Szamos, 1901. június (33. évfolyam, 44-52. szám)

1901-06-13 / 47. szám

XXXIII, évfolyam.

Szatmár, 1901. csötörtök június hó 13,

Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön.

A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár:

Egész évre 8 kor. — Féltvre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér.

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz.

Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nvilttér snra 20 fillér.

Meghívó.

A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület ig. választmánya f. hó 2ő-án, szerdán d. e. 11 óra kor Szatmáron a városháza tanácstermében ülést tart, melyre az igazgatóság tagjait tisztelettel meghívom.

Szatmár, 1901. junius 12.

Domahidy Sándor egyl. alelnök.

Tárgysorozat:

1. Múlt ig. ülés jegyzőkönyvének hitelesítése.

II. A földmiv. m. kir. miniszter ur leiratai :

1) az állatorvosi szakszolgálat tárgyában,

2) a géresi minta gazdaság berendezésének engedélyezése tárgyában,

3) a S.-M.-Berkeszi minta gazdaság ré szére kért vetőmagvak engedélyezése tárgyában,

4-) a katonaság részére leendő szállítások tárgyiban,

5) lóverseny dijui kórt 1000 kor. subven- tio engedélyezése tárgyában,

6) melyben a csikólegelő 900-ik évi költségvetésének felterjesztését sürgeti,

7) melyben a osikólegelőre 1200 kor. segélyt engedélyez, —:

8) az állattenyésztési alap 94 — 99. évi számadásai iránt,

9) melyben oltó galyul kért szőlő vesz- szőket nem engedélyez,

10) budapesti mezőgazdasági és erdészeti kiállítás tárgyában,

11) a fenti kiállításra csoportosan utazó kis gazdák vasúti féljegy kedvezménye tárgyában,

12) Angliába bevitt czukorra kivetett vám tárgyában,

13) halgazdaságok létesítése tárgyában,

14) szarvasmarha díjazásra 400 koronát engedélyez,

ló) a munkás közvetítő intézmény felkarolása tárgyábau,

16) melylyel dr. Koós Mihály az „állatorvosi közszolgálat“ ez. müvét ajánlja,

17) a földbirtokos és gazdatiszt közötti jogviszony szabályozásáról szóló törvényjavaslat életbeléptetése tárgyában,

18) megküldettek a köv. kiadványok: Magyarország területén a 901-ik évben létesített fedeztetési állomásokon elhelyezett törzsmónek kimutatása ; Gyapjú minősítő intézet múlt évi jelentése ; Útmutatás a káposzta pillangó her nyójának, a gabona futrinka, a mezei egerek irtására, útmutatás a bor- és must okszerű kezelésére német és román nyelven.

III. Egyletek s hatóságok átiratai:

1) főispán ur átirata gazd. cselédek és munkások jutalmazása tárgyában.

2) Vmegyei határozat a magántulajdont képező tenyészmónek évenként kért vizsgálata tárgyában.

3) Az O. M. G. E. ig, vál. ülésének jegyzőkönyvét küldi.

4) A Biharm. Gazd. Egyesület közgyűlési jegyzőkönyvét küldi.

5) Katonai parancsnokság felhívása szállítások tárgyában.

IV. Felhívások a „Magyar Erdész“-, a m. kir. közp. statisztikai kiadványok-, Istóczi Győző „A zsidó háborúról“ ez fordításának előfizetésére, a társadalom tudományi sársulat tagságára, az orsz. állatvédő egyesület tagságára.

V. Egyleti belügyek:

1) szakosztályok jegj-zőkönyvei,

2) állattenyésztési szakosztály javaslata szarvasmarha díjazás tárgyában,

3) házi ipar kiállítási bizottság jelentése,

4) jelentés az ornbodi csikó-legelő tárgyában,

5) Törlendő s újonnan felveendő tagok.

Városunk bajai.

Már egyszer fáradtan hagytam félbe megbolygatását a városi dolgoknak. Nem a helyzettől rettentem vissza, hanem úgy kelle tapasztalnom, hogy talán előbb sikerül a danaidák hordáját megtöltenem, semmint a süket füleken keresztül a közóhajt érvényre juttatnom.

Voltak ám jóakaróim, kik azzal magyarázták meg hallgatásomat, hogy a 100 lorin- tos birság tartott vissza az igaz szónok férfias kimondásától; persze ezek az urak túlbecsülték nemcsak írói, de tárcza tehetségemet is.

Épen úgy nincs okom ettől megrettenni, mint annak a latin közmondásu üres zsebü utasnak.

De valósággal nem tudok hova lenni bámulatomban, hogy városunkban van-e és hol van az a bizonyos közvélemény? Ha volna: jelét adná valami módon létezésének s nem tűrné tovább, folyton súlyosbodó igáját.

Ugy-e kérem, méltóztatnak emlékezni arra, hogy a népkert megnagyobbitásához miként adott szótöbbséggel pénzt a közgyűlés ?! A tanácsi javaslat szólott 12000 frtról s legfeljebb 4000 forint /eltöltésről. Ez volt az alap s ez a lényeg! Hogy mászott bele a város apránként az 50.000 forintot megközelítő építkezésbe és parkozásba?

Vagy hogy élőbbről kezdjem, hogyan történt a viilamvilágitásnak közvilágításra

R é V a y.*)

Irta: Szabados Ede. (Pályanyertes óda.)

Ragyogj ma szebben, kikelet sugára! Áraszsz dicsőbb, melengetőbb özönt A tudomány, a hit szent hajiokára,

Melyet a hála hódolón köszönt.

Térdelve áldozz illatos virágot,

Lelked képmását, ifjú nemzedék,

A Nagynak, ki vágytól epedve lángolt Hatalmassá emelni nemzetét.

«

Oh, mert érzé, hogy -széles e világon Csak ideköt egy titkos érzelem,

Hogy szebb az élet itt, mint üdv, mit álom Bűvöl szemünkre csöndes éjeken,

Hogy sorsunk, ha honunktól elsodorna, Fel-fel lobogna még a régi láng,

Nevét rebegnők holtunkig zokogva S érette szállna Ég felé imánk.

Tekintsetek e helyre! Szép virágra A reményteljes bimbó itt fakadt;

Ki vezér nélkül ment a nagy világba,

Itt lelt buzgó, segítő társakat.

Ez áldott hajlék egyszerű körében Szavát az ifjak sóvárgón lesek

*) A n.-károlyi Révay-emlékünnepélyen, junius 2-án szavalta Bornemisza Géza.

S ő egy perezet se vesztegelve tétlen Szivükbe oltá fenkölt érzetét.

Szomjas elméje, napra váltva éjét,

Mohón szivá a bölcseség tejét;

Magasra törni izzó lánggal égett,

Hogy majdan boldogítsa nemzetét. Leroskadt az a hosszú küzdelemben, Nagysága romján busongóu hevert S hitet, vigaszt temetve csüggedetten Feltámadást reményleni se mert.

S hogy büszke Becs pompája tűnt szemébe S uj élet ott százszorta fényesebb : Zokogva gyászolt fájó lelke mélye A hőn imádott magy'ar nép felett.

Sejtelme itt vált leverő tudatra,

Megérté ádáz balsorsunk okát:

Azért voltunk idáig elmaradva,

Mert elvesztettük létünk zálogát.

Mert nagjg'ainkról a honi mez eltűnt, Idegen volt mind, szivük sem magyar S utszélen állott nyomorogva nyelvünk, Mint koldus, kit csak hitvány rongy takar. O volt, ki föld porából kiemelte,

Reá fényes, gazdag köntöst adott,

Ki féltő gonddal virrasztóit felette,

Hogy érjen újra boldogabb napot.

Fenkölt eszméi lelkes táborával Szállt síkra, küzdve döntő, nagy csatát Miglen honát ujjongva járta által

Győzelme, melyre oly régóta várt.

Lobbot vetett a csüggedt nemzedéknek Keblében a hanyatló ős erény,

Feltámadott a holtnak hitt önérzet S csillagra vágyott fenn, a hir egén.

Kit önmagának visszaküzde, népe Az ész szavára sóvárgón figyelt,

Örök gyanánt hálás szivébe véste S szebb, jobb jövőben újra hinni mert.

S jöttek utódok, kik jó sorsba’, rosszba Nyomán haladtak lankadás nékül,

Azóta áll hazánk neve ragyogva Dicsők között kitö*ölhetlenül.

Él Ő ma is, mert hisz munkája ól még S gyümölcsözik, mit vitt a győzelem,

Sok tépő gond közt átvirasztott éjért Dús kárpótlást nyújt im’ e szép jelen.

Ki tétlen múltúnk, egy dicső jövőnek Ily zálogával fűzte együvé,

Büszkén csodálja szellemünk s erőnket,

Hisz az érdem nem a mienk, Övé !

Sóvárgó vágya, testet öltve régen,

A tudomány fónycsarnokára vált,

Mely száz sugárt szór szerteszét merészen, Ébresztgetőn a lomha éjszakát;

Nehéz bilincseit lerázta népünk,

Magasra szárnyal már az értelem S szabad nemzetként szabad honban élünk Nem gátol balsors ádáz kénye sem.