Szamos, 1901. június (33. évfolyam, 44-52. szám)
1901-06-13 / 47. szám
wí'.ó behozatala? Ha jól emlékszem 115000 írt költségig ment bele a közgyűlés; hogyan emelte ezt a közgyűlés apránként 350000 írtig ? Mi tette sürgőssé egyik-másik utczá- nak keramittal való burkolását, meg egy-két utczán a gránit koczkakő lerakását? Hogy történhetett az, hogy az egyáltalán elfogadhatatlannak nyilvánított gránit koczkákat a helyett, hogy elvitte volna a szállító — lerakták ? Hogy történhetik az, hogy a városi ovoda ajándékképen átadja a városnak tekintélyes vagyonát s az ovoda építés — daczára a határozatnak, még a jövő zenéje csak? Sőt a tanfelügyelőség Írásos véleményt adott arra, hogy sem nem okszerű, sem nem czélszerü a kettős ovoda s most — állítólag — a tantelügyelő saját házát ilyen czélra akarná átalakíttatni s a várossal megvétetni? Nem szólok arról az improvidens bánásmódról, melyben a németi rész általán mindig részesül; meg vagyok győződve, hogy a még embrióban levő kaszárnyát is valahol Szatmáron építenék fel, ha ugyan hely volna reá! Szólok csupán ennyi vezérczikk théma közzül ezúttal: a tűzoltóságról. Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben talán a nélkül beszélhetek, hogy valaki engem ahhoz nem értéssel vádolhatna. Kilencz évig szolgáltam ez intézményt s írtam ódát, elégiát, satyrát, vezérczikket Útmutatásul, dicséretül, buzdításul s váljon volt-e csak valamelyes foganatja? Az ahhozértők jóakarattal helyeseltek, azok,- a kiknek kötelessége lett volna az állapotokon javítani — mosolyogtak. Talán nem ismeretlen a lap olvasói előtt, hogy a tűzoltók most őrtorony nélkül szűkölködnek. Ez a most már csaknem egy év óta tart. Hol volt egy esztendeig a hivatalos lelkiismeret, mely nem sajnálja a pénzt a villamvi ágitásra, hogy megvakitsuk vele, a mügyalogjárókra, — a polgárok zsebéből — a keramit burkolatra, hogy megtévesz- szük vele az idegeneket ? Hát lehet-e, hát szabad-e tűzvédelem nélkül hagyni egy várost? A napokban pár száz lépésnyire áz őrtanyától egy istálló égett le addig, mig a tűzoltók erről tudomást szereztek Hát a polgárság vagyona az Hecuba, a mi után adót fizet; a fő az, hogy fizessen és minél többet fizessen; hadd teljék a luxus kiadásokra, hadd hivalkodhassunk a haladással, ha mindjárt a bőrünk árán is?! De haliga! Csendesülj le felzaclatott vérem ! Most már erre is gondoltak! Az eredetileg 180000 írttal tervezett azután 230000 írtra szaporodott s ma már ezt is meghaladott összeg felhasználásával épülő kultúránkat századokig hirdetni hivatott Vigadó hátsó részén 4000 koronával fognak építeni egy torony félét. Itt is a fő az, hogy az összhang meg ne zavartassák! Melyik összhang? Mert a polgárságban, t. i. azokban kik sem nem virilisek, sem nem választottak, sőt még nem is mind hivatottak: azokban nem lehet az összhangot megzavarni ! Ezt a polgárságot csak a választói névjegyzékből lehet néha kifelejteni, de az adóvégrehajtó szeme elől eltüntetni lehetetlen! Nem lehetett volna-e mindjárt talán a tervet úgy készíttetni, hogy abban helyet foglalt volna eredetileg a tüzőrség? Csak azt nem tudom, hogy vájjon az a tetemesen nagyobb költség, a mennyivel az előirányzatnál kerül a Vigadó, nem az őrtorony építésével lesz-e legsúlyosabban megokolva ? De mindegy: igen helyes, igen üdvös; a fő, hogy már tervezve is úgy legyen, hogy 100 esztendeig is megfeleljen czél- jának. Azt vagyok bátor azonban kérdeni, hogy a mellett a rengeteg tervbe vett és tervbe még nem vett építkezés között mi lesz a tűzoltó laktanyával? Vagy talán erre nincsen is szükség? Az igáz, hogy már nem vagyok tűzoltó. Azzal is tisztában vagyok, hogy vannak, a kik azt mondják rá: hál istennek; de mindezek nem gátolnak meg engem abban, hogy ne érdeklődjem e szomorú intézmény iránt. Az isteni gondviselés az, mely eddig pótolta a tűzoltói intézmény hiányait, hátrányait. Váljon van-e a városnak a fen- tisztelt isteni gondviseléssel Írott szerződése továbbra is? Váljon van-e valaki, a ki morális felelősséget vállalhat első sorban a tűzoltói intézménynek megfelelő voltáért másod sorban a polgárság vagyonáért? ürszág-szerte mindenütt nagy szárazság volt s evvel kapcsolatosan nagyobb tüzesetek voltak. Váljon nem lehet ne-e kellő óvintézkedésekkel a nagy tüzek lehetőségét csökkenteni, a tűzoltóság munkaképességét fokozni, részben a fizetett létszám szaporításával, másrészt azzal, hogy állandóan több pár ló álljon a készenlétnek rendelkezésére? Azzal végzem soraimat, hogy a csodák- csodájának fognám tartani, ha a hivatottak ügyet vetve rá, igyekeznének a polgárság vagyonának előzetes tűzrendészettel s a fen- nebb mondottakkal megmentésére sietni. S ezért Cziczerót is megszólaltatom, hogy „vigyázzanak a consulok, nehogy a köztársaságot kár érje !“ Thurner Albert. Yárosi közgyűlés. Szatmárnémeti sz. kir. város törvényhatóságának f. hó 10-én tartott közgyűléséből a következőket emeljük ki : Pap Géza h. polgármester havi jelentésében egyebek közt megemlékezik a szatmár- hegyi vasútnál utóbb fölmerült állapotok tart- hatlanságáról és ezeknek a vasúti bizottság, illetőleg a tanács utján történt oivoslásáról, a mely szerint reményleni lehet, hogy a közönséget a múltban ért számos zaklatás és kellemetlenség jövőre nézve nem fog előfordulni. Dr. Farkas Antal helyesebben beosztott menetrendet kíván, s hangsúlyozza, hogy ennek a közönségnek súlyos anyagi áldozatai révén joga van ahhoz, hogy igéuyei minden irányban kielégítést nyerjelek. A közgyűlés megbizta a tanácsot, hogy e tekintetben kellő erélylyel járjon el. Ugyancsak a polgármesteri jelentés kapcsán a Szamos folyónak ezen idei áldozataira való utalással Dr.' Kelemen Samu szóba hozta egy népfürdő építésének szükségességét, azonban ennek tetemes költségére való tekintetből a közgyűlés az indítvány fölött érdemlegesen nem határozott; azonban az esetleges szerencsétlenségek megakadályozása czéljából a szükséges rendőri óvóintézkedések végrehajtását elrendelte. A Vigadó és szállóház építésére felveendő 360,000 K. kölcsön lebonyolítására a közgyűlés a tanácsot megbizta. Kimondta továbbá, hogy Fogarasi József elhalt lovas rendőrtiszt állására pályázat nyittassák, oly formán, hogy esetleges fokozatos előléptetések folytán a netán üresedésbe jövő többi állások is egyidejűleg betöltessenek. A Vigadó és szállóház építésénél javaslatba hozott s mintegy 800 koronára rugó többlet munka végrehajtására felhatalmazást adott s a február és márczius hóról előterjesztett adó elő és leírások elfogadása után a b. Kovács Béla Kákóczy-utcza 44. sz. házastelkének ovodai ezé. lókra való megvétele ügyében hosszabb vita után e hó 27-ére rendkívüli közgyűlést tűzött ki. Ugyancsak heves vita indult meg az Ár- pád-utezán végigvonuló nyílt árok beboltozása tárgyában. A szakbizottság az illetékes tényeTekints reánk, Dicső, az Ég honából, Nézd, hálalángot vet a hő kebel S mely itt, e helyre összegyűlt, a tábor Egy nagy nemzet nevében ünnepel. Dobbanjon szived néma sirlakodba’, Eszméid büszke győzelmén örülj. E győzelem dicsfényt övez ragyogva Örökkön fenkölt homlokod körül. Szép álmaid, miken elméd merenge Hazád javára csöndes éjeken, Tovább mi szőjjük, miglen teljesedve, Mit áhit a legszentebb érzelem, Mig eszméidbe lelket önt az élet S nap gyűl egünkön, melyet éj takart, Köszöntve egy hatalmas nemzedéket, Népek díszét világát: a magyart! A „Magyar nép kesergőidből. Szövegét irta: Pósa Lajos. Zenéjét szerzé: Dankó Pista. Sürü eső áztatja . .. Sürü eső áztatja A nagy rónaságot . . . Sir az Isten, siratja Szép Magyarországot. A világon nincsen ilyen Boldogtalan ország : Nem hallja, hog}' lánczot csörget Fülébe az osztrák. Alszik, alszik a magyar Tisza - Duna mellett . . . Én Istenem, van-e még Ilyen álmos nemzet! Vedd le róla ezt az átkot! Legyen virradója i Mert lehúzzák, majd meglátod, Az inget is róla. Szegény ember dolgát boldog Jstcn bírja! Volt nekem két ökröm, két szép villás szarvéi, Czimeres két ökröm, fehér, mint a hattyú. Cselő, Csákó, Bimbó, az ekét tartottam, Dalolt a pacsirta, a mikor szántottam. Egyszer csak azt mondták: ki ad többet érte ? Ökrömet a törvény elkótyavetyélte. Hiába danolsz már, mezei pacsirta, Szegény ember dolgát boldog Isten bírja ! Volt nekem, volt nekem búza-termő földem, Hullámzó kalászban úgy elgyönyörködtem ! Addig-addig szaladt, egyszer csak elszaladt, Hivta-hivogatta az adó, a kamat. Utána a föld is, nem maradt egy rög se, Tíz hold örökségem elszaladt örökre. Nincs már egyéb földem, csak az auyám sírja, Szegény ember dolgát boldog Isten bírja! Volt nekem házam is, gólyafészkes házam, Muskátli virított a két ablakában. Hajléktalan lettem pergő dob szavára, Elharvadt a nyíló muskátli virága. Jaj de elszakadtunk, tulipántos kapum ! Jaj meglátlak-e még, édes szülőfalum? Tornyod kis harangja bánatomat sírja. Szegén v ember dolgát boldog Isten bírja ! Tudjátok-e, mit álmodtam? Tudjátok e mit álmodtam Csillagfényes éjszaka ? Feltámadott Kossuth Lajos, Magyarország csillaga. Beragyogta véges-végig a hazát Törölgette köbleinknek záporát. Kelj föl, kelj föl Kossuth Lajos, Gyere vissza, gyere már ; Magyarország sirodbúl is Egyre kíván, egyre vár. Nem jól van a fejealja a népnek, Kelj föl apánk, igazítsd meg szegénynek !
