Szamos, 1901. augusztus (33. évfolyam, 61-69. szám)
1901-08-29 / 69. szám
XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. csütörtök augusztus hó 29. SZAMOS. Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám éra 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak k zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közélteinek NyilH^ s ár. Néhány szó a szüLkhöz gyermekeik elhelyezése érdekében Ezernél többre megy a számuk azon szülőknek, kiknek az iskolai év beálltával nem csekély gondot okoz az a körülmény, hogy városunkban hol és hogyan helyezzék el tanuló gyermekeiket. A tapasztalás azt bizonyítja, hogy e kérdést illetőleg a szülők igen nagy része a legnagyobb tájékozatlanságban van az utolsó pillanatig s legtöbbször a vak véletlen dönti el azt, hogy hol, miképen és milyen környezetben helyezkednek el egy vagy több évre is, gyermekeik. E részben nagy szerepet játszik a koszt és szállásadók élelmessége Sok szüle alig száll le vasútról, vagy alig jött át a sorompón, mikor a koszt és szállásadók körülveszik, kényelmet, gondozást, mindent Ígérnek s a szülők, kik sok tennivalójuk miatt min dig „sietnek,“ e legfontosabb lépést ■ is el sietik s későn kell e sietségüket drágán meg- flzetniök. Szóvá teszszük pedig e kérdést külő- sen azon okból, mert éppen napjainkban fejtegetik tudományos, szakszerű alapon és a gyakorlati tapasztalásból merített eszmecseréken, hogy mily nagy befolyása van a házi nevelésnek, a milieu-nek, a környezetnek a növendékek lelki fejlődésére. A modern nevelés ma már nem hagyhatja figyelmen kívül e fontos tényezőt s következetesen törekszik arra, hogy az iskolai és a házi nevelés köz i összhangot, mennél teljesebbé, mennél több oldalúvá tegye. Jól tudjuk, hogy a taníttató szülők az eszményi összhangzatos működést család és iskola között csak Igen kevés, mondhatni kivételes esetekben tudjak megvalósítani, de legalább azok a kiálltó ellentétek, melyek az iskolai élet folyamán fölmerülnek s melyeknek árnyékai már előre is mutatkoznak, a legtöbbször elkerülhetők volnának. S ettől n lelkiismeretes megfontolástól í s ennek kötelességétől egy szülőt sem ment fel szegénysége. Mert igaz, hogy a szegény szülők nem tudják elhelyezni gyermekeiket olyan helyekre, hol talán előkelő modort, vagy egy kissé finomabb routint már a házi környezet révén is nyerhetnének, de bizonnyára el tudnák helyezni olyan környezetbe, hol istenfélelmet, szorgalmat, becsületet láthatnak s hol a jellem alapvonásai, melyek építésén az iskóla fáradozik, nemhogy halványulnak, hanem annak intencziói- hoz képest erősödnének. Sajnos, sokszor ennék éppen ellenkezőjét kénytelen konstatálni az iskola. A szülők némi kis kényelmi előnyért, mit egyik- másik helyen tapasztalnak, rendszerint föláldozzák a fő szempontokat: az okos szigorral párosult szeretetet, a fegyelmező képességet és főkép az erkölcsi szempontokat. Láttunk már tanu.ot, ki az iparos tőkéje mellett egy kis helyhez hozzájutva tanult, mert hiszen érette csak nem lehetett külön világot égetni, — de maga előtt látta folyton a munkájából, szorgalmából becsületesen élő embert, munkás környezetét, a kereső családapát, homlokára az életszántotta barázdákkal, józanságával; buzdító szavának bizonnyára a legnagyobb erkölcsi súlyt adott a maga példája S vájjon abban, hogy e tanulók jeles emberekké váltak, nem volt-e része ama gondolatnak, mi a tanulók lelkében folyvást ielvillanhatott, hogy tanulva, törekedve, odaadó szellemi munkával teremtsék meg azt a jövőt maguknak, mely a testi munkánál mégis csak fényesebb utakon vezet a boldogulás felé ?! Mit ér ezzel szemben a kényelmesebb elhelyezés, ha más szempontból a megválasztásnál hiányzik a kellő körültekintés! Ismerünk helyeket, hol a növendék nagyon jól tudja, hogy koszt dija a kosztadó család fenntartásának egyik nétkülözhetlen tényezője s hol a családfő semmi egyéb sem reá nézve, mint kvártély- és kosztadó. De mégis több ennél. — Mert a családfő kedvében akar járni kosztosának, hibáit elnézi, csinjeit a maga stiklijeinek elbeszélésével összeméri, sőt fokozza. Ezekből aztán alattomban értetődik, hogy a jó magaviselet, a szorgalom éppenséggel nem a A csókról *) Históriai, logikai, fiziológiai, botanikai, aeszthetikai és mathematikai értekezés. — Irta: Szarka Lajos. — Mivel határozottan tudom, kedves hallgatóim és hallgatónőim, hogy önök közül azok, a kik akár a szerelem virágos gondoláján, akár az érdek arany hajóján, a házasság békés kikötőjébe (?) érkeztek, már rég elfeledkeztek az édes, illatos, bűbájos, szerelmes csókról, (nem tudom ugyan, hogy szerelmüknek, eljövetelük alkalmával ruhájukba csimpaszkodó, siró zálogai nem emlékeztették-e reá öuöket ?); arra nézve pedig meg mernék esküdni a — hulló csillagokra, hogy azok, a kik most bontogatják vitorláikat, hogy a szerelem tengerén evezzenek, előtte vannak mindennek a szerelem terén, még az első csóknak is : azért azt hiszem, hogy egy önök előtt teljesen uj és ismeretlen tárgyról fogok szólani, (a bál után nem mernék rá megesküdni), midőn egy s más apróságot elmondok a csókról, s egyes érdekes csókproble- mákat megfejteni igyekszem. Ha egy vagy más tekintetben, különösen gyakorlati kérdések megoldásával, állitásom kedves hallgatónőim véleményével (a férfiakra nem reflektálok) sőt — borzasztó szó — tudásával ellenkeznék, szive- sen meg hagyom magam czáfoltatni — tapaszta lati utón. Szeretem hinni, hogy lesz,a ki meg- czáfoljon és meg is győzzön ! ’)' Felolvastatott a szatmárvidéki ifjúságnak, f. hó 18-án Lázáriban rendezett tánczmulatságán. Mindenekelőtt roszalásomat kell kifejeznem Hajdú Péter kedves kollegámnak, mint rendező- bizottságnak, hogy ezen felolvasásomra egy kissé nem korábban, — úgy tizenegy esztendővel ezelőtt kórt fel. Ez esetben azon kellemes helyzetben vagyok, hogy — már olyan, a milyen szarkaláb betűkkel — kérdést intézhet tem volna az akkor utolsó napjait élő nagy német árcheologos, Sohliemanhoz: vájjon egyiptomi ásatásai közben nem fedezett-e fel a csók keletkezésére vonatkozó nagyon, de nagyon régi I adatot ? S mert hiszem, hogy ha nem is Egyiptomban, de betegágyán (árcheológusnak minden j lehet: ki czáfolja meg ?) bizonnyára fedezett volna fel valami nagyon régi emléket, a ren dezö bizottságnak és ne nekem tudják be hibául, ha elég korai felszólítás hiányában csak a trójai hábqru utolsó évéig tudok visszamenni a tekintetben, hogy ki találta ki a csókot? Két verzió forog fenn, de mindkettő sze rint asszony találta ki a csókot. (Hiába ! az asszonynak több esze van, mint a tudományos akadémiának.) Az egyik versió szerint a trójai háború után Trójából Itáliába menekülő harezo- sok, már 8 napig eveztek a Tiberisen fölfelé, a mikor egy reggelen (okvetlenül májusi reggel volt) gyönyörű vidék tárult szeműk elé. Elunva a hosszas utazást, kiszálltak a ' hajókból, az asszonyok letelepedtek a parton, a férfiak elmentek az erdőbe vadászni. Mig azonban a férfiak az erdőt járták; az asszonyok nagy ravaszságot ,eszelfek ki. Hogy ne kelljen többé a megszeretett: vidéktől elválni, tüzcsóvákat dobáltak a hajókra. A fellobogó lángok láttára vad haraggal törtettek elő az erdőből férj uraimók, azt hivén, ellenség támadta meg őket. De mekkora volt elámulásuk, mikor megérkezve, ellenséget és dárdákat seholsem láttak, hanem csak asszonyokat kitárt karokkal, a kik — nehogy a harag miatt káromlásra nyiljék ajkuk — odaborultak nyakukba és ajkaikkal, a legtermészetesebb lakattal, lezárták férj uraimók száját. És mi tagadás, igen jól esett nekik, mert nem csak haragjuk múlt el tőle, de reánk is szent örökségül hagyták. Meg is őriztük ! A másik versiót, a mely későbbi* eredetű, azt hiszem csak a gonosz n3?elvek költötték. A rómaiaknál tudvalevőleg a férfiak is vizzel erősen elegyítve itták a bort, a nőknek pedig egy- átalán nem volt szabad szeszes italokkal élni. (Mennyivel előbb mennek már önök, söröző és konyakozó hölgyeim!) Mikor aztán a férj hazajött a fórumról, megtudandó, vájjon nem nézett-e le az asszony a pinezóbe, mindig rá kellett az asszonyak az urára lehelni. Egy ilyen próba alkalmával aztán a két ajakpár veletle- nül-e vagy raffinériából, csak összeért és a férj látva, hogy az bizony jó, nem tudott volna elégszer meggyőződni asszonya ártatlanságáról. Utóbb annyira elharapózott a csókolózás, hogy lakomák alkalmával a legnagyobb megtiszteltetés volt a felszolgáló házi kisasszonyokra, ha minél többen és többször csókolták meg, (de jó lett volna a rómaiaknál zsurokra járni!), sőt törvények által is korlátozni kellett a bölcs sze • nátusnak e valódi csók-düht, mert pl., ha egy
