem akarunk e helyütt azzal foglalkozni, hogy e segély ügynek miért kellett a mostani közgyűlés elé jönni, holott azt a költség előirányzatot, mely felvette e segélyt, egy előbbi közgyűlés már jóváhagyta, a gazdasági szakosztály, valamint a tanács a segélyt megszavazta s eddig is csak egy esetben volt az közgyűlés előtt külön tárgyalva, a midőn ezt költségelőirányzaton kivűl szavazták meg; nem akarjuk itt, fejtegetni azt, hogy miért kellett e kérdést a tárgysorozatba azok után a pontok után helyezni, melyek a várostól jelentékeny áldozatot kívánnak, s melyek előre láthatólag a kedélyeket a további áldozatkészség ellen hangokéit; tisztán a befejezett ténynyel foglalkozunk és ki akarjuk fejteni abbeli aggá^’unk alaposságát, hogy e határozatot magunk is meg fogjuk sajnálni. Nagyon sokat áld .z a yáros azért, hogy j emelkedjék, hogy földrajzi fekvésének hátrányait legyőzze, ismertté tegye magát. A városunk falai közé kerülő idegeuek meglep dve ismerik be, hogy Szatmárról más fogalmaik voltak, a mi élénken illusztrálja annak szükségét, hogy ha városunkat emelni akarjuk, nem elég milliókat ölni bele, de arról is gondoskodni kell, hogy fejlődését lássák s azt meg is ismerjék. Azt nem vitathatjuk el, hogy e czólt jobban nem segíti elő semmi, mint azok a nyilvános mozgalmak, melyeket a Gazdasági Egyesület rendezni szokott, a kiállítások s első sorban az évenként reudezett lóverseny, mely ha egyik évben bizonyos körülményeknél fogva, kevésbé sikerül is (az idén pl. a képviselő választási mozgalmak, zsidó ünnep), de mégis a sport körök előtt is tudva van, hogy itt meghatározott rendes időpontban évenként olyan lóversenyt tartanak, a ho'nnan egyik másik első rendű istálló-tulajdonos tekintélyes összeget vihet el dijakban. Ez eredményt már elérték az itteni versenyeink s csak rósz akarat kell hozzá, hogy be ne ismerjük, hogy vármegyénkén kívülről (ezek közt pl. a múlt évben egy osztrák gróf is) minden évben felkeresi Szatmárt 10—15 olyan idegen, a ki lóverseny nélkül Szatmárra talán soha se jött volna. Élesen hallottuk hangoztatui azt, hogy az a 400 frt. az idegen forgalomban a városnak meg nem térül, hisz ezreket viszuek el dijakban. Hát igaz, ezreket elvisznek, de azon ezrek közt a város csak 400 forinttal szerepel, a többi ezreket mások adják össze azért, hogy az úgy szerepeljen, mint Szatmárról elvitt versenydij. Ez csak nem fájhat nekünk? Különben a fentieket oly fontos czélnak tartjuk, hogy kicsinyeskedés nélkül nem is me- j hetünk: annak a kérdésnek a megvitatásába, J hogy az a 400 frt. az idegen forgalomban meg nem térül-e? Az idei lóverseny nem sikerült azon fent jelzett okoknál fogva, alig volt idegen, s mégis minden előkelőbb szállodánk teli volt. Pedig az a pénz, a mit azok itt hagytak, továbbá azok az ezrek, a mibe egy verseny rendezése kerül, mégis csak a mi adófizetőink zsebébe jutnak ; az a forgalom, a mit ez által És részben igaza is volt, mert különösen ; a nők nem szerettek a városban czipőt vásárolni, nem akarták, hogy a czipész a lábuk nagyságának a számát valamelyik barátjnéjuk előtt elárulja és ezért az uj czipőraktárak rendre megbuktak, —a férfiak nagyi esze pedig mérték után csináltatott lábbelit és nem igen hordtak raktári czipőt. Tudta ezt jól az öreg Gottesmann Richárd. Gondolta, ha mindenáron üzletet akar nyitni, majd megbuktatja ő. Rábeszéli hogy tartson nagy női czipőkészletet mert itt az fogy leginkább és majd ha minden pénzét beleölte a haszontalanul megmaradó portékába, okvetlenül csődöt fog mondani és megszökik Nagyot nézett, Gombos Mihály uram, mikor alig pár pillanat múlva beszéde után a német azzal az ajánlattal lepte meg, bog}'’ mertő már úgyis öreg, ád ő neki át portékát ameny- nyire csak szüksége van, olcsóbb árban, mint a gyárosok ; mert hát — fedezte fel magát — az övé az a raktár ott a piacztéren. Gombos azt gondolta tréfál vei. Nem akarta elhinni, hogy az előre rettegett ellenfele igy beszélhet. A német aztán látszólag jóakarólag mégis csak rábírta, hogy mikor raktárát — mely m jd nem átellenben volt az övével — kinyitotta, az csaknem telis-tele volt női czipőkkel. Tudta, hogy konkurrense minden pénzét belefektette az üzletbe, hát nyugodtan várta, hogy egyszer | csak — volt lesz a bolt. Alig pár hétre az uj üzlet megnyitása után napról-napra szokatlanul élónkebb lett a város | korzója. #A hölgyek rövidre szabott szoknyákban, vagy pedig a leguagyobb szárazságban is bo káig felfogódzkodva sétáltak és lopva megelé I gedett pillantást vetettek czipőcskóikre — ősz- j szehasonlitva azt a sétáló ismerősökéivel. Mindenki picainynek, takarosnak találta a lábát és különösen egymás között nem győzték eléggé dicsérni az uj czipész művészetét, aranyozni való kezét . . . Volt is Gombos uramnak annyi vevője — még a szomszéd városokból és falvakból is jöttek a megrendelések, — hogy állandóan három segédet kellett tartania és folyton újabb meg újabb megrendelésekért írni a gyárakba. Már városi bizottsági tagnak is megválasztották és általában a város vagyonosabb polgárai közé számították. Gottesmann Richárd pedig, mikor úgy unalmas délutánjain — ami pedig ezután gyakran volt, oda állt üzlete ajtajába és tűnődött, töprengett, hogy mi lehet az oka annak, hogy azokat a czipöket, amelyeket ő adott át Gombosnak, tőle négy forintért sem veszik, attól pedig hat forintjával csak úgy kapkodják. Még olcsóbb árakat irt a kirakatába, még sem igen látogatták. Már veszteségre kezdte árulni a portékáját, mert azt gondolta, elég gazdag, addig csak kibírja mig amaz megszökik, aztán megint csak ő vág majd zsebre minden hasznod De bizony nem bírta ki, mert bármily olcsó áron akarta is árulni, az ő boltja majd mindig üres volt, a Gombosé pedig tömve. A fiatal mester azt is megtette, hogy mikor jó kedve támadt, átment ellenfeléhez, ösz- szecsomagoltatott egy csomó női czipőt, aztán haza vitte és eladta kétszeres áron, de előbb levakarta mindegyikről a számozást és két egységgel kisebb számot irt rá, — igen jól ismerve Éva leányainak költséget nem kímélő hiúságát Ez volt Gombos uram gazdagodásának a titka ... És a város szépei büszkén mutogatták az esti korzón takaros lábacskáikat mert mindegyik szebbnek, takarosabbnak találta a czipőjétaz eddigieknél. ■fc Mikor a falevelek hullani kezdtek és a piacztéri emeletes ház már tető alatt állott, egy
