Szamos, 1901. július (33. évfolyam, 53-60. szám)
1901-07-18 / 57. szám
XXXIII. évfolyam. ___________Szatmar, 1901, j csütörtök július hó 18,________________ SZ AMOS Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér,. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Vzatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Meghívó. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület lótenyésztési bizottsága f. hó 24-ón, szerdán d. e. 11 órakor Szatmáron a városháza tanácstermében a nagymóltóságu m. k. miniszter nr által megállapítandó vidékenként lótenyésztési irány megbeszélése végett ülést tart, melyre a bizottság tagjait tisztelettel meghivom. Szatmár, 1901. julius 16. Svajczer Gábor s. k. bizottsági elnök. '» ________________________ A Szatmárnémeti Iparos-Énekegyesiilet zászlója, A Szatmárnémeti Iparos-Énekegyesület remek kivitelű zászlója készen várja augusztus 4-ikét, hogy régi szép saokás szerint fölszenteljék amaz eszmény nevében, mely nek szolgálatára iparos-polgártársaink ezelőtt tizenhat évvel egyesültek. E tizenhat ev alatt ez az egyesület annyi becsületet, annyi elismerést szerzett, hogy mig más hasonló egyesületek zászlóját rendszerint a jövőben szerzendő dicsőség jegyében avatják, ez a zászlószentelés már is az egyesület szép múltú működésének megpecsételése gyanánt tekintendő. Ki ne ismerné közülünk e derék egyesületet ? Ha hazafias érzelmeink valamely nemzeti ünnepélyen dobogtatták meg sziveinket: ez egyesület a dal hatalmával adott erős hazafias lüktetést lelkesedésünknek. Ha vallási ünnepen jelent meg a templomban, az j áhitatos dal szárnyain emelte föl sziveinket. Ha iparosaink vigalomra gyűltek egybe, szórakozásukat dallal nemesítette az egyesület, S mennyiünknek lelkében visszhangzik ez egyesület fájdalmasan borongó dala, midőn kedveseinknek koporsóját állotta körül s a dal fölemelő hangjával nemesítették meg s olvasztották egybe részvétükkel a mi íájdalmainkat! Ez a mindnyájunktól jól ismert szerényen működő egyesület az, melynek zászlóját augusztus 4-ikén szenteljük, hogy legyen egy jelvénye, mely. mig egyrészt a múlt sikereinek elismerése, másfelől, mint a jövő dicsőség elkötelező záloga lobogjon e derék egyesület kezében. De még egyéb okból is szenteljünk zászlót az Iparos énekegyesüíetnek! Az egyesület, mint a Tiszavidéki Dalos- Szövetség tagja, augusztus 24-ikén fog először j nagyobbszabásu nemes versenyre kelni a I testvéregyesületekkel, hogy ambicziójáról a j dal-mivelésre magasabban irányuló törekvéséről széles körben is bizonyságot tegyen. Megizmosodott erejének öntudatában sorakozni óhajt azon egyesületek közé, melyek a magyar dal szolgálatában szép nevet, széles körű elismerést szereztek maguknak. Miért ne állna tehát nyitva a tér derék iparos-énekegyesületünk előtt, hova tizenhat évi működés is íeljogositotta ? S ha ez az elismerésre méltó jogos ambiczió oda vonzza, vezérli iparosainkat: lennie kell zászlójuknak is ; olyan jelvényüknek, mit Szatmár város közönsége felavatott, ezzel is dokumentálva, hogy ez az egyesület általunk ismerve, szeretve és pártfogolva indul út jára, s az elismerés, mit szerez, a mi városunk elismertetése, a dicsőség, melyre törekszik, mindnyájunk megosztott dicsősége is leend. Mi az Iparos-énekegyesület eme törekvésében szépen kidomborodó erkölcsi momentumot is látunk. Mindig elismerésre, fölkarolásra méltó jelenség, midőn iparosaink, városunknak e legnagyobb kontingense, valamely üdvös czél szolgálatára egyesülnek. Már magában az egyesülés tényében is az erkölcsi erők fokozódását, izmosodását, látjuk. Mennyivel inkább tarthatnak igényt általános elismerésre, támogatásra, midőn a czél, melyre a zászlószentelés kapcsán még szorosabban tömörülnek, éppen a legszebb, a legnemesebb czélokközé tartozik! A dal, s íőkép a magyar dal művelése a kedélyi élet oly nemesítését, a kedély színvonalának oly hathatós emelését jelenti, melynek melege és fénye jótékonyan árad szét minden társaság, minden testület gondolkozásában, cselekedeteiben. A varróleány dala. Szép nyári éjben siró dallam Oly busán száll a légben szét, — Egy varróleányka énekel, mig Altatja kisded gyermekét . . . Kicsiny szobába a pisla mécses Bágyadtan szórja sugarát — Kicsiny bölcsőben siró gyermek Szép varróleány, jó éjszakát! f: * * Aludj, aludj Szép gyermekem, Álmodva járj A mennyekben ! Ki alszik édes Almokat, — Boldog csak az Az ég alatt! Aludj, aludj Szép gyermekem ! Az élet olyan Mostoha . . . Ne ismerd azt meg Oh, soha. Csalárd itt minden, A mi él, — Mást kap az ember, Mást remél! Aludj, aludj Szép gyermekem ! Lásd én is voltam Ifjú lány, — De rósz a férfi Mind ahány, Mózódes ajka Meghatott, — És tőrbe csalt, És elhagyott! . . Aludj, aludj Szép gyermekem ! Ne sírj, ne sírj Egyetlenem, Minden könycsepped Fáj nekefn, A köny üveg, A melyen át Rideg való Tekint reád ! Aludj, aludj Szép gyermekem! Apádat meg nem Ismered, — Szegény anyádat Megveted, Mert vétkezett Te ellened, Gyalázat közt Szült tégedet! Aludj, aludj Szép gyermekem ... Álmodj csak édes Gyermekem, — Áimodva. járj A mennyekben, Ki alszik édes Álmokat, — Boldog csak az Az ég alatt . . . Aludj, aludj Szép gyermekem . .. * * * S dalolt a lány .., zokogva szállt a légben Az ének siró dallama . . . Aztán csend lett.. . elszenderültek szépen A gyermek és az anya . . . Ott lenn az utczán nagy robajjal vágtat Egy bérkocsi a rósz kövezeten . . Megállj, lassan, te érzéketlen állat, Ok alszanak... nyugodtan ... csöndesen. Battlay Geyza. m A „Vigadó“ és szállóház bokrétaünnepéről.*) Éljen a haza! Éljen a király! Szerencse ragyog ránk az ég áldásával, Adj Isten sok időt, teli boldogsággal. *) Verses felköszöntő, melyet Remsey Károly pallér mondott s melyet az események réndje szempontjából közlünk.
