Szamos, 1901. augusztus (33. évfolyam, 61-69. szám)
1901-08-11 / 64. szám
XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. vasárnap augusztus hó 11. 64-ik szám. SZAMOS Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: _ Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak S zatmaron, a lap k iadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. * Zászlóavatási ünnep. — Összeállította: ferency János. — A helybeli iparos ének-egyesület f. hó 4-én tartotta zászlóavatási ünnepét, a mely a müsorozat többi pontjaival együtt minden tekintetben oly formán sikerült, hogy azt az egyesület bátran számíthatja legszebb napjai közzé. Az ünnepből közéletünk és társadalmunk minden rétege szívesen kivette részét s maga ez a tény csalhatatlan bizonyítéka annak, hogy városunk értelmisége az iparos osztályt minden téren emelni törekszik s annak nemcsak küzdelmeiben, hanem örömeiben is hü osztályosa. Részletes tudósításunk a kővetkező: I. A szerenád. Augusztus 3 án este az énekesek fél 8 órakor zeueszóval fáklya mellett vonultak fel Uray Gózáné úrnő, zászlóanya lakása elé, a hol két dalt teljes szabatossággal adtak elő, még pedig Meder Mihálynak: „Harangoznak imádkozzunk“ kezdetű müvét s Pálmirából „Csendes az éj“ czimü dalt. Az éj csöndjében a darabok szépsége teljesen érvényesült. A szorgalmas betanítás érdeme Veress Lajos karmestere. Szerenád után az énekesek és az érdeklődők mintegy nyolczvanau az „Iparos ifjak Otthona" helyiségét keresték fel, a hol rövid ismerkedési estélyt tartottak. Poharat emeltek: Rácz István, Pótor Elemér, Saja Sándor, Márton László és többen. II. A zászlóavatás. Augusztus 4 én vasárnap d e, 11 órakor avatta fel a zászlót az Urasztala előtt Biki Károly esperes a szatmári ev. ref. templomban. A zászló alatt sorakoztak a zászlóauyp, zászlóleányok és az egyesület tagjai; mig a templom tágas mezejét az előkelő közönség minden zugában teljesen megtöltötte. Az esperesnek mélyen átgondolt, szép be széde és imája a következő : Tisztelt Gyülekezet! Városunk egyik törekvő egyesülete, az iparos enek- és dalegyesület egy nevezetes ünnepet ül a mai napon. Egyesületi jel vényét, díszes lobogóját akarja ma fölavatui, s először is ide hozta azt, a templomba, Isten színe elé, hogy velünk együtt lekönyörögje arra a nagy Isten áldását, jól tudván, hogy csak az mehet jól vóghez,_ a mit Isten nevében kezdünk el. mert „ha Ő segít, mi sem nehéz, ha Ö elhágy. erőnk elvész.“ Idehozta zászlaját ez egyesület a templomba, mert egyházi vonatkozású működése szorosabban fűzi egyházunk testéhez. Itt haljuk gyakran magasan szárnyaló énekét, mely- !yel a magasba emeli lelkünket, — gyászóne- kóvel kíséri ki kedves halottainkat a temetőkertbe, vigaszt csepegtetve a szivek sebére. Mint hajdan a koronás zsoltáriro, Dávid király, énekkart szervezett az isteni tisztelet emelésére — úgy van nekünk is énekkarunk, ez egyesület, mely önzetlenül, egyedül a művészettől lelkesítve szervezkedett, hogy isteni tiszteletünkbe a művészet erejét bevigye s ez által mindnyájunkat lelkesítsen. És én örömmel vállalkoztam, hogy ez egyesület mki örömünnepólyónek fényt kölcsönözzek szent vallásunk egy sugarából, fölajánlván e lobogót Isten nevének dicsőségére. E lobogó mai naptól kezdve egy becses jelvénye lesz az egyesületnek, mely a vallásosságtól áthatott művészetnek, a testvériségnek, szeretetnek symbolumát fogja képezni az egyesület kezében. A vallásosságtól áthatott művészetnek ! — mondám, és ismét hangsúlyozom ezt. Mert a művészet ős forrása, tiszta forrása a vallásos érzület s az ezzel kapcsolatos erkölcsi érzés. Örökbecsű müveket Írásban, képben, szóban, zenében csak az a művészet alkot, mely vallás erkölcsi alapon áll. A • mi az erkölcsi érzést sérti — az lehet pillanatnyi ingerlő hatású bizonyos egyénekre, de valódi mübecse annak nincs — Zenében, dalban, énekben magasabb ízlésre kell törekednünk, az örök szép eszményét magunk elé tűznünk s eldobnunk minden hamis csillogást, mely a művészet nevét csak hitorolja. Aztán a másik iránypont, mit szemünk elől téveszteni nem szabad — a nemzeti irány, a magyar dal-és énekművészet fejlesztése, művelése. Nemzet, melynek saját művészete nincs, lelki szegény nemzet. Vagy ha van művészete, mely saját leikéből nőtt ki, és azt nem ápolja, hanem idegenek után tör — árulást követ el ön maga ellen. Ezt a két fő iránypontot említem meg futólag ez ünnepélyes alkalommal ez egyesület előtt. írja föl lobogójára, vésse be szivébe mélyen e két szót: Isten és haza! művészetével dicsérje Istent, szolgálja a hazát. Akkor kísérni fogja Isten áldása és minden jók be csillése az egyesületet. És most jertek, imádkozzunk a nagy Isten áldásáért ekkópen : Egy lelkes kis csapat áll oltárod előtt nagy égi Teremtő ! mindnyájunknak hatalmas Istene ! egy lelkes kis csapat hajtja meg nagy neved előtt zászlóját, mielőtt kezébe venné azt. Te magad alkodtad nagy Isten! az em bér nyelvét, mely éneket zengjen te néked, — te alkodtad az ember szivét s tetted azt az örömnek és bánatnak zengő lantjává, melynek húrjai édesen rezegnek az örömben s bus gyászt sírnak a fájdalomban. Te oh nagy Isten ! ki a madaraknak is bájos dalt adtál szá. jukba, kit az erdők és ligetek milliárd dalnokai dicsőítenek — bizonyára kadvesen fogadod, ha az emberek, a saját képedre teremtett gyermekeid dalt zengenek, vagy sirámokat énekelnek a te dicsőítésedre ! Imó, e kis sereg neved magasztalására zengi énekét. Itt szent házadban magasan szárnyaló énekével Hozzád vezeti szivünk dobba-1 nását, fölviszi lelkűnket az ének rezgő hullá- ! main zsámolyodhoz, hogy ott megpihenjen s I megújuljon. Majd a koporsók mellett, a temető sirüalmai fölött zengi el gyászdalát s egy-egy fénylő sugárt vet a bánat sötét éjjelére, föl- ragyogtatván a sötét felhő borulatán a viszontlátás hitének szivárványát. Hiszszük Atyánk ! hogy Te ezt kedvesen fogadod gyermekeidtől. E hitben alázatosan kérünk Tégedet, vedd kedvesen ezt a jelvényt, melyet e kis csapat nevedben bontott ki s melyet ide hozott, hogy lekönyörögje arra áldásodat. Fogadd el, ha az énekművészeié zászlóját a te dicsőségedre szenteljük, ha az alatta álló kis sereg minden dalát és énekét neked szenteli. Vedd atyai szárnyaid alá ez egyesületet, lelkesisd azt a művészet erejével, hogy ápolják szivük oltárán a művészet lángját eloltha- tatlanul. Erősbitsed a tagokban a testvériség és szeretet érzését, kösd egybe sziveiket a keresztyén atyafiság kötelékével, hadd legyenek mindannyian kedvesek te előtted, mint válasz- tottaid ! És ezt a kibontott zászlót is vedd őriző jobbod alá jó Atyánk! legyen ez a jelvény kedves te előtted, mint a melyet nagy neved dicsőségére szentelünk, tedd ezt — bárhol lengjen is — tisztává, szeplőtelenné s aranyozd be azt dicsőségednek, habár egy picziny sugarával, hogy mindenütt ragyogtassa a te neved fényét. Áldd meg Atyánk! e lobogót, áldd meg az alatta sorakozott egyesületet, annak minden egyes tagját, áldd meg az egyesület ál- dozalkósz pártfogóit, atyai nagy jóságodból, szent Fiadért, az Ur Jézusért. Amen. Most már vegyétek kezetekbe e kibontott | lobogót t. egyesület! Hordozzátok meg azt di- ! csöségesen e város és a magyar haza határain. ■ Bármerre lobogjon is az, mindenütt hirdesse, | hogy ez egylet a vallás, erkölcs, hazafiság s a valódi művészet szolgálatában keresi dicsőségét. Legyetek e lobogó alatt igaz testvérek, egybekötve a szeretet lelke által. Legyen e lobogó tiszta, szeplőtlen jelvénye az örök szépnek, igaznak és jónak ! Isten áldása kísérje zászlótokat mindenha. Amen. III. A szegbeverés. Az egyházi szertartás végeztével az egész templomi közönség az ev. ref. főgimnázium udvarára vonult, a melyet időközben díszes közön • ség lepett meg. Az udvarra nyíló folyosók nemzetiszinü zászlókkal voltak ékesítve és ezeket egészben a hölgyközöuség tartotta elfoglalva. • Az emelvén}' szintén nemzetiszinü és sző- nyegdiszitéssel az udvar délkeleti szögletében állott s ezen történt a szögverés. Megnyitóul a „Szatmárnémeti Dalegyesület“ gyönyörűen énekelte el a „Zászlót elő“ czimü dalt alkalmi szöveggel. Rácz Istváu ev. ref. lelkész, az ünneplő egyesület elnöke ezután a következő hatásos beszédet mondotta: Igentisztelt Nagyérdemű Közönség! A Szatmárnémeti Iparos Énekegyletnek ma nagy és igaz örömünnepe van. Rég ideje már, hogy a szerény egylet a dalmüvészet Az ezred éves kiál litás orvo si juryje a FerenczJózsefkeserüviz Kizárólagos raktár Lővinger Józsefnél. valamennyi basonnemü viz között, egj'edűl Ítélte oda a Nagy Mil- leninmi érmet, továbbá egyedül tiszteltetett meg Őfelsége által egy legmagasabb kitüntetéssel. A Ferencz J. keserüvizből, mint rendes adag, egy boros pohárral, reggel éhgyomorra elég.
