Szamos, 1901. november (33. évfolyam, 88-95. szám)
1901-11-07 / 89. szám
XXX1U. évfolyam. Szatmár, 1901. csütörtök november hó 7. ti /■ ík szám. i i SZAMOS. Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEl GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak - zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a Iegjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. losan megerősiiett és helybenhagyott sikkasztó. Az uraknak tehát nem okoz lelkifurdalást ily gyanús emberekkel leülni és nem tudják, hogy ők ezáltal úgyszólván bűnrészesei, hisz ők ösztökélik, sarkalják a további sikkasztára azáltal, hogy folytatják vele a kártyázást. Sőt még azon sem ütköznek meg, hogy a pénz, mit a zöld asztalnál zsebre vágnak, tulajdonképen sikkasztott pénz, hisz még nincs hivatalosan bebizonyítva. Van azonban ezenkívül még egy másik nagy hiba is! A „gründolás.“ Unos-untalan burjánzanak fel a takarékpénztárak, fogyasztási szövetkezetek és lcánykiházasitó egyletek. Mivel alapulnak ezek ? Egy pár ezer koronával, a pénzt pedig, mit ők kölcsön adnak, maguk is kölcsön kérik, fővárosi intézetektől, a miért persze isszonyu kamatot préselnek ki feleiktől, mert hát ép a kamatkülönbözetekből származik az intézetek nyeresége. Vagy pedig, hogy pénzhez jussanak, börzespeku'ácziókba ereszkednek. Azonfelül a gründoláskor beültetnek hat-hét igazgatót, meg felügyelőt, a kik zsíros szinekurákat élveznek. Az igazgatók rokonai azonban ugyYirasztás. Halottam van Nagy halottam ! Virasztgatom Éjszakában . . . S a magányban Megsiratom . . . Szegény szivem Kiterítem, S imádkozom Gyertya fényben . . Mert sötétben — Atkozódom ! Oh jaj nékem ! Ezért éltem ?! Oda minden . . . Fejem porral És hamuval Telehintem . . . Én halottam ! Nem hallottam, Hogy az olyan, Kinek szive — Kiterítve: Nincs a— sírban... Hajnallik már Várj szivem! Várj! Eltemetlek, S szomorúan, Elborultan — Megkönyezlek. .. Szécskay György. Egy szeszélyes asszony. Irta : Szarka Lajos. A templomok tornyain az óra nyolezat vert. A harangok megkondultak s a hanghullámok tompa morajjal zúgtak végig a csendesedő városon. — Nyolcz óra, — mondá Hüsi Béla. — Nyolcz óra, — mondá Jóna Jolán. Olyan egyszerre röppent el ajkaikról a két szó. Mert mindkettőjüknek szólt; az egyiknek parancsolólag azt mondá: menj, mig a másiknak lágyan sóhajtá: megy. Eddig szokták estéiket együtt tölteni s ilyenkor válniok kellett. Hüsi Béla indulni akart De mintha valami fogva tartotta volna. Megállt egy helyen, körüihordozta tekintetét a finom Ízlésre valló bútordarabokon, nézegette az apró női csecsebecséket s úgy érezte, hogy talán a szive szakadna ki, ha válnia kellene attól a kis szobától, a hol minden egyes tárgy boldogságának meghitt tanyája, a mely álmainak tündérpalotája volt. Aztán, mint a ki hirtelen határozza el magát valamire, oda lépett a hintaszékben ringó-ringatózó szép asszony elé, szenvedélyesen ragadta meg kezét s mély tüzű szemeivel hosz- szan nézett az asszony arczába, szemébe, leikébe. Valamit akart mondani, de ajka megremegett. Eleresztette a fogva tartott kezeket s mintha szivének minden bánata hangjában olvadt volna fel, alig hallható fátyolozott hangon susogta : jó éjt. — Isten vele! — hangzott utána az asz- szony szava s a férfi gyors léptekkel távozott. Jolán felállt hintaszékéből s izgatottan járt föl s alá szobájában — Nem merte megmondani, hogy szeret, de szemében, hangjában egész lelke fel volt tárva és én jól olvastam belőle. Tudom, hogy szeret. És ha ő nem merte megmondani, megmondom ón. Miért Ue ? Nem vagyok-e mától kezdve teljesen szabad ? Eddig nem szólhattam a becsületért, mert egy férfihoz voltam kötve. Most rendelkezem önmagámmal. S hogy teljesen meggyőzze magát arról, a mit mondott, kivette válópere iratait és lapozta azokat sorra. — Itt vannak mind ... Itt az ítélet. Szabad vagyok. A múlt mától fogva egy rósz álom s én egy szebb jövő határán állok. Igen, megmondom, tudtára adom, hogy szeretem, nincs e jogom arra, hogy két rokon lelket egyesítsek? hogy a gyermekkor álmait, mely mindeddig álom maradt, most valóra . . . Meglepetve szakította félbe szavait. Halványkék levélpapír akadt kezébe, rajta ez egyszóval : Édes. — Édes ? ... És ez a saját Írásom. Egy félbe szakadt levél. Kinek is akartam én ezt írni? . . , Keresgélt emlékei között. Arcza elkomorult ; majd, hogy világosodni kezdett előtte a dolog, — a komorság csendes merengésbe olvadt át. Fájt és jól esett neki az emlékezés. — Emlékszem már, vőlegényem volt, neki akartam Írni s a mikor leírtam e szót: édes, csak feltárult az ajtó s ott volt, ott volt ő. Hogy változik az idő s benne az ember ! Hosszan nézte a fakó levélpapírt. Aztán mint a gyermek, ki játékszerét, melynek csak még az imént örült, a következő perezben már haragosan csapja a földhöz, megragadta a leiYfr Há ny igazgatómé és pénztárnokné rendeli le ijedten a pesti vagy bécsi toillettet? - Vájjon hányán vannak? És hányán vannak. a kik meg sem moczc/,annak, pedig ! kellene ? Hányán folytatják az eddigit? Egy részük, hogy ne keltse fel a gyanút, más részük pedig, és ez a gáncsolni való, a ro- szabb rész, támaszkodik a czimborákra A helyi notabilitások ott alsóztak és j ferbliztek vele a kaszinóban, jó része a hűtlenül elsáfárolt pénznek az ő zsebükbe jutott kártyanyereség révén, csak nem hagyja a csávában a kedves pajtást! Sőt hány ilyen vidéki kaszinó van, a hol nyugodtan leülnek és játszanak a pénztárossal, holott mindenki tudta, hogy ezerkétszáz ezerötszáz forintos jövedelemből nem ; telhetnek évente százasok a kártyapénzre. A dolog ugyan „gyanús.“ De hát még nincs bebizonyítva, hogv a pénztáros kár- j tyapartner ur lopott és mindenki tisztessé- j ges ember, ki még nem ült Illaván. Az ilyen ; gyanús úrral mindennap kezet szorithasz, egy asztalhoz ülhetsz, a dolog nem diskva lifikáló. Hisz a büntető törvénykönyvvel még nem kerül összeütközésbe a jó ember, sőt : ha a legcsekélyebb kételyednek mersz kite - I íezést adni, joga van téged provokálni, vagy nyakon teremteni, hisz ő még nem hivataMeghivó. A Szatmármegyei Gazd. Egyesület kertészeti és gyümölcsészeti szakosztálya f. november hó 13-án, szerdán d. e 11 órakor Szatmáron, a városháza tanácstermében ülést tart, melyre a szakosztály tagjait, valamint az érdeklődőket tisztelettel meghívom. Szatmár, 1901. november 6. Dr. Fekete Sámuel a szakosztály elnöke. Tárgy: 1. A borfogyasztási adó leszállítása érdekében teendő lépések. A pénzintézetek ellenőrzéséről. Bizony jó volna, ha Széli Kálmán bizottságot rendelne ki, melynek kötelessége volna az ország takarékpénztárait, szövetkezeteit átvizsgálni, hogy meg vart-e az alaptőkéjük, — hol és hogyan van elhelyezve. Mi minden nem sülne akkor ki ? Micsoda kép tárulna lel szemeink előtt ? Vájjon hány takarékpénztári igazgató, pénztáros és főkönyvelő sáppadt el, mikor megtudta, hogy a Schladerer Alfréd kezében egyet durrogott a pisztoly ? És hány igazgató és pénztáros hagyja most hirtelen félbe a költséges kaszinói ferb- lizést ?
