Szamos, 1901. december (33. évfolyam, 96-103. szám)
1901-12-08 / 98. szám
XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. vasárnap deczember hó 8. 98-ik szám. SZAMOS Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak ‘ zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők, j HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Hanyatló iparunk érdekében. Evek óta foglalkozunk e fontos kérdéssel a nélkül, hogy csak egy lépéssel is előbbre vittük volna a városunk gazdasági életébe^ oly fontos anyagi szerepet játszó ipar fellendülését. Már két Ízben zajlott le azóta az országgyűlési képviselő választás, szép Ígéreteket kaptunk a kormány részéről, hogy iparunkat kísérleti teleppel, szakiskolával és a kisipar terén szükséges apró gépek kiosztásával fogják támogatni. Hogy mindebből semmi sem valósult meg sem közben sem a választások után, azt fájdalmasan tapasztaltuk. Az országos iparpártolási szövetkezet bankettezett is nálunk, telepet is alapított itt, az elnököt és tisztikart is kinevezték Borozás közt elhangzott égy luczat tószt, mely mind az ipar támogatást hangoztatta, de sajna, az a lelkesedés a bor gőzével együtt elpárolgott, mert tudtommal ez az itteni fiók telep meg sem kezdette a segitő akctiót. Megpróbálták a lankadó ipart hitelszövetkezeti injectióval élesztgetni és azt érték el vele, hogy iparosaink jobban eladósodtak. A hitelre csak akkor lesz szüksége az iparnak, ha munkájára megrendelőt vagyis készítményére itthon vevőt kap; a mely piacznak vevőközönsége nincs, ott az iparos a kamatos pénzen előre készített munkát csak károsodással adhatja el Mindezt azért tarlóm szükségesnek chro- nologice felsorolni, hogy végre lássuk be, hogy milyen hű-hóval, de semmi eredménynyel jártunk ei eddig az iparfejlesztés terén. Tehát nem mondhatjuk, hogy nem csináltunk eddig semmit, de mondhatjuk, hogy a mit csináltunk, az rosszul volt kezdeményezve és még rosszabbul keresztülvive. Városunk régiben fejlődött kisipara a megsemmisülés lejtőjére jutott és ha a társadalom nem siet megmentésére, akkor elpusztul a nélkül, hogy belőle gyári ipar fejlődjék, a kisipart űző polgárokból aztán nemgyári ipar-munkások, hanem napszámosok válnak, és ez káros viszafejlődés volna. Társadalmi mentség alatt én nem azt ertem, hogy vegyük meg az iparostól ha rossz munkát ád is drá.ja pénzen, ez oktalan és jogtalan idealizmus lenne és czélhoz sohasem vezetne Társadalmi mentség alatt azt értem, hogy lássuk be valahára, miszerint felülről való segítséget csak úgy kapunk, ha mi magunk is komolyan hozzálátunk a tagadhat- lanul elharapódzott bajnak az orvoslásához. Városunk iparának segitő actióját kezdheti a siker kilátásával sem a,z állam kormánya, sem a hivatalos város. Erre egyes egyedül városunk társadalma van hivatva. Ha a „Szamos“ igen tisztelt szerkesztője egy lelkes szózatban felhívná városunk közönségét, hogy önként jelentkezzenek nála azok, kik városunk hanyatló iparának a felsegélyezésében önzetlenül munkálkodni akarnak.*) Nem anyagi áldozatot kérünk ezektől, hanem jó tanácsot és faradságot nem kimélő lelkes ügyszeretetét, a mely sikerében mindég felülmúlta a hivatalos kirendeltségeket. Ezek az önként ajánlkozó iparügy mecénások majd felkutatják, majd megtalálják a hanyatlás okát és a segítség módját. Én magam is közéjök állok és kifejtem szerény nézetemet a segítség módjára azon esetben, ha legalább tiz olyan városi polgár ajánlkozik önkényt, a ki a közéletben számottevő szerepet játszik. A mi esetünkben még az sem segítene, ha e czélra összeválasztanánk a város előkelőségeit, ezek is csak akkor válnának az ügy hasznára, ha kellő odaadással, önzet*) A szives jelentkezéseket kész örömmel vessszük s erre a t. közönség köréből azokat, kik e munkára komoly igényt tartanak, már ez fikalommal is felkérjük. Szerk. A falu. Asszonyról beszélgettek. Istenem, ha egy társaságban egy-két szellemes, vagy legalább annak tartott ember van, ugyan miről is beszélnének ? Asszonyokról, szerelemről . . . Az ideálistának ismert doktor hevesen kelt ki a közfelfogás ellen Most, hogy a sor rajta volt, nem akarta elszalasztani az alkalmat, hogy mindent elmondhasson. — A nőkről négyféle fölfogást ismerek: van, a ki azt mondja, hogy minden asszony jó. Az ilyen emberre azt mondják, hogy bolond. A másik a rosszakat kivételeknek mondja. Ez a két optimista fölfogás. Van, a ki kivételeknek nevezi a jó asszonj'okat És végre, a legpesszimistább fölfogás szerint: minden asszony rossz. Ha kivételeket sorolsz elő neki, vagy azt mondja, hogy ez az aszony még nem rossz, vagy csak mi nem tudjuk, hogy rossz, vagy végül, bogy azért nem romlott meg, mert nem volt rá alkalma. De hogy egy asszony önmagában véve is jó lehet, azt nem ismeri be. Nos, ez az utolsó a legveszedelmesebb fölfogás És el sem képzelhetik, hogy hány embernek mótelyezte meg ez a lelkét. Én nem vallom ugyan ezt az elvet, de ha megengedik, egy kérdést vetek föl: mik azok az okok, vagy körülmények, melyek miatt egy asszony nem csalja meg a férjét? Egy ábrándos szemű szőke asszonyka köz- beszóllott: — Tudtommal mostanáig csak azokat az okokat keresték, a melyek miatt egy asszony megcsalja a férjét. A doktor nyugodtan, megszokott, kedves fejbólintásával felelt: — Igaza van asszonyom. De én most a legpesszimistább fölfogás nevében szólottám. A kérdés tetszett. Meg is vitatták élénken minden oldalról. A férfiak nem győzték eleget hangsúlyozni, hogy ha az asszony nem csalja meg a férjét, érdeme van abban a férjnek is. Az asszonyok természetesen tiltakoztak ez ellen és példákkal bizonyították, hogy némelyik férj mennyire megérdemelné a szarvakat és igazán magasztalni lehet az olyan asszonyt, a ki nem ékesíti föl velük az ilyen férj homlokát. Pedig hát ez nem érdem, de ilyen esetben magasztalni kell. Mindent elmondottak erről a kérdésről, a mit csak lehetett. A beszélgetés mindinkább csöndesebb lett. Látszott, hogy ezt a témát nemsokára letárgyalják. Csak egy ember volt a társaságban, aki eddig még egy szót sem szólt Kíváncsian fordultak feléje, mert az ő véleménye mindenkit érdekelt. Az öreg orvos volt az, a kit a tapasztalataiért, tiszta életfelfogásáért és nyugodt derült kedélyéért mindenki nagyrabecsült. — Önök az én véleményemet akarják hallani, — monda mély, gondolkodó tekintetét végig jártatva a hölgyeken. Nos, e helyett egy kis történetet fogok elmondani önöknek. Csak megvártam, hogy mind hozzászóljanak a kérdéshez, mert az, a mit én akarok mondani, csak legutoljára jön. Bégen történt. Nem is emlékszem már pontosan, hogy hány év előtt. Ott éltem egy csöndes városkában, melyet éppen csöndjéért in • kább falunak lehet mondani. Ismertem egy asszonyt, a ki innét az ország szivébül jött oda. Mondhatom, igazán szép asszony volt. Szónfekete, omló haja, érző lélekre valló, mély fekete szemei voltak. Férje végrehajtó volt és a környéken nagjmn sokat utazott. Korán reggel elment • és néha késő este jött vissza. Azelőtt nyugodtabb pályája volt. Mint gyógyszerész egy másik vidéki városban csöndesen, kényelmesen ólt. De mikor megnősült, több jövedelemre volt szüksége. A gyógyszer- tárát bérbeadta és eljött mihozzánk végrehajtónak. Egyébként roppant közönséges ember volt. Üres, kifejezés nélküli, szürkéskék szemei, csúnya, sovány arcza, rendetlen, gyér bajusza és túlságos hegyes orra volt. Szóval, egyáltalán nem olyan ember, a kibe egy szép és okos asz- szony, a kit valamikor bizonyára ünnepeltek, szerelmes lehetne. Nos, ez az asszony nem is volt scha szerelmes a férjébe, de igazi, tiszta erkölcsös szeretet volt az, a mi hozzá fűzte. A kát szabó üzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjú-szövetből csinosan kiállított, legjobb szabású felöltőinket, téli kabátainkat, ut- ezai és salonruháinkat. Papi öltönyök és reverendák a legszebb ki- , . i mj jj j_ x a u kj íj Kj jj j. vitelben készülnek. — Készít sikkesszabásu mindennemű egyenruháik táron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Egy éves önkéntesek és tartalékos tisztek előnyös árak mellett felszereltetnek. Szatmár, Deák-tér, Városház-épület. Tényleg csak HŰK JÓZSEF
