Szamos, 1901. július (33. évfolyam, 53-60. szám)
1901-07-28 / 60. szám
XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. vasárnap julius hó 28. flO-ft szám. SZAMOS. Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATIVJARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. O A *> c. • : Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Az embertömegek és vezetőik meggyőződéséről. Gustav Le Bon lélekbúvár egyik nem rég megjelent művében, mely az embertömegek lélektanáról szól, igen érdekes megfigyeléseket találunk az embertömegek meg- meggyőződéséről és azokról az eszközökről, melyekkel egyes vezető férfiak az emberek bizonyos csoportját valamely irány követésére mintegy suggerálni tudják. E lélektani megfigyelésekről, mint a társadalom vezetésének és fejlődésének fontos tényezőiről azt hisszfk, nem lesz érdektelen e helyen megemlékeznünk. A tömegek meggyőződésének közvetlen tényezői a képek, szavak, formulák; a tapasztalat s legkevésbé az ész. A tömeg az igazságnál mindig többre tartja az illúziót. Ma p. o. a szocializmus a lelkek illúziója. Ezért terjed. Nem az igazságot keresi a tömeg, hanem az ábrándokat. A ki ábrándokba ringatja, könnye r lesz ura, a ki ki akarja abránditni, mindig áldozata lesz. A tömegre nem lehet hatni okoskodásokkal, csak durvább gondolatkapcsolásokat ért meg. Epenezért a szónokok érzések utján hatnak a gondolkodás irányítására is. A tömeg ösztönszerüleg hódol valamely vezető tekintélyének. A vezetők rendesen nem a gondolkozás, hanem a cselekvés emberei. „Gyakran azol: közül a terheltek, izgatottak közül kerülnek ki, kik az őrültség határán állanak.“ A gondolat, melynek védelmére szegődtek, bármily képtelen legyen, meggyőződésük ellenében minden okoskádás hajótörést szenved. A megvetés, az üldözés mit sem ér, csak tovább tüzeli őket. A sokaság mindig kész meghallgatni az erős akaratú embert, a ki parancsolólag tud hatni rá. A tömeggé összeverődött emberek elvesztik egyéni akaratukat s ösztönszerüleg fordulnak ahhoz, a kinek van akarata. A vezetők tekintélye nagyon zsarnoki. Ha a tömeg valahogy váratlanul elveszti vezetőjét, elveszti összefüggését is és ellent- álló erejét. Nem a szabadság, hanem a szolgaság szüksége uralkodik a tömegben. Benne van a vágy engedelmeskedni, csak akadjon, a ki parancsolni tud. A vezetők s gondolataik különösen hatnak azáltal a varázs által a mit nimbusznak is nevezünk s a mit a franczia prestige- nek nevez. Uralkodólag, parancsolólag hat ránk ez eleve s az a parancsoló, uralkodó valami megbénítja bíráló képességünket. Egy faja ez a megigézésnek. akárcsak a mesterséges HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. álomállapotnál. A királyok, az asszonyok ezzel uralkodnak. A szerzett nimbuszszal hatnak az egyes czimek, hivatalok. Egyenruhák, jelvények, tudjuk p. o. mily ellenállhatlan hatással vannak a nőkre, továbbá a tanult történeti és irodalmi nevek. „Hiszen Homér olvasása el- vitathatatlanul és iszonyúan unalmas a modern olvasóra, de ki merné mondani?“ A prestige sajátsága épen az, hogy nem engedi a dolgokat olyanoknak látni, a milyenek és hogy megbénítja ítéleteinket. Ez a sajátszerü. varázs azonban el is oszolhatik s a tömeg leköpdösheti a hőst, kit a minap még éljenzett. „Mindig őrült dühvei tördelik darabokra a vakbuzgók előbbi isteneik faragott képeit.“ A szervezett tömegeket Le Bon a következőleg osztályozza: 1. az utczák nép- tömegei stb. 2. Nem névtelenek. (Jury-k, képviselőgyülések stb.) 3. Szekták. (Politikai pártok, vallásfelekezetek.) 4. Kasztok. (Katonai, papi, munkáskaszt stb.) 5. Osztályok. (Polgárosztály, parasztosztály stb.) A bünszerző tömegekről szólván azt állítja, hogy voltakép psychologiailag nem leh:t vétkes a tömeg, noha törvény szerint az. Teljes öntudatlansággal mennek ugyanis végbe a tömegek tettei; mint öntudatlan Keserv. A lelkembe zárom, bárhogyan is éget, Ezt a fojtó, izzó, mély keserűséget. Sorvadok alatta, inig kaczag az ajkam, Mig a boldogságnak pírja ragyog rajtam. Képmutatás minden: szív, jóság, vig élet ! . . Egy őszinte csupán : az örök enyészet. Eh, magamba zárom, mert, ha kibocsátóm, Nem marad itt élet ezen a világon. Földes Imre. Miért nem hazudott többet Sánta Jóska? Abban a régi jó világban történt, mikor még a bakakáplár, mint hős került haza, elbeszélvén otthon, hogyan mászta meg Taliánor- szágban az égig nyúló hegyeket és hogyan szedte onnan zsákszámra a csillagokat. Mondom, abban a régi jó világban történt, hogy Poczok András uram, Csomoszló község érdemes, öreg bírája, Sánta Jóskát, ki azonkivül, hogy néha, borozás közben, hajmeresztő módon füllentett, becsületes embernek tartaték, — a deresre huzattá. A faluban senki sem tudta a jól megszámlált huszonöt kiszolgáltatásának okát. Találgattak mindenfélét, de a valóra csak nem bukkantak. — Vájjon mi a manót találgatjátok ? — j kérdi Sárkány Sára egy csomó vén asszonytól, kik az utczán tereferéltek, természetesen a Sánta Jóska esetét tárgyalva : — hát nem tudjátok, | hogy tavaly ősz felé, Panyák Antaléktól az eszterhéj alól eltűnt a csöves kukoriczája? Azt hiszitek tán, hogy lába kelt, nem biz’ annak, hanem a becsületes Sánta Jóska vitte el. A ki hazudni tud, ráfér biz’ arra a lopás is, már pedig hazudni, úgy hazudik, akárcsak könyvből olvasná, — egészité ki szavait a vén Sára. Lett erre nagy nevetés, röhögés. Hát még azt sem tudod, vétó közbe Maj- náknó, hogy a Panyák Antalok lopásának mind járt harmadnap akadt gazdája? Hancsosék jár tak vendégbe Panyákóknál, rajok is bizonyult, le is ülték ; az apa is, a fia is. Minthogy csakugyan igy volt, Sárkány Sára szégyenkezve elhallgatott; mert egy falusi vén asszonynak nincsen mit inkább szógyenlenie, mintha valaminek a hírét nem hallotta, a mit mindenki tud. A találgatásoknak azonban ezzel természetesen nem szakadt vége, sőt a vén asszonyok még nagyobb hévvel fűzték tovább a pletykáikat. — Vájjon mi lehet mégis az oka ? — törte a fejét Pomacs Istvánná. S azután, mint, a ki csakugyan kitalálta a valót, nagyot csapott tenyerébe, diadalmasan felkiáltva : — Hát megmondom ón az okát! Tudjátok, hogy tavaly, úgy karácsonytájt, Hadadiéktól háron nagy kappany veszett el s nem tudódott ki, kicsoda vitte el. Biró uram a községházán megesküdött, hogy addig nem nyugszik, mig a kappany-hurczolót ki nem^leseti; ha mindjárt egy esztendőbe kerülne is. Es higyjétek meg, — teve hozzá nagy komolyan, — hogy nem is nyugszik vagy nyugodott meg! Poczok András uram ki tudja még a pokolból is a gonoszt! Azért olyan soká biró ... — Fura beszéd! — szakitá félbe Csüllök Petemé. — Sánta Jóska nem szegény ember, hogyan lehetne ráfogni, hogy tyukász ? — Nem, nem! — osztá az előbbinek véleményét Gesztinó, — azt Sánta nem tette, ilyesmit csak szegény zsellérember tesz, kinek kevés a szalonnája, azt is aratásra hagyja. — Nem tudtok semmit ! — fontoskodott Sármándiné, — Sánta Jóska a korcsmában káromolta az Istent, azért hagyták abba, semmi másért. A vén Fortvainé hunyorított egyet a szemével s az asszonynóp megértette. — A pálinka beszél belőle, a pálinka ! — suttogták, Jóskát soha senkise hallotta káromkodni — nagy ritkaság egy obsitosnál, mégis úgy volt. _________________________ Or vosi körökben már rég ismert tény, hogy a Ferencz József keserű viz Kizárólagos raktár Lővinger Józsefnél. valamennyi hasonló vizet, tartós hashajtó hatása és említésre méltó kellemes izénél fogva, már kis adagban is tetemesen felülmúlja Kérjünk határozottan Ferencz József keserüvizet.
