Szamos, 1901. december (33. évfolyam, 96-103. szám)

1901-12-08 / 98. szám

lenül akarnának fáradni az iparosok érdeké­ben. Ezért ajánlom az önkénytes jelentkezést, mert ezekről jogosan tételezhetjük fel, hogy nem fogják sajnálni a kis ember érdekében elvállalt fáradságot. Szatmár, 11)01, deczember 5 én. 5 ; Teitelbaum Herman. ______.______' > y"___________________________ Színház. A bagdadi herczegnő szerda esti elöadá savai kezdte meg nálunk 3 napra terjedő ven­dégszereplését Paulayné Adorján Berta, a kit ez alkalommal láttunk először színpadunkon. S habár e kiváló művésznő fellépte ez estét elsőrendű művészi eseménynyé avatta, a ház nem telt meg annyira, amennyire illusztris ven­dégünk iránti tekintetből megtelnie kellett volna. Közönségünk igen rokonszenvesen fogadta a Nemzeti színház e kitűnő művésznőjét, aki lát­ható örömmel vette át a kilépése alkalmával fölnyujtott két szép csokrot. Hogy e rokonszenv nem volt indokolatlan, bebizonyította művészi j magaslaton álló eminens szép alakításával. A; mód, ahogyan szerepét fölfogja, finom elegán- cziával párosult megjelenése, jellemzetes arczjá- téka s a színpadon való otthonossága minden mozdulatában elárulja a nagy stilü művésznőt, aki ez este Dumas szellemes dialógjainak bájos finomsággal való interpretálásával nyílt színen is több Ízben viharos tapsokra ragadtatta mü- ertő és müélvező közönségünket. Már környe­zetére ezt teljes nyugodtsággal nem mondhat-1 nók. Partnere Győré — szokása ellenére kissé színtelen volt, a drámaibb hatású részleteket nem használta ki kellőleg, mig Margittay sem keltette bennünk a dúsgazdag milliomos illúzió­ját, ami nem annyira játékának, mint alakítá­sának volt tulajdonítható. Szilágyi alakítása ki­tűnő volt. Egyébként az előadáson valami ün- nepélyességszerü jelleg vonult végig. A 47-ik czikk, Bérlőt ismert drámáját láttuk csütörtök este eléggé telt ház előtt, mely mindvégig viharos tapsai, lelkes, tüntető tet­szésnyilvánítással kisérte a vendégszeVeplő Pau layué kifejező, tökéletes művészi magaslaton álló, finom alakítását. A darab sűrűn előforduló izgalmas jeleneteiben elfojtott lélekzettel, lázas érdeklődéssel kisérte a nézőtér — nagy hevü­lettel megjátszott alakítását. A csábitó «szirént megdöbbentő reálitással játszotta meg s a női kaczérság minden eszközével .hódított, mig az érzéken)' jelenetekben egyszerű volt s megható. Főleg ki kell emelnem az őrülési jelenetet, a m°ly valósággal mélyen megillette, magával ia- gadva és szorongó érzéssel töltötte el a nézőt. Az igazi és reális előadó-művészetnek egy-egy diadala s remeke volt minden egyes jelenése. Mellette — habár jóval kisebb igényekkel -- teljesen érvényesült Barna Jolánka, aki a har madik felvonás drámai jelenetét meglepő mély­séggel és igazsággal játszta meg. Margittay — a volt gályarab Gerórd György szerepében — teljes és egyenletes, minden részletében kellő gonddal kidolgozott alakítást nyújtott s méltó partnere volt. Paulaynénak. — A többi szerep­lőkről is általában jót mondhatunk, csak az elő­játék rendezésére s az abban kiosztott egyes sze­repekre volt kevés gond fordítva, ami az ösz- hatásnak némileg rovására esett. A Szigetvári vértanuk Jókai nehéz ver- sezetü szomorujátéka került szilire pénteken ke­vés számú, de igen hálás, lelkes közönség előtt. Ez est sikerét is teljes mértékben Paulaynó foglalta le magának, akit ezúttal utolsó vendég- szereplésében láttunk. Úgy alakítása, mint já­téka, szavallata s hanghordozása semmivel sem maradt előbbi sikerei mögött s mondhatni él­vezetes estét szerzett nézőinek. Teljesen fölfog­va s megértve a koszorús szerző intenczióját, a valódi hősnőt mutatta be oly igaz őszinteség­gel s reálizmussal, hogy teljeseu megragadta s állandóan ébreutartotta nemcsak figyelmét a közönségnek, de alakításával szemben nyilvá­nuló őszinte rokonszenvét is, — e mellett a költői részletek szubtilitását ritka formaerzék- kel és finomsággal tudta érvényesíteni. Dicsérő- leg kell megemlékeznem Barna Jolánról is, aki kis szerepében kellő hatást tudott elérni, noha az utolsó fölvonás érzelmi jelenetében kissé in­dokolatlannak találom a hangos deklamálást. De nem drámai színésznőről lévén szó, remél helőleg a gyakorlat e kis ferdeségeket is ki­fogja egyenlíteni. Margittayn feltűnő indiszpo- zicziót észleltünk, amit tulgyakori föllépéseivel járó kimerülésnek tulajdonítunk. Győré — Szu- lejmán szultán — szerepében tőle immár meg­szokott szép alakítást nyújtott, szavallata, hang­hordozása semmi kívánni valót nem hagyott hátra. Általában az összhatás elégggé jó lett volna, csak kissé több népet, török katonát lát­tunk volna a szultán-tábor előőrsében. így nem kelti az „országromboló rettenthetlen hadvezér“ illúzióját. - Sp. törvény és vallás szentségével megerősített bi­zalom. Elmerengve szívta szivarját, majd kis vár­táivá folytatta : — Önök bizonyára kitalálták már, hogy mit akarok mondaui. Ez az asszouy nem csalta meg a férjét soha. Pedig házasságuk legelső idejében szerelmes volt. Elvitázhatatlan igaz­ság, hogy mindnyájunknak kell egyszer szeret in'iiik. Nos, ő nála is, mint annyi más asszony­nál, a szerelem csak a házasság után kelt életre. Isten tudja : nem szokott még hozzá a falu csöndjéhez, unalmas, egyhangú magányához. A falura került nagyvárosi asszony legkritikusabb ideje az, a mig hozzászokik, sőt megszereti a csöndet, az elhagyatottságot. Szóv. 1, a mig unal kozik. Tehát mondom szerelmes volt. A járásbiró volt az, a kiért talán a lelke üdvösségét adta volna oda. Gyakran találkoztak. Szivük szerel­mes, hangos dobbanással csendült össze, tekin­tetük hosszan, mélyen fonódott egymásba. Az alkalom akkor kínálkozott, mikor a lelkűk megérett a szerelemre. A férjnek távol kellett éjszakára maradnia s az asszony légyot­tot adott a járasbirónak. Tiszta, csillagos júliusi éj volt, mikor a ház előtti kertben találkoztak. A fölbukkanó hold első sugarai világították meg arczukat, a mint egymáshoz közeledtek. A férfi szenve- délylyes hévvel csókolt neki kezet. Aztán tekin­tetük összeforrott — egv utolsó heves lobba­nással. A következő pillanatban az asszony ki- | ragadta kezét a férfi kezéből és ijedten, mint a fölzavart őz, befutott a házba. Ez volt az a pillanat, mikor a falu áhita tos, magasztos csöndje a legnemesebb érzéseket I váltja ki egy ingadozó lélekből. Az orvos letette szivarját. Mindnyájan hal gattak. A gondolkodó lelkek szárny-suhogása rebbentelte meg a ievegőt. Majd ismét az orvos [törte meg a csendet, a mint folytatta: — Az­tán elkerültem arról a vidékről. Sokáig nem láttam az asszonyt. Mikor aztán tiz év múlva arra vetődtem, a fölötte elsuhant évek nem | hagytak rajta nyomot. Szép volt akkor is, pe­dig már sok gyermeke volt. A háztartás gond- j jai mellett ráért arra is, hogy férjének hivata [iában segitsen. Elmélázó boldog mosolylval -mondá, a mint végig uéfeett gyermekein : — „Lássa uram, nem érek rá unatkozni.“ És a melyik asszony ezt mondja, az boldog, Ismét csönd lett. Az asszonyok összenéz tek, mintha mondani akarnának valamit. A fér­fiak mereven néztek maguk elé. Az orvos eldobta szivarját. És miközben fölállt, nemes, egyszerű kézmozdulattal szólt: — Lássák hölgyeim, ez az asszony a falu áhitatos, tiszta csöndjének köszönhette boldog­ságát. Szilágyi Jenő. órakor a Kálvária templomban felvató ünnepséget tart, melyen a szertartásokat Dr. Fechtel János tanár végzi s alkalmi sz. beszédet mond. * Családi ünnep. Ritka szép családi ün­nepély folyt le f. hó 4 ón Sárköz Újlakon. Ugyanis e napon ülték meg házasságuk 40 éves évfordulójár, báró Vécsey József és neje gróf Dessewffy Blanka úrnő. A kastély nagy­terme kápolnává volt átalakítva, s d. e. 10 óra­kor Pi Mich Ottó sárközi plébános hálaadó ünnepi misét mondott, a melyen a család és az összes uradalmi tisztikar jelenvolt. Az isteni­tisztelet után Trégrr Albert a csegöldi ura­dalom intézője szép beszédben üdvözölte a főúri jubiláns párt. Ezután az iskolás gyermekek rót­ták le a főúri család iránt hálájukat. Este fé­nyes estély volt a kastély összes termeiben. Mi is ősziutón kívánjuk, hogy az ég Ura még so­káig tartsa meg a köztiszteletben álló főúri családot * A Kölcsey-Kör f. hó 6-án választmányi ülést tartott, melyen határozatba ment, hogy a kör közgyűlése f. hó 15-én vasárnap délelőtt 11 órakor lesz a városháza nag)7 tanácstermé­ben E közgyűlésen Osvg-th Elemér tanár Dr. Farkas Antal felett emlékbeszédet tart. * Alapítványok és adományok. Nagymél- tóságu Hieronymi Károly ur, városunk ország­gyűlési képviselője az „Iparos Otthon“ és az „Iparos Olvasókör“ házépítési czéljaira egyen­ként 800—800 koronás alapítványt tett, azon­kívül a szatmári gör. kath. egyház által kibo- csotott sorsjegyekből 300 drb. vásárlására 300 koronát, a németi gör. kath. egyház templom és papiak építési czéljaira szintén 300 koronát adományozott. * Gyászliir. Mándi Mándy Antal, a köz jónak, egyházának és családjának szentelt mun­kás élete Sö-ik, boldog házasságának 43-ik évé­ben, folyó évi deczember 5-én, éjjeli 3 órakor rövid betegség után elhunyt. A megboldogult temetése tegnap délután nagy részvét mellett ment végbe, melyen Biki Káról}7 esperes mon­dott az elhunyt felett beszédet. Az elhunytat mint legközelebbi családtagok siratják : Özv. mándi Mándy Antalné, hetei Nagy Johanna neje. Lajos, Lörincz, Bertalan, Ida, Jenő gyer­mekei, mikolai Mikolay Aladár veje, Ligethy Mária. Krompacher Jenny Morvay Julia me- nvei, Lajos, Alice, Ilona, Zoltán, Margit unokái. Áld ás és béke lengjen áldott porai felett ! * A városi gazdásági szakbizottság f. ó deczember hó 5 én ülést tartott, a melyben tár­gyalás alá vette a gazdasági tanácsosnak azon jelentését, hogy a helybeli álialvásárokra, vala­mint a Szatmárhegyeu teljesítendő vágási szem­lékre és heti vásárokra Somogyi Mátyás m. kir. állatorvos 800 kor. évi átaláuydijazás mel­lett alkalmaztassák. A gazdasági szakbizottság azonban az ügy érdemleges tárgyalásába nem bocsátkozott, mert mint az iratokból látszik, ezen kérdésben a városi állatorvos meg sem kérdezte!ett. Minélfogva az ügyiratokat a vá­rosi tanácsnak visszaadta a végett, hogy a vá­gási idő helyes beosztásával s a városi állator­vos teendőinek czélszerii szabályozásával az ál­lategészségügyi közszolgálatot oly módon ren­dezze, hogy abból a városra nagyobb mérvű ter- heltetés ne háramoljon. — A pénztári hivatal­nál egy II-od osztályú pénztárliszti állás szer­vezése iránt a pénztárnok által beadott, előter­jesztést a gazdasági szakbizottság teljesen ma­gáévá tette s különösen elfogadta azon indoko­lást, hogy a pénztári hivatalnál megnövekedett pénztári teendők az ott alkalmazott személy­zettel ma már nem végezhetők és miután a közgyűlés ezen körülményt maga is elismerte, akkor a midőn ott egy állandó napdijas alkal­mazását engedélyezte s miután a pénztári hiva­talnál végzendő teendők természete általában olyanok, hogy azok ideiglenes s biztosítékkal nem biró alkalmazottakra megnyugvással nem bízhatók, a gazdasági szakbizottság vélemé­nyezte, hogy a pénztárnál 1200 kor. fizetéssel és 200 kor. lakbér-pótlókkal egy II-od osztályú pénztártiszti állás szerveztessék. — A szatmár- vármegyei gazdasági egyesület kérelmét, a mez­ben az 1902. évben rendezendő lóversenyre a város által eddig is megadott 800 korouát jö­vőre is kiadni kérte, a gazdasági szakbizottság a közgyűléshez azon vólejnénynyel terjesztette VE GYULA posztó és gyapjúszövet üzletében szerezhetjük meg a legna­Báli idényre legjobbnak bizonyult fekete és szalon szöveteket minden létező kivitelben VIjIÓZi lj I Ulifl. gyobb választékban. Valamint a legújabb báli mellények =1^==^====^= (SZATMÁR, DEÁK-TÉR 21.) HÍRROVAT. * Egyházi ünnepély. A püspöki convictus kebelében fenálló Mária Társulat ma esti fél 6

Next

/
Thumbnails
Contents