Szamos, 1901. december (33. évfolyam, 96-103. szám)
1901-12-01 / 96. szám
kitöréseivel keltett mélyebb hatást, mig Margittay dón Claudeja teljesen biztosította részére azt az ellenszenvet, amelyet — szerepéhez mérten — keltenie kellett; egyébként megvigasztalhatjuk, ez érzelem kizárólag szerepét s csakis e szerepenllette. ■ Sp. HÍRROVAT. * Személyi llir. Meszlényi Gyula püspök múlt kedden Ungmegyébe utazott, honnan csütörtökön érkezett, vissza székhelyére. * Uj táblabiró. Király ö felsége dr. Bakó József debreczeni táblaeluöki titkárt a debre- czeni kir. Ítélőtáblához bírónak nevezte ki. * Díszközgyűlés. A helybeli kir. kath. főgimnázium kebelében fennálló „Kazinczy Önképzőkör“ f. hó 7 én, szombaton tartja első nyilvános diszgyülésót, Kazinczy Ferencz a kör irodalmi nem:őjének emlékére. A részletes műsort lapunk csütörtöki számában hozzuk. * Áthelyezések. Berényi Bertalan má-1 tószalkai adópénztárnok hasonló minőségben a nagy-kanizsai adóhivatalhoz helyeztetett át. — Bogcha Pál m. kir. honvéd hadbiró-gyakor nők, ki tanulmányozás czéljából több hónapot a szatmári kir. törvényszéknél töltöttt, Kassára; helyeztetett át. * Püspöki adomány. Meszlényi Gyula püspök a mezőkaszonyi róm kath. templom tatarozására 1030 koronát adományozott. * Vármegyei tisztujitás. A folyó óv végével lejár az 1895. év deczemberében megválasztott vármegyei tisztviselők mandátuma, s igy decz. hó folyamán fog megtörténni a valószínűleg utolsó megyei restauráczió. * Kossuth Ferencz, kinek születése 60-ik évfordulója alkalmából a helybeli Kossuth-párt táviratilag fejezte ki üdvözletét és jó kivána- tait, — következő, Uray Gézához czimzett sorokban válaszolt: „Tisztelt Barátom! Jövendő munkásságommal iparkodni fogok kiérdemelni azt a szép elismerést és megtiszteltetést, tnelv ben üdvözletetek által részesültem. Hálával vagyok Szatmárnémeti elvtársainkra. Isten tartsa őket! Budapest, 1901. nov. 22. Hived Kossuth Ferencz.“ * Szemle. Nagyváradi Baranyai Imre a 78-ik honvéd gyalogdandár parancsnoka, Szakái Pál főhadnagy, segédtisztje kíséretében nov. hó 26-án Nagykárolyba érkezett és másnap reggel a póttartalékosok harczszerü lövészetét szemlélte meg. Délben a főispánnál tettek látogatást, délután pedig a rendes legénység felett tartott szemlét, s a tapasztaltak felett teljes megelége désének adott kifejezést. * Az első rorate a székesegyházban ma reggel volt; az adventi időszak folyamán minden reggel 6 órakor tart a plébánia hajnali nagy misét. * Meghívás. Luby Géza orsz. képviselő, a vármegyei függetlenségi párt elnöke a következő meghívót bocsátotta ki: Tisztelt párt tag ur ! Szervezési szabályaink értelmében van szerencsém tudomására bozni, hogy a vármegyei függetlenségi 48-as párt Szatmáron, de- czember 4-én reggel 9 órakor a Károlyi ház fogadóban pártgyülést tart. Gyűlés tárgyai lesznek : 1. Tisztikar beszámolója, lemondása. 2 Uj tisztikar alakítása. 3. Pártunk magatartása a megyei tisztujitásou. 4. Bejelentett fegyelmi ügyek. Midőn megjelenését a párt minden egyes tagjától elvárom, nem mulaszthatom el figyel- I meztetni, hogy a restauratio előtt feltétlenül j szükségünk van egyöntetű eljárásban állapodni meg, ha azt nem akarjuk, hogy széthult kéve módjára taposson bennünket sárba azon tiszti- : kar, a melyet mi választunk. Kérem ismerősei körében elkövetni mindent, hogy minden megyei bizottsági tag s minden valamire való tagja pártunknak jelenjen meg s tegye meg kötelességét. Hazafias üdvözlettel Budapest, 1901. nov. 22-én. Luby Géza megyei pártelnök. * Eljegyzés. Pál István szatmári kir. törv- széki albiró ma tartja eljegyzését Szentiványi Ilona kisasszouynyal, Szentiványi Sándor gyógyszerész kedves leányával. Gratulálunk! * Gyászliir. Bittsauszky Ede nyugal mázott miniszteri tanácsos, bányakerületi igazgató, a Lipótrend lovagja, Nagy-Bányán elhunyt. * Felolvasás. Luzsénszky Félix báró, a ki a búr hadseregben az angolok ellen hősi- leg küzdött, deczember 3-án Szatmáron felolvasást fog tartani. * Népkonyha. Városunk országgyűlési képviselője Hieronymi Károly v. b. t. t. ur őnagyméltósága dr. Tanódy Márton egyleti al elnök utján 30 koronát ajándékozott népkonyhánknak. Szegényeink nevében hálás köszönetét mond a nagylelkű adományért a népkonyha vezetősége. * Bankett. Dr. Kelemen Samu tiszteletére, a ki a budapesti ügyvédkongresszuson tartott beszédével olyan zajos és országos sikert aratott, f. hó 2 án, hétfőn este a Koronában bankett lesz, a melyre a rendezőség az ünnepelt barátait és tisztelőit ezúttal is meghívja. * Adomány. Fried Dezső ur és neje nagyszekeresi birtokosok a téli Ínség enyhítésére népkonyhánk czéljaira 50 koronát adományoztak. Szegényeink háláját tolmácsolja a népkonyha vezetősége. * Gyászhir. Luk ács Mihály nagybányai nyug. gör. kath. kántor nov. 24-én hirtelen elhunyt. * Névváltoztatás. L ővy Jenő szatmári lakos előnevét belügyminiszteri engedólylyel ,,László“-ra változtatta. * A Szatmár-Németi Dalegyesület csütörtökön tartott dalestólye, habár nem volt is olyan látogatott, mint azt várni lehetett volna, az egyesület művészi előadása és az egybegyült közönség kitűnő hangulata tekintetében igen sikerültnek mondható A műsor egyik legérdekesebb száma Hermán Margit kisasszony szavalata volt, ki annjd bensőséggel és hévvel szavalta Kőrösy Kálmán „A magyar nóta“ ez. költeményét, hogy a közönség tomboló lelkesedéssel tapsolt a művészi magaslaton állott szavalat bevégeztével. Ró thy Lina k. a. Nyáry József Polkáját és Polka mazurját adta elő brilliáns technikával, finoman, könnyedén, ko- loraturájának ismert, művészi hatásával. A dalegyesület is kitűnő dispoziczióban volt s a közönség minden egyes énekszámát kiváló tetszéssel fogadta. A műsor bevégeztével az ifjúság tánezra perdült. A négyeseket mintegy 30 pár tánczolta s a kitünően sikerültt mulatságnak a hajnali órák vetettek végett. * Pályázati eredmény. A „Tiszavidéki Dalosszövetség“ által férfinégyes karra irt műdal- és népdalegyvelegre hirdetett pályázat eredményét a napokban hirdették ki Debreczenben. Huszonnégy pályamunka közül kettő pályadijat, három pedig dicséretet nyert. A két pályadijat egyhangúlag Horváth Fábián nyug. áll. ta- nitóképezdei zenetanár nyerte el egy műdallal és egy eredeti népdal csoporttal. * A „Korcsolyázó-egylet“ választmánya tegnap tartott ülésében elhatározta, hogy a tagsági dijakat lényegesen leszállítja. Ehhez ké ■ pest a jegyek árai következők lesznek: Családjegy egész idényre az eddigi 16 kor. helyett 12 kor; személy-jegy felnőtteknek 5 korona; tanulóknak 3 korona. Néző jegy 2 korona. Napi- jegy ára hétköznap és vasárnapokon is 20 fillér ; zene vagy ünnepség alkalmával 40 fillér. Remélhető, hogy a választmány ez intézkedése folytán a korcsolyázás kellemes és egészséges sportját kedvelők, élénkké teszik a gőzmalom melletti jégpályát, mely, — ha az idő ily kedvező lesz, pár nap múlva már meg fog nyittatni. * Szecessiós bál. A kereskedő ifjúság, mely mulatságai rendezésénél mindig tud valmi újat, valami eredetit kitalálni, jövő évi február 1 én szeczessiós tánczmulatságot rendez, mely unalmas tombola helyett osztálysorsjátékkal lesz egybekötve. A mulatság szecessiós jellegét nem az öltözetek adják, mert a hölgyközönség előre is kéretik minél egyszerűbben megjelenni, —• hanem magában a mulatságban lesz valami uj, eddig szokatlan, a mit a rendezőség titokban tart, de a mi a hölgyeknek bizonyára kellemes meglepetésül fog szolgálni. * A rendőrség figyelmébe. Pénteken reggel meglehetős mennyiségű hó borította a földet ugyannyira, hogy a járdák tisztogatása sem maradhatott el. Azonban sok házi gazda, — köztük városi képviselő urak is, — nem tartották kötelességüknek a házuk előtti járdát leta- karittatni, úgy hogy délben még bokáig érő hóban kellett czabukkolnunk, este pedig a síkosra fagyott aszfalton bugdácsolnunk. A hahogy Isten és becsület, nemes lélek, jó szív egymást kiegészítő fogalmak. Egymástól különválasztva nem létezhetnek. Nyugtalansága növekedett. Nem mert többé sem .mozdulni, sem körültekinteni. Mintha lassan elvesztette volna öntudatát. — Majd megmozdult és egyenesen a gyóntatószék felé tartott. Miért? Gyónni akart? Minő láthatatlan kéz vezérli őt a földi számadás bírói széke elé? Anyja felette lebegő jó szelleme, vagy vétkeinek súlya? Vagy talán egy haszontalan élet szörnyű tévedéseinek hirtelen felismerése, — a világosság, az isteni félelemnek lelkében való felébredése, a vágy jobbá lenni, a tisztesség, munka megnyugtató, izes, boldogító gyümölcsöket termő ösvényére lépni. — Ki tudná megmondani? Hajh ! a gyóntatószékben elrepült sóhajok és kiömlött forró könnyek sokszor lettek egy megelégedéssel telt uj élet forrásaivá. A gyóntatószék üres volt. Constantin kimerülve roskadt le a pap ülőhelyére. A gyón tatószók falai, mint lelki felüdülést kínáló barátságos ölelő karok fogták őt körül s szemhatára a templommenyezet az a része maradt, mely feje felett volt, semmit, sem látott azon a fónyosikon kívül, mely a virrasztó öröklámpa visszaverődéseképpen tévedezett a gót ivén nyugtalanul és szomorúan, mint a vándor madár, melynek délszakra el kell szállania s szive oly nehezen válik el a megszokott, pihés, puha féczektöl. A hajó mélységéből, a főoltár mögül egy elfojtott, halk sóhaj kelt szárnyra, mint a rég elszállt forró imák visszhangja, majd hirtelen elült. Constantin úgy élezte, mintha a templom színig telnék ismeretlen alakokkal, melyek a szentélyben körülötte a fülkékben, a hajókban titokzatos zajjal tolongtak. — Egyszerre, hideg, friss lehellet érinti égő arczát, mintha láthatatlan szárnyak csapták volna meg ajkait, szemeit, homlokát. Borzadva húzódott vissza az egyik sarokba. Hideg verejték gyöng}’özött homlokán, haja égnek meredt. Most a presbyteriumból az eltűnt ismeretlen lassan közeledett. A legcsekélyebb nesz sem verte fel az uralkodó halotti csendet, de Constantin érezte, hogy ő jön, hogy ő közel van, hogy ö előtte áll. Önkénytelen a kis ablak felé hajlott s aztán mozdulatlanul behunyta szemeit. A várakozás egy hosszú pillanata repült el. Constantin tudta, hogy valami rendkívülinek kell történnie, ámde az elviselhetetlen csend tovább tartott ; félelmes béke és sürü homály tölté meg az álomra készülő templomot. Ő már a lépcsőnél van, letérdepel. Miért nem hallom lépteinek zaját, ruhája suhogását, miért hallgat, miért nem beszél ? Jöjjön, a minek jönnie kell, csak gyorsan, gyorsan, különben megörülök. E pillanatban a gyöngyvirág parföm finom és édes illata hatolt be hozzá. Itt a döntő szörnyű perez ! Szive oly lázasan dobogott, hogy alig birta csititani. Félig ájultan dőlt vissza űlőbelyén. A rácsos ablakon 3 tompa koppanás hallatszott, aztán ismét csend. A gyöngyvirág illat erősebb lett s lágyan vegyült el a kísérteties levegőbe. Alig észrevehető, alig hallható sóhaj törte meg a sürü némaságot s lassan-las- san érthető suttogássá erősödött. — „Szerettem, szerettem jobban, mint életemet . . . Szivem összeforrott az övével, nem tudtam elviselni a válás rettenetes gondolatát.“ Constantin tisztán hallotta az elröppent, a nyögő, siró szavakat s a gyóntatószék falain keresztül látni vélte a térdelő szegény Margitot. Eszébe jutottak az eltűnt szép idők, a boldogság arauy napjai, a szépségének üde tavaszéban pompázó kedves leány, — kitárta karjait, hogy magához ölelje őt, de a karok semmit sem találva, erőtlenül hanyatlottak alá. — Tágasra nyitá most szemeit és a borzasztó félelem rettenetes kiáltása hangzott vértelen ajkain. Maga előtt szemlélte Margitnak halotthalvány fájdalmas arczát, a szép szemek helyén tátongó, vér - fagyasztó ül ességgel. — „Szerettem, — szivem összeforrott az övével.“ —Kitaszitá az ajtót s menekült a gyóntatószékből. Szemeit dörzsölgeté s téveteg tekintettel nézett körül. — Mit csinálok én itt ? Hogy jutottam a gyóntatószékbe? És ez a fantomé, ez a gyónás? Nem-e puszta képzelődés az egész ? — Ej, az egész csak beteges látomás volt és semmi több ! Itt senki nincsen ! Az éj koromsötétté lett s csak az örök- lámpa mécsese világított nyugodtan, csekélyke kis fénynyel.
