Szamos, 1901. október (33. évfolyam, 79-87. szám)

1901-10-10 / 81. szám

a boros pinczébe rakják le a zöldséget, burgundi répát, savanyított káposztát, eczetes uborkát, tejet, friss vagy füstölt húst és sok más rothadó, vagy penészedé anyagot, melyek a pincze levegőjét megfertőzik, bűzös, rothadt szagot terjesztenek s különféle penészek képződésére bő alkalmat szolgáltatnak. Ezek aztán a hordó nyílásain, sót a hordó dongáin keresztül a hordóba jutnak és bőrbetegséget, eczetesedést, megsava- nyodást idézhetnek elő, a bornak dohos vagy penészes szagot adnak s a bort elrontják.

Ezeket az anyagokat teliát a boros pinczó- ből el kell távolítani. A hordók oldalait,. légin kább alsó dongáit, s a gántérfákat, a reájuk rakodott penésztől, arra való erős kefével alaposan meg kell tisztogatílf,' a pinczét ki kell söpörni és jól ki kell szellőztetni, a mi természetesen néhány napot vehet igénybe.

Ha már a pincze levegője egészen szagfa tálán és tiszta következik a hordók és kádak belső felületének megvizsgálása, azaz annak megítélése, vájjon a hordónak nincs-e rossz szaga, vagy nem penészes-e a belseje. Nyissuk fel tehát a hordó aknáját (száját) és szagoljunk bele : ha annak tiszta vagy kénezésre emlékeztető szagát érezzük, a hordó valószínűleg jó; de meg- eshetik, hogy egy igen vékony rétegű és csak itt-ott mutatkozó fehér szinü penész a hardónak uem nem ad még rossz szagot, de- a bort már elronthatja. Meg kell tehát minden egyes hordónál győződnünk annak tisztaságáról olyképen, hogy egy kis darab kénszeletet (einslag) meg- gyujtva vassodronyon a hordóba eresztünk; ha az tovább ég, úgy a hordó teljesen penészmentes és a must, vagy bor befogadására alkalmas, — ha azonban a kén a hordóban elalszik, ez annak a jele. hogy a hordó belseje penészes. Ilyen hordóba mustot, vagy bort fejteni uem szabad. Némelyek ezen úgy segítenek, hogy a hordó csapszögét és aknáját kiveszik, s a hor dót 1—2 óráig nyitva hagyják, ezen idő alatt a hordó friss levegővel megtelik; a kén most már jól ég a hordóban. Ám de ezzel a penész nincs eltávolitva s a hordó most is penészes maradt s még nem használható.

Az üres hordók tisztántartása.

Tapasztalásból tudjuk azt, hogy a hordó, ha csak kevés bor marad is benne, eczetes vagy penészes lesz s igen sok veszödsóggel jár az ilyen hordók tisztogatása; azért valahányszor a hordóból a bort lefejtjük, tisztára ki kell azt hideg vizzel többszörösen mosni s minden sep rőrészt, vagy üledéket alaposan kiöblögetui, azután kicsorgatván a vizet, a csapszöget be kell jól verni, a hordót arzén mentes kónszelettel ki kell kénezni és kónezés után aznnal jól be- akonázni. A kénezésre igen czélszerü a kénező akona, mely azért igen ajáulható, mivel az el el nem égett kén nem csepeghet a hordó fenekére, azt pedig minden boros gazda tudja, hogy ha a kén a hordóban felszaporodik, a must forrása alatt attól a bor záptojás-szagot kap, melytől igen nehezen lehet megszabadítani.

Az üres hordókat havonta be kell kénezni, mert különben, kivált nedves pinczókben, a hordó könnyen penészes lesz. Gyakran kénezett hordókat, mielőtt azokba mustot, vagy bort fejtenénk, hideg vizzel többszörösen ki kell öblögetni, mert a gyakori kénezés a bort savanyúbbá teszi.

Penészes és eczetes hordók megtisztítása.

Penészes hordókból a penészt egyszerűen hideg vizzel, vagy kiforrázással nem lehet ie- tisztogatni, hanem ki kell venni a hordó egyik fenekét, s a penészt, meg az alatta levő borkövet és egyéb lerakódást arra alkalmas vakaró vaseszközzel le kell vakarni egészen a fa felületéig, azután gyökérkefével alaposan le kell kefélni s hideg vizzel jó kiöblögetni, utána forró vizzel a hordót ineghengergetni s végül ismét hideg vizzel kimosni. A fedelét hasonló meg tisztogatás után a hordóba vissza kell helyezni s aztán a hordót ki kell kénezni.

Sokan a penészes hordóba forró vizet ön tenek, mely kisebb hordókban a penészt ugyan elpusztítja, de azt idézheti elő, hogy az igen penészes hordókban a penészszag beveszi magát a hordó fájába s penészszagu lesz tőle a must s a bor is.

Nagyobb penészes hordókat az előbb leirt módon kell megtisztogatni, de semmikép sem ajánlható azon eljárás, hogy az egyik feneket kivéve, szalmát égessenek el a hordóban, mert az igy származó füst ügy beveszi magát a fába, hogy attól több éven át füstös izü lesz az ilyen hordóban tartott bor.

Az eczetes hordókat hasonló módon kell megtisztogatni, azon különbséggel, hogy ezeknél minden hectoliter forró vízben 4 kilogramm jegeczes szódát oldunk fel és előbb ezen szódaoldattal áztatjuk ki az eczetes hordót, azután gondosan forró vizzel, utóbb hideg vizzel kimossuk, mindaddig, mig a hordóban már a legkisebb eczetes szag sem érezhető

Az új hordók előkészítése.

Az uj hordótól a benne tartott bornak sajátságos ize és szaga lesz. Ezen kellemetlen ha fást kikerülendő, az uj hordókat a bor befogadására elő kell készíteni. Ha az uj hordót ma gunk készítjük elő, forraljunk fel egy 6—7 heo- toliteres hordóra 100 liter vizet, oldjunk fel ebben 2 és fél kilogramm szódát, öntsük azt a hordóba s az akonát gyengén beverve, henger- j gessük a hordót minden oldalra, állítsuk fel hol ] az egyik, hol a másik fenekére; néhány órai ily kezelés után ereszszük ki ezen lúgos barna vizet még langyos melegen, azután öntáünk a hordóba ismét forró vizet, hengergessük meg ezzel is minden oldalára, bocsássuk ki ezen vizet is s ekkor öntsünk bele egy hektoliter vi zet, meh'be előbb apródonként és folytonos keverés közt 2 kilogramm angol kónsavat kevertünk s ezzel ismételjük azon eljárást, melyet a szódaoldattal végeztünk. Ha a kénsavas vizet

kiöntöttük, több napig hagyjuk a hordót hideg vizzel állam. Közben a vizet naponta változtassuk meg és pedig mindaddig, mig az utolsó viz is színtelen és izetlen marad.

Minden törekvésünk daczára sem lesz a hordó olyan tiszta és szagtalan, hogy abba valamely kitűnő ó-bor befejtését ajánlhatnám. Leg- czélszerübb az igy elkészített bordókban is először mustot erjeszteni.

Erjesztőkádak, sajtó és más edények.

A szüretelési eszközöket a múlt évi szüret után a gondos gazda tisztán lemosogatja s meg - szárogatva a présházba, vagy a pinczébe elteszi. De minden elővigyázat mellett is megesik, hogy ezen eszközök egyike, vagy másika penészes lesz, különösen nedves, szellőzetlen pinczókben. Meg kell tehat a prést és a szüretelésnól használandó minden edényt és eszközt vizsgálni s a penészes részeket kefével letisztogatni s vízzel lemosva és megszárogatva, a szüretre tisztán elkészíteni. (Folyt, köv.)

Színház.

A bor. Gárdonyi Géza e jóizü parasztda rabjával nyitotta meg újonnan szerződött színtársulatunk az idei saisont f. hó 5 én. A darabot a zenekar által precíze előadott Rosamunde- nyitány előzte meg, mely után az összes működő személyzet a Hymnust énekelte el. Az előadott falusi történet, mely a budapesti Nemzeti Színházban nem rég érte meg 25-ik előadását s melyet a vidéken is szerte nagy lelkesedéssel fogadtak, nálunk is megérdemlett tetszést aratott. Egy naiv, egyszerű mese keretében oly tőrülmetszett magyar alakokat szerepeltet a szerző, hogy mindenki önkénytelenül ebben a darabban látja az oly régóta nélkülözött igazi népszínmű úttörőjét. A darab tartalmát ismertnek tételezhetjük föl, azért ezúttal csak a szereplőkről emlékezünk meg. Margittai Gyula, mint Baracs Imre alakitója gondos tanulmányon alapuló játékkal lepett meg, Mészáros Alajos (Matyi) derék naturburschnak bizonyult. Kiválóan kedves, rokonszenves jelenség volt Raskó Erna, Juli szerepében, játéka kifejezésteljes és mindvégig egyöntetű volt. Halmai Kornélia (Szunyoguó), mint komika ezúttal teljesen megfelelt, Barna Jolán, Rozi kedves szerepében vonzóan és 'kedvesen alakított. Győré Alajos (Mihály) routineos játéka semmi kívánni valót nem hagyott. Ügyesen játszott Ráthonyi Stefi Eszter szerepében s különösen a második felvonás végén kifogástalan volt. Az episod alakok közül első sorban Vibari Elemért említjük fel, ki Göre Gábor jellemzetes egyéniségét jóizü humorral és kifejezósteljes játékkal juttatta érvénybe. Méltó partnere volt Rédei István (Dur- bints). A mellékszereplők is ügyes ensemblet képeztek, szóval a megnyitó előadás elég garanciát nyújt a társulat igyekvésére és hasznavehető- -ségére nézve. Közönség szép számmal volt jelen. A darabot vasárnap megismételték.

dég. — „Jere a bois-ba“ — szólt a ház úrnője.

Négy órakor egymás mellett ülve a kis coupéban, tarka, lármás ruhákban végig robognak e boulogni erdőn; pletykáznak, megkritizálják a nők ruháit, a férfiak bajuszát, czilin- dereit, lovaikat. A vendégnö két gyermek anyja, kifejti barátnőjének, hogy mi^en furcsa az, hogy az előttük lovagoló Madame G.-nek nin- • csenek gyermekei. De hiszen — folytatá — ez nem csoda, nem volt ideje neki arra gondolni, h°gy gyermekei is lehetnének; hangosan ka- czag: barátnője, a chic parisienne is nevet, de aztán elkomorodik ; a zaj, a fény bevilágítja lelke sötétségét, szivének végtelen ürességét; eszébe jut a férje, meg az, a kinek reggel irt, meg az, hogy nincsenek gyermekei. Most valaki megállítja a kocsit; behajol egy illatos ba jusz elegáns tulajdonosa az ablakon s beszól a tegnapi nap érdekes eseményeiről s a pillanat elröpül; s a parisieune mosolyog ismét, s mosolya nem álarcz ; most már nem gondol férjére, sem arra, hogy nincsenek gyermekei. Nincsen is rá ideje, hogy érre komolyan gondoljon s ig3' az alvó érzés sem tör ki soha lelke mélyéből.

Öt óra felé. Első látogatása délután ; illatos légkör; csupa tompa színek ; nincs kirívó köztük egy sem; minden homályos, előkelő; egy sziu sem sértő, fólhangu társalgás, theát szűrcsölŐ hölgyek, kik érdektelen dolgokat susognak el szomszédaiknak. A parisienne hevesen érvel egyik kedvencz színműírója mellett ; aztán órájára tekintve, fölszisszen, haragosan néz azon urra, a ki a drámairó elleni vitát provokálta, kezet ad a háziasszonynak és suhogó finom úszását maga után vonva eltűnik az ötezer frankos persa szőnyegről, nem sokkal kevesebbe került diszöltözékóben.

Hat óra felé a nyolczadik látogatását végzi el ; a kilenczediknél belépve a szalonba, összeütközik egy úrral, ki nagyon siet elmenni. —

— Ni-ni, ön itt járt? — Hogy van? — Elég jól; honnan? És maga? velem ebédel ma?

— Nem lehet, édesem, a klubban ma gyűlés. — Ügy, hát mikor látom? — Tán holnap a villás- reggelinél, ha úgy akarja. — Nékem nincs ellenemre. — Egy kézszoritás, fólmosoly és folytatják ellenkező irányban futóutjaikat. Ez az udvarias úri ember, kivel az „űrben“ igy találkozott, a — férje volt.

Egynegyed hétkor ismét az állótükör előtt. A fénylő hideg lap visszaveri a mélyen kivágott hófehér derékból, — mely metszett kris- tálygyöngydiszszel ékeskedik — a kiemelkedő habszerü n3rakot, visszatükrözi a finom rizspor- réteget, mely- mindent elföd, még azt a kifáradt vonást is az ajk fölött A gyöngyös selyemderék, mely oly szépen emeli ki a gömbölyű vállakat, biztosan megvédi a dobogó szivet az álmodozás veszedelmétől. Nagy gyémánt diadóm

a hajban, mely öt darab egymással enyelgő firjom dolgozatai, fón3'es szárnyú szitakötőt ábrázol, káprázatosán ragyog versenyt a vérpiros chrysantemummal a mellen. Még egy futó tekintet a nagy tükörbe, egy gyönge sóhaj, s a modern párisi asszon3' foktatja tövisekkel telt rózsás útját.

Éjjeli fél egy óra. Ebéd után a neg3’edik estély A kótszázadikbókot súgják fülébe; húszféle szerelmi vallomást hallott ez este, ugyan- anuyifélekép védekezett ez unalmas támadások ellen; két távollevő intime barátnőjét tépett szót — szellemileg; beszélt lovakról, zenéről, udvarlókról, festészetről, spiritizmusról, villanyozásról, gyermeknevelésről, papagályáról, melyet eg3r hónap óta nem látott, nem lévén rá ideje; ebéd alatt megkóstolt tizenötféle bort és megevett egy ugyanannyi fogásból álló lakomát, két tuczat osztrigával; hallott néhány olyan adomát, melyet, ha nem párisi ad elő, megpirít vele egy majmot; kivógézett ismét szellemileg három ellenségét; játszott egy kártyaasztalnál s elvesztett ötven Louisdort;- elrejtett vag3T ezer ásitást, nagy hamvasszinü strucztoll legyezője mögé, melyen rubintokból csillogott előkelő marquise-koronája. S végre eszébe jutott légyottja.

Már egy óra elmúlt éjjel, s az, a kit teára vár, fólkettőkor érkezik ; fáradtan, megtörve ül