Szamos, 1901. október (33. évfolyam, 79-87. szám)

1901-10-27 / 86. szám

XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. vasárnap október hó 27. 86-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Újabb panama. Mint mikor a vulkán kitörése előtt meg- meg remeg a töld hátrr^vé.eig fut rajta az ismeretlentől való iszonyat, a házak, épít­mények alapjukban rázkódnak meg, oly ir­tózatos hullámok rázkódtatják meg alapjában gazdasági életünk oszlopait. A pénzügyi válság még nem hagyott alább fojtogató szorongatásával s ime még belső körülmények is hozzájárulnak ahhoz, hogy már amúgy is megingatott hitelünket a külföld előtt még alább ássák. Majd itt, majd amott nyílik meg egy- egy bankpanama undok csatornája, s tárja a világ szeme elébe romlott, elzüllött er­kölcseinket. A soproni bankbukás koronáját rakta fel e rothadó állapotoknak, midőn oly horri­bilis összeggel károsította meg a nemzeti vagyont, mely példátlanul áll a maga nemé­ben évtizedek óta. Tíz évig vezettek hamis könyveket s egyetlen íorum sem akadt, mely ellenőriz­hette volna e a gaz gazdálkodást. A kik tudtak is róla, azoknak is hall­gattok kellett, mert hallgatásukhoz volt kötve létérdekük, existentiájok, kenyerük. S ez a körülmény jellemzi legjobban azokat a visszás állapotokat, melyekben jelenleg le- ledzünk! Nincsen ellenőrzés, nincsen felügyelet, mely az ily veszedelmeknek már eleve be­vághatná útját, mert azok, kik a törvény szerint kötelezvék e szerepkör betöltésére, rendesen semmit sem értenek hozzá a do­loghoz, s kik vakon szentesitik meg a ve­zérigazgató bármily előterjesztését. Quo usque tandem ? Meddig fogja tűrni még az államhatalom, hogy egyesek féke­vesztett pazarlásának ezrek megtakarított fillérei essenek áldozatul? Meddig szándéko­zik tűrni azt, hogy válságos pénzügyi hely­zetünket, lelkiismeretlen vezetők könnyelmű­sége még jobban elmérgesite ?! Vájjon nem ütött e már a tizenkettedik óra, hogy ez állapotok megmásittassanak ?! Nincs időnk már a vitatkozásra! Itt tenni kell, mert különben az ingatag alap, a re­megő föld bedől lábunk alatt s általános romlás, mindenek összeomlása jő el, s itt lesz a végítélet. . . Jelenünk, jövőnk, mindenünk e kérdés­hez van kötve s éppen ezért nem tűr ha lasztást a visszás állapotok szanálása. Az államhatalomnak nagyobb hatáskört kell biz tositanunk a pénzintézetek s hasonló válla­latok ügykezelésében. Az eddigi kellő ellen­őrzés hiánya ime megtermé keserű gyümöl­cseit. Koldusbotra jutotott jómódú emberek átka kiséri vétkes hanyagságunkat. S iga­zuk van. A mi hibánk következménye mind­az, a mi bekövetkezett, meri kellő ellenőr­zés mellett a dolgok ennyire nem fajulhat­tak volna el. Belelt a mérték, intézkednünk kell A mit a múltban elmulasztottunk, a-1 sietve kell behoznunk, ha meg akarjuk menleni jövőnket. Erélyes állami beavatkozást ké­rünk. Kívánjuk, hogy hatósági személyek, a bankok, részvénytársaságok és hasonló vál­lalatoknak ne csak mint eddig beterjesztett ; mérlegeiket vizsgálják felül, hanem igenis be­tekintést nyerhessenek ez intézmény beléle- tébe is, mert csakis Így akadályozhatják meg azt, hogy évek hosszú során elköve­tett sikkasztások, a tönk szélére juttassanak ezreket. Mindig a magunk kárán okulunk, csak mikor a baj már fejünk felett van, gon­dolunk arra, mikép háríthatjuk el azt Ez nem helyes. Az legyen mindig főtörekvé­sünk, hogy a bajoknak elejét vegyük, mert csak is igy kímélhetjük meg az országot oly káros megrázkódásoktól, mint. a minő a mostani. Ám ha okultunk kárunkon, úgy nem drága a tandíj, mit érte fizettünk, nem drága pedig azért, mert okulásunkkal megszilárdít­juk jövőnket s elejét vesszük még a lehető­1901. október hó végén, Hull, hull, a falevél Hervad a természet . . . Úgy fáj e hervadás, S emlékezni késztet . . . Emlékezni kezdek. Egykor épp igy hullott A sárgult falevél, így fújt az őszi szél Mely annyiról regél: Könyről . . vérről . . gyászról. Hazánk összetörtén Hevert vérben . . . gyászban . . . Hőseink ott voltak Bitón, vagy — rabságban . . . S némán sirt a nemzet! S idegen országban Haldoklott egy — költő — A kihez hasonlót Nem szül — emberöltő — Gyötrő, kinos lázban. Mint virág hervadt el Betegen . . . elhagyva. Bútól terhes fejét Párnájára hajtva És hullott a könnye . . . ____ Mi é rttünk hullott az, Oh minket siratott Az, kinek a végzet Mérhetlen but adott És oly érző szivet. Idegen nagy költő Lelkemből siratlak, S haló porodban is Csodállak — áldalak S rólad zeng a lantom ! Mig csak — szivem dobog S érezni tud — lelkem Rajongok te Értted Csodálatos szellem : Kimondhailan — Bánat! Hull, hull a falevél Hervad a természet . . . ITgy fáj e hervadás, S emlékezni késztet — Könnyre, vérre, gyászra . . Szécskay György. Az uszóverseny. Humoreszk. — Irta : Tóth Béla. — Verőfényes nyári délután volt. A fürdő egész közönségé ott tolongott a Balaton partján, az uszodát körülkeritö tarka j korlátok mellett. Meglátszott minden arczon a feszült várakozás jele, az eltitkolhatlan izga­tottság. Nagy nap volt a csendes kis balatoni fürdő életében már esztendők óta az olyan, mint a mai. Nem kisebb dologról van ugyanis szó, mint az urak uszóversenyéről. Minden évben, úgy a szezon vége felé szokták megtartani ezt a hires versenyt, a melyből, a ki győztesként kerül ki, annak a dicsőségen és a női kegyeken kivül sokféle kiváltságból és megtiszteltetésből is bőven kijutott. Ilyen volt többek között az a kiváltság is, mely szerint a győztes este az uszóversenyt követő bálon, melyet a nagyvendéglő díszter­mében szoktak megtartani, azzal a hölgygyei tánczolhatta a második négyest, a kivel épen neki tetszett ; tekintet nélkül ' arra, hogy az illető már másnak igérte-e ezt a tánczot. Még a férjes asszonyokkal sem tettek kivételt. És valamint a férfiak közül akárhányat csupán csak ennek a jognak a megszerzése ugrasztott a vízbe, úgy a hölgyek között is kivétel nél­kül mindegyik nagy megtiszteltetésnek vette, ha a sors kegye véletlenül őt avattatta a nap hőse által az est hősnőjévé. Különösen azok között volt nagyfontos- sága ennek a győzelemnek, a kik ketten vagy többen igyekeztek valamety szép leány vagy pajkos fiatal asszony kegyeibe bejutni. Termő Az ezred­éves kiál­lítás orvo­si juryre a Ferancz József keserüviz Kapható: tMitlJ« J5ZS«f, 5Z«<S JÓZSíf « «állott #«»'>1 ÍJi üzletében-nek valamennyi hasonnemü viz között egyedül ítélte oda a Nagy Millenumi érmet, továbbá egyedül tiszteltetett meg. 0 Felsége által egy legmagasabb kitüntetéssel. A Ferencz J, keserüvizböl mint rend­szeres a adag egv boros pohárral reggel éhgyomorra véve elégséges.

Next

/
Thumbnails
Contents