Szamos, 1901. július (33. évfolyam, 53-60. szám)
1901-07-18 / 57. szám
az anyagiak egyelőre vissza tartottak, azok most az aratás után, a midőn a belépéshez megki vánt&tó csekély összegek inkább rendelkezésükre állnak, bizonyára tömegesen felfogják használni az alkalmat s biztosítják magukat a kedvezőtlen eshetőséggel szemben. Azt hisszük tehát, időszerű lesz ezen intézményt most ismertetni, hogy a nép barátai felhívhassák védenczeik figyelmét e páratlan kedvező és jótékony intézményre. Az 1900. évi XVI. törvényczikk alapján alakult „Országos gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár“ czélja a gazdasági munkásokat és cselédeket baleset miatti rokkantság, baleset miatti halál, továbbá állandó keresetképtelen- sög esetében, úgy szintön a 65-ik életév elérésekor segélyezni s halál esetében a családnak segélyt nyújtani. I. A munkások és cselédek szabad elhatározásától függ a belépés. Beléphet tagul minden munkás és minden gazdasági cseléd, a ki 50 évnél még nem idősebb ; beléphet továbbá mindenki, a ki gazdálkodással foglalkozik. A tagsági dij évenként az első csoportbelieknél 10 korona 40 fillér, a második csoportbelieknél 5 korona 72 fillér ; a rendkívüli tagoknál egy korona. Az első csoportbeli tagoknak a következő segélyre van igényük : a) baleset esetében ingyen gyógykezelés; b) hatvan napig 1 korona segély ; c) ha a baleset miatt 60 napnál tovább munkaképtelen marad, mindaddig mig munka- képtelen, havonként 10 korona segély : d) baleset miatti halál esetében a családnak egyszersmindenkorra 400 korona segély; e) ha legalább tiz évi tagság után bármely okból munkaképtelen lesz, élete fogytáig havonként 10 korona segély ; f) a tag 65-ik életévének elérésekor kap 100 koronát; g) ha a tag öt évi tagság után meghal, családja 200 korona, ha tiz évi tagság után hal meg: 250 korona, s ha 15 évi tagság után hal meg: 270 korona segélyt kap. A második csoportbeli rendes tagok az a)—dj pontokban megjelölt segélyt úgy kapják, mint az első csoportbeli rendes tagok, az e)—g) pontokban megjelölt segélyeknek azonban csak a felét igényelhetik. A rendkívüli tagok pedig csak az a)—d) pontokban megjelölt segélyt kapják, az e)—g) pontokban megjelölt segélyekre egyáltalán nem iehet igényük. Azok, a kik tagok akarnak lenni, lakóhelyük elöljáróságánál jelentkezzenek. A jelentkezéskor a felvételi dijat (2 korona, 35 évesnél idősebbekuél 4 korona) készpénzben kell lefizetni. A tagsági könyvet a központi igazgatóság küldi meg. A tagsági dijat félévenként a postahivatalnál kell befizetni a tagsági könyvben levő befizetési lapokkal. A félévi tagsági I dijat a tag részletekbon is félre teheti, akként, hogy az elöljáróságtól egy gyüjtö-lapot kór s arra a félév tartama alatt annyi postai levél- bélyeget ragaszt, a mennyinek értéke a félévi tagsági díjnak megfelel. Az ilyen levólbólye- gekkel szabályszerűen ellátott gyiijtőlapokat a postahivatal készpénzgyanánt elfogadja. Annak a gazdasági cseléduek, a ki legalább három év óta áll egyazon gazdaság szolgálatában s az 1901. óv folyamán a pénztár rendes tagjainak sorába kívánja magát felvétetni, s az ugyanazon szolgálatban eltöltött évek után a tagsági dijakat kamat nélkül egyszerre befizeti, az ugyanazon szolgálatban a belépést megelőzőleg eltöltött évei a tagság idejébe beszámíttatnak abban az esetben, ha az igy belépett cseiód a belépés után a tagsági dijat még legalább három évig pontosan fizeti. Ily esetben a felvételre jelentkező cselédnek vagy munkaadójának, a cseléd (szolgálati) cselédkönyvóvel kell igazolnia a legalább három évi megszakítás nélkül eltöltött szolgálatot az elöljáróság (tanács), illetőleg a helyi bizottság intézője előtt, s ugyanott egyidejűleg nyugta ellenében le kell fizetni a felvételi dijat és a beszámítani kért évek után járó tagsági dijakat. Ha az ilyen tag három éven belül elhal, a beszámítandó évekre befizetett összeget a pénztár örököseinek, vagy ha a tagsági dijat helyette a munnkaadó fizette, a munkaadónak kamat nélkül visszaadja. Ez iránt az örökösök, i illetőleg a munkaadó az elhalt tag tagsági könyvének és halotti anyakönyvi kivonatának 1 bemutatása mellett forduljanak az elöljárósághoz (tanács), illetőleg a helyi bizottság intézőjéhez. (Folyt, köv.) Felhívás. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület a Nagyméltóságu földmivelésügyi m. kir. miniszter ur által adományozott pénzdíjakkal és a rendező egyesület által adandó oklevelekkel 1901. julius 29-én d. e. 10 órakor Szinyérváral- ján a vásártéren szarvasmarha tenycsz díjazást rendez, az alább felsorolt feltételek mellett: 1. Kis gazdák tulajdonát képező kisborjas tehenek után: 1. 80 korona államdij és dicsérő oklevél. 2. 60 korona „ és elismerő oklevél. 3. 40 korona „ és „ „ 4. 30 korona államdij. 2. Kis gazdák tulajdonát képező 2 éves üsző borjuk után. 1. 50 korona államdij és dicsérő oklevél. 2 30 korona „ és elismerő oklevél. 3. 20 korona államdij. I Ha hívei vagyunk a szövetkezeti eszmének, mely minden téren az exisztenczia anyagi biztosítására irányul, ápolnunk kell ama szövetséget is, mi az élet kenyerének sóját, a kedély nemességét eredményezi. Ismeretes amaz egyszeri varga meséje, kinek dúsgazdag ideges szomszédja tekintélyes összeget adott, ha ő és gyermekei nem énekelnek. Három napig mégcsak kibírták valahogy, de bizony már a negyedik napon sehogysem fojthatták magukba megszokott kedves dalaikat. Visszaadták a pénzt, csakhogy ismét kedvükre dúdolhassanak. Ez a mese is azt az igazságot fejezi ki, hogy munkának és dalnak szövetkezniök kell, hogy az élet anyagi és eszményi föltételei egyensúlyban érvényesülhessenek. Ennek a nemes szövetségnek a zászlóját kell felavatni, hogy e szövetség a dal magasabb kultuszának versenyére is kiléphessen. Az egyesület zászlószentelési ünnepélyére meghívta városunk testületéit, hogy régi jelképes szokás szerint szöget verjenek abba, kifejezéséül annak, hogy e zászló erősségét társadalmunkból meríti s azt a fát, azt a lobogó szövetet a kö£ös akarat, a dicsőség fájává, az összetartás szövetévé avassa. Vegyünk részt, illetve képviseltessük magunkat mindnyájan azon az ünnepélyen egy szívvel, lélekkel s azzal az erkölcsi és anyagi támogatással, mely a kitűzött czél- hoz s minden szépért, nemesért áldozni tudó társadalmunkhoz méltó legyen! A gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról. Darányinak, a gazdák és a földmivelő nép lelkes miniszterének úgy emberbaráti, mint szocziál politikai szempontból egyik legjótóko- nyabb intézménye a munkások és cselédek segélypénztára. Ha a népnek jólétet adunk, ha elöregedés, elbetegesedés, előreláthatatlan szerencsétlenségekkel szemben a család biztosítva van, ha egy emberbaráti intézményt lát szeme előtt, mely az évek hosszú során át magához fűzi, meg- nyugvással veszi helyzetét, s a nyugtalan kozmopolita helyett békés, az anyaföldhöz s egymáshoz ragaszkodó, törekvő munkás lesz belőle. ; A munkás- és cselédsegélypénztárba már ez óv folyamán számosán léptek be, de akiket Ezt óhajtom nektek, kik most rám hallgattok, Ezernyi jót hozzon a sors ti reátok. Éljen ! Először is szavam te hozzád emelem, Legfőbb gondviselőm, én édes Istenem, Megsegitéd munkánk és meghagytad érnünk, Hogy kitartásunkkal ily magasra értünk. Társaim, az Isten e napot megadta, Két kezünk munkáját meg is koszoruzta; Lombfüzór, lobogó : ünnepünk hirdeti, Teli poharakkal áldozzunk hát neki. Éljen! Nagy Isten, adj áldást a magyar királyra, Reá, és az egész királyi családra. Tartsa meg az Isten hü népe üdvére, S viruljon a haza ősi dicsősége ! Éljen ! Kiért telt poharam mostan fölemelem, Nemes érzelmektől buzog a kebelem. Barátunk, pártfogónk, a milyen több nincsen, Nagyságos Hérmán Mihály polgármester urat [éltesse az Isten! Éljen! Éljen nagyságos Pap Géza helyettes polgár[mesterünk, Ki sok utánjárással kivívta, hogy Vigadót [építünk. Adjon Isten erőt, egészséget, hogy a j"vőben is Kivívja, hogy kaszárnyákat építhessünk. Éljen ! Ki nem kiméit időt és nem iáradtságot, Éltetem az építtető bizottságot. Adjon Isten nekik erőt, egészséget, Nyújtson a Vigadó sok gyönyörűséget. Éljen ! Ki nem kiméit időt és nem fáradtságot, Éltetem Erdélyi István Szatmárváros főmór[nökót. Adjon Isten neki erőt, egészséget, Nyújtson a Vigadó neki sok gyönyörűséget. Éljen! Hogyha széttekintek, e szép várost látom, Jólét és boldogság terül a határon. Tartson is igy mindig, sohse legyen vége, Éjen Szatmár város nemes közönsége! Éljen ! Éljen Bálint és Jámbor műépítészünk, Ki szakértelmével jó irányt szab nekünk, Kinek tudománya kincs aranynyal ér fel Áldja meg az Isten mindakót kezével ! Éljen! E díszes épület már elkészült félig, De be lesz fejezve jövő év május 1-sőójig, Kiknek az érdeme, megmondják e falak, Éljenek Grüuwaid testvérek és Schiffer építési [vállalkozó urak! Éljen! Éljen Dittler Ferencz, mint művezetőnk, Ki tudományával jó irányt szab nékünli; Adjon Isten neki számtalan ily munkát, Hogy díszelegjen neve ilyT díszes palotán ! Éljen ! Telt poharamat újból fel kell, hogy emeljem, Hoffer József főpallérunkat éltesse az Isten ! Szeret, oktat, tanít, sok jó van szivében, Kiáltsuk: számtalan ily munkát adjon neki [az Isten ! [Éljen ! Poharam megint fel kell emelnem, Kráz András osztálypallórunkat éltesse az Isten, Mi őtet mindnyájan tiszteljük s becsüljük, Teli poharakkal lelkesen éltetjük. Éljen! Iparostársaim és munkás jóbarátok, Teli a poharam, szavam van hozzátok, ínség és a harag távozzék mi tőlünk, Maradjon mindig a barátság közöttünk. Éljen ! Éljenek mindazok, kik most jelen vannak, A kik becsülői a tisztes iparnak. Legények, leánymk nosza fel a tánczra, Bor, czigány, vendégség föl a lakomára ! Éljen !
